Erica szobája:
Amy szemszöge:
—Aham, ha zavar szólj. – mondtam nevetve. - Amúgy, az Emci, a maci becézése lesz. Szóval, Emci maci. – Mikor ezt a nevet kimondtam, már fetrengtem a röhögéstől. Jasper is a hasát fogta, sőt Edward is elmosolyodott.
— Hé, skacok, ez nem vicces – mondta Emmett nyafogósan.
— Mi nem vicces? – jött be nővérem érdeklődve.
— A beceneve Erica, Emmett megkapta Amytől, az Emci maci becenevet – mondta röhögve Jasper.
— Hát ez tényleg jó, Emci maci, gratulálok húgi, szép volt! Nekem Emci jobban tetszik, de e tiéd se rossz – mondta elismerően nővérkém.
— Igyekszem felérni hozzád – mondtam mosolyogva.
— Követtem el hibákat, szóval ne nagyon nézz fel rám – mondta lehajtott fejjel testvérem. És tudtam, hogy mire gondolt.
— De kijavítottad a hibádat – mondtam dacosan.
— Lehet, de sose fogom ezt meg bocsátani magamnak – erősködött tovább.
— Tudom, de ezt most felejtsd el – mondtam mérgesen.
— Oké, abbahagyom – mondta legyőzötten.
— Ajánlom is – mondtam egy enyhe mosoly kíséretében.
— Alice, akkor holnap mentek vásárolni Amyvel? – kérdezte Jasper.
— Igen, édesem – mondta szépen nézve a kérdezett.
Erica szemszöge:
— Mi nem vicces? –mentem be érdeklődve.
— A beceneve Erica, Emmett megkapta Amytől az Emci maci becenevet – mondta röhögve Jasper.
— Hát ez tényleg jó, Emci maci, gratulálok húgi, szép volt! Nekem Emci jobban, tetszik de e tiéd se rossz – mondtam elismerően. Nem semmi, mi tesók összetartunk, Emci maci, ez kész.
— Igyekszem felérni hozzád – mondta mosolyogva Amy. Engem pedig azonnal megrohamoztak a rossz emlékek, ezért meg szólaltam.
— Követtem el hibákat, szóval, ne nagyon nézz fel rám – mondtam lehajtott fejjel.
— De kijavítottad a hibádat – mondta dacosan.
— Lehet, de sose fogom ezt meg bocsátani magamnak – erősködöttem tovább.
— Tudom, de ezt most felejtsd el – mondta mérgesen haragos tekintettel.
— Oké, abbahagyom – mondtam legyőzötten.
— Ajánlom is – mondta egy enyhe mosoly kíséretében.
— Alice, akkor holnap mentek vásárolni Amyvel? – kérdezte Jasper.
— Igen, édesem – mondta szépen nézve Alice.
A párbeszéd közben nagyon elkalandoztam, felvetődött bennem egy terv, hogy én is elmegyek vásárolni Alicékkel, rám férne egy csajos program. Talán jót tenne a lelki állapotomnak. Utálok vásárolni, de egy próbát megért ráadásul, Aly nagyon profinak látszik, ebben a dívat téma kérdésben. Mikor felnéztem, belenéztem Alice szemébe, olyan volt, mintha elhomályosodott volna. Aztán csak lazán rám mosolyogott, és a mosolya még szélesebb lett, mintha tudná, mire akarom megkérni, ez kicsit ijesztő, de határozottan tetszik.
— Alice?
— Igen?
— Nem bánod, hogyha én is veletek tartok holnap vásárolni? – kérdeztem félénken.
— Én aztán nem, gyere velünk nyugodtan – mondta széles mosollyal az arcán.
— Nővérkém, te utálsz vásárolni – szólalt meg húgom hitetlenkedve, és elképedve.
— Igen, ez igaz, de meg akarok változni külsőleg szóval ehhez kéne néhány új ruha, és persze egy kozmetikus meg stb. tudod?
— Értem mire célzol, csak nem fiú, van a dologban? – kérdezte kíváncsian.
— Nem, inkább a lelki állapotomnak tenne jót, azt hiszem – mondtam eltökélten.
— Srácok, velünk tartotok holnap? – kérdezte meg húgocskám.
— Amy, ők férfiak, nem fognak velünk tartani, halálra unnák magukat velünk, kivéve persze, ha betérünk egy fehérnemű boltba is, azt hiszem, az tetszene nekik.
— Oda is betértek? – kérdezte perverz vigyorral az arcán Emmett.
— Tervezem, Emci, kéne egy - két dögös fehérnemű, hátha befut egy pasi, akinek érdemes levetkőzni, és villantani, ami van.
— Na de tesó! Ne perverzkedj megint – mondta elpirulva tesókám.
— Mindig ilyen vagy? – kérdezte Edward.
— Ilyen lazán perverz? A válasz általában, igen- mondtam vigyorogva.
— Nem semmi egy nővéred van – mondta Emmett elismerően a hugicámnak.
— Hát, kösz, de ezt eddig is tudtam főleg az óta mikor az első pasim, jól elijesztette – mondta Amy miközben elmosolyodott az emlék hatására.
— Meséld el, hogy volt- kérlelt Nessi.
— Hát jó legyen - adtam meg magam. Szóval az a drága húgom csak tizenhárom éves volt akkor, én túl fiatalnak találtam még ehhez a pasizási dologhoz. Így hát elővettem a kemény testvér szerepét. Amy nekem merte bemutatni a srácot, hogy is hívták? – kérdeztem kíváncsian miközben húgomra, néztem.
— Márknak hívták/hívják. –segített ki.
— Na szóval, Márk. Ő tizennégy éves, hülye, taknyos, a képét is utáltam, mert látszott rajta, hogy egy csajvadász. Amy nekem mutatta be először, de szerintem meg is bánta.
— „ Szia, Márk vagyok, Fatima barátja – eközben vigyorgott, mint állat.
— Szevasz – mondtam gúnyos mosollyal az arcomon, mert már akkor tudtam, elüldözöm őt a testvérem mellől.
— Tudod, jó bige a húgod. – halál komoly ilyen lazán mondta.
— Bige? – kérdeztem felháborodottan.
— Aha – mondta, és közben pofátlanul rágózott tovább. Nálam akkor telt be a pohár.
— Ide figyelj, te senkiházi tuskó, tudod ki a bige, az öreganyád feneke az, remélem egy ujjal sem nyúltál a húgomhoz, mert ha igen, esküszöm, kinyírlak – iszonyú dühös voltam.
— Ch, mit képzelsz, ki vagy te? – kérdezte flegmán.
— Egy dühős testvér, aki mindjárt pofán ver, és mehetsz haza sírni anyucinak, hogy el lett látva a bajod, buta kölyök.”
— Ezután úgy pucolt el onnan, hogy komolyan akkor sírva röhögtem – mondta Amy.
— Az szép, és most is ezt tennéd más sráccal, aki közelit Amy felé? – kérdezte kedvesen Jasper.
— Nem valószínű. Úgy érzem elég idős már, igaz, hogy még csak tizenöt de, érzem, hogy képes jól dönteni – mondtam büszkén, majd rá mosolyogtam tesókámra.
— Köszike, nővérkém. – mondta majd a nyakamba vetődött.
— Igazán, nincs mit. Inkább gyere, mutassuk meg a szobánkat a többieknek, jó?
— Benne vagyok, na gyertek velünk –mondta kitörő lelkesedéssel húgi.
— Ez itt az én szobám, mint láthatjátok a kék dominál. Hogy tetszik neked? – kérdeztem Danieltől és persze a többiektől.
— Nagyon szép, mondták kórusban.
— Akkor most jöjjön az én szobám. Hugicám szinte szárnyalt miközben a szobájába mentünk.
— Na ezt figyúzzátok, szép piros mi?
— Nagyon frankó – mondta Emmett.
— Én azt hittem, fekete lesz – mondta Nessi mosolyogva, mégis félénken.
— Annyira élénk, és szép – mondta Al.
— Izé hát nekünk mennünk kell, szólalt meg Daniel, és Edward egyszerre.
— Oh. de kár – mondtam szomorúan.
— Akkor, holnap vásárlás, ugye nincs programotok? A holnap jó lesz? - kérdezte izgatottan Alice.
— Persze - vágtuk rá kórusban.
— De nekem apukátoknál kell lennem. – mondtam szomorkásan.
— Ott leszel, majd érted megyek a Plázához. – mondta Daniel egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
— Köszi – majd félénken rá mosolyogtam.
