Szebb idők 7.fejezet

Kívánok jó olvasást a fejihez!! :)

Erica szemszöge:

– Ne butáskodj, te ne haragudj, nagyon megbánthattalak. És ráadásul virágot hoztál, meg sem érdemlem.
– Dehogynem, szívesen hoztam. És hoztam hozzá csokit is, nem tudom, szabad-e, de hallottam, hogy a kórházi koszt nem a legjobb.
– Hát, igazak a pletykák. Köszi, a virágot, és a csokit.
– Nincs mit.
– Köszönöm, hogy bejöttél hozzám azok után, ahogy viselkedtem veled, nem ezt érdemled, hisz te csak kíváncsi vagy, mi vezetet az öngyilkosságomhoz.
– De ha nem szeretnéd elmesélni, megértem. Hiszen senkid nem vagyok, nem is vonhatlak érte felelősségre, és nem is akarlak, hidd el.
– Nem, el kell mesélnem valakinek, muszáj. Remélem, nem mondod el senkinek, hiszen gyerekesnek fogod tartani, én tudom.
– Ígérem, nem mondom el senkinek, bízz meg bennem. Nem tudhatod, hogy milyenek fogom tartani, az okot, amiért ezt tetted. Én nem ítélkezhetek. Kíváncsian hallgatlak.

– Tudod, az élet nekem sose volt zökkenőmentes, de ez minden emberre igaz. Csak én már nem bírtam a terhelést, amit kaptam az élettől. Sok volt nekem egyszerre. Kiskoromban az igazi szüleim elhagytak, nevelő szülőkhöz kerültem. Nagyon kicsi voltam, mikor hozzájuk kerültem, csak 2 éves voltam. De nevelő anyám úgy szerettem, mintha igazi lett volna. Boldogságban éltünk együtt, csak mi hárman, nagyon szerettek, úgy neveltek, mintha a saját lányuk lettem volna. Mindent megkaptam, amit kértem. Igaz nem voltunk gazdagok, de amit tudtak megvettek nekem. Aztán jött a tragédia, 12 éves voltam, mikor nevelőanyukám elhunyt egy egyszerű, rohadt tüdőgyulladás végzett vele. Kegyetlen egy nap volt az akkor. Aznap csak zokogtam, és ordítottam. Nem akartam elhinni. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez a kegyetlen valóság. Halála után egy hétre volt a temetés, rengetegen ott voltak, egy csomó koszorú, mind búcsúzó szöveggel, legszívesebben ordítottam volna mindenkivel, hogy húzzanak haza, nem kell a sajnálkozás, én anyámat szeretném visszakapni, de egyszerűen a fájdalom megbénított. Sírtam, és alig kaptam levegőt.

– A zenébe temetkeztem. Teltek az évek. Sokszor említették, szülői értekezlet, érted? Ahová az anyukák járnak. De nem nekem csak apu volt, ebbe a szívem szakadt bele. Később apuval voltunk egymásnak a támaszai. Nem mindig beszéltem, csak akkor, ha muszáj volt. Aztán elköltöztünk ide, Angliába. Apa itt kapott egy jó kis állást. Ő kertész, és igen profi kerteket tervez. Lehet, hogy gázul hangzik, de nagyon is szép munka. Aztán középiskolás lettem. Újból kezdődtek a gondok, újból kaptam a megvető pillantásokat, a beszólásokat. Nem vagyok egy szépségideál, ahogy láthatod, és nem vagyok vékony csontváz sem. De ha egyszer így érzem magam kicsit jól. De nem, még ezért is szekálnak. Volt egy fiúm, egy napig, Ch… gáz. Gyorsan elhagyott sosem hallottam felőle többet. Volt mikor szerelmet vallottam, hiú voltam, azt hittem majd beszélhetünk egyszer, de hisz ő volt a nagymenő én meg a szerencsétlen.

Mit is várhattam, de hát a szívnek nem lehet parancsolni. Azt mondta, miután bevallottam mit érzek, majd megbeszéljük, mondanom sem kell nagyon megbeszéltük, azután nem is szólt hozzám. De ezen is túltettem magam. Továbbléptem, találtam mást. Összejöttünk, azt mondta szeret, én hittem neki, 9 hónapig voltunk együtt. Minél előbb szeretett volna velem ágyba bújni, de én nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy lefekszik bárkivel, na, jó ő nem bárki volt, hanem a pasim, de akkor, is ez nekem túl gyors volt. Hát meg is lett az eredménye, éppen mentem át hozzá, mert azt mondta beteg, és ezért nem találkozunk. Én naiv hittem neki, gondoltam meglátogatom, és mikor benyitottam a legjobb barátnőmmel hentergett, a disznó. Kirohantam a lakásból és bőgtem, mint egy kis csitri, és azért vesztettem el a srácot, mert féltem vele lefekdüdni. Hisz még mindig szűz vagyok, na, nem nagy ügy, ja és 18 vagyok, de mindenkinek azt hazudom, hogy 19 vagyok. Igen 18, és még szűz vagyok, meglepődtél mi? De ez van, kicsit mindenen túl sokat parázok. Mert bennem volt a félsz, mi van, ha lefekszem vele, és másnap otthagy és annyit mond erre vártam 9 hónapja és most vége mindennek. Utánam szaladt, és tudod mit mondott? Hogy nem az volt, aminek láttam. Nem az, aminek láttam, Jézusom, két összegabalyodó embert csak jól látok nem? Aztán egyre több kudarc ért, és én nem bírtam, érted, nem volt kinek elmondanom. A szívem, és a lelkem darabokban volt, és van is talán sose javulok meg teljesen. Ez vezetett az öngyilkosságomhoz. Az összetört lelkem, ha még van egyáltalán és a szívem, ami még dobog.

– Sajnálom, hogy ennyi mindenen át kellett menned. Sajnálom, anyukádat, és sajnálom, hogy mások neked fájdalmat okoztak. Az a srác pedig, tuti nem volt normális, mert otthagyott téged. Azért, mert még nem voltál hajlandó vele szeretkezni, ez nem elég ok, hogy máshoz meneküljön. Hiszen, ha igazán szeretett volna, megértette volna. És légy büszke magadra, mert te nem adod magad könnyen, természetesen az ártatlanságodra is légy büszke. Soha, semmit, ne siess el. Te egy aranyos, kedves lány vagy, és szép is vagy, és az alakoddal nincs semmi gond. Mert kicsit dundika vagy, ami igazán szép, vagy és ha lehetne lehetőségem, én veled lennék. Büszke lennék rád. Bocsáss meg, ne haragudj, ezzel nem lerohanni akartalak.

– Én nem haragszom, azt hittem, hogy te is ítélkezni fogsz felettem. Tisztára úgy érzem, mintha, te egy másik korból jöttél volna. Te egy kihalófélben való, kedves pasi vagy, legalábbis, remélem, hogy ez az igaz oldalad, és nem a csajózos dumád. Kezdelek megkedvelni, de ne bízd el magad. Meg kell értened, hogy nem szeretnék csalódni többet, elég fájdalom ért már.

– Megértelek, teljes mértékben, hidd el nekem. És nem a csajózos dumám adtam elő, nekem olyan nincs is. Én mindig magamat adom. Mit szólnál, ha barátok lennék?

– Benne vagyok. Legyünk barátok.
– Ennek örülök. Lassan mennem kéne. – mondta rosszkedvűen.
– Sajnálom, hogy menned kell, de remélem, meglátogatsz még.
– Mikor engednek ki?
– Két nap múlva.
– Jön valaki érted?

– Hát, a húgom el van a pasijával, apu meg egy fontos ember kertjét rendezi át. Szóval nem valószínű.

– Ha gondolod, bejövök érted, és hazaviszlek. Aztán akkor beszélhetünk megint, de ha gondolod, holnap is bejöhetek.

– Nyugodtan, bejöhetsz holnap is, és eljöhetsz értem. Hálás vagyok neked. Jó, hogy végre van egy barátom, akivel majdnem mindent megbeszélhetek.

– Na ja, a csajos dolgokat nehéz lesz velem megbeszélni, de bemutatlak a lánytestvéreimnek, ha gondolod.
– Hány lánytestvéred van?
– 4, és három fiú.
– Ejha, kicsit sokan vagytok.
– Mind örökbe fogadott gyerekek vagyunk. Esme, és Carlisle Cullen örökbe fogadott gyermekei.

– Áh, szóval az orvosom az apukád? Nagyon jó fejnek tűnik.
– Az is, elhiheted.
– Hogy hívják a testvéreid?
– Alice, Jasper, Bella, Edward, Emmett, Rosalie és végül Renesmee.
– Oh, a Renesmee, és az Emmett, nem mindennapi név. Olyan régimódi, de határozottan tetszik. Főleg az Emmett név. Olyan karakteres.
– Aha, az. Akkor holnap bejöjjek?
– Szívesen látnálak, de csak akkor, ha ez nem okoz gondot.
– Nem okoz, hiszen szünet van, és apuék elengednek.
– Megismerhetném a lányokat is? De persze a fiúkat is szívesen megismerném.
– Megbeszélem velük, de biztos kíváncsiak lesznek rád. Főleg Alice, és Bella.
– Köszönöm. Szia, Daniel, a holnapi viszontlátásra.
– Szia, Erica. Akkor holnap.

Amint kilépett az ajtón megkönnyebbültem egy kicsit. Irtó kedves srác. De vigyáznom kell vele. Remélem, holnap megismerhetem a testvéreit. Jó volt Danel beszélgetni. Igaz barátok lettünk, de kicsit félek. Tényleg megbántam, hogy úgy bántam vele. Teljesen meglepett, hogy megértett, és nem oktatott ki. Lehet csak kedvességből tette, de mégis hálás vagyok érte. De kicsit óvatos leszek, ezzel a barátsággal, nem szeretnék csalódni. Most is a bókjait hallottam a fülemben. Olyan jó lenne, ha végre beköszöntenének a szebb idők. Ráadásul, holnap húgom meglátogat, ő nem lesz ilyen kedves, mint Dan, úgyhogy jobb lesz, ha felkötöm a gatyám. Túl voltam már az esti vizsgálaton is, megemlítettem Dr. Cullenek, hogy jót beszélgettem fogadott fiával, hogy szívesen megismerném a többi gyermekét is. Azt mondta, semmi akadálya. Nagyon kedves volt velem. Lehet, hogy hirtelen jött ez az egész. De rájöttem, esélyt kell adnom más embernek is, hogy megismerjen, nem lehetek zárkózott. Attól még, hogy az életem nem látom túl fényesnek, lehet, mások segítenének nekem másképp látni. Néha magamat sem értem, az egyik percben ellököm a segítséget, most meg szinte könyörgök érte. De úgy érzem muszáj leszek változtatni az életemen, kellenek, ismerősök nem bírom egyedül. Kellenek valakik, akik segítenek begyógyítani a sebeim, lehet ez önzőség, de mi emberek csak ilyen önzők vagyunk.

Daniel szemszöge:

Már értettem Ericát, és ez jó érzéssel töltött el. Megtudtam az okot, miért is lett öngyilkos. Tényleg elég rossz élete volt, egy szülő elvesztése nagyon fájdalmas. Én tudom. Igaz régen történt, de az emlékeimben még vámpírrá válásom után is megmaradt. És sokan bántották őt, az a legszomorúbb, hogy a legjobb barátnője is elárulta. Senkije nem maradt. Na jó, amint kiderült, van testvére, de ő most el van foglalva a pasijával, állította. És az apukája, kertet rendez, iszonyú sok munkával jár az ilyen. Szegény lánynak megvoltak a bajai, és senkinek nem tudott róla beszélni. Örültem, mikor elfogadta azt, hogy barátok legyünk. Azon viszont teljesen meglepődtem, mikor azt mondta meg akarja ismerni testvéreimet. Az elején olyan elutasító volt, és a végén teljesen felengedett, szó se róla ennek örülök, nagyon. Olyan nyíltan, és őszintén beszélt, teljesen elvarázsolt. Sosem volt együtt egy férfival sem. Ez meglepett, hiszen a mai világban a lányoknak nem számít semmit az ártatlanságuk. De ő ebben is különbözik. Olyan szép, és annyi szívfájdalma van, és lelki fájdalmai. Ahogy mesélte, éreztem, nem kell neki sok, hogy elsírja magát, de tartotta magát. Néha el-elcsuklott a hangja. Szinte éreztem a fájdalmait, pedig ez lehetetlen, hiszen azt csak Jasper bátyám érzi, én nem. Nagyon el voltam gondolkodva vezetés közben, észre se vettem, hogy hazaértem, és rég leállítottam a motort. A házból Alice rontott ki, éppen szálltam ki a kocsiból, de Alice a nyakamba ugrott, és a lendületével a földre taszított.

– Láttam, meg akar minket ismerni. Alig várom a holnapi napot.
– Szia, neked is, Húgocskám.
– Jaj, ne haragudj, szia. De annyira lelkes vagyok, Jazz alig tudott lefogni.
– Azt vettem észre – mondtam nevetve.
– Bocsi, Dan, de nem lehettet vissza tartani – mondta Jazz mosolyogva.
– Semmi gond, tesó, őt így kell szeretnünk.
– Ez így igaz – jött ki a házból Edward is. - Szóval, akkor holnap kórházi látogatóba megyünk Ericához?
– Csak akkor, ha ti is szeretnétek jönni – mondtam félénken.
– Én szívesen meghódítom a kiscsajt – jött ki Emmett is.
– Ne is álmodj róla. Amúgy tetszett neki a neved, bátyó.
– Ez van, már most csípem a kiscsajt – mondta nevetve mackó testvérem.
– Kihez megyünk mi holnap? – kérdezte csípősen Rose.
– Ericához szívem – mondta Emmett gyengéden.
– Hogy mi? Ti teljesen meg vagytok hülyülve? Ő egy ember, Bella is gondot okozott, ő is csak bajt hozna ránk.
– Rose fejezd be – morgott rá Edward az előbbi kijelentéséért.

– Bocsi, Ed, de te is tudod. De ha annyira akartok menni, akkor én is megyek. Talán van ő is olyan jó fej, mint Bella, nem akarok megint előre ítélkezni – mondta morcosan Rose.
– Köszönöm, Rosalie. – mondtam neki hálásan.
– Ne köszönj semmit, mert ez még semmit nem jelent.
– De akkor is, köszönöm.
– Jól van. Emmett gyere, segíts betenni az új ágyunkat.
– Megyek, szívem. Pedig ő is be tudja rakni, de sebaj, inkább segítek, nem akarok bajt – mondta majd visszament a házba.
– Na, akkor ezt megbeszéltük, mindenki menjen. De lehet, Nessiet nem lenne jó ötlet bevinni, hiszen még nem érte el a végleges fejlődését. És ha Erica többször akar velünk találkozni… - mondta Edward.
– Szerintem, semmi gond nem lesz, apu. Majd kimagyarázzuk. Szívesen megismerném őt – mondta a kis tündérlány.
– Jól van, kicsikém, legyen, ahogy szeretnéd, nem szólok bele.
– Köszi, apu – mondta. Majd egy puszit adott édesapjának. Na de én megyek aludni. Jasper bácsi, jössz nekem háborús történeteket mesélni?
– Persze, menj csak előre.
– Köszi, Jasper bácsi. Jó éjt, mindenkinek.
– Jó éjt - mondtuk egyszerre.

Boldog voltam, hogy a családom eljön velem meglátogatni létem értelmét. Ezzel a tudattal vonultam be szobámba, és tettem be kedvenc zenémet, a Rómeó és Júliából ismert, „Szívből szeretni” című számot. Aztán váltottam a másik kedvencemre, Beyoncé – tól a „Dangerously in Love” című számára. Ez a szám arról szól, milyen a szerelem. Beyoncé mindig az igaz szavat önti dalba, ezért is ő az egyik kedvenc énekesem. Egész éjszaka elmélkedtem, és sok mindenre gondoltam, de végig Ericán jártak a gondolataim. Főleg róla szóltak a teóriáim. Szinte már betegesnek érzem magam, de hát a szerelem néha beteg.

Szebb idők 6. fejezet

Erica csokra :)
Jó olvasát kívánok! :) Komikat kérek szépen!! :D Üdv:Solya :)

Daniel szemszöge:

– A halálod. Kérlek, majd gyere meglátogatni. Ne haragudj, azért, amit mondtam.
– Nem haragszom. Akkor, holnap meglátogassalak?
– Igen, az jó lenne.
– Akkor holnap. Jó éjt, Erica.
– Jó éjt, Daniel.

Miután letettem a telefont, hirtelen boldogság futott át rajtam. Megismerhetem a történetét megtudhatom, miért akart meghalni az a lány, akibe beleszerettem. Fáj a tudat, hogy a végzetem meg akart halni. De ha nem így történtek volna dolgok, akkor sose ismertem volna meg. De nagyon kell vigyáznom, mert ha erre rájön a Volturi bajok lesznek, és nem kockáztatnám Erica, én, és a családom életét. Már most mennék hozzá szívem szerint. Legszívesebben a karomba zárnám, ölelném, csókolnám. Túl hirtelen szerettem bele, fáj a hiánya. Visszagondoltam az Edwarddal való beszélgetésemre.

– Daniel, nem megoldás az öngyilkosság. Legyen hited, ha igazán szereted, akkor küzdj, ne add fel ilyen könnyen.
– De Edward, elküldött, érted, ellökött maga mellől, még az elkápráztatás se ment, teljesen immunis rá.
– Ez különös, általában, sőt mindig be szokott válni, azt mondod rá nem hatott?
– Igen azt. Olyan hirtelen szerettem belé, ez túl gyors, ez biztos szerelem?
– Ne izgulj, Dan, én is rögtön szerelmes lettem Bellába, igaz a vére is csábított, és emiatt utáltam, de rájöttem, nem őt utálom, és ő amúgy sem tehetett semmiről, hanem a bennem tomboló szörnyet utáltam. De látod, leküzdöttem és lásd, boldog vagyok, van egy gyönyörű feleségem, egy szép lányom, ennél több már nem is kell nekem. Gondolj bele, mi Bellával rengeteget szenvedtünk ezért a boldogságért. Neked kicsivel nehezebb dolgod lesz, de menni fog. És tisztázd az érzéseid magaddal. Hiszen ez a lány lehet azért is akart öngyilkos lenni, mert sokat csalódott.

– Jaj, Edward, köszönöm. Köszönöm, hogy megértesz engem, és nem fogom feladni.
– Ez természetes, hisz ezért vannak a testvérek, hogy meghallgassanak, és segítsenek, ha tudnak, ja és hogy ugrassák egymást.
– Igen, most már tudom, milyen egy család.
– Ennek örülök, a legtöbb vámpír nem vágyik családra, de te más vagy, neked a családra van szükséged. Örülök, hogy a családunk tagja lettél. Habár eleinte féltem, hogy bajt hozol ránk, de rájöttem, neked itt a helyed közöttünk.

– Köszönöm, hogy befogadtatok, ez sokat jelent nekem.
– Nincs mit, köszönöd. Örülök, hogy sikerült jól elbeszélgetnünk.
– Én is, te nagyon jó testvér vagy.
– Te is az vagy, csak még nem nagyon tudtad megmutatni. De hát örökké élünk lesz időd bizonyítani. De én megyek, mert vár a feleségem, és a gyermekem.
– Igen, sok idő áll rendelkezésre, erre a célra. Menj csak, öröm volt beszélgetni.

Miután Edward elment, volt időm merengeni, és igaza van, ha igazán szeretem Ericát küzdenem kell érte. Nem halhatok meg, léteznem kell érte. Hátha sikerül elnyernem a szívét. De miért akarom elnyerni a szerelmét? Magam se tudom, de érzem ő lesz az igazi, akire már annyi éve várok. Ezt biztosan érzem, lehet, hogy túl hamar beleszerettem, de van, egy olyan érzésem, a szívét nem egy könnyen nyerem el tőle, sőt a bizalmát sem egy hamar. De időnk van, lesz időm érte küzdeni. A remény hal meg utoljára. Nem sokkal Edward távozása után Alice rontott be hozzám.

– Dan, ígérd meg, többet ez az öngyilkosság dolog nem fog az eszedbe jutni.
– Megígérem, hugi. Esküszöm.
– Ajánlom is bátyó. Szóval szerelmes vagy?
– Igen tudom, túl gyorsnak tűnik, de nem tehetek róla, mikor meg láttam azonnal beleszerettem.
– Én is így voltam Jasper-rel ,hidd el, mikor először láttam őt, a látomásomba azonnal beleszerettem. Irtó szexi volt, már a látomásomban is, de amikor megláttam őt élőben felül múlta a látomásomban látott férfit. És mikor megszólalt az a hang, teljesen biztos voltam mindenben, ami vele kapcsolatos. Teljes mértékig megbíztam benne. Tudod, mit mondott nekem?
– Nem tudom, meséld el.
– „ Megvárakoztattál szép hölgyem”. Életem legszebb mondata volt.
– Hát, Jasper, már csak ilyen rendkívül romantikus típus.
– Na de, kérlek, attól még, hogy érzi, az érzelmeket lehet ő is romantikus.
– Tudom, hugi, ezt nem is kérdő jelezem meg.
– Ajánlom is. És ne add fel Ericáért a küzdelmet. És ha még egyszer azt kell látnom, hogy megöleted magad én magam foglak kinyírni érthető voltam?
– Igen is főnők! Most félnem kéne, igaz?
– Igenis kell félned, de csak akkor, ha rosszra, készülsz. Tudod, hogy szeretlek, hiszen már a testvérem vagy. Úgy szeretlek, mint Edwardot. Amit igazán vehetsz megtiszteltetésnek.
– Ne aggódj, azon leszek.
– Ideje indulnod, hamarosan kezdődik a látogatási idő. Remélem lesz időd bemenni egy virágüzletbe.
– Annyira elbeszélgettünk, észre se vettem, hogy már reggel van. És ígérem, észben tartom, és beugrok a virágoshoz.
– Azt nagyon jól teszed, bátyó. Na, készülődj.
– Köszi, mindent, Alice.
– Igazán nincs mit, Daniel.

Miután Alice távozott, elmentem fürdeni, pedig nekünk, vámpíroknak semmi szükségünk erre, de azért még is csak jól esik, most az a zuhany most tiszta fejjel kell gondolkoznom. És elhatároztam végleg kitartok, és küzdök a lány szívéért ebben Esme, Edward, és Alice is meggyőzött. Az idő szokatlanul lassan telt, kezdtem ideges lenni, már a konyhában voltam, és sétálgattam, túl feszült voltam.

– Na, mi van, öcsi, nem indulsz a csajodhoz?
– Emmett, Erica nem a csajom.
– Gáz, öcsi. Nekem már rég a csajom lenne.
– Em kérlek, szerintem esélyed se lenne.
– Fogadunk?
– Fogadjunk. Mi a tét?
– Ha nyerek, Ericát megcsókolod az engedélye nélkül. Ha veszítek, akkor egy hétig a szolgád leszek.
– Áll a fogadás.
– Éljen. Imádlak, öcsikém.
– Na, jó, de most már indulok, csak nem lesz feltűnő, ha most megyek, hiszem már egy órája tart a látogatási idő.
– Akarod, hogy veled menjek? Szívesen lealázlak már most.
– Emmett ez nem a megfelelő alkalom erre – mondta Alice. Most már menj, Dany, Jaspert teljesen kikészítetted.
– Bocsi, Jasper. Jól van, indulok.
– Semmi gond, Dan. Sok sikert.

Amint kimentem a garázsba, elfelejtettem szólni valakinek, hogy adja oda a kocsiját, gyalog vagy is futva csak nem mehetek. – Vidd a Volvót. – mondta nekem Edward.
– Köszi.
Bepattantam a kocsiba, és elhajtottam. Gyorsan a kórházhoz értem. Útközben beugrottam egy virágüzletbe, és vettem egy csokor vörös rózsát. Teljesen izgatott voltam, kíváncsi voltam most is elutasító lesz e velem, vagy most kicsit kedvesebb lesz? Bementem már az ismerős 22-es kórterembe, ahol Erica egyedül feküdt. Kicsit félve nyitottam be, de vettem egy nagy levegőt és beléptem.

Erica szemszöge:

Miután letette a telefont, és jóéjszakát kívánt, kicsit megnyugodtam. Jó volt tudni, hogy az álmom nem vált valóra, csupán csak egy rémálom volt. De megfogadtam, nem leszek vele goromba, hiszen csak meg akar érteni, ami érthető, hisz csak tartozom neki ennyivel, ha már megmentette az életem. – Köszönöm, Dr. Cullen. Azt hiszem, visszamegyek a kórtermembe.
– Visszakísérlek, és nincs ellenvetés.
– Rendben, maga az orvos.
– Úgy van, te viszont a beteg szóval menjünk.
– Oké, doki.

Szép lassan visszasétáltunk a szobámba, én jóéjszakát kívántam a dokinak, ő is mondta jó éjt. Egész éjszaka alig tudtam aludni. Egyfolytában csak Daniel járt a fejemben, eszembe jutottak a szavak, amiket hozzá vágtam, és rájöttem, rosszul tettem. Szegény, csak jót akar, erre leordítom. Nem volt szép tőlem. Sokáig gondolkoztam az ilyen dolgokon, de azért szép lassan elnyomott az álom. Másnap kopogásra keltem.

– Jó reggelt, Miss. Jones.
– Jó reggelt, Dr. Cullen. Vizitelünk, vizitelünk?
– Pontosan.
– Nyugi doktor, jól vagyok. Mikor mehetek haza?
– Két nap múlva, szabadon távozhat.
– Oh, az jó lesz, addig is élvezhetem a kórházi kosztot.
– Csak kibírja, kisasszony.
– Igyekszem. 
– Majd este is jövők ránézek magára.
– Jól teszi, én itt leszek, ne aggódjon.
– Jó jó nem fogok, akkor esti viziten benézek.
– Rendben, viszlát.
– Viszlát.

Megettem a borzalmas reggelit, valami müzli volt, de valami pocsék, áh, visszagondolni is rossz. Aztán járt nálam a húgom is, hozott újságokat, csak gyorsan jött, és ment, azt mondta nem úszom meg ennyivel, és majd visszajön, és „leordítja” majd a fejem. Éppen egy tini magazint olvasgattam, mikor kopogtak. – Szabad. – mondtam. És akkor megláttam őt, Danielt, a megmentőm egy csokor vörös rózsával a kezében. Hát most mondja azt az ember, hogy nem aranyos. Ráadásul én bántottam meg, és virágot kapok.

– Szia, zavarok?
– Hello. Nem örülök, hogy látlak.
– Ezt a csokrot neked hoztam, és sajnálom, hogy tegnap ingerülten beszéltem veled, ez nem rám vall.
– Ne butáskodj, te ne haragudj nagyon megbánthattalak. És ráadásul virágot hoztál, meg sem érdemlem.
– Dehogynem, szívesen hoztam. És hoztam hozzá csokit is, nem tudom, szabad e, de hallottam, hogy a kórházi koszt nem a legjobb.
– Hát igazak a pletykák. Köszi, a virágot és a csokit.
– Nincs mit.

Szebb idők - 5. fejezet

Szebb idők
5. fejezet

Daniel szemszöge:

– Bízz bennem, sose lennék képes téged bántani. Egy örökkévalóságon át hallgatnálak.
– Hát, ha ilyen sok időd van, akkor szívesen mesélek neked.
– Akkor hallgatlak, mert egyelőre nem értem, miért is tetted.
– Miért is vagy rá annyira kíváncsi?

Erica szemszöge:

– Akkor hallgatlak, mert egyelőre nem értem miért is tetted - mondta tudatlanul.
– Miért is vagy rá annyira kíváncsi?- kérdeztem csípősen.
– Talán baj, hogy meg akarlak érteni? – kérdezte bársonyos hangján.
– Miért akarsz megérteni? Azt hiszed jobb lesz, ha mesélek róla?
– Gondolom, igen, jobb lesz.
– Rosszul gondolod.
– Azt mondtad szívesen mesélsz, miért változott meg a véleményed? – kérdezte értetlenül.
– Elrontottad a lehetőséget azzal a mondatoddal, hogy meg akarod érteni.
– Igen, ezzel? Na, de miért? Tényleg, meg akarom érteni.
– Ne akarj te csak semmit se megérteni.
– Miért hadakozol velem?
– Menj innen, látni se akarlak többé.
– Most miért, mit követtem el?
– Tudod mit követtél el, életed legnagyobb hibáját.
– És mi volt az a hiba, elárulnád? – kérdezte kicsit ingerülten.
– Az, hogy nem hagytál meghalni.
– Á, szóval ez a baj? Ez a hála, amiért megmentettelek?
– Igen ez, ha nem tetszik, elmehetsz.
– Megyek is.
– Rendben, menj is, és soha ne is gyere vissza.
– Ahogy akarod.
– Tűnj már innen – mondtam ingerülten, kicsit meg is emeltem a hangom.
– Rendben megyek is. – azzal kilépett az ajtón.

Amint kilépett el kezdtem sírni. Hogy miért küldtem őt el? Egyszerű, nem akarom, hogy sajnáljon, nem kell senki sajnálata, és biztos azt mondta volna, lett volna meg oldás a problémáimra, erre viszont nem vagyok kíváncsi. Elegen mondták már ezt nekem, soha senki nem értett meg. Miért akarna éppen most megérteni egy vadidegen srác? Miért kellett meg mentenie? Hagyott volna meghalni. A családom túlélte volna, hiszen csak örökbe fogadott gyerek vagyok. Miért Istenem, miért nem hagytál meghalni? Annyira vágyom a békességre. De nem, nekem tovább kell élnem a nyomorúságos kis életem. Hála, vagyis inkább nem hála, Daniel Matthew Mckenzy-nek. Örökre utalni fogom ezért.

Istenem, ő nem tehet semmiről. Miért is akarom örökké utálni őt? Félek, nem értene meg. Nem akarom, hogy Dan is megbántson elegen bántottak már meg. Ember vagyok, és egy embernek annyi félni valója van. Most én toltam el, hisz azt mondta meghallgat szívesen, és én elküldtem, mert félek, mert fáj az igazság, nem akartam hallani az igazat. Azt mondta soha többé nem akarom látni, pedig ez nem igaz, örülnék, ha most itt lenne mellettem. Hogy miért? Azért mert érzem, hogy ő más, képes lenne, megérteni, és talán ez is megijesztett. Nem akarok újból bízni, nem, mert mikor legutoljára megbíztam egy srácban, csalódás lett a vége. Túl sok csalódás ért, miért most lenne jobb? Miért vagyok ilyen negatív? Miért nem hiszem azt, hogy engem képesek szeretni az emberek? Oh, Daniel bocsáss meg, fáj a szívem, azért mert el kell, hogy kerüljelek. Pedig tudom te más, vagy de még is jobb lesz neked nekem főleg neked a gondjaim nélkül.
Soha többé nem beszélek férfiakkal/ srácokkal. Na, jó, az orvosommal Dr. Cullenel muszáj lesz.
Így végig gondolva mindent, kezdett elnyomni az álom, szépen lassan közelíteni kezdtem a békítő sötétség felé.


Daniel szemszöge:

Ezt nem hiszem el. Elküldött. Én tényleg csak megérteni akartam, és most már soha többé nem láthatom. Egyetlen egy mondottal elintéztem. És ráadásul ingerülten beszéltem vele. Pedig nem ezt érdemli, ő egy megtört lélek. Na, ez a különbség kettőnk között, ő neki van egy szép tiszta lelke nekem viszont nincs, lelkem én egy szörnyeteg vagyok. És jogosan küldött el maga mellől. Beleszerettem olyas valakibe, aki sosem lehet enyém, egy tiszta ártatlan lélekbe. Megérezte a veszélyt talán ezért is küldött el. Egyszerűen megoldom a gondot, elhagyom a Cullen családot és elmegyek megöletni magam egy nomáddal. Nem akarok Erica nélkül élni. Igaz, ez túl gyors, de nélküle semmi vagyok. Szeretem, nem tehetek ellene semmit sem. Mielőtt megöletem, magam el akarok köszönni a családomtól, hiszem sokat segítettek nekem. Ezért az erdőben való bolyongásom után haza indultam, elköszönni a Cullen családtól. Már alkonyodik, Esme már biztosan aggódik értem. Sose mentem még haza ilyen későn.
Hazudni nem tudok, mert Jasper lebuktat, szóval kénytelen vagyok az igazat elmondani.
Annyira fáj, elmondani nem tudom. Küzdenem kéne érte, nem hagyhatom annyiban.

– „Menj innen, látni se akarlak többé.
– Tűnj már innen.”

Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben. Nem, semmi esélyem, hiába próbálkoznék. Feladom, inkább meghalok, mint, hogy nélküle éljek. Gondolataimat elrejtem, Edward elől, nem tudhatja meg, mire készülök. Nemsokára a házhoz érek. Már készülök ajtót nyitni, de mégse én nyitom ki, hanem Esme nyitja ki, és a nyakamba ugrik.

– Annyira aggódtam érted. – mondta szeretett teljes hangon.
– Sajnálom anya, hogy nem jöttem előbb, csak gondolkoznom kellett.
– Semmi baj, de felhívhattál volna.
– Ne haragudj, nem akartalak megbántani, te nem érdemled ezt.
– Mi történt, olyan letört vagy, fiam?
– Erica, jaj, anya.
– Mit mondott?
– Szeretem őt, de nagyon, anya. Nem tudok mit csinálni.
– Na de, mégis mit mondott, hogy ilyen rossz kedved van? – kérdezte lágyan, és aggodalmasan.
– Menjünk be, és elmesélem.
– Jól van, menjünk be.

Amint beléptünk, megjelent Emmett.
– Mi van, öcsi, jól hallom, hogy eltalált Ámor nyila? Ki a szerencsétlen áldozat? - kérdezte vigyorogva.
– Emmett, ezt ne most, kérlek. – mondta Esme dorgálóan.
– Jól van, bocsánat, anyu.
– Menj a dolgodra, Emmett.
– Jó megyek.
– Jól van, Daniel, mesélj nekem.
– Bementem Ericához a kórházba. Eleinte kedves volt, aztán teljesen elutasító volt velem. Mondtam neki, hogy meg akarom érteni, miért akart öngyilkos lenni. Ezután vált velem ellenségessé. Azt vágta a fejemhez, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el. Én meg kérdeztem mi az életem legnagyobb hibája. Erre azt válaszolta, az, hogy megmentettem, hogy nem hagytam meghalni őt. Teljesen ki vagyok bukva, én ezt nem bírom. Csak kétszer láttam, és beleszerettem, sose volt még velem ilyen. Pedig sok hölggyel találkoztam már létem során. De Erica más, Esme.

– Hát, fiam a szerelem csak ilyen kiszámíthatatlan.
– Azt mondta, soha többé nem akar látni.
– Csak feldúlt, biztosan nem gondolta komolyan.

– De Esme, komolyan gondolta érzem.
– Csak meg van zavarodva, el akarta dobni az életét, most mindent rossznak lát.
– Lehet, hogy igazad van, csak olyan nehéz.
– Vannak dolgok az életben, sőt létűnkben, amik nehezek, de együtt megbirkózunk velük, mert mi egy család vagyunk, és szeretünk téged.
– Persze, egy család, Jasper és Rose, még se kedvelnek.
– Ez nem igaz, kedvelnek ők, csak a maguk módján. Rose mindig is nehéz eset volt, tudod Jasper meg katona volt, ő alapból ilyen bizonytalan típus, de én állítom, hogy megkedvelt téged.

– Tudom, anyu, és köszönöm, hogy meghallgattál.
– Igazán nincs mit, én azért vagyok, hogy meghallgassak mindenkit, hisz ez egy anya dolga.
– Te egy nagy kincs vagy számunkra, Esme. Remélem, tudod.
– Hát, persze hogy tudom, minden nap a tudtomra adjátok ezt.
– Mert így is van. Na, én felmegyek a szobámba elmélkedni, ha nem bánod.
– Menj csak, Dan menj.

Amint felértem a szobámba, elfeküdtem az ágyamon, és gondolkoztam azon, amiket Esme mondott. Lehet, hogy igaza van, és én csak felfújom a dolgot. De nem, ezek a szavak határozottak voltak, és túl egyértelműek. Megyek, és megöletem magam, ez már biztos. Szép finoman, nem gyanúsan elköszönök mindenkitől Esmét lesz a legnehezebb itt hagynom.

„Ha megvan bántva a szív, azt hiszi a halál a megoldás” írta egy lány a blogjára. És milyen igaza van. Azt hiszem én is.

„ Van még napsütés az eső után, és van rossz után jó, és van szerelem, ha küzdesz érte, és harcolsz, amelyiket csak szeretnéd a világ ellen is, érte.” Ezt is a lány blogján olvastam, talán ő érzi át ezt az egész dolgot, ami bennem zajlik most. Sokat segít nekem, a mondani valója olyan, kitartónak, küzdőnek érzem az írásai alapján. A története, amit írt, egy reménytelen szerelemről szól, és teljesen élethűen ábrázolja, hisz a csodákban.
Én miért nem vagyok képes hinni a csodákban? Talán már nem vagyok gyerek, de tulajdonképpen, az is csoda, hogy mi létezünk. Vagy például az, ha egy ember felébred a kómából öt év után, vagy ha a vak újból lát. Vannak kis csodák is, mint például egy gyermek születése.
Talán azért vágyom gyermekre, mert nekem sose lehet, hiszen vámpír vagyok. Mondjuk, vannak kivételek, Edward és Bella, csodás gyermekük van, napról napra megszerettem a kicsi lányt. Bájos és kedves, mint az édesanyja, sőt olyan szép is, és olyan önmarcangoló, mint az apja, de olyan kitartó, és makacs, mint mindkét szülője. Ő mer küzdeni az életben, ezt biztosra veszem. Először Emmett-től köszönök el. Mert Esme-től már elköszöntem úgy érzem. Aztán elköszönök Alice-től, a legkedvesebb testvéremtől. Aztán Edwardtól, a gondolatolvasó bátyámtól. Aztán Bellától, a kicsi imádnivaló Bellától. Nessitől, a csodától. Jasper-től, és Rose-tól. És legutoljára Carlisle-tól, a második apámtól, akit úgy szeretek, mint az igazi apámat.
El is kezdem a búcsúzkodást.

– Emmett, beszélhetnénk?
– Persze, öcsi. Mesélj, nő ügyek mi?
– Nem, nem azok bátyó.
– Na persze, én is azt mondanám. Kéne néhány felnőtt kazi, vagy néhány könyv? Vagy csak simán Emmett bácsi ötletei kellenek? Akarom mondani, Emmett bácsi féle felvilágosítás?
– Nem Emmett. Másról van szó.
– Oh, csak nem a fiúkat szereted, mert akkor nem tudok segíteni.
– Nem bátyó, a lányokat szeretem.
– Akkor megnyugodtam.
– Akkor mondhatom?
– Persze, lökd a dumát.
– Elmegyek egy időre, de majd visszajövök. Szeretném, ha nagyon vigyáznál egy lányra.
– Tudtam én, hogy nő van a dologban.
– A neve, Erica Leila Jones. Carlisle tudja ki ő.
– Ő az a csaj, akit megmentettél?
– Igen, ő az.
– Mégis hova akarsz menni?
– Van egy kis dolgom, ezért megyek el.
– Milyen dolgod van?
– El kell intéznem egy régi ügyet, egy régi ellenségem.
– Oh, jó kis bunyó vigyél engem is, szívesen segítek, hisz tudod, egy család vagyunk.
– Ez az én ügyem, Emmett, ne sértődj meg, de ezt szeretném egyedül intézni.
– Kár, szívesen mentem volna én is, de ha személyes, akkor intézd el, és gyere vissza hozzánk.
– Úgy lesz, és köszi, mindent.
– Semmiség, bármikor.

Emmett-től miután elköszöntem megcéloztam Alicék szobáját. Remélem, nem zavarok meg semmit, és nem látott semmit a jövőben Alice. Nem szeretném, ha megakadályoznának a tervemben. Semmit nem hallok, de azért bekopogok. Semmi válasz, akkor még egyszer. Egy halk sikolyt hallok, és egy puffanást. Nem gondolkoztam, csak benyitottam. Magamban azon imádkoztam, hogy ne zavarjam meg Alice-t és Jaspert semmiben. Csak Alice-t találtam bent.

– Daniel Matthew Mckenzy, eszedbe ne jusson ez még egyszer - esett nekem Alice azonnal.
– Szóval láttad?
– Igen, láttam, te nem vagy normális, komolyan mondom. Ezt nem engedem.
– De kénytelen leszel elengedni. Elmegyek, ez ellen nem tudsz semmit sem tenni.
– Oh, dehogynem. Emmett, Jasper, Edward.
– Ezt nem teheted.
– Dehogyis nem, a testvérem vagy, és az érdekedben teszem – mondta dühösen.
– Igen, mi a baj szívem? – kérdezte Jasper.
– Daniel meg akarja öletni magát, ezt nem hagyhatjuk.
– Miért akarsz meghalni? – kérdezte értetlenül Emmett.
– Nincs erőm elmondani. Gondolatban mindent levetítettem Edwardnak.
– Daniel beszélnünk kell. – mondta Edward. - Nem fog elszökni.
– Én sem látok ilyet. – mondta a kis energia bomba.
– Akkor mi megyünk is, hagyunk titeket beszélgetni – azzal távoztak a szobából.

Erica szemszöge:

Miután elnyelt az álmok birodalma azt hittem álomtalan alvásom lesz, de tévedtem. Szörnyű álmom volt. Daniel egy sötét helyen, és két ember halálra tépi, és elégeti a testét. Mielőtt meghalt, csak ennyit mondott az álmomban „Szeretlek Erica, légy boldog.”
Sikítva ébredtem fel, folyt rólam a víz. Kitéptem a karomból az infúziót, és rohantam, meg kell találnom az orvosom. A kezem vérzett, de nem érdekelt, minél előbb beszélnem kell Carlisle-lal. Szembe jöttek velem a nővérek, de én csak futottam, és kiabáltam
– Carlisle, Carlisle. Dr. Cullen, kérem, segítsen.
Miközben futottam, sírtam. Nem, nem halhat meg ilyen brutális módon, hiába csak egy álom, beszélnem kell a megmentőmmel, tudnom kell, hogy jól van e.

- Dr. Cullen, Carlisle, kérlek, segíts.
- Erica, mi a baj?
- Daniel, a megmentőm, kérem, segítsen.
- Mi van Daniellel?
- Csak álom volt, de beszélnem kell vele. Ugye el tudja érni, kérem.
- Gyere az irodámba, onnan felhívjuk.
- Köszönöm, köszönöm.
- De mégis, mi volt az álmod?
- Danielt brutális módón megölik, szétdarabolják, és elégetik.
- Ez elég rosszul hangzik. Menjük, és hívjuk fel, szerintem minden rendben van.
- Remélem.

Bementünk Carlisle irodájába, de előtte ellátta a vérző kezem. Amint beértünk odament a telefonhoz és már tárcsázott is.

– Haló, Daniel ott van?
– Jó, akkor add.
– Fontos. Jó, ha hazamentem megbeszéljük.
– Na, add Danielt, Erica aggódik érte.
– Szia, Daniel. Igen, Erica, tényleg beszélni szeretne veled. Akkor most átadom neki.
– Szia – hallottam meg bársonyos hangját.
– Szia. Ugye jól vagy?
– Igen jól, hogyhogy beszélsz velem?
– Csak aggódtam, rólad álmodtam, és általában az álmaim be szoktak jönni. Ezért is kerestelek fel, mert szörnyű volt látni.
– Mit?
– A halálod. Kérlek, majd gyere meglátogatni. Ne haragudj, azért amit mondtam.
– Nem haragszom. Akkor holnap meglátogassalak?
– Igen. az jó lenne.
– Akkor holnap. jó éjt. Erica.
– Jó éjt. Daniel.

Szebb idők - 4. fejezet

Szebb idők
4. fejezet

Daniel szemszöge:

- Alice, felébredt. Ez olyan jó - úgy ujjongtam, mint egy ötéves kisgyerek az új játéknak.
- Örülök neki, hogy örülsz. – mondta Alice kedvesen. Egy torokköszörülés miatt, elengedtem Alice-t, és hátranéztem. Jasper volt a hátam mögött.
- Ti mit csináltok? – kérdezte gyanakvóan Jasper.
- Drágám, Daniel jó híreket kapott arról a lányról, akit megmentett – mondta Alice higgadtan.
- Arról a lányról, akiről nekem meséltél? Erica, ugye?
- Igen, ő az.
- Elnézést, beavatnátok engem is? – kérdeztem kíváncsian, nem értettem a beszélgetésük lényegét.
- Semmi lényegesről nem maradtál még le, Dan. – mondta Alice mosolyogva.
- Mi az, hogy még? – kérdeztem kíváncsian.
- Idővel megtudod, észre fogod venni a változást – mondta most Jasper valamivel kedvesebben.
- Na, jó, ha nem akartok semmit elárulni, akkor meglátogatom a lányt – mondtam csalódottan, kicsit durcásan.
- Menj csak!
Azzal kimentem a szobából.


Jasper szemszöge:

Nekem szimpatikus ez a Daniel srác. Elment Alice-szel vásárolni, ez nem tetszik. Remélem, nem szándékozik elvenni a feleségem, habár nem éreztem ilyet, sőt Edwardot is megkértem, hogy vizsgálja meg a gondolatait, mert gyanúsan jóban van kedvesemmel. Bízom Aliceben, ez nem kétséges, de Danben ilyen szinten nem nagyon. Edward azt mondta, Daniel gondolatai inkább Ericán, akörül a lány körül forognak. Edward szerint túlságosan is megkedvelte. Azt mondja, első látásra beleszeretett. Hát lehet, van benne valami. Mert mikor egy helységben vagyok vele, és nagyon gondolkozik, akkor érzem, hogy kötődik valakihez. De olyan hirtelen beleszeretni valakibe. Oké, Edward is elég gyorsan beleszeretett Bellába, létezik, hogy megint megtörténik az újbóli csoda, és ismét egy ember, és vámpír szerelem lesz?

Ez igen veszélyes, hisz, ha a lány megtudja, kik vagyunk, a Volturi újból közbeléphet. Ja, és most már Daniel a családba tartozik, lehet, örökre velünk marad, mi lesz, ha el akarnak majd emiatt pusztítani? Igazság szerint, ezért is nem akartam, hogy Daniel nálunk éljen. És persze az sem tetszik, hogy ilyen jóban van kedvesemmel. Edward is nagyon jó testvére Alicenek, de Edward más, Dan nem biztos, hogy testvérként tekint kedvesemre. Oh, fene, mért vagyok ilyen féltékeny? Alice már leélt velem nagyon sok évet, és eddig sose csalt meg, akkor miért most tenné meg? Semmi esély rá, hiszen érzem, hogy szeret engem. Na, férfiból vagyok, és védem az igaz szerelmet, ez bennünk van, hogy így kell cselekednünk.

– Jasper, kevesem beszélhetnénk? – halottam meg kedvesem hangját.
– Persze, megyek.
– Mi van öcsi, valami rosszat csináltál? – kérdezte Emmett.
– Nem hiszem, Emmett.
– Ja, persze.
– Jól van, inkább megyek.

Felmentem a lépcsőn, szép, lassú, emberi tempóban a szobánkig, majd benyitottam. Kedvesem mosollyal az arcán ült az ágyon.

– Gyere, ülj le mellém.
– Miről szeretnél beszélni?
– Danielről, és Ericáról.
– Csak nem látomásod volt róluk?
– De bizony, az volt.
– Mit láttál?
– Danielt és Ericát boldogan, és szerelmesek egymásba.
– Komolyan? Ez olyan Edward Bella féle szerelem lesz?
– Az biztos, nagyon szeretni fogják egymást, lehetséges ugyan úgy, mint Ed és Bella.
– Újból vámpír ember szerelem, ez veszélyes. Tudod, szívem, a Volturi múltkor sem nézte ezt jó szemmel.
– Tudom Jazz, de nem hinném, hogy ez most gondot okozna, hiszen már van, tapasztalatunk, ezért szépen elrejtjük. Senki nem fog erről tudni. Csak mi.
– Igazad van, már van gyakorlatunk. Már nincs se James, se Viktória, se Laurent. De lehetnek mások.
– Jobban vigyázzunk.
– Alice, nem mindig vannak látomásaid, hogyan fogjuk ezt ki védeni?
– Jazz, egyre többször vannak látomásaim.
– Tessék?
– Mondom, többször vannak látomásaim.
– De mégis hogyan?
– Szerintem, vagy Erica, vagy Dan, van a dologban. Megtisztítja a jövőt, de ez még semmi, látom Nessie jövőjét is. Kicsit homályosan, de látom.
– Ezt eddig miért nem mondtad senkinek sem?
– Mert neked akartam először elmondani. És azt is mondani akarom, hogy Daniel csak a testvérem, nem kell féltékenynek lenned. Csak téged szeretlek.
– Ne haragudj, hogy kérdőre vontalak, csak aggódom, ennyi az egész.
– Semmi gond, elhiszem neked.
– És nem karok ismét csalódást okozni, mint például legutóbb.
– Nem okoztál csalódást. Jasper, az baleset volt, és nem történt semmi baja Bellának. Látod, most boldog anyuka, és feleség, és ráadásul vámpír is.
– De ha én nem támadok rá, mikor elvágta a csomagoló papír az ujját, nem szenvedett volna annyit, mert miattam hagyta el Edward Bellát.
– Megint elölről akarod kezdeni? De most boldog, és ha másképp alakultak volna a dolgok, lehet Nessie sem lenne.
– Igazad van, de akkor is, bűnösnek érzem magam.
– Ne érezd, ami megtörtént, megtörtént, a múlton nem tudsz változtatni. Élj a jelennek, és a jövőnek.
– Igazad van, kicsim. Nessie és Bella mindenki életét boldogabbá tette. Nekem is sokat segített, ő olyan megmagyarázhatatlan lény a számomra, a legjobb testvér. Persze Rose és Emmett is nagyon jó testvér. De Nessie más, ő egy csoda.
– Ez teljesen igaz. És én mondom, lesznek még csodák szívem.

Alice utolsó mondatát olyan célozgatósnak éreztem, de nem kérdeztem rá. Ehelyett mélyen a gondolataimba merültem.

Daniel szemszöge:

Éppen a kórház felé tartok, iszonyatosan izgulok. Ch, izgulni egy vámpír, röhej, de még is így van, az a lány atya ég. Én beleszerettem. A felismerés villámcsapásként ért. Beértem a kórházba, itt állok az ajtaja előtt. Érzem Carlisle illatát, valószínű bent van nála. És nyílik az ajtó, Carlisle lép ki.

– Szia, Daniel.
– Szia, apa. Bemehetek hozzá?
– Persze, menj csak, de vigyázz, kicsit érzékeny.
– Ígérem, vigyázni fogok.
– Jó, majd akkor otthon találkozunk, fiam.

Beléptem az ajtón, és megláttam Ericát az ágyon feküdve, bekötött kezekkel. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe. Teljesen elvarázsolt.

– Szia – köszönt rám bársonyos hangján.
– Hello. Daniel Matthew Mckenzy vagyok. Hát izé, én mentettelek meg.
– Erica Leila Jones vagyok. És köszönöm, hogy megmentettél.
– Igazán nincs mit. Bármikor megtenném újra.
– Jaj, ne bókolj, még a végén belepirulok.
– Igazán jól áll, ha elpirulsz.
– Na, jó, elég volt a jóból, jó lenne felébredni.
– Hiszen fent vagy.
– Na persze, inkább alszom, ez tuti, mert éppen egy helyes srác bókolgat nekem, ez csak egy álom lehet.
– Ez nem álom, hanem valóság.
– Talán végre jönnek a jobb idők? Annyi szenvedés után?
– Mesélj nekem, mi történt veled, hogy az öngyilkosság mellett döntöttél?
– Az hosszú történet, és nem hiszem, hogy érdekelne. Soha senkit nem érdekeltem igazán, mindenki csak kihasznált.
– Bízz bennem, sose lennék képes téged bántani. Egy örökkévalóságon át hallgatnálak.
– Hát, ha ilyen sok időd van, akkor szívesen mesélek neked.