SZIASZTOK!
DRUSILLA VAGYOK. SOLYA ÜZENI, HOGY MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉR, DE KÉNYSZERSZÜNETET KELL TARTANIA A BLOGJÁN, MIVEL A GÉPE ELROMLOTT, ÍGY HÁROM HÉTIG NEM LESZ. :( NAGYON SAJNÁLJA, ÉS IGYEKSZIK MIELŐBB VISSZATÉRNI HOZZÁTOK.
PUSZI
2010. augusztus 29., vasárnap
2010. augusztus 27., péntek
Szebb idők 12. fejezet
Kívánok jó olvasást a frisshez! :) Képek:
Nappali:
Konyha:
Erica szemszöge:
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, méghozzá Daniel személyében. Csodás érzés volt, végre valaki oldalán belépni valahová, és ez a hely most az otthonom volt. Nem volt valami nagy a lakás, de azért elfért mindenki. Kár, hogy Rosalie nem tartott velünk.
– Kértek esetleg valamit inni vagy enni? – kérdezte Amy.
– Uh, Amy, a te főzési tudásoddal? – kérdeztem nevetve.
– Mert te aztán jobb vagy, azt gondolod? – hangja tele volt durcásággal.
– Nem gondolom.
– Hanem tudod, mi? - kérdezte röhögve Emmett.
– Én ilyet nem mondtam, és még gondolni se gondoltam.
– Ha te mondod. Szóval, kértek valamit skacok? – tette fel kérdést ismét a hugicám.
– Én nem kérek semmit - mondta Emmett.
– Én se - mondta Bella
– Én se - mondta Alice.
– Oké, akkor egyszerűbb kérdés, ki kér valamit? – kérdeztem sürgetve a témát.
– Én - mondta Rennesme. - Egy kis csokis kekszet, ha van.
– Én egy pohár vizet - mondta Edward.
– Egy pohár víz nekem is jól esne - mondta Jasper és Daniel egyszerre.
– Naná, hogy tartok itthon csokis kekszet, ez nálam alap dolog. Meg is látszik rajtam – mondtam mosolyogva.
– Akkor én megyek a konyhába, jössz te is tesó, mert még nem nagyon tudom a járást – mondta Amy.
– Persze.
Kikészítettem három poharat, amit megtöltöttem vízzel, és egy csomag csokis kekszet Nessie-nek. Bekapcsoltam a zenét, és a rádióban megszólalt a kedvenc dalom Tom Jones- tól a Sex bomb, azonnal hangosabbra vettem a rádiót, és táncolni kezdtem. Utána egy magyar dal következett, Desperádotól a Táncolj című szám. Hát nekem se kellett kétszer énekelni, táncolva vittem ki a kért dolgokat. Jasper jókat mosolygott. Kérdeztem a többieket tudnak-e magyarul, erre mindenki magyarul mondta, igen. Ez kicsit meglepett, de boldoggá tett.
– Nehéz volt megtanulni magyarul? – kérdeztem kíváncsian.
– Eléggé bonyolult, nyakatekert egy nyelv – mondta Jasper.
– És te mióta tudsz magyarul? – kérdezte Alice.
– Magyarországon születtem a húgommal együtt. Ott éltünk hosszú ideig. A Jones nevet csak felvettük.
– Miért mi volt a magyar nevetek? - kérdezte Emmett.
– Erika, ugyanúgy, csak más vezetéknevem volt. A húgom neve Fatima volt. De amint ideköltöztünk Angliába, nevet változtattunk. Mert így jobban be tudtunk illeszkedni. Semmiféle bűncselekményt nem követtünk el. De ha gondolod, utánajárhatsz, persze ha fel tudod törni a magyar biztonsági adatbázist.
– Aha, ne félj, ilyet nem tervezünk, hiszünk nektek – mondta Edward mosolyogva.
– Még szép, hogy hisztek, mert akkor ki kéne titeket nyíratnom – jött be Amy vigyorogva. - Veszélyes bűnöző voltam, de nagy nehezen megtértem, hála nővéremnek.
– Csak viccelt – mondta Edward a döbbent arcok láttán.
– Jézus, komolyan kezdtem megijedni – mondta Nessie mélyeket lélegezve.
– Hugi, ne ijeszd meg többet a vendégeinket, kérlek – mondta kérlelően.
– Jó, rendben, visszafogom magam – mondta két röhögő görcs között.
– Azt hiszi, vicces, nézzétek el neki. Néha nekem is vannak ilyen periódusaim. Megy a kedvenc zeném, nem haragszotok?
– Nem – mondták egyszerre.
– Groovehouse – Ébredj, mellettem, imádom. Mindig ébredj, mellettem, nézz rám úgy, hogy érezzem, nem vár több magányos éj, és nálad lesz menedék – kezdtem el énekelni a szöveget.
– Egész jó hangod van – mondta a szemembe Daniel, amitől csoda, hogy nem ájultam el.
– Köszi - mondtam pironkodva. Teljesen elvarázsolt, sose történt még velem ilyen, senki nem tudod így elvarázsolni, mint ő.
– Daniel, melyik suliba fogtok járni szeptembertől? – kérdezte hugicám.
– A West High school-ba.
– Mi is oda járunk. Legalább is Erica oda jár, már két éve. Én meg ott fogom kezdeni az első évem. Kicsit félek.
– Nincs mitől, ha kell, segítünk a tanulásban – csicseregte Alice.
– Köszi szépen, Al.
– Al? Ez hogy jött? – a kíváncsiság nagyon is érezhető volt a hangomban.
– Hát az Alice névből, de lehet Ali is. Tudod, én kreatív vagyok – mondta büszkén Am.
– Igen, tudom, drága húgocskám. Én ne tudnám?
– És srácok, mind egy osztályban lesztek?
– Hát Bella, és Edward a nővéred alatt lesz egy évvel. Én és Rosalie másodévesek leszünk. Emmett és Jasper pedig végzősök lesznek És Nessie első éves lesz, úgy, mint te, Amy.
– Én a végzős évem után, maradok a suliban még két évig, továbbképzésen leszek – mondtam céltudatosan.
– Jasper, és Emmett is marad – mondta most Bella.
– Az jó, remélem, egy szakra megyünk. Nem akarok, sokáig itt élni, el akarok majd suli után költözni. De meg kell várnom a szeretett hugicám. De szívesen várok rá, nem akarom egyedül hagyni.
– Be is vágna rendesen, ha egyedül hagynál. Amúgy, adsz nekem pénzt? Vásárolni megyünk Ali-vel.
– Persze, mennyi kell? – kérdeztem félve.
– 60 euró – rám nézett, és eléggé félénken.
– Oké, mikorra kell a pénz?
– Holnapra – mondta Húgom majd a nyakamba ugrott.
– Meglesz, de ne nyírj ki létszi – ezt már félig meddig fuldokolva mondtam.
– Szeretlek. Nagyon, nagyon, te vagy a világ legjobb testvére – mondta meghatódva.
– Ilyenkor szeretsz, mi? Csak vicceltem. Tudom, hogy szeretsz. Én is szeretlek.
– De ha kell, állok én mindent – mondta Al.
– Alice beszélhetnénk? Gyere utánam a konyhába, kérlek. Amy, te maradj és szórakoztasd a vendégeink.
– Jól van. Emmett, ismered azt a viccet….
– Szóval Alice, nem szeretném, ha a húgom kihasználna téged, vagyis a szüleid. Mert az a pénz az ő pénzük. Ezt nem várhatom el tőled, vagy a családodtól. Meg kell, hogy érts, ha tudok, adok neki pénzt.
– Nem használ ki a húgod, se engem, sem a szüleim, ettől nem kell félned. És ha én állok néhány dolgot, azzal te ne törődj.
– Ezt meg kell beszélnem a szüleiddel – mondtam határozottan.
– Oké, hívd fel őket. Itt a mobilom - azzal a kezembe nyomta a mobilt.
– Ez is csak a te pénzed lenne. Van nekem is telefonom. Add meg a számát. a szüleidnek.
– Jól van. – azzal gyorsan lediktálta a telefonszámot és hívtam is anyukáját.
– Haló tessék itt a Cullen lakás.
– Haló itt Erica Jones, Carlisle betege vagyok, elnézést a zavarásért.
– Mondd csak Erica, hallgatlak.
– Alice, a lányod elhívta a húgom vásárolni, és Alice nekem azt mondta, ti nem bánjátok, ha a lányotok költ másokra is. Ezt meg akartam kérdezni, mert nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy ki akarjuk azt használni, hogy sok a pénzetek.
– Nyugodtan költhet, Alice a húgodra amennyit csak akar. A pénz nem számít, és nem fogjuk úgy érezni Carlisle-lal, hogy kihasználjátok ezt.
– Biztos? – kérdeztem kíváncsian.
– Teljesen biztos – mondta Esme higgadtan.
– Akkor nyugodtan felhívhatom Carlisle-t is ezzel a kérdéssel?
– Persze, de nem kell külön felhívnod, mert most ért haza. Át adjam a telefont?
– Azt, meg köszönném.
– Halló - mondd csak Erica.
– Helló Carlisle, vázalom röviden miért kereslek. Alice elhívtam a húgom vásárolni, és a lányod azt mondta nem baj, ha költ másokra, és nem számít mennyit. Esme azt mondta, nyugodtan költhet a lányotok a húgomra, de én nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy mi ezt ki akarjuk használni. Meg nem is akarom, hogy azt gondoljátok, hogy ezért barátkozunk a gyerekeiddel – mondtam el ezeket hadarva.
– Nyugi Erica, mély levegő. 1: Tényleg nem gond, ha Alice sok pénzt költ magára, vagy Amy-re. 2: Nem gondoltunk soha olyat Esmével, hogy ezért barátkoznál a gyerekeinkkel, vagy akár a testvéred. 3: Holnap 14:00-ra várlak, ide hozzánk a terápiára.
– Igenis, doki ott leszek holnap, 14:00-ra. És köszönöm, hogy őszinte voltál – mondtam csupa hálával a hangomban.
– Igazán nincs mit. Van még valami, amit szeretnél velünk megbeszélni?
– Nem nincs, köszönöm a válaszokat Esmé-t üdvözlöm. Viszonthallásra, Carlisle.
– Viszontlátásra, Erica. – azzal a vonal kapcsolat megszűnt.
– Na, most már jobb? – kérdezte érdeklődve Alice.
– Igen, sokkal, köszönöm. Menjünk vissza.
Amy szemszöge:
Mikor a nővéremmel összeveszek, az nagyon fáj. Mikor a kórházban is összekaptunk, azt hittem a szívem szakad meg. Tudom, hogy a nővérem néha nem gondolja végig, mit is csinál, vagy éppen mondd, de nehezen tudom ezt megszokni. Amióta ide költöztem hozzá, háromszor veszekedtünk. De mindig kibékülünk szerencsére. És ez a Daniel fiú, nem semmi, igen sexi pasi. És ahogy látom Dan-nek bejön az én csini nővérkém. Erre még nyíltan rá kell kérdeznem Danielnél. Ezek a gondolatok akkor jártak az eszemben, mikor az autóban ültünk, és Erica lakásához tartottunk. Alice-szel, Edwarddal és Bellával utaztam egy kocsiban. Alice-szel nagyon jól kijöttem, megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni holnap. Tessék, kérhetek a nővéremtől pénzt. Kihasználom szegényt, ez olyan rosszul esik, ráadásul ápolni kell őt és, én mit tervezek, vásárlást. Szörnyű egy testvér vagyok. Örülnöm kéne, hogy magával hozott külföldre, és persze azt is meg kell köszönnöm, hogy tanított angolul, németül, és olaszul. Tudok olaszul angolul és németül gondolkodni. Totálijesztő volt, mikor magyar helyett, olaszul válaszoltam nővéremnek. De határozottan tetszik ez az egész, habár Ricának könnyebben megy, neki jó a nyelvérzéke. De azért én is megtanultam, csak én nehezebben, főleg a kiejtéssel volt gondom, de a nyelvtani része jól megy. Ricának ez az Erica becézése nálam, a nyelvtan nehezebben megy, és ment is.
– Amy, akkor délelőtt 10-re érted jövök, okés? – kérdezte Al.
– Nekem megfelel, és köszi. De lehet, hogy nem megyek, ápolnom, kell Ricát.
– Jaj, ne legyél ilyen, majd jönnek a fiúk, és vigyáznak a tesódra, hozunk neki is valamit, rendben?
– Jól van, Alice meggyőztél – mondtam mosolyogva.
– Bella, és Esme is velünk tart, ha nem bánod?
– Persze, hogy nem bánom, jó lesz egy csajos kiruccanás – mondtam boldogan.
– Na, itt is vagyunk.
– Nem rossz környék – mondta Bella.
– Bella, te mindig ilyen keveset beszélsz? – kérdeztem kíváncsian.
– Bocsi, ígérem, többet fogok beszélni – mondta mosolyogva.
– Amúgy, csak ma költözöm be hivatalosan a nővéremhez. Nem nagyon tudom, hogy is néz ki belülről a lakás.
– Nem jártál még bent? – kérdezte Edward.
– De,jártam csak hát mindig sietősen távoztam nem nagyon néztem körbe, meg eddig a barátaimnál laktam. Nem akartam a nővérem terhére lenni. De most van indokom nála élni – válaszoltam kedvesen.
– Miből gondolod, hogy a terhére lettél volna? – kérdezte most Bella.
– Nem is tudom – majd kiszálltam a kocsiból.
Bent a lakásban:
A nővérem kicsit idegesen távozott a konyhába Alice-szel a háta mögött. Én Emmettnek kezdtem el egy viccet mesélni.
– Emmett, ismered azt a viccet, mikor két szőke nő sétál a sivatagban és az egyik elesik?
– Nem ismerem.
– Ő se ismer téged.
– Hát ez marha jó. Nem volt rossz, kiscsaj.
– Köszi, Emci.
– Emci?? Én mindenkitől becenevet kapok? A Nővéred macinak becéz, te meg Emcizel?
– Aham ha zavar szólj. – mondtam nevetve. Amúgy az Emci a maci becézése lesz. szóval Emci maci. – Mikor ezt a nevet kimondtam már fetrengtem a röhögéstől. Jasper is a hasát fogta, sőt Edward is elmosolyodott.
Nappali:
Konyha:
Erica szemszöge:
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, méghozzá Daniel személyében. Csodás érzés volt, végre valaki oldalán belépni valahová, és ez a hely most az otthonom volt. Nem volt valami nagy a lakás, de azért elfért mindenki. Kár, hogy Rosalie nem tartott velünk.
– Kértek esetleg valamit inni vagy enni? – kérdezte Amy.
– Uh, Amy, a te főzési tudásoddal? – kérdeztem nevetve.
– Mert te aztán jobb vagy, azt gondolod? – hangja tele volt durcásággal.
– Nem gondolom.
– Hanem tudod, mi? - kérdezte röhögve Emmett.
– Én ilyet nem mondtam, és még gondolni se gondoltam.
– Ha te mondod. Szóval, kértek valamit skacok? – tette fel kérdést ismét a hugicám.
– Én nem kérek semmit - mondta Emmett.
– Én se - mondta Bella
– Én se - mondta Alice.
– Oké, akkor egyszerűbb kérdés, ki kér valamit? – kérdeztem sürgetve a témát.
– Én - mondta Rennesme. - Egy kis csokis kekszet, ha van.
– Én egy pohár vizet - mondta Edward.
– Egy pohár víz nekem is jól esne - mondta Jasper és Daniel egyszerre.
– Naná, hogy tartok itthon csokis kekszet, ez nálam alap dolog. Meg is látszik rajtam – mondtam mosolyogva.
– Akkor én megyek a konyhába, jössz te is tesó, mert még nem nagyon tudom a járást – mondta Amy.
– Persze.
Kikészítettem három poharat, amit megtöltöttem vízzel, és egy csomag csokis kekszet Nessie-nek. Bekapcsoltam a zenét, és a rádióban megszólalt a kedvenc dalom Tom Jones- tól a Sex bomb, azonnal hangosabbra vettem a rádiót, és táncolni kezdtem. Utána egy magyar dal következett, Desperádotól a Táncolj című szám. Hát nekem se kellett kétszer énekelni, táncolva vittem ki a kért dolgokat. Jasper jókat mosolygott. Kérdeztem a többieket tudnak-e magyarul, erre mindenki magyarul mondta, igen. Ez kicsit meglepett, de boldoggá tett.
– Nehéz volt megtanulni magyarul? – kérdeztem kíváncsian.
– Eléggé bonyolult, nyakatekert egy nyelv – mondta Jasper.
– És te mióta tudsz magyarul? – kérdezte Alice.
– Magyarországon születtem a húgommal együtt. Ott éltünk hosszú ideig. A Jones nevet csak felvettük.
– Miért mi volt a magyar nevetek? - kérdezte Emmett.
– Erika, ugyanúgy, csak más vezetéknevem volt. A húgom neve Fatima volt. De amint ideköltöztünk Angliába, nevet változtattunk. Mert így jobban be tudtunk illeszkedni. Semmiféle bűncselekményt nem követtünk el. De ha gondolod, utánajárhatsz, persze ha fel tudod törni a magyar biztonsági adatbázist.
– Aha, ne félj, ilyet nem tervezünk, hiszünk nektek – mondta Edward mosolyogva.
– Még szép, hogy hisztek, mert akkor ki kéne titeket nyíratnom – jött be Amy vigyorogva. - Veszélyes bűnöző voltam, de nagy nehezen megtértem, hála nővéremnek.
– Csak viccelt – mondta Edward a döbbent arcok láttán.
– Jézus, komolyan kezdtem megijedni – mondta Nessie mélyeket lélegezve.
– Hugi, ne ijeszd meg többet a vendégeinket, kérlek – mondta kérlelően.
– Jó, rendben, visszafogom magam – mondta két röhögő görcs között.
– Azt hiszi, vicces, nézzétek el neki. Néha nekem is vannak ilyen periódusaim. Megy a kedvenc zeném, nem haragszotok?
– Nem – mondták egyszerre.
– Groovehouse – Ébredj, mellettem, imádom. Mindig ébredj, mellettem, nézz rám úgy, hogy érezzem, nem vár több magányos éj, és nálad lesz menedék – kezdtem el énekelni a szöveget.
– Egész jó hangod van – mondta a szemembe Daniel, amitől csoda, hogy nem ájultam el.
– Köszi - mondtam pironkodva. Teljesen elvarázsolt, sose történt még velem ilyen, senki nem tudod így elvarázsolni, mint ő.
– Daniel, melyik suliba fogtok járni szeptembertől? – kérdezte hugicám.
– A West High school-ba.
– Mi is oda járunk. Legalább is Erica oda jár, már két éve. Én meg ott fogom kezdeni az első évem. Kicsit félek.
– Nincs mitől, ha kell, segítünk a tanulásban – csicseregte Alice.
– Köszi szépen, Al.
– Al? Ez hogy jött? – a kíváncsiság nagyon is érezhető volt a hangomban.
– Hát az Alice névből, de lehet Ali is. Tudod, én kreatív vagyok – mondta büszkén Am.
– Igen, tudom, drága húgocskám. Én ne tudnám?
– És srácok, mind egy osztályban lesztek?
– Hát Bella, és Edward a nővéred alatt lesz egy évvel. Én és Rosalie másodévesek leszünk. Emmett és Jasper pedig végzősök lesznek És Nessie első éves lesz, úgy, mint te, Amy.
– Én a végzős évem után, maradok a suliban még két évig, továbbképzésen leszek – mondtam céltudatosan.
– Jasper, és Emmett is marad – mondta most Bella.
– Az jó, remélem, egy szakra megyünk. Nem akarok, sokáig itt élni, el akarok majd suli után költözni. De meg kell várnom a szeretett hugicám. De szívesen várok rá, nem akarom egyedül hagyni.
– Be is vágna rendesen, ha egyedül hagynál. Amúgy, adsz nekem pénzt? Vásárolni megyünk Ali-vel.
– Persze, mennyi kell? – kérdeztem félve.
– 60 euró – rám nézett, és eléggé félénken.
– Oké, mikorra kell a pénz?
– Holnapra – mondta Húgom majd a nyakamba ugrott.
– Meglesz, de ne nyírj ki létszi – ezt már félig meddig fuldokolva mondtam.
– Szeretlek. Nagyon, nagyon, te vagy a világ legjobb testvére – mondta meghatódva.
– Ilyenkor szeretsz, mi? Csak vicceltem. Tudom, hogy szeretsz. Én is szeretlek.
– De ha kell, állok én mindent – mondta Al.
– Alice beszélhetnénk? Gyere utánam a konyhába, kérlek. Amy, te maradj és szórakoztasd a vendégeink.
– Jól van. Emmett, ismered azt a viccet….
– Szóval Alice, nem szeretném, ha a húgom kihasználna téged, vagyis a szüleid. Mert az a pénz az ő pénzük. Ezt nem várhatom el tőled, vagy a családodtól. Meg kell, hogy érts, ha tudok, adok neki pénzt.
– Nem használ ki a húgod, se engem, sem a szüleim, ettől nem kell félned. És ha én állok néhány dolgot, azzal te ne törődj.
– Ezt meg kell beszélnem a szüleiddel – mondtam határozottan.
– Oké, hívd fel őket. Itt a mobilom - azzal a kezembe nyomta a mobilt.
– Ez is csak a te pénzed lenne. Van nekem is telefonom. Add meg a számát. a szüleidnek.
– Jól van. – azzal gyorsan lediktálta a telefonszámot és hívtam is anyukáját.
– Haló tessék itt a Cullen lakás.
– Haló itt Erica Jones, Carlisle betege vagyok, elnézést a zavarásért.
– Mondd csak Erica, hallgatlak.
– Alice, a lányod elhívta a húgom vásárolni, és Alice nekem azt mondta, ti nem bánjátok, ha a lányotok költ másokra is. Ezt meg akartam kérdezni, mert nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy ki akarjuk azt használni, hogy sok a pénzetek.
– Nyugodtan költhet, Alice a húgodra amennyit csak akar. A pénz nem számít, és nem fogjuk úgy érezni Carlisle-lal, hogy kihasználjátok ezt.
– Biztos? – kérdeztem kíváncsian.
– Teljesen biztos – mondta Esme higgadtan.
– Akkor nyugodtan felhívhatom Carlisle-t is ezzel a kérdéssel?
– Persze, de nem kell külön felhívnod, mert most ért haza. Át adjam a telefont?
– Azt, meg köszönném.
– Halló - mondd csak Erica.
– Helló Carlisle, vázalom röviden miért kereslek. Alice elhívtam a húgom vásárolni, és a lányod azt mondta nem baj, ha költ másokra, és nem számít mennyit. Esme azt mondta, nyugodtan költhet a lányotok a húgomra, de én nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy mi ezt ki akarjuk használni. Meg nem is akarom, hogy azt gondoljátok, hogy ezért barátkozunk a gyerekeiddel – mondtam el ezeket hadarva.
– Nyugi Erica, mély levegő. 1: Tényleg nem gond, ha Alice sok pénzt költ magára, vagy Amy-re. 2: Nem gondoltunk soha olyat Esmével, hogy ezért barátkoznál a gyerekeinkkel, vagy akár a testvéred. 3: Holnap 14:00-ra várlak, ide hozzánk a terápiára.
– Igenis, doki ott leszek holnap, 14:00-ra. És köszönöm, hogy őszinte voltál – mondtam csupa hálával a hangomban.
– Igazán nincs mit. Van még valami, amit szeretnél velünk megbeszélni?
– Nem nincs, köszönöm a válaszokat Esmé-t üdvözlöm. Viszonthallásra, Carlisle.
– Viszontlátásra, Erica. – azzal a vonal kapcsolat megszűnt.
– Na, most már jobb? – kérdezte érdeklődve Alice.
– Igen, sokkal, köszönöm. Menjünk vissza.
Amy szemszöge:
Mikor a nővéremmel összeveszek, az nagyon fáj. Mikor a kórházban is összekaptunk, azt hittem a szívem szakad meg. Tudom, hogy a nővérem néha nem gondolja végig, mit is csinál, vagy éppen mondd, de nehezen tudom ezt megszokni. Amióta ide költöztem hozzá, háromszor veszekedtünk. De mindig kibékülünk szerencsére. És ez a Daniel fiú, nem semmi, igen sexi pasi. És ahogy látom Dan-nek bejön az én csini nővérkém. Erre még nyíltan rá kell kérdeznem Danielnél. Ezek a gondolatok akkor jártak az eszemben, mikor az autóban ültünk, és Erica lakásához tartottunk. Alice-szel, Edwarddal és Bellával utaztam egy kocsiban. Alice-szel nagyon jól kijöttem, megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni holnap. Tessék, kérhetek a nővéremtől pénzt. Kihasználom szegényt, ez olyan rosszul esik, ráadásul ápolni kell őt és, én mit tervezek, vásárlást. Szörnyű egy testvér vagyok. Örülnöm kéne, hogy magával hozott külföldre, és persze azt is meg kell köszönnöm, hogy tanított angolul, németül, és olaszul. Tudok olaszul angolul és németül gondolkodni. Totálijesztő volt, mikor magyar helyett, olaszul válaszoltam nővéremnek. De határozottan tetszik ez az egész, habár Ricának könnyebben megy, neki jó a nyelvérzéke. De azért én is megtanultam, csak én nehezebben, főleg a kiejtéssel volt gondom, de a nyelvtani része jól megy. Ricának ez az Erica becézése nálam, a nyelvtan nehezebben megy, és ment is.
– Amy, akkor délelőtt 10-re érted jövök, okés? – kérdezte Al.
– Nekem megfelel, és köszi. De lehet, hogy nem megyek, ápolnom, kell Ricát.
– Jaj, ne legyél ilyen, majd jönnek a fiúk, és vigyáznak a tesódra, hozunk neki is valamit, rendben?
– Jól van, Alice meggyőztél – mondtam mosolyogva.
– Bella, és Esme is velünk tart, ha nem bánod?
– Persze, hogy nem bánom, jó lesz egy csajos kiruccanás – mondtam boldogan.
– Na, itt is vagyunk.
– Nem rossz környék – mondta Bella.
– Bella, te mindig ilyen keveset beszélsz? – kérdeztem kíváncsian.
– Bocsi, ígérem, többet fogok beszélni – mondta mosolyogva.
– Amúgy, csak ma költözöm be hivatalosan a nővéremhez. Nem nagyon tudom, hogy is néz ki belülről a lakás.
– Nem jártál még bent? – kérdezte Edward.
– De,jártam csak hát mindig sietősen távoztam nem nagyon néztem körbe, meg eddig a barátaimnál laktam. Nem akartam a nővérem terhére lenni. De most van indokom nála élni – válaszoltam kedvesen.
– Miből gondolod, hogy a terhére lettél volna? – kérdezte most Bella.
– Nem is tudom – majd kiszálltam a kocsiból.
Bent a lakásban:
A nővérem kicsit idegesen távozott a konyhába Alice-szel a háta mögött. Én Emmettnek kezdtem el egy viccet mesélni.
– Emmett, ismered azt a viccet, mikor két szőke nő sétál a sivatagban és az egyik elesik?
– Nem ismerem.
– Ő se ismer téged.
– Hát ez marha jó. Nem volt rossz, kiscsaj.
– Köszi, Emci.
– Emci?? Én mindenkitől becenevet kapok? A Nővéred macinak becéz, te meg Emcizel?
– Aham ha zavar szólj. – mondtam nevetve. Amúgy az Emci a maci becézése lesz. szóval Emci maci. – Mikor ezt a nevet kimondtam már fetrengtem a röhögéstől. Jasper is a hasát fogta, sőt Edward is elmosolyodott.
2010. augusztus 9., hétfő
szebb idők 11. fejezet
Jasper Motorja:
Jó olvasást kívánok! :D
Erica szemszöge:
– Rendben, legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém – mondta, majd össze-vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.
– Családi idill – mondta mosolyogva Emmett.
– Úgy van, és nem is szégyellem, néha a kisebb az erősebb, és ez így is van jól.
– Most sértődjek meg? – kérdezte lágyan, enyhén durcás hangon Amy.
– Akkor egyedül hagysz, ha azt mondom, igen?- kérdeztem kíváncsisággal.
– Ne is álmodj róla, tesó, nem szabadulsz tőlem – mondta teljesen határozottan, mint egy felnőtt nő.
– Mikor lettél te felnőtt nő? Hol voltam az elmúlt három évben?
– Hát, biztos álmodtál, Csipkerózsika – mondta nevetve.
– Hát ez jó, Csipkerózsika, behalok – Emmett, majd meg szakadt a röhögéstől.
– Nem is vagyok Csipkerózsika, nem vagyok olyan szép, mint ő volt, és amúgy sem hiszek a szőke herceg, fehér lovon históriában. Főleg nem a szerelemben, de te ezt pontosan tudod.
– Miért nem hiszel a szerelemben? – kérdezte meghökkenve Edward.
– Mert az egy olyan dolog, amiben nem hiszek. Nem létezik igaz szerelem, a szerelem csak bánatot szül, fájdalmakat. Háromszor voltam szerelmes, és mind a háromszor semmit nem értek a fiúk számára az érzelmeim. Szerinted, én valaha megtapasztalhatom? Én kétlem, már senki nem érdemli meg azt, hogy teljes szívemből szeressem. Nem akarok már magamnak több fájdalmat.
– Jaj, tesó, én is csalódtam, ne add fel a reményt. Be fog lépni az, az igazi, higgy nekem. Adj esélyt, ha nem adsz, többet sose találod meg, akit a szíved-lelked keres – mondta Amy.
– Már megint igazat kéne adnom, ugye? Ezt várod? – kérdeztem csalódottan.
– Nem várok én semmit, és ezt te is tudod, de azt csinálsz, amit akarsz, nem szólok bele az életedbe. És ha nem akarod, nem gondoskodom rólad. Eltűnök, és akkor nem kell többet látnod. Mivel úgy néz ki, ki nem állhatsz. És ez nekem nagyon fáj, de ha nem akarsz látni, elmegyek, és vissza se térek.
– Ne, kérlek, Amy, ne haragudj. Annyira sajnálom, én szeretlek, ne menj el. Csak most, semmit nem látok pozitívan, sajnálom, nagyon igazad van, adnom kell esélyt másnak, és ezt nem azért mondom, mert azt akarod, vagy is nem akarod, de igazad van. Bocsáss meg. Kérlek, könyörgöm. Na, hagyj el te is, nem élném túl. Bántottak már elegen – ezt már sírással a hangomban mondtam.
– Dehogy hagylak, nem lennék képes, csak akkor, ha kérnél rá, de tudnod kell, iszonyatos fájdalmak között. Ne veszekedjünk, menjünk haza jó? Segítek összepakolni. Fiúk, ti is segítettek? Daniel, te maradj vele, jó?
– Persze, vele maradok – mondta lágyan Daniel.
– Húgi, csak nem féltesz, hogy eltűnök?
– Hát, így már nem, hogy Daniel itt marad veled. Te képes vagy eltévedni, és valljuk be, nem akarlak órákig keresgetni - mondta kuncogva húgom.
– Csak kétszer tévedtem el életemben, jaj, te lány, na, menj, intézkedj, itt megvárlak Daniellel - közben elmosolyodtam.
– Aha, még szép, ilyen pasival én is el lennék – röhögve távozott a kórteremből.
– Na ezért, még kap. Csak jöjjön vissza. Ha hazaértünk, halálra csikizem.
– Kegyetlen egy kínzásmódszer.
– Az bizony, de hatásos – mondtam mosolyogva.
– Te is csíkis vagy?
– Aha, nagyon, de miért?
– Csak úgy kérdezem. És hol vagy csikis? – a hangja tele volt kíváncsisággal.
– A talpamon nagyon, és a hasam környékén. Írtóra csikis vagyok, és ezt a hugicám is tudja, úgyhogy, jaj, nekem.
– Hazakísérjelek titeket? – hangja szinte rezgett a levegőben.
– Hát, ha van kedved. Gyere, nyugodtan hozd a többieket is. Elférünk.
– Ha szeretnéd, akkor megbeszélem velük.
– Legalább nem leszek magányos. És persze Amy sem lesz az – kedvesen mondtam ezeket a szavakat és komolyan is gondoltam.
Amyék éppen ebbe a percben érkeztek vissza. A srácok segítettek összepakolni húgomnak, persze Emmett tett egy-két megjegyzést a fehérneműkre. Amin persze mosolyogtam ezerrel. Jócskán perverz a nagyfiú, de nem bántam, hiszen rögtön feldobta a kedvem. Jasper rengeteget mesélt, amit csodáltam, hisz azt gondoltam, hogy ő olyan csendes típus. Már a kocsiban ültünk. Jasper vezetett. Mivel én Jasper, Daniel, Emmett és Renesmee társaságában utaztam, míg Amy Edward, Bella és Alice társaságában utazott. Alice és Amy nagyon jól kijöttek, van egy olyan érzésem a félre tett pénzem oda adhatom szeretett tesómnak, gondolom vásárolni akar majd. Nem sok pénzem van, szóval nem tudom, hogy fogom őt ellátni. Dupla műszakot kell majd vállalnom. Húgom szereti a pénzt költeni, és nekem ezért muszáj lesz sokat dolgoznom. Ő nem hiszem, hogy dolgozni fog. És nem akarom, hogy ő is korán kezdjen dolgozni. Várhat az még legalább két évet. Hisz még csak 15 éves. Nem tehetem ki ekkora tehernek.
– Erica, figyelsz ránk? – kérdezte Dan.
– Igen, persze, csak elkalandoztam bocsi.
– Semmi gond. Jasper kérdezte, most merre forduljon.
– Itt jobbra, majd a következő kereszteződésnél balra, és ott is leszünk.
– Jól van – mondta Jasper.
– Min gondolkodtál? – kérdezte Emmett.
– Oh, férfiak mindig tudni akarják, mi jár a nő fejében. Csak a tesómon gondolkodtam, meg, hogy munkát kell keresnem. Mert, ha jól láttam Alice, és Amy jól összebarátkoztak, és hát tuti vásárolni akar menni, imádott tesóm. És hát nem vagyok, nagyon gazdag, szóval nem tudom minden vágyát teljesíteni. Nekem meg ugye, nincsenek nagy vágyaim – mondtam lemondóan.
– Ne izgulj ezen, Erica, Alice áll mindent. A családnak sok pénze van, emiatt nem kell aggódnod – mondta Jasper.
– Ezt nem várhatom el a családodtól. Sokan vagytok, és nektek kell a pénz.
– Jaj, ugyan, láttad milyen kocsink van? Mindünknek? A pénz nem gond. Jaspernek motorja is van – mondta Emmett.
– Kösz, jót tett az egómnak. A gazdagoknak, jól megy. Én meg keményen gürcölök. De nem gond, megszoktam. Semmi bajom a gazdagokkal, és tudom nem azért mondtad, hogy dicsekedj. Nem szeretek senkit sem kihasználni. És ezt Amynek sem hagyom.
– Nem használsz ki senkit. Ígérem – mondta Dan lágyan. És neki valahogy elhittem.
– Szóval, Jasper, van motorod? Komoly? És milyen gyors, mint állat ugye?
– Igen, van motorom. Komolyan, és gyors, mint az állat. Ducati 848-as.
– Azt a rohadt. Az valami állat moci. És formás a kicsike. És te vetted?
– Nem, Edward vette, eredetileg Bellának, de aztán Edward odaadta nekem.
– Hu, majd meg kell mutatnod a motort. Odáig vagyok értük, habár nem sokat értek hozzájuk. Légy szíves, majd mutasd meg – közben boci szemeket meresztettem.
– Rendben, megérkeztünk – mondta Emmett, aki csak mosolyogott azon, hogy oda vagyok a motorokért.
– Éljen, gyertek utánam. És nem leszólni a berendezési stílust. Habár nem hiszem, hogy ti leszólnátok. De Alice, és Amy ettől tartok.
– Nem lesz gond, majd vissza fogom Alice-t – mondta Jasper nevetve.
– Okés, és köszi – majd adtam neki egy nagy cuppanós puszit.
Eközben Dan, Emmett, és Nessie döbbenten néztek rám.
– Most meg mi van? Csak egy köszönet puszi volt, na, már most úgy nézek, Jazzre mintha a bátyám lenne. Van benne valami harciasság, de közben lágyság is. Ő egy igazi harcos típus.
– Csak meglepődtek – mondta nevetve Jazz.
– Biztos attól féltek, hogy felfalsz mi? Lehet, veszélyes srácnak tartanak. Egy kannibálnak.
– Lehet, de nem akarlak felfalni. Nem is gondoltam rá, habár olyan ízletes az illatod.
– Ne nevettess, még a végén beijednek. Azért ne egyél meg vacsira, Alice nem hiszem, hogy örülne neki.
– Nem foglak. Erre megesküszöm.
– Akkor jó. Na, menjük be – mondtam sürgetően.
– Mi a helyzet, skacok? – kérdezte hugi.
– Semmi különös, a fiúk azt hitték, Jasper megesz vacsira, de nem fog, ezt én is tudom. Hisz nem kannibál.
– Miért mit csináltál, hogy majdnem felfalt? – kérdezte Alice ijedten, mégis mosolyogva.
– Kapott egy cuppanós puszit. Olyan tesósat.
– Ma úgy akartam is panaszkodni. Én nem kapok olyan puszit, mint Jazz? – kérdezte durcásan Emmett.
– Dehogynem, te nagy maci. Tegéd pont ezért érezlek tesómnak, te vagy a védelmezőm.
– Maci? Na, jó neked elnézem. Na, add azt a puszit, hugi.
– Igenis, medve úr – azzal kapott egy jó nagy puszit.
– Áh, ez jól esett az egómnak.
– Gondoltam azért Edwardot, sem hagyom ki, ha nem bánja?
– Én nem bánom.
– Akkor jó. Edwardban van valami lovagiasság, és tele van érzelemmel. Őt ezért kedveltem meg. Igazi úriember – miután ezt elmondtam, neki is adtam egy hatalmas puszit.
– Bennünk nincs is lovagiasság? – kérdezte sértődötten Em.
– Dehogy nem. De ez Edwardban megmagyarázhatatlan. Nézz rá, és Bellára, süt róluk, mennyire imádják egymást. Persze ez Jasperen és Alice-en másképp mutatkozik. Úgy, mint rajtad Emmett, és Rosalie-n, ti a szenvedélyesség hívei vagytok. Esme és Carlisle, ők meg a szelíd romantikát kedvelik, nem szeretik a feltűnést.
– Teljesen jól kiismertél bennünket – mondta Edward teljesen meghökkenve.
– Pedig nem is régóta ismersz minket – kontrázott rá Bella.
– Erről beszélek. Látjátok. Edward és Bella, egyszerre mozdulnak, Edward nagyon félti Bellát. A mozdulat sok mindent elárul. És amúgy, jó emberismerő vagyok. Jasper elveszettnek érzi magát Alice nélkül.
– Ezt honnan tudod? – kérdezte Alice.
– Mikor kimentél egy pillanatra a kórtermemből, akkor vettem észre Jazzen, hogy szomorú lett egy fél pillanatra. De amikor visszatértél jobb kedve lett. Az arca sok mindent elárul.
– Hűha. Te aztán jól ismered az embereket – mondta Nessi.
– Bemehetünk végre? – kérdezte türelmetlenül testvérem.
– Persze – és miközben beszéltem szélesre tártam az ajtót. - Fáradjatok beljebb.
– Köszönjük – mondták egyszerre.
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, Daniel személyében.
Jó olvasást kívánok! :D
Erica szemszöge:
– Rendben, legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém – mondta, majd össze-vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.
– Családi idill – mondta mosolyogva Emmett.
– Úgy van, és nem is szégyellem, néha a kisebb az erősebb, és ez így is van jól.
– Most sértődjek meg? – kérdezte lágyan, enyhén durcás hangon Amy.
– Akkor egyedül hagysz, ha azt mondom, igen?- kérdeztem kíváncsisággal.
– Ne is álmodj róla, tesó, nem szabadulsz tőlem – mondta teljesen határozottan, mint egy felnőtt nő.
– Mikor lettél te felnőtt nő? Hol voltam az elmúlt három évben?
– Hát, biztos álmodtál, Csipkerózsika – mondta nevetve.
– Hát ez jó, Csipkerózsika, behalok – Emmett, majd meg szakadt a röhögéstől.
– Nem is vagyok Csipkerózsika, nem vagyok olyan szép, mint ő volt, és amúgy sem hiszek a szőke herceg, fehér lovon históriában. Főleg nem a szerelemben, de te ezt pontosan tudod.
– Miért nem hiszel a szerelemben? – kérdezte meghökkenve Edward.
– Mert az egy olyan dolog, amiben nem hiszek. Nem létezik igaz szerelem, a szerelem csak bánatot szül, fájdalmakat. Háromszor voltam szerelmes, és mind a háromszor semmit nem értek a fiúk számára az érzelmeim. Szerinted, én valaha megtapasztalhatom? Én kétlem, már senki nem érdemli meg azt, hogy teljes szívemből szeressem. Nem akarok már magamnak több fájdalmat.
– Jaj, tesó, én is csalódtam, ne add fel a reményt. Be fog lépni az, az igazi, higgy nekem. Adj esélyt, ha nem adsz, többet sose találod meg, akit a szíved-lelked keres – mondta Amy.
– Már megint igazat kéne adnom, ugye? Ezt várod? – kérdeztem csalódottan.
– Nem várok én semmit, és ezt te is tudod, de azt csinálsz, amit akarsz, nem szólok bele az életedbe. És ha nem akarod, nem gondoskodom rólad. Eltűnök, és akkor nem kell többet látnod. Mivel úgy néz ki, ki nem állhatsz. És ez nekem nagyon fáj, de ha nem akarsz látni, elmegyek, és vissza se térek.
– Ne, kérlek, Amy, ne haragudj. Annyira sajnálom, én szeretlek, ne menj el. Csak most, semmit nem látok pozitívan, sajnálom, nagyon igazad van, adnom kell esélyt másnak, és ezt nem azért mondom, mert azt akarod, vagy is nem akarod, de igazad van. Bocsáss meg. Kérlek, könyörgöm. Na, hagyj el te is, nem élném túl. Bántottak már elegen – ezt már sírással a hangomban mondtam.
– Dehogy hagylak, nem lennék képes, csak akkor, ha kérnél rá, de tudnod kell, iszonyatos fájdalmak között. Ne veszekedjünk, menjünk haza jó? Segítek összepakolni. Fiúk, ti is segítettek? Daniel, te maradj vele, jó?
– Persze, vele maradok – mondta lágyan Daniel.
– Húgi, csak nem féltesz, hogy eltűnök?
– Hát, így már nem, hogy Daniel itt marad veled. Te képes vagy eltévedni, és valljuk be, nem akarlak órákig keresgetni - mondta kuncogva húgom.
– Csak kétszer tévedtem el életemben, jaj, te lány, na, menj, intézkedj, itt megvárlak Daniellel - közben elmosolyodtam.
– Aha, még szép, ilyen pasival én is el lennék – röhögve távozott a kórteremből.
– Na ezért, még kap. Csak jöjjön vissza. Ha hazaértünk, halálra csikizem.
– Kegyetlen egy kínzásmódszer.
– Az bizony, de hatásos – mondtam mosolyogva.
– Te is csíkis vagy?
– Aha, nagyon, de miért?
– Csak úgy kérdezem. És hol vagy csikis? – a hangja tele volt kíváncsisággal.
– A talpamon nagyon, és a hasam környékén. Írtóra csikis vagyok, és ezt a hugicám is tudja, úgyhogy, jaj, nekem.
– Hazakísérjelek titeket? – hangja szinte rezgett a levegőben.
– Hát, ha van kedved. Gyere, nyugodtan hozd a többieket is. Elférünk.
– Ha szeretnéd, akkor megbeszélem velük.
– Legalább nem leszek magányos. És persze Amy sem lesz az – kedvesen mondtam ezeket a szavakat és komolyan is gondoltam.
Amyék éppen ebbe a percben érkeztek vissza. A srácok segítettek összepakolni húgomnak, persze Emmett tett egy-két megjegyzést a fehérneműkre. Amin persze mosolyogtam ezerrel. Jócskán perverz a nagyfiú, de nem bántam, hiszen rögtön feldobta a kedvem. Jasper rengeteget mesélt, amit csodáltam, hisz azt gondoltam, hogy ő olyan csendes típus. Már a kocsiban ültünk. Jasper vezetett. Mivel én Jasper, Daniel, Emmett és Renesmee társaságában utaztam, míg Amy Edward, Bella és Alice társaságában utazott. Alice és Amy nagyon jól kijöttek, van egy olyan érzésem a félre tett pénzem oda adhatom szeretett tesómnak, gondolom vásárolni akar majd. Nem sok pénzem van, szóval nem tudom, hogy fogom őt ellátni. Dupla műszakot kell majd vállalnom. Húgom szereti a pénzt költeni, és nekem ezért muszáj lesz sokat dolgoznom. Ő nem hiszem, hogy dolgozni fog. És nem akarom, hogy ő is korán kezdjen dolgozni. Várhat az még legalább két évet. Hisz még csak 15 éves. Nem tehetem ki ekkora tehernek.
– Erica, figyelsz ránk? – kérdezte Dan.
– Igen, persze, csak elkalandoztam bocsi.
– Semmi gond. Jasper kérdezte, most merre forduljon.
– Itt jobbra, majd a következő kereszteződésnél balra, és ott is leszünk.
– Jól van – mondta Jasper.
– Min gondolkodtál? – kérdezte Emmett.
– Oh, férfiak mindig tudni akarják, mi jár a nő fejében. Csak a tesómon gondolkodtam, meg, hogy munkát kell keresnem. Mert, ha jól láttam Alice, és Amy jól összebarátkoztak, és hát tuti vásárolni akar menni, imádott tesóm. És hát nem vagyok, nagyon gazdag, szóval nem tudom minden vágyát teljesíteni. Nekem meg ugye, nincsenek nagy vágyaim – mondtam lemondóan.
– Ne izgulj ezen, Erica, Alice áll mindent. A családnak sok pénze van, emiatt nem kell aggódnod – mondta Jasper.
– Ezt nem várhatom el a családodtól. Sokan vagytok, és nektek kell a pénz.
– Jaj, ugyan, láttad milyen kocsink van? Mindünknek? A pénz nem gond. Jaspernek motorja is van – mondta Emmett.
– Kösz, jót tett az egómnak. A gazdagoknak, jól megy. Én meg keményen gürcölök. De nem gond, megszoktam. Semmi bajom a gazdagokkal, és tudom nem azért mondtad, hogy dicsekedj. Nem szeretek senkit sem kihasználni. És ezt Amynek sem hagyom.
– Nem használsz ki senkit. Ígérem – mondta Dan lágyan. És neki valahogy elhittem.
– Szóval, Jasper, van motorod? Komoly? És milyen gyors, mint állat ugye?
– Igen, van motorom. Komolyan, és gyors, mint az állat. Ducati 848-as.
– Azt a rohadt. Az valami állat moci. És formás a kicsike. És te vetted?
– Nem, Edward vette, eredetileg Bellának, de aztán Edward odaadta nekem.
– Hu, majd meg kell mutatnod a motort. Odáig vagyok értük, habár nem sokat értek hozzájuk. Légy szíves, majd mutasd meg – közben boci szemeket meresztettem.
– Rendben, megérkeztünk – mondta Emmett, aki csak mosolyogott azon, hogy oda vagyok a motorokért.
– Éljen, gyertek utánam. És nem leszólni a berendezési stílust. Habár nem hiszem, hogy ti leszólnátok. De Alice, és Amy ettől tartok.
– Nem lesz gond, majd vissza fogom Alice-t – mondta Jasper nevetve.
– Okés, és köszi – majd adtam neki egy nagy cuppanós puszit.
Eközben Dan, Emmett, és Nessie döbbenten néztek rám.
– Most meg mi van? Csak egy köszönet puszi volt, na, már most úgy nézek, Jazzre mintha a bátyám lenne. Van benne valami harciasság, de közben lágyság is. Ő egy igazi harcos típus.
– Csak meglepődtek – mondta nevetve Jazz.
– Biztos attól féltek, hogy felfalsz mi? Lehet, veszélyes srácnak tartanak. Egy kannibálnak.
– Lehet, de nem akarlak felfalni. Nem is gondoltam rá, habár olyan ízletes az illatod.
– Ne nevettess, még a végén beijednek. Azért ne egyél meg vacsira, Alice nem hiszem, hogy örülne neki.
– Nem foglak. Erre megesküszöm.
– Akkor jó. Na, menjük be – mondtam sürgetően.
– Mi a helyzet, skacok? – kérdezte hugi.
– Semmi különös, a fiúk azt hitték, Jasper megesz vacsira, de nem fog, ezt én is tudom. Hisz nem kannibál.
– Miért mit csináltál, hogy majdnem felfalt? – kérdezte Alice ijedten, mégis mosolyogva.
– Kapott egy cuppanós puszit. Olyan tesósat.
– Ma úgy akartam is panaszkodni. Én nem kapok olyan puszit, mint Jazz? – kérdezte durcásan Emmett.
– Dehogynem, te nagy maci. Tegéd pont ezért érezlek tesómnak, te vagy a védelmezőm.
– Maci? Na, jó neked elnézem. Na, add azt a puszit, hugi.
– Igenis, medve úr – azzal kapott egy jó nagy puszit.
– Áh, ez jól esett az egómnak.
– Gondoltam azért Edwardot, sem hagyom ki, ha nem bánja?
– Én nem bánom.
– Akkor jó. Edwardban van valami lovagiasság, és tele van érzelemmel. Őt ezért kedveltem meg. Igazi úriember – miután ezt elmondtam, neki is adtam egy hatalmas puszit.
– Bennünk nincs is lovagiasság? – kérdezte sértődötten Em.
– Dehogy nem. De ez Edwardban megmagyarázhatatlan. Nézz rá, és Bellára, süt róluk, mennyire imádják egymást. Persze ez Jasperen és Alice-en másképp mutatkozik. Úgy, mint rajtad Emmett, és Rosalie-n, ti a szenvedélyesség hívei vagytok. Esme és Carlisle, ők meg a szelíd romantikát kedvelik, nem szeretik a feltűnést.
– Teljesen jól kiismertél bennünket – mondta Edward teljesen meghökkenve.
– Pedig nem is régóta ismersz minket – kontrázott rá Bella.
– Erről beszélek. Látjátok. Edward és Bella, egyszerre mozdulnak, Edward nagyon félti Bellát. A mozdulat sok mindent elárul. És amúgy, jó emberismerő vagyok. Jasper elveszettnek érzi magát Alice nélkül.
– Ezt honnan tudod? – kérdezte Alice.
– Mikor kimentél egy pillanatra a kórtermemből, akkor vettem észre Jazzen, hogy szomorú lett egy fél pillanatra. De amikor visszatértél jobb kedve lett. Az arca sok mindent elárul.
– Hűha. Te aztán jól ismered az embereket – mondta Nessi.
– Bemehetünk végre? – kérdezte türelmetlenül testvérem.
– Persze – és miközben beszéltem szélesre tártam az ajtót. - Fáradjatok beljebb.
– Köszönjük – mondták egyszerre.
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, Daniel személyében.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)