Kívánok nektek Szeretetben,Szerelemeben, Boldogságban, Békességben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET! ígérem össze szedem magam és sokat fogok frisselni a jövőben :) Köszönöm, hogy támogattok! :) Üdvözlettel:Solya :)
2010. december 31., péntek
B.Ú.É.K!! :)
Kívánok nektek Szeretetben,Szerelemeben, Boldogságban, Békességben gazdag BOLDOG ÚJ ÉVET! ígérem össze szedem magam és sokat fogok frisselni a jövőben :) Köszönöm, hogy támogattok! :) Üdvözlettel:Solya :)
2010. december 24., péntek
Boldog karácsonyt!
BOLDOG KARÁCSONYT KEDVES OLVASÓIM ÉS KEDVES BLOG TÁRSAIM!! Legyen egy nagyon szeretettben gazdag napotok! :) Üdv: Solya :) (Frissel hamarosan jelentkezem!!)
2010. november 24., szerda
Szebb idők 15. fejezet
Jó olvasást! Csak előre szólok ez olyan átvezető feji :D Üdv: Solya :)
Amy Ruhája: ( Ebben indul vásárolni)
Amy cipője:
Erica felsője:(Ebben indul vásárolni)
Erica Nadrágja:
Erica cipője:
Alice szemszöge:
—Nézz az órára, mert ha nem nézel rá, el fogsz késni.
— Jézusom, öt perc múlva tíz??? – sipítottam.
— Igen, drágám. Elmenjek veletek vásárolni?
— Igeeeen – mondtam boldogan.
— Akkor indulás, szépségem, vár ránk a pláza.
Azzal elindultunk a lányokért. Remélem, tényleg jó lesz a mai nap. Hirtelen egy halvány látomás tört rám a lépcsőn lefelé. – Mit látsz, szívem? – kérdezte férjem kíváncsian.
— Nahuel jön hozzánk, látogatóba, oh és ő is jön velünk vásárolni – eközben ragyogott a szemem, míg ezeket közöltem kedvesemmel.
— Mikor érkezik? – kérdezte szerelmem.
— Két perc múlva befut.
— El fogunk késni, ha most nem indulunk el.
— Nyugi szívem, nem fogunk, Erica és Amy éppen most döntik el, mit is vesznek fel, és elárulom mindkettő irtó szexi lesz.
— Oh, ez meglepett. Juj, Emmett, hallom ő is jönni akar, és Daniel érzései is erről árulkodnak – mesélte kedvesem mosolyogva.
— Ez remek. Daniel nagyot fog nézni, az tuti, Rica nagyon kicsípte magát.
— Ajaj, ha a pasik megnézik Ericát, tuti, ki fog akadni.
— Hát ki tudja? – kérdeztem nevetve.
— Ez nem is kérdés, Édes. Hisz nézz csak rá, fülig szerelmes, pedig csak párszor látta őt.
— Ez teljesen igaz, szinte rosszabb, mint Edward volt – mondtam nevetve.
— Ebben igazad van, kedvesem – mondta ő is kacarászva.
— Már tudom, miért szeretlek annyira – mondtam majd forrón megcsókoltam.
— Ő, és megtudhatom, kegyed, miért szeret? – kérdezte kíváncsian.
— Mert szinte mindenben egyetértünk. Te nem így gondolod? – érdeklődtem.
— Oh, dehogy is nem, teljesen egyet értek veled, szépségem. Na, jön már Nahuel?
— Egy fél perc, már érzem az illatát- válaszoltam kedvesen.
— Én is érzem, akkor fogadjuk őt – válaszolta kedvesem.
— Én akarom kinyitni az ajtót. Család a nappaliba, jön Nahuel – kiáltottam el magam.
— Oké Alice, megyünk már – mondták a többiek lelkesen, rég nem látták már a félvér fiút.
— Sziaaa, Nahuel - ugrottam visítva a nyakába, szegény srácnak.
— Szia Alice, rég láttalak, még mindig pörögsz, látom – mondta mosolyogva.
— Nahuel, jó újra látni, hogy vagy? – kérdezte Jasper.
— Köszönöm jól, mint láthatod, átszoktam az állat vérre. Hát Nessie merre van? Sokat nőtt már?
— Szia, kiscsávó – köszönt Emmett.
— Áh Emmett, jó látni.
— Itt a híres Nahuel, akinek az éltem köszönhetem? – kérdezte Nessie.
— Hát te lennél Nessie? Jól megnőttél kislány, mikor utoljára láttalak, igen kicsike voltál. – mondta büszkén mosolyogva.
— Nem vagytok éhesek? – kérdezte Esme.
— Én most nem vagyok éhes, de azért köszönöm – mondta Nahuel.
— Velünk tartasz vásárolni? Éppen most indulunk, Erica és Amy, ők tesók és emberek, ennyit tudnod kell róluk. Szóval, velünk tartasz? – kérdeztem izgatottan.
— Persze, hogy veletek tartok, úgy is kell nekem néhány ruha – majd rám nevetett.
— Remek, akkor induljunk, mert a lányok biztos tűkön ülve várnak minket – mondta szerelmem.
— Oké, akkor, szia anya, majd akkor jövünk Ericával, és persze Amy is jön.
— Jó, de Alice, ne fáraszd le őket nagyon – mondta Esme.
— Jó, majd visszafog Jasper, vagy Huel, ha nagyon túlzásba esnék.
— Akkor jó vásárlást srácok – mondta anya boldogan.
— Köszönjük – feleltük együtt. Majd kiléptünk az ajtón, két kocsival mentünk, Emmett és Nahuel Emmett Jeepjével mentek. Mi meg az én gyönyörű sárga Porshe-mal mentünk.
— Várjatok meg! – kiabálta Daniel, ami felesleges hisz vámpírhallásunk van.
— Jó, gyere gyorsan, így is késésben vagyunk. Pattanj be – kérte kedvesen Jazz testvérünk.
Erica szemszöge:
Életemben először izgatott voltam egy fránya vásárlás miatt. Este kisírtuk magunkat, megígértem hugicámnak, többet nem ijesztek így rá. És, hogy ma alaposan elbeszélgetek a dokival. Késve ébredtünk, már negyed tíz volt, mikor felkeltünk, felváltva mentünk fürdeni, mivel közös fürdőnk van. Amy tíz perc alatt lefürdött, nekem negyed órába telt, ezzel húgom idegeire mentem. Kiválasztottam egy fekete, dekoltált felsőt, egy fekete farmert, és egy fekete magassarkút. Hugicám merészebb volt, ő egy mini, egybe ruhát vett fel. Irtó szexin nézett ki. Persze megkérdeztem, nem tartja ezt e túl merésznek, erre azt mondta, jó ez így. Én nem tiltakoztam, hisz jól állt neki, és nem tiltom meg, hogy hogyan öltözzön fel. Gyorsan megcsináltam a haját, lágy hullámokat kapott, és így még dögösebb volt, már most tuti, hogy a fiúk csorgatni fogják utána a nyálukat, ha meglátják. Én is lágy hullámokat kaptam, ami beismerem, jól ált. Hugi halálra dicsérte az öltözékem. Tény, nem festettem olyan rosszul, mint általában szoktam. Már elmúlt tíz, és Alice még sehol, addig ellenőriztem, hogy meg van-e a bankkártyám, és persze, hugi bankkártyája is meg van-e, csináltattam neki egyet. Remélem örülni fog neki. Hát majd kiderül perceken belül.
— Amy, gyere ide, adni akarok valamit.
— Na ne csigázz, mi az? Add már oda, na – mondta kérlelően, bevetette a boci szemeket is.
— Íme, itt van a bankkártyád, használd mértékkel, nincs rajta egy vagyon, de tudsz költekezni – mondtam mosolyogva.
— Kösziiii, kösziiiii – eközben a nyakamba ugrott.
— Szívesen. Szeretlek, hugi.
— Én is tesóóóóóó – össze-vissza puszilgatott. Ekkor megszólalt a csengő.
— Na menj ajtót nyitni, biztos Alice az – mondtam lelkesen.
— Oké, repülők.
— Szió, Alice – mondta Amy a vendégünknek.
— Sziasztok - kiáltott be úgy, hogy én is halljam.
— Szia, Al. Mizújs?
— Hát, van egy meglepi, jönnek a fiúk is vásárolni velünk.
— Kik is jönnek?- kérdeztem izgatottan. Valahogy reméltem, hogy Daniel az egyik, mert már igazság szerint nagyon hiányoltam, na meg persze Emmettnek is örülnék.
— Hát Jasper, Emmett, Nahuel, és Daniel – mikor ezt közölte vigyorgott.
— Ki az a Nahuel? – kérdeztük egyszerre tesómmal.
— Ő a család egy barátja. Látogatóba jött, de lehet, ideköltözik, és szeptembertől ő is a mi sulinkba fog járni.
— Az jó – közölte vidáman hugi.
— Na menjünk, ne várassuk meg a fiúkat – említette Al, és elindultunk lefelé.
Mikor Alice kijelentette, hogy Daniel is jön, akkor hatalmasat dobbant a szívem, örültem a ténynek, hogy velünk tart. És Emmett, az a poénzsák is jön, ez még jobban mosolygásra késztett. Biztos tartani fogja a jó hangulatot. És végre elfelejthetem a tegnap este történteket, nem akarok ma rá gondolni ,de a doktornak muszáj leszek megemlíteni. Megláttam Alice Porsche-jét, és Emmett Jeepjét. Hogy honnan tudom, hogy Emmetté? Mert mesélt róla, az ő „kicsikéje”, na és Alice-nek a Porsche-ja a „kicsikéje”.Amy és Alice hangja ébresztett fel a gondolataimból.
— Dögösek vagytok – hallottam meg Al hangját.
— Köszi – motyogtam, mert a figyelmem egy aranyszínű szempár tartotta fogva, az én barna szemeimet.
— Oh atyám, micsoda férfi – hallottam Amy ámuldozását.
— Lányok, ezt majd a plázánál, ha lehet. Beszállnátok? – kérdezte Al vigyorogva.
— Aha – csak ennyire futotta tőlünk.
Sose babonázott még így meg egy férfi sem, mint Daniel. Nem tudom, mi történt velem, de késztetést éreztem arra, hogy a karjai közé bújjak. Ezért, hátraültem mellé. Amy panaszosan felnyögött, mert nem tudott egy értelmes mondatot kinyögni. Egy kárörvendő mosoly terült szét az arcomon.
— Most mit nevetsz? – kérdezte sértődötten.
— Semmit. Szia Daniel, jó újra látni – majd adtam neki három puszit.
— Szia Erica, téged is jó látni – mondta egy félholdas mosoly kíséretében.
— Amy, te Emmettékkel utazol, ha nem baj - említette Jasper.
— Semmi gond. Szívesen társalgok Emmettel, és a másik sráccal – ezt totál ködös szemekkel mondta.
— Meg hiszem azt – mikor ezt mondtam, nevettem.
— Te is úgy nézel ám, láttam - most már hugi is nevetett.
— Na jó, lebuktam. Na menj, ne várasd meg Emci maciékat.
— Oksa. Addig is, sziasztok – majd megfordult, és a másik kocsi felé vette az irányt.
— Szia Jasper, de jó látni – ezt már a kocsiban mondtam.
— Én is örülök a viszontlátásnak – eközben elmosolyodott.
— Milyen szemekkel is néztél? – kíváncsiskodott Daniel.
— Ködös, szerinte – itt éreztem, hogy elpirultam.
— És kire néztél olyan tekintettel? – kérdezte csicseregve Alice.
— Danielre, mert olyan szép szemei vannak – mondtam mosolyogva.
— Tényleg szépnek találod a szemeim?
— Miért, zavar? Amúgy igen, tényleg szépnek tartom – majd rámosolyogtam Danielre, miután befejeztem a mondatom.
— Na jó, siessünk, mert neked kettőre apukánknál kell lenned, és egy csomó dolgot akarok elintéztetni veletek – csacsogta Al.
— Na ennek, Amy örülni fog, az tuti, ő imádja az ilyen dolgokat.
— Te nem szereted? - kérdezte meghökkenve Daniel és Jasper egyszerre.
— Nem igazán – válaszoltam félénken.
— Na itt is vagyunk. Szálljatok ki, gyorsan-gyorsan, mert Amy-ék ránk várnak.
— Igenis, főnökasszony – azzal kiszálltunk. Daniel kinyitotta nekem az ajtót, majd kisegített. Majd elindultunk a nagy vásárlásra.
Amy Ruhája: ( Ebben indul vásárolni)
Amy cipője:
Erica felsője:(Ebben indul vásárolni)
Erica Nadrágja:
Erica cipője:
Alice szemszöge:
—Nézz az órára, mert ha nem nézel rá, el fogsz késni.
— Jézusom, öt perc múlva tíz??? – sipítottam.
— Igen, drágám. Elmenjek veletek vásárolni?
— Igeeeen – mondtam boldogan.
— Akkor indulás, szépségem, vár ránk a pláza.
Azzal elindultunk a lányokért. Remélem, tényleg jó lesz a mai nap. Hirtelen egy halvány látomás tört rám a lépcsőn lefelé. – Mit látsz, szívem? – kérdezte férjem kíváncsian.
— Nahuel jön hozzánk, látogatóba, oh és ő is jön velünk vásárolni – eközben ragyogott a szemem, míg ezeket közöltem kedvesemmel.
— Mikor érkezik? – kérdezte szerelmem.
— Két perc múlva befut.
— El fogunk késni, ha most nem indulunk el.
— Nyugi szívem, nem fogunk, Erica és Amy éppen most döntik el, mit is vesznek fel, és elárulom mindkettő irtó szexi lesz.
— Oh, ez meglepett. Juj, Emmett, hallom ő is jönni akar, és Daniel érzései is erről árulkodnak – mesélte kedvesem mosolyogva.
— Ez remek. Daniel nagyot fog nézni, az tuti, Rica nagyon kicsípte magát.
— Ajaj, ha a pasik megnézik Ericát, tuti, ki fog akadni.
— Hát ki tudja? – kérdeztem nevetve.
— Ez nem is kérdés, Édes. Hisz nézz csak rá, fülig szerelmes, pedig csak párszor látta őt.
— Ez teljesen igaz, szinte rosszabb, mint Edward volt – mondtam nevetve.
— Ebben igazad van, kedvesem – mondta ő is kacarászva.
— Már tudom, miért szeretlek annyira – mondtam majd forrón megcsókoltam.
— Ő, és megtudhatom, kegyed, miért szeret? – kérdezte kíváncsian.
— Mert szinte mindenben egyetértünk. Te nem így gondolod? – érdeklődtem.
— Oh, dehogy is nem, teljesen egyet értek veled, szépségem. Na, jön már Nahuel?
— Egy fél perc, már érzem az illatát- válaszoltam kedvesen.
— Én is érzem, akkor fogadjuk őt – válaszolta kedvesem.
— Én akarom kinyitni az ajtót. Család a nappaliba, jön Nahuel – kiáltottam el magam.
— Oké Alice, megyünk már – mondták a többiek lelkesen, rég nem látták már a félvér fiút.
— Sziaaa, Nahuel - ugrottam visítva a nyakába, szegény srácnak.
— Szia Alice, rég láttalak, még mindig pörögsz, látom – mondta mosolyogva.
— Nahuel, jó újra látni, hogy vagy? – kérdezte Jasper.
— Köszönöm jól, mint láthatod, átszoktam az állat vérre. Hát Nessie merre van? Sokat nőtt már?
— Szia, kiscsávó – köszönt Emmett.
— Áh Emmett, jó látni.
— Itt a híres Nahuel, akinek az éltem köszönhetem? – kérdezte Nessie.
— Hát te lennél Nessie? Jól megnőttél kislány, mikor utoljára láttalak, igen kicsike voltál. – mondta büszkén mosolyogva.
— Nem vagytok éhesek? – kérdezte Esme.
— Én most nem vagyok éhes, de azért köszönöm – mondta Nahuel.
— Velünk tartasz vásárolni? Éppen most indulunk, Erica és Amy, ők tesók és emberek, ennyit tudnod kell róluk. Szóval, velünk tartasz? – kérdeztem izgatottan.
— Persze, hogy veletek tartok, úgy is kell nekem néhány ruha – majd rám nevetett.
— Remek, akkor induljunk, mert a lányok biztos tűkön ülve várnak minket – mondta szerelmem.
— Oké, akkor, szia anya, majd akkor jövünk Ericával, és persze Amy is jön.
— Jó, de Alice, ne fáraszd le őket nagyon – mondta Esme.
— Jó, majd visszafog Jasper, vagy Huel, ha nagyon túlzásba esnék.
— Akkor jó vásárlást srácok – mondta anya boldogan.
— Köszönjük – feleltük együtt. Majd kiléptünk az ajtón, két kocsival mentünk, Emmett és Nahuel Emmett Jeepjével mentek. Mi meg az én gyönyörű sárga Porshe-mal mentünk.
— Várjatok meg! – kiabálta Daniel, ami felesleges hisz vámpírhallásunk van.
— Jó, gyere gyorsan, így is késésben vagyunk. Pattanj be – kérte kedvesen Jazz testvérünk.
Erica szemszöge:
Életemben először izgatott voltam egy fránya vásárlás miatt. Este kisírtuk magunkat, megígértem hugicámnak, többet nem ijesztek így rá. És, hogy ma alaposan elbeszélgetek a dokival. Késve ébredtünk, már negyed tíz volt, mikor felkeltünk, felváltva mentünk fürdeni, mivel közös fürdőnk van. Amy tíz perc alatt lefürdött, nekem negyed órába telt, ezzel húgom idegeire mentem. Kiválasztottam egy fekete, dekoltált felsőt, egy fekete farmert, és egy fekete magassarkút. Hugicám merészebb volt, ő egy mini, egybe ruhát vett fel. Irtó szexin nézett ki. Persze megkérdeztem, nem tartja ezt e túl merésznek, erre azt mondta, jó ez így. Én nem tiltakoztam, hisz jól állt neki, és nem tiltom meg, hogy hogyan öltözzön fel. Gyorsan megcsináltam a haját, lágy hullámokat kapott, és így még dögösebb volt, már most tuti, hogy a fiúk csorgatni fogják utána a nyálukat, ha meglátják. Én is lágy hullámokat kaptam, ami beismerem, jól ált. Hugi halálra dicsérte az öltözékem. Tény, nem festettem olyan rosszul, mint általában szoktam. Már elmúlt tíz, és Alice még sehol, addig ellenőriztem, hogy meg van-e a bankkártyám, és persze, hugi bankkártyája is meg van-e, csináltattam neki egyet. Remélem örülni fog neki. Hát majd kiderül perceken belül.
— Amy, gyere ide, adni akarok valamit.
— Na ne csigázz, mi az? Add már oda, na – mondta kérlelően, bevetette a boci szemeket is.
— Íme, itt van a bankkártyád, használd mértékkel, nincs rajta egy vagyon, de tudsz költekezni – mondtam mosolyogva.
— Kösziiii, kösziiiii – eközben a nyakamba ugrott.
— Szívesen. Szeretlek, hugi.
— Én is tesóóóóóó – össze-vissza puszilgatott. Ekkor megszólalt a csengő.
— Na menj ajtót nyitni, biztos Alice az – mondtam lelkesen.
— Oké, repülők.
— Szió, Alice – mondta Amy a vendégünknek.
— Sziasztok - kiáltott be úgy, hogy én is halljam.
— Szia, Al. Mizújs?
— Hát, van egy meglepi, jönnek a fiúk is vásárolni velünk.
— Kik is jönnek?- kérdeztem izgatottan. Valahogy reméltem, hogy Daniel az egyik, mert már igazság szerint nagyon hiányoltam, na meg persze Emmettnek is örülnék.
— Hát Jasper, Emmett, Nahuel, és Daniel – mikor ezt közölte vigyorgott.
— Ki az a Nahuel? – kérdeztük egyszerre tesómmal.
— Ő a család egy barátja. Látogatóba jött, de lehet, ideköltözik, és szeptembertől ő is a mi sulinkba fog járni.
— Az jó – közölte vidáman hugi.
— Na menjünk, ne várassuk meg a fiúkat – említette Al, és elindultunk lefelé.
Mikor Alice kijelentette, hogy Daniel is jön, akkor hatalmasat dobbant a szívem, örültem a ténynek, hogy velünk tart. És Emmett, az a poénzsák is jön, ez még jobban mosolygásra késztett. Biztos tartani fogja a jó hangulatot. És végre elfelejthetem a tegnap este történteket, nem akarok ma rá gondolni ,de a doktornak muszáj leszek megemlíteni. Megláttam Alice Porsche-jét, és Emmett Jeepjét. Hogy honnan tudom, hogy Emmetté? Mert mesélt róla, az ő „kicsikéje”, na és Alice-nek a Porsche-ja a „kicsikéje”.Amy és Alice hangja ébresztett fel a gondolataimból.
— Dögösek vagytok – hallottam meg Al hangját.
— Köszi – motyogtam, mert a figyelmem egy aranyszínű szempár tartotta fogva, az én barna szemeimet.
— Oh atyám, micsoda férfi – hallottam Amy ámuldozását.
— Lányok, ezt majd a plázánál, ha lehet. Beszállnátok? – kérdezte Al vigyorogva.
— Aha – csak ennyire futotta tőlünk.
Sose babonázott még így meg egy férfi sem, mint Daniel. Nem tudom, mi történt velem, de késztetést éreztem arra, hogy a karjai közé bújjak. Ezért, hátraültem mellé. Amy panaszosan felnyögött, mert nem tudott egy értelmes mondatot kinyögni. Egy kárörvendő mosoly terült szét az arcomon.
— Most mit nevetsz? – kérdezte sértődötten.
— Semmit. Szia Daniel, jó újra látni – majd adtam neki három puszit.
— Szia Erica, téged is jó látni – mondta egy félholdas mosoly kíséretében.
— Amy, te Emmettékkel utazol, ha nem baj - említette Jasper.
— Semmi gond. Szívesen társalgok Emmettel, és a másik sráccal – ezt totál ködös szemekkel mondta.
— Meg hiszem azt – mikor ezt mondtam, nevettem.
— Te is úgy nézel ám, láttam - most már hugi is nevetett.
— Na jó, lebuktam. Na menj, ne várasd meg Emci maciékat.
— Oksa. Addig is, sziasztok – majd megfordult, és a másik kocsi felé vette az irányt.
— Szia Jasper, de jó látni – ezt már a kocsiban mondtam.
— Én is örülök a viszontlátásnak – eközben elmosolyodott.
— Milyen szemekkel is néztél? – kíváncsiskodott Daniel.
— Ködös, szerinte – itt éreztem, hogy elpirultam.
— És kire néztél olyan tekintettel? – kérdezte csicseregve Alice.
— Danielre, mert olyan szép szemei vannak – mondtam mosolyogva.
— Tényleg szépnek találod a szemeim?
— Miért, zavar? Amúgy igen, tényleg szépnek tartom – majd rámosolyogtam Danielre, miután befejeztem a mondatom.
— Na jó, siessünk, mert neked kettőre apukánknál kell lenned, és egy csomó dolgot akarok elintéztetni veletek – csacsogta Al.
— Na ennek, Amy örülni fog, az tuti, ő imádja az ilyen dolgokat.
— Te nem szereted? - kérdezte meghökkenve Daniel és Jasper egyszerre.
— Nem igazán – válaszoltam félénken.
— Na itt is vagyunk. Szálljatok ki, gyorsan-gyorsan, mert Amy-ék ránk várnak.
— Igenis, főnökasszony – azzal kiszálltunk. Daniel kinyitotta nekem az ajtót, majd kisegített. Majd elindultunk a nagy vásárlásra.
2010. november 4., csütörtök
Szebb idők 14. fejezet
Köszönöm a Javítást, DRUSILLÁNAK!!!
Erica szemszöge:
— Akkor, holnap vásárlás, ugye nincs programotok? A holnap jó lesz? - kérdezte izgatottan Alice.
— Persze - vágtuk rá közösen.
— De nekem apukátoknál kell lennem – mondtam szomorkásan.
— Ott leszel, majd érted megyek a plázához – mondta Daniel, egy szexi mosoly kíséretében.
— Köszi – mondtam, majd félénken rá mosolyogtam.
— Igazán nincs mit, szépségem – mondta egy szívet melengető mosoly kíséretében Daniel.
— Még, hogy én, szép? Hát nagyon kétlem, hogy szép lennék – mondtam teli szomorúsággal a hangomban.
— Igazad van, rosszul fogalmaztam, te nem egyszerűen szép vagy, hanem gyönyörű – ezt olyan komolyan mondta.
— Köszönöm a bókot, uram, teljesen megtisztel vele – mondtam úri módon, és még pukedliztem is hozzá.
— Igazán? Az enyém a megtiszteltetés, hölgyem, hogy dicsérhettem.
— Én köszönöm a merészségét – mondtam mosolyogva.
— Merészségnek gondolja kegyed?
— Igen, uram, tudja nekem, nem szoktak úgy kedves bókokat mondogatni.
— Hát lehetek én az egyetlen személy, aki kedveskedik magának? – kérdezte teljesen komolyan.
— Hát uram, mivel maga eszeveszettül jóképű, és hatalmas szíve van, és elég kitartó, nem mondhatok nemet – mondtam tiszta szívemből.
— Ennek örül a szívem. Akkor holnap maga elé megyek a plázához – mondta vigyorogva.
— Ok, hagyjuk ezt a régi módiságot. Ott foglak várni, ígérem, de ha késni mersz, büntetést kapsz –eközben perverz vigyor lett arcomon.
— Ahogy kéred. Nem fogok késni, de kíváncsivá tettél, mi lehet az a büntetés. De inkább nem játszok el a gondolattal, mert lehet, rosszul járnék.
— Jobban is teszed. Hát akkor, sziasztok - fordultam a többiek felé. Mindenkinek adtam két puszit. Danielt hagytam utoljára, neki jó hosszasan adtam a két puszit.
— Á, ez nem ér, vele miért kivételezel? – kérdezte durcásan Emmett.
— Oh bocsi, na gyere te nagy maci, kapsz puszit – azzal adtam neki, jó nagy cuppanós puszikat.
— Na így már sokkal jobb – közben elvigyorodott.
— Szisztok köszöntek elegyszerre majd, kiléptek a lakásból.
Mikor kiléptek, egy pillanatra rám tört a szomorúság, máris hiányoztak nekem. De nem hagytam sokáig ezt az arcomon mutatkozni, rögtön felvettem a póker arcom, ezt hugicám nem láthatja meg. Jaspert kifejezetten imádom, a személyisége olyan igéző, olyan érzelmes. Edward maga az udvariasság, olyan érzékeny, mint Jasper, de ő másképp érzékeny, ő olyan igazi hős szerelmes típus. Emmett a nagy mókamester őt ezért imádom, de bennem emberére akadt, mivel én is igen perverz fantáziával megáldott emberke vagyok. Bella, ő egy visszahúzódó, tündéri teremtmény, rám emlékeztet, tisztán látszik rajta, hogy Edward a mindene. Alice egy igazi kis energia bomba, őt ezért kedveltem, még csak két napja ismerem őket, mégis úgy érzem, mintha családom tagjai lennének. Vagy én lennék az ő családjuk tagja? Ez elég korai kijelentés, és nincs jogom ezt gondolni. Gyorsan ki kell ezt vernem a fejemből. Nessie, ő egy angyal, olyan mintha a húgom lenne, árad belőle a jólneveltség, a kedvesség. Rosalie, a gyönyörű szépség, a meg nem értett szépség, tudom, hogy valami titka van, talán azért nem bízik meg bennünk, talán fél vagyis, félti a családját. Ami teljesen jogos, én is féltem a testvérem. Esme, ő a színtiszta szeretetével, olyan mintha anyukám lenne, anyutól kaptam utoljára ekkora szeretett. Ezt Amynek is átadja, ezt a szeretetet. Carlisle, pedig egy csodálatos ember, aki a fél életét a betegeinek szenteli. Annyira elgondolkodtam, hogy azt vettem észre, Amy ordibál.
— Erica, az istenért, mi a franc van veled, figyelj már rám egy fél órája, magyarázok neked. Ha nem válaszolsz, felhívom Carlislet – miközben ezt mondta fújtatott.
— Oké figyelek, ne kiabálj – mondtam nyugodt hangon.
— Akkor mi a francért nem válaszoltál a kérdésemre, komolyan a frászt hoztad rám, valami nincs rendbe veled az tuti. Ezt meg fogom említeni a dokinak arra mérget, vehetsz.
— Felőlem. Nyugodtan mondd meg neki, nem érdekel, és most megyek a szobámba, ha kaja kell, szólj, majd rendelek pizzát. – mérges voltam jelenleg megint rám tört a depresszió ismét öngyilkos akartam lenni.
— Most meg mi a bajod bakker? – ő is dühös volt.
— Semmi, és most, ha megengeded, távoznék – már a sírás kerülgetett.
— Menj a picsába, akkor, ha ilyen vagy – láttam rajta, hogy rosszul esik neki a viselkedésem.
— Megyek is – majd berohantam a szobámba és rám tört a sírás.
— Ne haragudj! - kiabált utánam, de ez nem érdekelt magamra zártam kulcsra a szobaajtót.
Őrületes sírógörcs kapott el nem tudtam megmagyarázni mi a bajom, úgy éreztem, rögtön összeesek, kapkodtam a levegőt. Nem tudtam beszélni, egyszerűen rám tört minden fájdalom. Megfogtam a kispárnám, és abba üvöltöttem. Iszonyatosan fájt minden, még a levegő vétel is. Sikítoztam. Nem kis frászt hozhattam rá a hugicámra, de nem bírtam abbahagyni. Összeesküdtek ellenem. A legjobb barátnőm Ch… úgy hittem, hogy a legjobb erre kavart a pasimmal. Ez iszonyú fájdalommal tölt el, és ez nem az, aminek látszik, persze én meg magam egy szent volnék. Az egész életem, ellenem esküdött. Utál mindenki, senki nem szeret. Elvesztem. Mindent elvesztettem, amit valaha szerettem. Ezek után a húgom is meg fog gyűlölni. Egyedül fog hagyni, és én magányosan fogok meghalni, a hatalmas szívfájdalmamba halok bele. Hogy tehették ezt velem? Minden bölcs azt mondja, kár a múlton rágódni. Ez igaz, kár rajta rágódni, csak hogy a múlt, nagyban befolyásolja a jövőnket az istenért. Miért fáj ez ennyire? Miért kell nekem ennyit szenvednem, mikor akar végre beköszönteni a boldogság? Fiatalon vesztettem el anyukám, és még akkor a legjobb barátom is ellenem fordul. Istenem, mit vétettem én a világ ellen? Azt, hogy megszülettem? Nem bírom cipelni életem keresztjét, nem megy, segíts istenem, szépen kérlek. Fáááááááááááááj! Üvöltöttem.
— Erica, nyisd ki, könyörgöm – Amy már sírt, hallottam a hangján.
— Nem megy, Amy. Fáááj! Érted? Meg fogok halni - sírva üvöltöttem ki neki.
— Engedj be, segíteni akarok – hangja könyörgő volt. Ez még több okot adott a sírásra.
Valahogy elmásztam az ajtóig, és hallottam, ahogy kattan a zár, és húgom tör be a szobámba. Leült mellém a földre, és velem együtt sírt, tudtam, hogy ez egy hosszú, és fájdalmas szakasz lesz mindkettőnk életében. De rendbe kell jönnöm, csak azt nem tudom, hogy csináljam. Kitudja mennyi idő, mire újból a régi mosolygós lány leszek, aki egykoron voltam.
Sírtam, és csak sírtam, egyenesen szenvedtem, elmondhatatlanul. Én őszintén szerettem, a lelkem egy darabját, elvitte ez a szerelem. Egy szerelmes történet jutott az eszembe, ahol a főszereplő nőt elhagyja szerelme, és ő szenvedett annyit. Éjszakánként sikoltozva ébredt. A lelke a srácé volt. A srác nélkül semmit nem ért az élete. Majdnem belehalt a fájdalomba. De ott volt a legjobb barátja. Aki segített neki. A pasi beleszeretett a lányba. A lány megmondta neki, ő már sose lesz a régi, tudta, soha senki mást, nem lenne képes szeretni, csak azt, aki elhagyta őt. A srác elfogadta volna a tényt, hogy a nő sose lesz a régi. A lány, merő ostobaságból leugrott egy szikláról . Ez a férfi fülébe jutott. Igazából még mindig szerette a lányt. Mikor megtudta, hogy meghalt, utána akart menni, nem találta értelmét az életnek a lány nélkül. De a lány élt. A fiúnak a húga vitte magával a lányt, és megakadályozták, hogy a fiú meghaljon. A végén, happy end lett. Mindkettő élt, és szerették egymást tovább. De vajon én képes leszek mást szeretni?
A válasz, igen, csak türelmesnek kell lennem. Egyszer csak abbamaradt a sírásom. Rájöttem, nincs miért szenvednem, nem hagyhatom, hogy a fájdalom győzzön. Erősnek kell lennem. Hisz itt vannak Cullenék, akik segítenek nekem. Emmett a humorával, Alice a pörgésével, Jasper a kisugárzásával, Edward a jó modorával, Bella a visszafogottságával, Nessi a húgom erejével, Carlisle, orvosi segítséggel, Esme hatalmas szeretettével, és a húgom a testvéri szeretetével. Rájuk számíthatok, ezt biztosan tudom. Daniel pedig a jövő kérdése. Hozzá valami más köt, de nem tudok rájönni mi az, de remélem, mihamarabb rájövök.
Daniel szemszöge:
Amint távoztunk Ericáéktól, rám tört a szomorúság, de leplezni próbáltam Edward elől a gondolataim, elég, ha Jasper érzi a szomorúságom. Olyan furcsa érzésem támadt, olyan üresnek éreztem magam. Nagyon gyorsan hazaértünk, nem volt kedvem beszélgetni, ezért felvonultam a szobámba, gondolkozni akartam. Habár egy gondolatolvasó bátyóval nehéz lesz. De ezt is megoldom. Bella a megoldásom.
— Bella, lennél olyan kedves, hogy körém vonod a pajzsod? – kedvesen kérdeztem tőle.
— Persze. Mennyi időre? – kérdezte tündéri nővérem.
— Egy óra elég lesz, köszönöm. – mondtam hálásan.
— Igazán nincs mit.
Szóval, van egy szabad órám gondolkodni, éljen. Az is több, mint a semmi. Végig Erica járt a fejemben, csak az ő képét láttam magam előtt. Vajon most mit csinálhat? Éreztem, hogy lassan lejár az egy óra, így abbahagytam az Ericára való gondolást. Gondoltam megyek, beszélgetek kicsit Jasperrel. Jót tennének, most a tanácsai. Lehet, hogy inkább Edwarddal kéne társalognom? Á, inkább kezdem Jasperrel. Éppen bekopogtam a szobájukba, mikor Alice kiszólt, hogy „Szabad”.
— Jasper itt van? – kérdeztem pörgő nővérem.
— Itt vagyok – mondta a fürdőből.
— Beszélhetnénk?
— Persze. Mi a gond?
— Biztos te is érezted, mikor eljöttünk Ericától, milyen érzések kavarogtak bennem.
— Igen éreztem – mondta mosolyogva.
— Jasper, lehetséges, hogy beleszerettem? Első látásra? – kérdeztem kétségbeesett hangon.
— Minden lehetséges. És lehet, hogy beleszerettél. Habár az érzéseid elég bizonytalanok, de idővel te is rájössz.
— Jazz, én ettől félek. Nem lehetek belé szerelmes, én vámpír vagyok, ő egy ember.
— Dan, figyelj rám, Edwardnál is ez volt a helyzet. Tudod, a szerelem nem válogat.
— És ha ő nem fog viszont szeretni?
— Korai ezen gondolkodnod még, hisz gondolj bele, nem rég szakított vele a barátja. Mekkora fájdalom ez neki, öngyilkos is lett, de hála neked nem jött neki össze.
— De meg is ölhettem volna. Érted már, kezdett rajtam eluralkodni a vörös köd – egyre kétségbeesettebb volt a hangom.
— Daniel, de nem ölted meg. Elhatároztad, hogy megváltozol. És igen, jó úton haladsz. Mindenki büszke rád.
— Igyekszem. Ezt te is tudod.
— Akkor meg ne problémázz, élj, öcsém. Szeptemberben már te is suliba jársz velünk. Ez egy nagy tett. Ráadásul orvos akarsz lenni, hogy segíthess apának. Tudod, apa milyen büszke rád? Én érzem, hidd el.
— Annyira félek, ha azt te tudnád. Ha esetleg összejövünk, akkor még a Volturi miatt is idegeskedhetünk.
— Dan, már van egy kis gyakorlatunk ebben. El tudjuk mi ezt okosan titkolni.
— Olyan jó, hogy támogatsz, legalább te, de Rose olyan rideg vele.
— Tudod, hogy kell neki egy kis idő, mire elfogadja a tényt, hogy te is egy emberbe lettél szerelmes. Ő féltékeny, mert Erica ember, és persze ott van Amy is, aki ember. Ez így neki kétszer nehezebb. Ezt meg kell értened. És Rose, amúgy sem olyan rideg Ericával. Szerintem, kifejezetten kedveli. Talán lát benne valamit. És érzem, hogy Amy-t is kedveli.
— Oh, ez meglepett. És a többiek?
— Hát Esme szokásos szeretetével fogadja majd a tényt, Carlisle szintén, efelől semmi kétség. Alice meg már, majd kicsattan a boldogságtól. Edward, ő elfogadja, tudja, hogy a sors elől nincs menekvés. Bella meg tuti mindenben támogatni fog. Sőt, Nessi is, éreztem mindenki mennyire kedveli Ericát, és persze Amy-t is imádják. Emmett már most húgának tekinti mindkét lányt. Rose, ő meg, mint mondtam, meg fog békélni a tudattal. Úgyhogy hajrá, Rómeó.
— És te mit gondolsz? – kérdeztem kíváncsian.
— Én is támogatlak, komolyan, ne félj, csak hódítsd meg őt, és szeresd minél jobban. Ha megbántod, kitekerem a nyakad. Tudod, én is, úgy szeretem, mintha a hugicám lenne.
— Értettem, főnök. Köszönöm a beszélgetést, sokat segítettél.
Visszavonultam a szobámba majd hallottam Alice-t, amint felsikkant. Nem tudtam, hogy mi lehet a gond, elkapott a pánik, mi van, ha Ericával, vagy Amy-vel történt valami? Azonnal leszaladtam.
— Alice, mi a baj? – kérdeztem feszülten.
— Semmi, Daniel, csak láttam, hogy holnap a lányokkal belefutunk egy jó kis leárazásba. Ez egy olyan izgatott sikkantás volt, ne félj.
— Biztos? Nem hazudsz ugye? – komolyan aggódtam.
— Teljesen biztos – mondta nyugodtan.
— Jól van család, én, akkor elmegyek vadászni, valaki velem tart? – hangom érdeklődő volt.
— Én veled tartok - válaszolta Edward. - Én is, ha nem bánod – mondta Emmett.
— Persze, hogy nem bánom, legalább nem unatkozom egyedül. Mehetünk?
— Természetesen – vágták rá egyszerre.
Ezzel elindultunk vadászni.
Alice szemszöge:
Itthon ültem, és beszélgettem Esmével a holnapi napról, mikor egy látomás tört rám. Ericát láttam, teljesen kiborulni, és azt, hogy Amy-vel kicsit összekaptak. Szörnyű volt így látni családunk legújabb tagját. Igen, családtag lesz, Daniel párja lesz, csak kell hozzá egy kis idő, de így lesz, tisztán láttam. Nem hiába akartam ideköltözni családommal. Az is csoda, hogy tisztán látok, hisz a közelünkben él egy vérfarkas. De mégis, kitűnően működik a képességem. Talán fejlődött. Felsikkantottam, mikor megláttam Erica szemeit, és azt a megviselt arcot. Hallottam, ahogy Daniel közeleg, muszáj vagyok neki füllenteni a látomásommal kapcsolatban, ha megtudná, azonnal odamenne, és az nem tenne jót a lányoknak.
— Alice, mi a baj? – kérdeztem feszülten.
— Semmi Daniel, csak láttam, hogy holnap a lányokkal belefutunk egy jó kis leárazásba. Ez egy olyan izgatott sikkantás volt, ne félj – próbáltam hihetően kamuzni.
—Biztos? Nem hazudsz ugye? – nagyon aggódott és sajnos jogos volt az aggodalma.
— Teljesen biztos – mondtam nyugodtan.
— Jól van család, én akkor elmegyek vadászni, valaki velem tart? – kérdezte érdeklődőn.
Miután elmentek, szaladtam Carlisle-hoz, ezt muszáj voltam vele megvitatni. Miközben apa dolgozószobája felé tartottam, ismét egy látomás tört rám. Amy elmondja apának a tegnap, vagyis a ma történteket. Ez örömmel tölt el, hogy tényleg segíteni akar a nővérének. De én kicsit megelőzőm, sebaj de az a lényeg, hogy el fogja mondani, és igen jól teszi. Bekopogtam.
— Szabad – szólt ki apa.
— Apa, volt egy látomásom, amit fontos, hogy elmeséljek neked.
— Hallgatlak, kislányom.
— Szóval, Erica nagyon ki van borulva. Iszonyú volt látni. Teljesen össze van törve. Zokog. Amy is vele sír.
— Oh, édes Istenem, szegény lány. Jó lesz, ha holnap tényleg elbeszélgetünk, remélem, minél előbb rendbe jön majd.
— Apu, a te szaktudásoddal biztos lehetsz benne.
— Danielnek mesélted, hogy mit láttál?
— Nem. Tudod, mert ha odament volna, olyanokat vágott volna Erica Daniel fejéhez, amit később megbánt volna. Ezt a lehetőséget láttam, ezért elhallgattam előle.
— Akkor jól tetted, Alice. Véletlenül meghallottam, hogy Dan szerelmes Ericába.
— Igen, ez így van. Hamarosan egy pár lesznek- újságoltam lelkesen.
— Ezt örömmel hallom. Végre boldog lesz az a lány. Kicsit nyomoztam utána – mondta apa szomorkás hangon.
— Tudom apa, igen szomorú a múltja, és hát csinált egy- két örültséget.
— Alice, mindjárt reggel van, és nekem dolgozni kell menni, de ma csak délig vagyok a kórházban.
— Oké, Carlisle. Apuci, figyelj, Amy majd elmeséli, hogy tegnap mi is történt. Szóval, lepődj meg, ha lehet.
— Rendben, és köszönöm, hogy szóltál – mondta hálásan.
— Nincs mit, Carlisle. Megyek készülődni a vásárlásra.
— Oké, menj csak.
Izgatott voltam, mert láttam, nagyon jó lesz a holnapi nap. A ruhám választottam ki éppen, mikor éreztem kedvesem átkarolta derekam.
— Nyugalom, szívem, minden jó lesz – mondta mézédes hangján.
— Tudom.
— Nézz az órára, mert ha nem nézel rá, el fogsz késni.
— Jézusom, öt perc múlva tíz??? – sipítottam.
— Igen, drágám. Elmenjek veletek vásárolni?
— Igeeeen – mondtam boldogan.
— Akkor indulás, szépségem, vár ránk a pláza.
Azzal elindultunk a lányokért. Remélem, tényleg jó lesz a mai nap.
Erica szemszöge:
— Akkor, holnap vásárlás, ugye nincs programotok? A holnap jó lesz? - kérdezte izgatottan Alice.
— Persze - vágtuk rá közösen.
— De nekem apukátoknál kell lennem – mondtam szomorkásan.
— Ott leszel, majd érted megyek a plázához – mondta Daniel, egy szexi mosoly kíséretében.
— Köszi – mondtam, majd félénken rá mosolyogtam.
— Igazán nincs mit, szépségem – mondta egy szívet melengető mosoly kíséretében Daniel.
— Még, hogy én, szép? Hát nagyon kétlem, hogy szép lennék – mondtam teli szomorúsággal a hangomban.
— Igazad van, rosszul fogalmaztam, te nem egyszerűen szép vagy, hanem gyönyörű – ezt olyan komolyan mondta.
— Köszönöm a bókot, uram, teljesen megtisztel vele – mondtam úri módon, és még pukedliztem is hozzá.
— Igazán? Az enyém a megtiszteltetés, hölgyem, hogy dicsérhettem.
— Én köszönöm a merészségét – mondtam mosolyogva.
— Merészségnek gondolja kegyed?
— Igen, uram, tudja nekem, nem szoktak úgy kedves bókokat mondogatni.
— Hát lehetek én az egyetlen személy, aki kedveskedik magának? – kérdezte teljesen komolyan.
— Hát uram, mivel maga eszeveszettül jóképű, és hatalmas szíve van, és elég kitartó, nem mondhatok nemet – mondtam tiszta szívemből.
— Ennek örül a szívem. Akkor holnap maga elé megyek a plázához – mondta vigyorogva.
— Ok, hagyjuk ezt a régi módiságot. Ott foglak várni, ígérem, de ha késni mersz, büntetést kapsz –eközben perverz vigyor lett arcomon.
— Ahogy kéred. Nem fogok késni, de kíváncsivá tettél, mi lehet az a büntetés. De inkább nem játszok el a gondolattal, mert lehet, rosszul járnék.
— Jobban is teszed. Hát akkor, sziasztok - fordultam a többiek felé. Mindenkinek adtam két puszit. Danielt hagytam utoljára, neki jó hosszasan adtam a két puszit.
— Á, ez nem ér, vele miért kivételezel? – kérdezte durcásan Emmett.
— Oh bocsi, na gyere te nagy maci, kapsz puszit – azzal adtam neki, jó nagy cuppanós puszikat.
— Na így már sokkal jobb – közben elvigyorodott.
— Szisztok köszöntek elegyszerre majd, kiléptek a lakásból.
Mikor kiléptek, egy pillanatra rám tört a szomorúság, máris hiányoztak nekem. De nem hagytam sokáig ezt az arcomon mutatkozni, rögtön felvettem a póker arcom, ezt hugicám nem láthatja meg. Jaspert kifejezetten imádom, a személyisége olyan igéző, olyan érzelmes. Edward maga az udvariasság, olyan érzékeny, mint Jasper, de ő másképp érzékeny, ő olyan igazi hős szerelmes típus. Emmett a nagy mókamester őt ezért imádom, de bennem emberére akadt, mivel én is igen perverz fantáziával megáldott emberke vagyok. Bella, ő egy visszahúzódó, tündéri teremtmény, rám emlékeztet, tisztán látszik rajta, hogy Edward a mindene. Alice egy igazi kis energia bomba, őt ezért kedveltem, még csak két napja ismerem őket, mégis úgy érzem, mintha családom tagjai lennének. Vagy én lennék az ő családjuk tagja? Ez elég korai kijelentés, és nincs jogom ezt gondolni. Gyorsan ki kell ezt vernem a fejemből. Nessie, ő egy angyal, olyan mintha a húgom lenne, árad belőle a jólneveltség, a kedvesség. Rosalie, a gyönyörű szépség, a meg nem értett szépség, tudom, hogy valami titka van, talán azért nem bízik meg bennünk, talán fél vagyis, félti a családját. Ami teljesen jogos, én is féltem a testvérem. Esme, ő a színtiszta szeretetével, olyan mintha anyukám lenne, anyutól kaptam utoljára ekkora szeretett. Ezt Amynek is átadja, ezt a szeretetet. Carlisle, pedig egy csodálatos ember, aki a fél életét a betegeinek szenteli. Annyira elgondolkodtam, hogy azt vettem észre, Amy ordibál.
— Erica, az istenért, mi a franc van veled, figyelj már rám egy fél órája, magyarázok neked. Ha nem válaszolsz, felhívom Carlislet – miközben ezt mondta fújtatott.
— Oké figyelek, ne kiabálj – mondtam nyugodt hangon.
— Akkor mi a francért nem válaszoltál a kérdésemre, komolyan a frászt hoztad rám, valami nincs rendbe veled az tuti. Ezt meg fogom említeni a dokinak arra mérget, vehetsz.
— Felőlem. Nyugodtan mondd meg neki, nem érdekel, és most megyek a szobámba, ha kaja kell, szólj, majd rendelek pizzát. – mérges voltam jelenleg megint rám tört a depresszió ismét öngyilkos akartam lenni.
— Most meg mi a bajod bakker? – ő is dühös volt.
— Semmi, és most, ha megengeded, távoznék – már a sírás kerülgetett.
— Menj a picsába, akkor, ha ilyen vagy – láttam rajta, hogy rosszul esik neki a viselkedésem.
— Megyek is – majd berohantam a szobámba és rám tört a sírás.
— Ne haragudj! - kiabált utánam, de ez nem érdekelt magamra zártam kulcsra a szobaajtót.
Őrületes sírógörcs kapott el nem tudtam megmagyarázni mi a bajom, úgy éreztem, rögtön összeesek, kapkodtam a levegőt. Nem tudtam beszélni, egyszerűen rám tört minden fájdalom. Megfogtam a kispárnám, és abba üvöltöttem. Iszonyatosan fájt minden, még a levegő vétel is. Sikítoztam. Nem kis frászt hozhattam rá a hugicámra, de nem bírtam abbahagyni. Összeesküdtek ellenem. A legjobb barátnőm Ch… úgy hittem, hogy a legjobb erre kavart a pasimmal. Ez iszonyú fájdalommal tölt el, és ez nem az, aminek látszik, persze én meg magam egy szent volnék. Az egész életem, ellenem esküdött. Utál mindenki, senki nem szeret. Elvesztem. Mindent elvesztettem, amit valaha szerettem. Ezek után a húgom is meg fog gyűlölni. Egyedül fog hagyni, és én magányosan fogok meghalni, a hatalmas szívfájdalmamba halok bele. Hogy tehették ezt velem? Minden bölcs azt mondja, kár a múlton rágódni. Ez igaz, kár rajta rágódni, csak hogy a múlt, nagyban befolyásolja a jövőnket az istenért. Miért fáj ez ennyire? Miért kell nekem ennyit szenvednem, mikor akar végre beköszönteni a boldogság? Fiatalon vesztettem el anyukám, és még akkor a legjobb barátom is ellenem fordul. Istenem, mit vétettem én a világ ellen? Azt, hogy megszülettem? Nem bírom cipelni életem keresztjét, nem megy, segíts istenem, szépen kérlek. Fáááááááááááááj! Üvöltöttem.
— Erica, nyisd ki, könyörgöm – Amy már sírt, hallottam a hangján.
— Nem megy, Amy. Fáááj! Érted? Meg fogok halni - sírva üvöltöttem ki neki.
— Engedj be, segíteni akarok – hangja könyörgő volt. Ez még több okot adott a sírásra.
Valahogy elmásztam az ajtóig, és hallottam, ahogy kattan a zár, és húgom tör be a szobámba. Leült mellém a földre, és velem együtt sírt, tudtam, hogy ez egy hosszú, és fájdalmas szakasz lesz mindkettőnk életében. De rendbe kell jönnöm, csak azt nem tudom, hogy csináljam. Kitudja mennyi idő, mire újból a régi mosolygós lány leszek, aki egykoron voltam.
Sírtam, és csak sírtam, egyenesen szenvedtem, elmondhatatlanul. Én őszintén szerettem, a lelkem egy darabját, elvitte ez a szerelem. Egy szerelmes történet jutott az eszembe, ahol a főszereplő nőt elhagyja szerelme, és ő szenvedett annyit. Éjszakánként sikoltozva ébredt. A lelke a srácé volt. A srác nélkül semmit nem ért az élete. Majdnem belehalt a fájdalomba. De ott volt a legjobb barátja. Aki segített neki. A pasi beleszeretett a lányba. A lány megmondta neki, ő már sose lesz a régi, tudta, soha senki mást, nem lenne képes szeretni, csak azt, aki elhagyta őt. A srác elfogadta volna a tényt, hogy a nő sose lesz a régi. A lány, merő ostobaságból leugrott egy szikláról . Ez a férfi fülébe jutott. Igazából még mindig szerette a lányt. Mikor megtudta, hogy meghalt, utána akart menni, nem találta értelmét az életnek a lány nélkül. De a lány élt. A fiúnak a húga vitte magával a lányt, és megakadályozták, hogy a fiú meghaljon. A végén, happy end lett. Mindkettő élt, és szerették egymást tovább. De vajon én képes leszek mást szeretni?
A válasz, igen, csak türelmesnek kell lennem. Egyszer csak abbamaradt a sírásom. Rájöttem, nincs miért szenvednem, nem hagyhatom, hogy a fájdalom győzzön. Erősnek kell lennem. Hisz itt vannak Cullenék, akik segítenek nekem. Emmett a humorával, Alice a pörgésével, Jasper a kisugárzásával, Edward a jó modorával, Bella a visszafogottságával, Nessi a húgom erejével, Carlisle, orvosi segítséggel, Esme hatalmas szeretettével, és a húgom a testvéri szeretetével. Rájuk számíthatok, ezt biztosan tudom. Daniel pedig a jövő kérdése. Hozzá valami más köt, de nem tudok rájönni mi az, de remélem, mihamarabb rájövök.
Daniel szemszöge:
Amint távoztunk Ericáéktól, rám tört a szomorúság, de leplezni próbáltam Edward elől a gondolataim, elég, ha Jasper érzi a szomorúságom. Olyan furcsa érzésem támadt, olyan üresnek éreztem magam. Nagyon gyorsan hazaértünk, nem volt kedvem beszélgetni, ezért felvonultam a szobámba, gondolkozni akartam. Habár egy gondolatolvasó bátyóval nehéz lesz. De ezt is megoldom. Bella a megoldásom.
— Bella, lennél olyan kedves, hogy körém vonod a pajzsod? – kedvesen kérdeztem tőle.
— Persze. Mennyi időre? – kérdezte tündéri nővérem.
— Egy óra elég lesz, köszönöm. – mondtam hálásan.
— Igazán nincs mit.
Szóval, van egy szabad órám gondolkodni, éljen. Az is több, mint a semmi. Végig Erica járt a fejemben, csak az ő képét láttam magam előtt. Vajon most mit csinálhat? Éreztem, hogy lassan lejár az egy óra, így abbahagytam az Ericára való gondolást. Gondoltam megyek, beszélgetek kicsit Jasperrel. Jót tennének, most a tanácsai. Lehet, hogy inkább Edwarddal kéne társalognom? Á, inkább kezdem Jasperrel. Éppen bekopogtam a szobájukba, mikor Alice kiszólt, hogy „Szabad”.
— Jasper itt van? – kérdeztem pörgő nővérem.
— Itt vagyok – mondta a fürdőből.
— Beszélhetnénk?
— Persze. Mi a gond?
— Biztos te is érezted, mikor eljöttünk Ericától, milyen érzések kavarogtak bennem.
— Igen éreztem – mondta mosolyogva.
— Jasper, lehetséges, hogy beleszerettem? Első látásra? – kérdeztem kétségbeesett hangon.
— Minden lehetséges. És lehet, hogy beleszerettél. Habár az érzéseid elég bizonytalanok, de idővel te is rájössz.
— Jazz, én ettől félek. Nem lehetek belé szerelmes, én vámpír vagyok, ő egy ember.
— Dan, figyelj rám, Edwardnál is ez volt a helyzet. Tudod, a szerelem nem válogat.
— És ha ő nem fog viszont szeretni?
— Korai ezen gondolkodnod még, hisz gondolj bele, nem rég szakított vele a barátja. Mekkora fájdalom ez neki, öngyilkos is lett, de hála neked nem jött neki össze.
— De meg is ölhettem volna. Érted már, kezdett rajtam eluralkodni a vörös köd – egyre kétségbeesettebb volt a hangom.
— Daniel, de nem ölted meg. Elhatároztad, hogy megváltozol. És igen, jó úton haladsz. Mindenki büszke rád.
— Igyekszem. Ezt te is tudod.
— Akkor meg ne problémázz, élj, öcsém. Szeptemberben már te is suliba jársz velünk. Ez egy nagy tett. Ráadásul orvos akarsz lenni, hogy segíthess apának. Tudod, apa milyen büszke rád? Én érzem, hidd el.
— Annyira félek, ha azt te tudnád. Ha esetleg összejövünk, akkor még a Volturi miatt is idegeskedhetünk.
— Dan, már van egy kis gyakorlatunk ebben. El tudjuk mi ezt okosan titkolni.
— Olyan jó, hogy támogatsz, legalább te, de Rose olyan rideg vele.
— Tudod, hogy kell neki egy kis idő, mire elfogadja a tényt, hogy te is egy emberbe lettél szerelmes. Ő féltékeny, mert Erica ember, és persze ott van Amy is, aki ember. Ez így neki kétszer nehezebb. Ezt meg kell értened. És Rose, amúgy sem olyan rideg Ericával. Szerintem, kifejezetten kedveli. Talán lát benne valamit. És érzem, hogy Amy-t is kedveli.
— Oh, ez meglepett. És a többiek?
— Hát Esme szokásos szeretetével fogadja majd a tényt, Carlisle szintén, efelől semmi kétség. Alice meg már, majd kicsattan a boldogságtól. Edward, ő elfogadja, tudja, hogy a sors elől nincs menekvés. Bella meg tuti mindenben támogatni fog. Sőt, Nessi is, éreztem mindenki mennyire kedveli Ericát, és persze Amy-t is imádják. Emmett már most húgának tekinti mindkét lányt. Rose, ő meg, mint mondtam, meg fog békélni a tudattal. Úgyhogy hajrá, Rómeó.
— És te mit gondolsz? – kérdeztem kíváncsian.
— Én is támogatlak, komolyan, ne félj, csak hódítsd meg őt, és szeresd minél jobban. Ha megbántod, kitekerem a nyakad. Tudod, én is, úgy szeretem, mintha a hugicám lenne.
— Értettem, főnök. Köszönöm a beszélgetést, sokat segítettél.
Visszavonultam a szobámba majd hallottam Alice-t, amint felsikkant. Nem tudtam, hogy mi lehet a gond, elkapott a pánik, mi van, ha Ericával, vagy Amy-vel történt valami? Azonnal leszaladtam.
— Alice, mi a baj? – kérdeztem feszülten.
— Semmi, Daniel, csak láttam, hogy holnap a lányokkal belefutunk egy jó kis leárazásba. Ez egy olyan izgatott sikkantás volt, ne félj.
— Biztos? Nem hazudsz ugye? – komolyan aggódtam.
— Teljesen biztos – mondta nyugodtan.
— Jól van család, én, akkor elmegyek vadászni, valaki velem tart? – hangom érdeklődő volt.
— Én veled tartok - válaszolta Edward. - Én is, ha nem bánod – mondta Emmett.
— Persze, hogy nem bánom, legalább nem unatkozom egyedül. Mehetünk?
— Természetesen – vágták rá egyszerre.
Ezzel elindultunk vadászni.
Alice szemszöge:
Itthon ültem, és beszélgettem Esmével a holnapi napról, mikor egy látomás tört rám. Ericát láttam, teljesen kiborulni, és azt, hogy Amy-vel kicsit összekaptak. Szörnyű volt így látni családunk legújabb tagját. Igen, családtag lesz, Daniel párja lesz, csak kell hozzá egy kis idő, de így lesz, tisztán láttam. Nem hiába akartam ideköltözni családommal. Az is csoda, hogy tisztán látok, hisz a közelünkben él egy vérfarkas. De mégis, kitűnően működik a képességem. Talán fejlődött. Felsikkantottam, mikor megláttam Erica szemeit, és azt a megviselt arcot. Hallottam, ahogy Daniel közeleg, muszáj vagyok neki füllenteni a látomásommal kapcsolatban, ha megtudná, azonnal odamenne, és az nem tenne jót a lányoknak.
— Alice, mi a baj? – kérdeztem feszülten.
— Semmi Daniel, csak láttam, hogy holnap a lányokkal belefutunk egy jó kis leárazásba. Ez egy olyan izgatott sikkantás volt, ne félj – próbáltam hihetően kamuzni.
—Biztos? Nem hazudsz ugye? – nagyon aggódott és sajnos jogos volt az aggodalma.
— Teljesen biztos – mondtam nyugodtan.
— Jól van család, én akkor elmegyek vadászni, valaki velem tart? – kérdezte érdeklődőn.
Miután elmentek, szaladtam Carlisle-hoz, ezt muszáj voltam vele megvitatni. Miközben apa dolgozószobája felé tartottam, ismét egy látomás tört rám. Amy elmondja apának a tegnap, vagyis a ma történteket. Ez örömmel tölt el, hogy tényleg segíteni akar a nővérének. De én kicsit megelőzőm, sebaj de az a lényeg, hogy el fogja mondani, és igen jól teszi. Bekopogtam.
— Szabad – szólt ki apa.
— Apa, volt egy látomásom, amit fontos, hogy elmeséljek neked.
— Hallgatlak, kislányom.
— Szóval, Erica nagyon ki van borulva. Iszonyú volt látni. Teljesen össze van törve. Zokog. Amy is vele sír.
— Oh, édes Istenem, szegény lány. Jó lesz, ha holnap tényleg elbeszélgetünk, remélem, minél előbb rendbe jön majd.
— Apu, a te szaktudásoddal biztos lehetsz benne.
— Danielnek mesélted, hogy mit láttál?
— Nem. Tudod, mert ha odament volna, olyanokat vágott volna Erica Daniel fejéhez, amit később megbánt volna. Ezt a lehetőséget láttam, ezért elhallgattam előle.
— Akkor jól tetted, Alice. Véletlenül meghallottam, hogy Dan szerelmes Ericába.
— Igen, ez így van. Hamarosan egy pár lesznek- újságoltam lelkesen.
— Ezt örömmel hallom. Végre boldog lesz az a lány. Kicsit nyomoztam utána – mondta apa szomorkás hangon.
— Tudom apa, igen szomorú a múltja, és hát csinált egy- két örültséget.
— Alice, mindjárt reggel van, és nekem dolgozni kell menni, de ma csak délig vagyok a kórházban.
— Oké, Carlisle. Apuci, figyelj, Amy majd elmeséli, hogy tegnap mi is történt. Szóval, lepődj meg, ha lehet.
— Rendben, és köszönöm, hogy szóltál – mondta hálásan.
— Nincs mit, Carlisle. Megyek készülődni a vásárlásra.
— Oké, menj csak.
Izgatott voltam, mert láttam, nagyon jó lesz a holnapi nap. A ruhám választottam ki éppen, mikor éreztem kedvesem átkarolta derekam.
— Nyugalom, szívem, minden jó lesz – mondta mézédes hangján.
— Tudom.
— Nézz az órára, mert ha nem nézel rá, el fogsz késni.
— Jézusom, öt perc múlva tíz??? – sipítottam.
— Igen, drágám. Elmenjek veletek vásárolni?
— Igeeeen – mondtam boldogan.
— Akkor indulás, szépségem, vár ránk a pláza.
Azzal elindultunk a lányokért. Remélem, tényleg jó lesz a mai nap.
2010. október 2., szombat
Szebb idők 13. fejezet
Amy szobája:
Erica szobája:
Amy szemszöge:
—Aham, ha zavar szólj. – mondtam nevetve. - Amúgy, az Emci, a maci becézése lesz. Szóval, Emci maci. – Mikor ezt a nevet kimondtam, már fetrengtem a röhögéstől. Jasper is a hasát fogta, sőt Edward is elmosolyodott.
— Hé, skacok, ez nem vicces – mondta Emmett nyafogósan.
— Mi nem vicces? – jött be nővérem érdeklődve.
— A beceneve Erica, Emmett megkapta Amytől, az Emci maci becenevet – mondta röhögve Jasper.
— Hát ez tényleg jó, Emci maci, gratulálok húgi, szép volt! Nekem Emci jobban tetszik, de e tiéd se rossz – mondta elismerően nővérkém.
— Igyekszem felérni hozzád – mondtam mosolyogva.
— Követtem el hibákat, szóval ne nagyon nézz fel rám – mondta lehajtott fejjel testvérem. És tudtam, hogy mire gondolt.
— De kijavítottad a hibádat – mondtam dacosan.
— Lehet, de sose fogom ezt meg bocsátani magamnak – erősködött tovább.
— Tudom, de ezt most felejtsd el – mondtam mérgesen.
— Oké, abbahagyom – mondta legyőzötten.
— Ajánlom is – mondtam egy enyhe mosoly kíséretében.
— Alice, akkor holnap mentek vásárolni Amyvel? – kérdezte Jasper.
— Igen, édesem – mondta szépen nézve a kérdezett.
Erica szemszöge:
— Mi nem vicces? –mentem be érdeklődve.
— A beceneve Erica, Emmett megkapta Amytől az Emci maci becenevet – mondta röhögve Jasper.
— Hát ez tényleg jó, Emci maci, gratulálok húgi, szép volt! Nekem Emci jobban, tetszik de e tiéd se rossz – mondtam elismerően. Nem semmi, mi tesók összetartunk, Emci maci, ez kész.
— Igyekszem felérni hozzád – mondta mosolyogva Amy. Engem pedig azonnal megrohamoztak a rossz emlékek, ezért meg szólaltam.
— Követtem el hibákat, szóval, ne nagyon nézz fel rám – mondtam lehajtott fejjel.
— De kijavítottad a hibádat – mondta dacosan.
— Lehet, de sose fogom ezt meg bocsátani magamnak – erősködöttem tovább.
— Tudom, de ezt most felejtsd el – mondta mérgesen haragos tekintettel.
— Oké, abbahagyom – mondtam legyőzötten.
— Ajánlom is – mondta egy enyhe mosoly kíséretében.
— Alice, akkor holnap mentek vásárolni Amyvel? – kérdezte Jasper.
— Igen, édesem – mondta szépen nézve Alice.
A párbeszéd közben nagyon elkalandoztam, felvetődött bennem egy terv, hogy én is elmegyek vásárolni Alicékkel, rám férne egy csajos program. Talán jót tenne a lelki állapotomnak. Utálok vásárolni, de egy próbát megért ráadásul, Aly nagyon profinak látszik, ebben a dívat téma kérdésben. Mikor felnéztem, belenéztem Alice szemébe, olyan volt, mintha elhomályosodott volna. Aztán csak lazán rám mosolyogott, és a mosolya még szélesebb lett, mintha tudná, mire akarom megkérni, ez kicsit ijesztő, de határozottan tetszik.
— Alice?
— Igen?
— Nem bánod, hogyha én is veletek tartok holnap vásárolni? – kérdeztem félénken.
— Én aztán nem, gyere velünk nyugodtan – mondta széles mosollyal az arcán.
— Nővérkém, te utálsz vásárolni – szólalt meg húgom hitetlenkedve, és elképedve.
— Igen, ez igaz, de meg akarok változni külsőleg szóval ehhez kéne néhány új ruha, és persze egy kozmetikus meg stb. tudod?
— Értem mire célzol, csak nem fiú, van a dologban? – kérdezte kíváncsian.
— Nem, inkább a lelki állapotomnak tenne jót, azt hiszem – mondtam eltökélten.
— Srácok, velünk tartotok holnap? – kérdezte meg húgocskám.
— Amy, ők férfiak, nem fognak velünk tartani, halálra unnák magukat velünk, kivéve persze, ha betérünk egy fehérnemű boltba is, azt hiszem, az tetszene nekik.
— Oda is betértek? – kérdezte perverz vigyorral az arcán Emmett.
— Tervezem, Emci, kéne egy - két dögös fehérnemű, hátha befut egy pasi, akinek érdemes levetkőzni, és villantani, ami van.
— Na de tesó! Ne perverzkedj megint – mondta elpirulva tesókám.
— Mindig ilyen vagy? – kérdezte Edward.
— Ilyen lazán perverz? A válasz általában, igen- mondtam vigyorogva.
— Nem semmi egy nővéred van – mondta Emmett elismerően a hugicámnak.
— Hát, kösz, de ezt eddig is tudtam főleg az óta mikor az első pasim, jól elijesztette – mondta Amy miközben elmosolyodott az emlék hatására.
— Meséld el, hogy volt- kérlelt Nessi.
— Hát jó legyen - adtam meg magam. Szóval az a drága húgom csak tizenhárom éves volt akkor, én túl fiatalnak találtam még ehhez a pasizási dologhoz. Így hát elővettem a kemény testvér szerepét. Amy nekem merte bemutatni a srácot, hogy is hívták? – kérdeztem kíváncsian miközben húgomra, néztem.
— Márknak hívták/hívják. –segített ki.
— Na szóval, Márk. Ő tizennégy éves, hülye, taknyos, a képét is utáltam, mert látszott rajta, hogy egy csajvadász. Amy nekem mutatta be először, de szerintem meg is bánta.
— „ Szia, Márk vagyok, Fatima barátja – eközben vigyorgott, mint állat.
— Szevasz – mondtam gúnyos mosollyal az arcomon, mert már akkor tudtam, elüldözöm őt a testvérem mellől.
— Tudod, jó bige a húgod. – halál komoly ilyen lazán mondta.
— Bige? – kérdeztem felháborodottan.
— Aha – mondta, és közben pofátlanul rágózott tovább. Nálam akkor telt be a pohár.
— Ide figyelj, te senkiházi tuskó, tudod ki a bige, az öreganyád feneke az, remélem egy ujjal sem nyúltál a húgomhoz, mert ha igen, esküszöm, kinyírlak – iszonyú dühös voltam.
— Ch, mit képzelsz, ki vagy te? – kérdezte flegmán.
— Egy dühős testvér, aki mindjárt pofán ver, és mehetsz haza sírni anyucinak, hogy el lett látva a bajod, buta kölyök.”
— Ezután úgy pucolt el onnan, hogy komolyan akkor sírva röhögtem – mondta Amy.
— Az szép, és most is ezt tennéd más sráccal, aki közelit Amy felé? – kérdezte kedvesen Jasper.
— Nem valószínű. Úgy érzem elég idős már, igaz, hogy még csak tizenöt de, érzem, hogy képes jól dönteni – mondtam büszkén, majd rá mosolyogtam tesókámra.
— Köszike, nővérkém. – mondta majd a nyakamba vetődött.
— Igazán, nincs mit. Inkább gyere, mutassuk meg a szobánkat a többieknek, jó?
— Benne vagyok, na gyertek velünk –mondta kitörő lelkesedéssel húgi.
— Ez itt az én szobám, mint láthatjátok a kék dominál. Hogy tetszik neked? – kérdeztem Danieltől és persze a többiektől.
— Nagyon szép, mondták kórusban.
— Akkor most jöjjön az én szobám. Hugicám szinte szárnyalt miközben a szobájába mentünk.
— Na ezt figyúzzátok, szép piros mi?
— Nagyon frankó – mondta Emmett.
— Én azt hittem, fekete lesz – mondta Nessi mosolyogva, mégis félénken.
— Annyira élénk, és szép – mondta Al.
— Izé hát nekünk mennünk kell, szólalt meg Daniel, és Edward egyszerre.
— Oh. de kár – mondtam szomorúan.
— Akkor, holnap vásárlás, ugye nincs programotok? A holnap jó lesz? - kérdezte izgatottan Alice.
— Persze - vágtuk rá kórusban.
— De nekem apukátoknál kell lennem. – mondtam szomorkásan.
— Ott leszel, majd érted megyek a Plázához. – mondta Daniel egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
— Köszi – majd félénken rá mosolyogtam.
Erica szobája:
Amy szemszöge:
—Aham, ha zavar szólj. – mondtam nevetve. - Amúgy, az Emci, a maci becézése lesz. Szóval, Emci maci. – Mikor ezt a nevet kimondtam, már fetrengtem a röhögéstől. Jasper is a hasát fogta, sőt Edward is elmosolyodott.
— Hé, skacok, ez nem vicces – mondta Emmett nyafogósan.
— Mi nem vicces? – jött be nővérem érdeklődve.
— A beceneve Erica, Emmett megkapta Amytől, az Emci maci becenevet – mondta röhögve Jasper.
— Hát ez tényleg jó, Emci maci, gratulálok húgi, szép volt! Nekem Emci jobban tetszik, de e tiéd se rossz – mondta elismerően nővérkém.
— Igyekszem felérni hozzád – mondtam mosolyogva.
— Követtem el hibákat, szóval ne nagyon nézz fel rám – mondta lehajtott fejjel testvérem. És tudtam, hogy mire gondolt.
— De kijavítottad a hibádat – mondtam dacosan.
— Lehet, de sose fogom ezt meg bocsátani magamnak – erősködött tovább.
— Tudom, de ezt most felejtsd el – mondtam mérgesen.
— Oké, abbahagyom – mondta legyőzötten.
— Ajánlom is – mondtam egy enyhe mosoly kíséretében.
— Alice, akkor holnap mentek vásárolni Amyvel? – kérdezte Jasper.
— Igen, édesem – mondta szépen nézve a kérdezett.
Erica szemszöge:
— Mi nem vicces? –mentem be érdeklődve.
— A beceneve Erica, Emmett megkapta Amytől az Emci maci becenevet – mondta röhögve Jasper.
— Hát ez tényleg jó, Emci maci, gratulálok húgi, szép volt! Nekem Emci jobban, tetszik de e tiéd se rossz – mondtam elismerően. Nem semmi, mi tesók összetartunk, Emci maci, ez kész.
— Igyekszem felérni hozzád – mondta mosolyogva Amy. Engem pedig azonnal megrohamoztak a rossz emlékek, ezért meg szólaltam.
— Követtem el hibákat, szóval, ne nagyon nézz fel rám – mondtam lehajtott fejjel.
— De kijavítottad a hibádat – mondta dacosan.
— Lehet, de sose fogom ezt meg bocsátani magamnak – erősködöttem tovább.
— Tudom, de ezt most felejtsd el – mondta mérgesen haragos tekintettel.
— Oké, abbahagyom – mondtam legyőzötten.
— Ajánlom is – mondta egy enyhe mosoly kíséretében.
— Alice, akkor holnap mentek vásárolni Amyvel? – kérdezte Jasper.
— Igen, édesem – mondta szépen nézve Alice.
A párbeszéd közben nagyon elkalandoztam, felvetődött bennem egy terv, hogy én is elmegyek vásárolni Alicékkel, rám férne egy csajos program. Talán jót tenne a lelki állapotomnak. Utálok vásárolni, de egy próbát megért ráadásul, Aly nagyon profinak látszik, ebben a dívat téma kérdésben. Mikor felnéztem, belenéztem Alice szemébe, olyan volt, mintha elhomályosodott volna. Aztán csak lazán rám mosolyogott, és a mosolya még szélesebb lett, mintha tudná, mire akarom megkérni, ez kicsit ijesztő, de határozottan tetszik.
— Alice?
— Igen?
— Nem bánod, hogyha én is veletek tartok holnap vásárolni? – kérdeztem félénken.
— Én aztán nem, gyere velünk nyugodtan – mondta széles mosollyal az arcán.
— Nővérkém, te utálsz vásárolni – szólalt meg húgom hitetlenkedve, és elképedve.
— Igen, ez igaz, de meg akarok változni külsőleg szóval ehhez kéne néhány új ruha, és persze egy kozmetikus meg stb. tudod?
— Értem mire célzol, csak nem fiú, van a dologban? – kérdezte kíváncsian.
— Nem, inkább a lelki állapotomnak tenne jót, azt hiszem – mondtam eltökélten.
— Srácok, velünk tartotok holnap? – kérdezte meg húgocskám.
— Amy, ők férfiak, nem fognak velünk tartani, halálra unnák magukat velünk, kivéve persze, ha betérünk egy fehérnemű boltba is, azt hiszem, az tetszene nekik.
— Oda is betértek? – kérdezte perverz vigyorral az arcán Emmett.
— Tervezem, Emci, kéne egy - két dögös fehérnemű, hátha befut egy pasi, akinek érdemes levetkőzni, és villantani, ami van.
— Na de tesó! Ne perverzkedj megint – mondta elpirulva tesókám.
— Mindig ilyen vagy? – kérdezte Edward.
— Ilyen lazán perverz? A válasz általában, igen- mondtam vigyorogva.
— Nem semmi egy nővéred van – mondta Emmett elismerően a hugicámnak.
— Hát, kösz, de ezt eddig is tudtam főleg az óta mikor az első pasim, jól elijesztette – mondta Amy miközben elmosolyodott az emlék hatására.
— Meséld el, hogy volt- kérlelt Nessi.
— Hát jó legyen - adtam meg magam. Szóval az a drága húgom csak tizenhárom éves volt akkor, én túl fiatalnak találtam még ehhez a pasizási dologhoz. Így hát elővettem a kemény testvér szerepét. Amy nekem merte bemutatni a srácot, hogy is hívták? – kérdeztem kíváncsian miközben húgomra, néztem.
— Márknak hívták/hívják. –segített ki.
— Na szóval, Márk. Ő tizennégy éves, hülye, taknyos, a képét is utáltam, mert látszott rajta, hogy egy csajvadász. Amy nekem mutatta be először, de szerintem meg is bánta.
— „ Szia, Márk vagyok, Fatima barátja – eközben vigyorgott, mint állat.
— Szevasz – mondtam gúnyos mosollyal az arcomon, mert már akkor tudtam, elüldözöm őt a testvérem mellől.
— Tudod, jó bige a húgod. – halál komoly ilyen lazán mondta.
— Bige? – kérdeztem felháborodottan.
— Aha – mondta, és közben pofátlanul rágózott tovább. Nálam akkor telt be a pohár.
— Ide figyelj, te senkiházi tuskó, tudod ki a bige, az öreganyád feneke az, remélem egy ujjal sem nyúltál a húgomhoz, mert ha igen, esküszöm, kinyírlak – iszonyú dühös voltam.
— Ch, mit képzelsz, ki vagy te? – kérdezte flegmán.
— Egy dühős testvér, aki mindjárt pofán ver, és mehetsz haza sírni anyucinak, hogy el lett látva a bajod, buta kölyök.”
— Ezután úgy pucolt el onnan, hogy komolyan akkor sírva röhögtem – mondta Amy.
— Az szép, és most is ezt tennéd más sráccal, aki közelit Amy felé? – kérdezte kedvesen Jasper.
— Nem valószínű. Úgy érzem elég idős már, igaz, hogy még csak tizenöt de, érzem, hogy képes jól dönteni – mondtam büszkén, majd rá mosolyogtam tesókámra.
— Köszike, nővérkém. – mondta majd a nyakamba vetődött.
— Igazán, nincs mit. Inkább gyere, mutassuk meg a szobánkat a többieknek, jó?
— Benne vagyok, na gyertek velünk –mondta kitörő lelkesedéssel húgi.
— Ez itt az én szobám, mint láthatjátok a kék dominál. Hogy tetszik neked? – kérdeztem Danieltől és persze a többiektől.
— Nagyon szép, mondták kórusban.
— Akkor most jöjjön az én szobám. Hugicám szinte szárnyalt miközben a szobájába mentünk.
— Na ezt figyúzzátok, szép piros mi?
— Nagyon frankó – mondta Emmett.
— Én azt hittem, fekete lesz – mondta Nessi mosolyogva, mégis félénken.
— Annyira élénk, és szép – mondta Al.
— Izé hát nekünk mennünk kell, szólalt meg Daniel, és Edward egyszerre.
— Oh. de kár – mondtam szomorúan.
— Akkor, holnap vásárlás, ugye nincs programotok? A holnap jó lesz? - kérdezte izgatottan Alice.
— Persze - vágtuk rá kórusban.
— De nekem apukátoknál kell lennem. – mondtam szomorkásan.
— Ott leszel, majd érted megyek a Plázához. – mondta Daniel egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
— Köszi – majd félénken rá mosolyogtam.
Vissza tértem!! :)
Üdv kedves olvasóim végre vissza tértem! Hogy friss mikor lesz nem tudom, De igyekezni fogok ígérem!! :) Remélem még kitartotok mellettem! Azon leszek, hogy minél előbb frisset hozzak nektek és kárpótoljalak titeket! :) Lehet, hogy itt ma már lesz friss de nem ígérem biztosra! :( De ígérem amint lesz friss látni fogjátok!! :)
Üdv:Solya :)
Üdv:Solya :)
2010. augusztus 29., vasárnap
Rossz hír :(
SZIASZTOK!
DRUSILLA VAGYOK. SOLYA ÜZENI, HOGY MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉR, DE KÉNYSZERSZÜNETET KELL TARTANIA A BLOGJÁN, MIVEL A GÉPE ELROMLOTT, ÍGY HÁROM HÉTIG NEM LESZ. :( NAGYON SAJNÁLJA, ÉS IGYEKSZIK MIELŐBB VISSZATÉRNI HOZZÁTOK.
PUSZI
DRUSILLA VAGYOK. SOLYA ÜZENI, HOGY MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉR, DE KÉNYSZERSZÜNETET KELL TARTANIA A BLOGJÁN, MIVEL A GÉPE ELROMLOTT, ÍGY HÁROM HÉTIG NEM LESZ. :( NAGYON SAJNÁLJA, ÉS IGYEKSZIK MIELŐBB VISSZATÉRNI HOZZÁTOK.
PUSZI
2010. augusztus 27., péntek
Szebb idők 12. fejezet
Kívánok jó olvasást a frisshez! :) Képek:
Nappali:
Konyha:
Erica szemszöge:
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, méghozzá Daniel személyében. Csodás érzés volt, végre valaki oldalán belépni valahová, és ez a hely most az otthonom volt. Nem volt valami nagy a lakás, de azért elfért mindenki. Kár, hogy Rosalie nem tartott velünk.
– Kértek esetleg valamit inni vagy enni? – kérdezte Amy.
– Uh, Amy, a te főzési tudásoddal? – kérdeztem nevetve.
– Mert te aztán jobb vagy, azt gondolod? – hangja tele volt durcásággal.
– Nem gondolom.
– Hanem tudod, mi? - kérdezte röhögve Emmett.
– Én ilyet nem mondtam, és még gondolni se gondoltam.
– Ha te mondod. Szóval, kértek valamit skacok? – tette fel kérdést ismét a hugicám.
– Én nem kérek semmit - mondta Emmett.
– Én se - mondta Bella
– Én se - mondta Alice.
– Oké, akkor egyszerűbb kérdés, ki kér valamit? – kérdeztem sürgetve a témát.
– Én - mondta Rennesme. - Egy kis csokis kekszet, ha van.
– Én egy pohár vizet - mondta Edward.
– Egy pohár víz nekem is jól esne - mondta Jasper és Daniel egyszerre.
– Naná, hogy tartok itthon csokis kekszet, ez nálam alap dolog. Meg is látszik rajtam – mondtam mosolyogva.
– Akkor én megyek a konyhába, jössz te is tesó, mert még nem nagyon tudom a járást – mondta Amy.
– Persze.
Kikészítettem három poharat, amit megtöltöttem vízzel, és egy csomag csokis kekszet Nessie-nek. Bekapcsoltam a zenét, és a rádióban megszólalt a kedvenc dalom Tom Jones- tól a Sex bomb, azonnal hangosabbra vettem a rádiót, és táncolni kezdtem. Utána egy magyar dal következett, Desperádotól a Táncolj című szám. Hát nekem se kellett kétszer énekelni, táncolva vittem ki a kért dolgokat. Jasper jókat mosolygott. Kérdeztem a többieket tudnak-e magyarul, erre mindenki magyarul mondta, igen. Ez kicsit meglepett, de boldoggá tett.
– Nehéz volt megtanulni magyarul? – kérdeztem kíváncsian.
– Eléggé bonyolult, nyakatekert egy nyelv – mondta Jasper.
– És te mióta tudsz magyarul? – kérdezte Alice.
– Magyarországon születtem a húgommal együtt. Ott éltünk hosszú ideig. A Jones nevet csak felvettük.
– Miért mi volt a magyar nevetek? - kérdezte Emmett.
– Erika, ugyanúgy, csak más vezetéknevem volt. A húgom neve Fatima volt. De amint ideköltöztünk Angliába, nevet változtattunk. Mert így jobban be tudtunk illeszkedni. Semmiféle bűncselekményt nem követtünk el. De ha gondolod, utánajárhatsz, persze ha fel tudod törni a magyar biztonsági adatbázist.
– Aha, ne félj, ilyet nem tervezünk, hiszünk nektek – mondta Edward mosolyogva.
– Még szép, hogy hisztek, mert akkor ki kéne titeket nyíratnom – jött be Amy vigyorogva. - Veszélyes bűnöző voltam, de nagy nehezen megtértem, hála nővéremnek.
– Csak viccelt – mondta Edward a döbbent arcok láttán.
– Jézus, komolyan kezdtem megijedni – mondta Nessie mélyeket lélegezve.
– Hugi, ne ijeszd meg többet a vendégeinket, kérlek – mondta kérlelően.
– Jó, rendben, visszafogom magam – mondta két röhögő görcs között.
– Azt hiszi, vicces, nézzétek el neki. Néha nekem is vannak ilyen periódusaim. Megy a kedvenc zeném, nem haragszotok?
– Nem – mondták egyszerre.
– Groovehouse – Ébredj, mellettem, imádom. Mindig ébredj, mellettem, nézz rám úgy, hogy érezzem, nem vár több magányos éj, és nálad lesz menedék – kezdtem el énekelni a szöveget.
– Egész jó hangod van – mondta a szemembe Daniel, amitől csoda, hogy nem ájultam el.
– Köszi - mondtam pironkodva. Teljesen elvarázsolt, sose történt még velem ilyen, senki nem tudod így elvarázsolni, mint ő.
– Daniel, melyik suliba fogtok járni szeptembertől? – kérdezte hugicám.
– A West High school-ba.
– Mi is oda járunk. Legalább is Erica oda jár, már két éve. Én meg ott fogom kezdeni az első évem. Kicsit félek.
– Nincs mitől, ha kell, segítünk a tanulásban – csicseregte Alice.
– Köszi szépen, Al.
– Al? Ez hogy jött? – a kíváncsiság nagyon is érezhető volt a hangomban.
– Hát az Alice névből, de lehet Ali is. Tudod, én kreatív vagyok – mondta büszkén Am.
– Igen, tudom, drága húgocskám. Én ne tudnám?
– És srácok, mind egy osztályban lesztek?
– Hát Bella, és Edward a nővéred alatt lesz egy évvel. Én és Rosalie másodévesek leszünk. Emmett és Jasper pedig végzősök lesznek És Nessie első éves lesz, úgy, mint te, Amy.
– Én a végzős évem után, maradok a suliban még két évig, továbbképzésen leszek – mondtam céltudatosan.
– Jasper, és Emmett is marad – mondta most Bella.
– Az jó, remélem, egy szakra megyünk. Nem akarok, sokáig itt élni, el akarok majd suli után költözni. De meg kell várnom a szeretett hugicám. De szívesen várok rá, nem akarom egyedül hagyni.
– Be is vágna rendesen, ha egyedül hagynál. Amúgy, adsz nekem pénzt? Vásárolni megyünk Ali-vel.
– Persze, mennyi kell? – kérdeztem félve.
– 60 euró – rám nézett, és eléggé félénken.
– Oké, mikorra kell a pénz?
– Holnapra – mondta Húgom majd a nyakamba ugrott.
– Meglesz, de ne nyírj ki létszi – ezt már félig meddig fuldokolva mondtam.
– Szeretlek. Nagyon, nagyon, te vagy a világ legjobb testvére – mondta meghatódva.
– Ilyenkor szeretsz, mi? Csak vicceltem. Tudom, hogy szeretsz. Én is szeretlek.
– De ha kell, állok én mindent – mondta Al.
– Alice beszélhetnénk? Gyere utánam a konyhába, kérlek. Amy, te maradj és szórakoztasd a vendégeink.
– Jól van. Emmett, ismered azt a viccet….
– Szóval Alice, nem szeretném, ha a húgom kihasználna téged, vagyis a szüleid. Mert az a pénz az ő pénzük. Ezt nem várhatom el tőled, vagy a családodtól. Meg kell, hogy érts, ha tudok, adok neki pénzt.
– Nem használ ki a húgod, se engem, sem a szüleim, ettől nem kell félned. És ha én állok néhány dolgot, azzal te ne törődj.
– Ezt meg kell beszélnem a szüleiddel – mondtam határozottan.
– Oké, hívd fel őket. Itt a mobilom - azzal a kezembe nyomta a mobilt.
– Ez is csak a te pénzed lenne. Van nekem is telefonom. Add meg a számát. a szüleidnek.
– Jól van. – azzal gyorsan lediktálta a telefonszámot és hívtam is anyukáját.
– Haló tessék itt a Cullen lakás.
– Haló itt Erica Jones, Carlisle betege vagyok, elnézést a zavarásért.
– Mondd csak Erica, hallgatlak.
– Alice, a lányod elhívta a húgom vásárolni, és Alice nekem azt mondta, ti nem bánjátok, ha a lányotok költ másokra is. Ezt meg akartam kérdezni, mert nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy ki akarjuk azt használni, hogy sok a pénzetek.
– Nyugodtan költhet, Alice a húgodra amennyit csak akar. A pénz nem számít, és nem fogjuk úgy érezni Carlisle-lal, hogy kihasználjátok ezt.
– Biztos? – kérdeztem kíváncsian.
– Teljesen biztos – mondta Esme higgadtan.
– Akkor nyugodtan felhívhatom Carlisle-t is ezzel a kérdéssel?
– Persze, de nem kell külön felhívnod, mert most ért haza. Át adjam a telefont?
– Azt, meg köszönném.
– Halló - mondd csak Erica.
– Helló Carlisle, vázalom röviden miért kereslek. Alice elhívtam a húgom vásárolni, és a lányod azt mondta nem baj, ha költ másokra, és nem számít mennyit. Esme azt mondta, nyugodtan költhet a lányotok a húgomra, de én nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy mi ezt ki akarjuk használni. Meg nem is akarom, hogy azt gondoljátok, hogy ezért barátkozunk a gyerekeiddel – mondtam el ezeket hadarva.
– Nyugi Erica, mély levegő. 1: Tényleg nem gond, ha Alice sok pénzt költ magára, vagy Amy-re. 2: Nem gondoltunk soha olyat Esmével, hogy ezért barátkoznál a gyerekeinkkel, vagy akár a testvéred. 3: Holnap 14:00-ra várlak, ide hozzánk a terápiára.
– Igenis, doki ott leszek holnap, 14:00-ra. És köszönöm, hogy őszinte voltál – mondtam csupa hálával a hangomban.
– Igazán nincs mit. Van még valami, amit szeretnél velünk megbeszélni?
– Nem nincs, köszönöm a válaszokat Esmé-t üdvözlöm. Viszonthallásra, Carlisle.
– Viszontlátásra, Erica. – azzal a vonal kapcsolat megszűnt.
– Na, most már jobb? – kérdezte érdeklődve Alice.
– Igen, sokkal, köszönöm. Menjünk vissza.
Amy szemszöge:
Mikor a nővéremmel összeveszek, az nagyon fáj. Mikor a kórházban is összekaptunk, azt hittem a szívem szakad meg. Tudom, hogy a nővérem néha nem gondolja végig, mit is csinál, vagy éppen mondd, de nehezen tudom ezt megszokni. Amióta ide költöztem hozzá, háromszor veszekedtünk. De mindig kibékülünk szerencsére. És ez a Daniel fiú, nem semmi, igen sexi pasi. És ahogy látom Dan-nek bejön az én csini nővérkém. Erre még nyíltan rá kell kérdeznem Danielnél. Ezek a gondolatok akkor jártak az eszemben, mikor az autóban ültünk, és Erica lakásához tartottunk. Alice-szel, Edwarddal és Bellával utaztam egy kocsiban. Alice-szel nagyon jól kijöttem, megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni holnap. Tessék, kérhetek a nővéremtől pénzt. Kihasználom szegényt, ez olyan rosszul esik, ráadásul ápolni kell őt és, én mit tervezek, vásárlást. Szörnyű egy testvér vagyok. Örülnöm kéne, hogy magával hozott külföldre, és persze azt is meg kell köszönnöm, hogy tanított angolul, németül, és olaszul. Tudok olaszul angolul és németül gondolkodni. Totálijesztő volt, mikor magyar helyett, olaszul válaszoltam nővéremnek. De határozottan tetszik ez az egész, habár Ricának könnyebben megy, neki jó a nyelvérzéke. De azért én is megtanultam, csak én nehezebben, főleg a kiejtéssel volt gondom, de a nyelvtani része jól megy. Ricának ez az Erica becézése nálam, a nyelvtan nehezebben megy, és ment is.
– Amy, akkor délelőtt 10-re érted jövök, okés? – kérdezte Al.
– Nekem megfelel, és köszi. De lehet, hogy nem megyek, ápolnom, kell Ricát.
– Jaj, ne legyél ilyen, majd jönnek a fiúk, és vigyáznak a tesódra, hozunk neki is valamit, rendben?
– Jól van, Alice meggyőztél – mondtam mosolyogva.
– Bella, és Esme is velünk tart, ha nem bánod?
– Persze, hogy nem bánom, jó lesz egy csajos kiruccanás – mondtam boldogan.
– Na, itt is vagyunk.
– Nem rossz környék – mondta Bella.
– Bella, te mindig ilyen keveset beszélsz? – kérdeztem kíváncsian.
– Bocsi, ígérem, többet fogok beszélni – mondta mosolyogva.
– Amúgy, csak ma költözöm be hivatalosan a nővéremhez. Nem nagyon tudom, hogy is néz ki belülről a lakás.
– Nem jártál még bent? – kérdezte Edward.
– De,jártam csak hát mindig sietősen távoztam nem nagyon néztem körbe, meg eddig a barátaimnál laktam. Nem akartam a nővérem terhére lenni. De most van indokom nála élni – válaszoltam kedvesen.
– Miből gondolod, hogy a terhére lettél volna? – kérdezte most Bella.
– Nem is tudom – majd kiszálltam a kocsiból.
Bent a lakásban:
A nővérem kicsit idegesen távozott a konyhába Alice-szel a háta mögött. Én Emmettnek kezdtem el egy viccet mesélni.
– Emmett, ismered azt a viccet, mikor két szőke nő sétál a sivatagban és az egyik elesik?
– Nem ismerem.
– Ő se ismer téged.
– Hát ez marha jó. Nem volt rossz, kiscsaj.
– Köszi, Emci.
– Emci?? Én mindenkitől becenevet kapok? A Nővéred macinak becéz, te meg Emcizel?
– Aham ha zavar szólj. – mondtam nevetve. Amúgy az Emci a maci becézése lesz. szóval Emci maci. – Mikor ezt a nevet kimondtam már fetrengtem a röhögéstől. Jasper is a hasát fogta, sőt Edward is elmosolyodott.
Nappali:
Konyha:
Erica szemszöge:
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, méghozzá Daniel személyében. Csodás érzés volt, végre valaki oldalán belépni valahová, és ez a hely most az otthonom volt. Nem volt valami nagy a lakás, de azért elfért mindenki. Kár, hogy Rosalie nem tartott velünk.
– Kértek esetleg valamit inni vagy enni? – kérdezte Amy.
– Uh, Amy, a te főzési tudásoddal? – kérdeztem nevetve.
– Mert te aztán jobb vagy, azt gondolod? – hangja tele volt durcásággal.
– Nem gondolom.
– Hanem tudod, mi? - kérdezte röhögve Emmett.
– Én ilyet nem mondtam, és még gondolni se gondoltam.
– Ha te mondod. Szóval, kértek valamit skacok? – tette fel kérdést ismét a hugicám.
– Én nem kérek semmit - mondta Emmett.
– Én se - mondta Bella
– Én se - mondta Alice.
– Oké, akkor egyszerűbb kérdés, ki kér valamit? – kérdeztem sürgetve a témát.
– Én - mondta Rennesme. - Egy kis csokis kekszet, ha van.
– Én egy pohár vizet - mondta Edward.
– Egy pohár víz nekem is jól esne - mondta Jasper és Daniel egyszerre.
– Naná, hogy tartok itthon csokis kekszet, ez nálam alap dolog. Meg is látszik rajtam – mondtam mosolyogva.
– Akkor én megyek a konyhába, jössz te is tesó, mert még nem nagyon tudom a járást – mondta Amy.
– Persze.
Kikészítettem három poharat, amit megtöltöttem vízzel, és egy csomag csokis kekszet Nessie-nek. Bekapcsoltam a zenét, és a rádióban megszólalt a kedvenc dalom Tom Jones- tól a Sex bomb, azonnal hangosabbra vettem a rádiót, és táncolni kezdtem. Utána egy magyar dal következett, Desperádotól a Táncolj című szám. Hát nekem se kellett kétszer énekelni, táncolva vittem ki a kért dolgokat. Jasper jókat mosolygott. Kérdeztem a többieket tudnak-e magyarul, erre mindenki magyarul mondta, igen. Ez kicsit meglepett, de boldoggá tett.
– Nehéz volt megtanulni magyarul? – kérdeztem kíváncsian.
– Eléggé bonyolult, nyakatekert egy nyelv – mondta Jasper.
– És te mióta tudsz magyarul? – kérdezte Alice.
– Magyarországon születtem a húgommal együtt. Ott éltünk hosszú ideig. A Jones nevet csak felvettük.
– Miért mi volt a magyar nevetek? - kérdezte Emmett.
– Erika, ugyanúgy, csak más vezetéknevem volt. A húgom neve Fatima volt. De amint ideköltöztünk Angliába, nevet változtattunk. Mert így jobban be tudtunk illeszkedni. Semmiféle bűncselekményt nem követtünk el. De ha gondolod, utánajárhatsz, persze ha fel tudod törni a magyar biztonsági adatbázist.
– Aha, ne félj, ilyet nem tervezünk, hiszünk nektek – mondta Edward mosolyogva.
– Még szép, hogy hisztek, mert akkor ki kéne titeket nyíratnom – jött be Amy vigyorogva. - Veszélyes bűnöző voltam, de nagy nehezen megtértem, hála nővéremnek.
– Csak viccelt – mondta Edward a döbbent arcok láttán.
– Jézus, komolyan kezdtem megijedni – mondta Nessie mélyeket lélegezve.
– Hugi, ne ijeszd meg többet a vendégeinket, kérlek – mondta kérlelően.
– Jó, rendben, visszafogom magam – mondta két röhögő görcs között.
– Azt hiszi, vicces, nézzétek el neki. Néha nekem is vannak ilyen periódusaim. Megy a kedvenc zeném, nem haragszotok?
– Nem – mondták egyszerre.
– Groovehouse – Ébredj, mellettem, imádom. Mindig ébredj, mellettem, nézz rám úgy, hogy érezzem, nem vár több magányos éj, és nálad lesz menedék – kezdtem el énekelni a szöveget.
– Egész jó hangod van – mondta a szemembe Daniel, amitől csoda, hogy nem ájultam el.
– Köszi - mondtam pironkodva. Teljesen elvarázsolt, sose történt még velem ilyen, senki nem tudod így elvarázsolni, mint ő.
– Daniel, melyik suliba fogtok járni szeptembertől? – kérdezte hugicám.
– A West High school-ba.
– Mi is oda járunk. Legalább is Erica oda jár, már két éve. Én meg ott fogom kezdeni az első évem. Kicsit félek.
– Nincs mitől, ha kell, segítünk a tanulásban – csicseregte Alice.
– Köszi szépen, Al.
– Al? Ez hogy jött? – a kíváncsiság nagyon is érezhető volt a hangomban.
– Hát az Alice névből, de lehet Ali is. Tudod, én kreatív vagyok – mondta büszkén Am.
– Igen, tudom, drága húgocskám. Én ne tudnám?
– És srácok, mind egy osztályban lesztek?
– Hát Bella, és Edward a nővéred alatt lesz egy évvel. Én és Rosalie másodévesek leszünk. Emmett és Jasper pedig végzősök lesznek És Nessie első éves lesz, úgy, mint te, Amy.
– Én a végzős évem után, maradok a suliban még két évig, továbbképzésen leszek – mondtam céltudatosan.
– Jasper, és Emmett is marad – mondta most Bella.
– Az jó, remélem, egy szakra megyünk. Nem akarok, sokáig itt élni, el akarok majd suli után költözni. De meg kell várnom a szeretett hugicám. De szívesen várok rá, nem akarom egyedül hagyni.
– Be is vágna rendesen, ha egyedül hagynál. Amúgy, adsz nekem pénzt? Vásárolni megyünk Ali-vel.
– Persze, mennyi kell? – kérdeztem félve.
– 60 euró – rám nézett, és eléggé félénken.
– Oké, mikorra kell a pénz?
– Holnapra – mondta Húgom majd a nyakamba ugrott.
– Meglesz, de ne nyírj ki létszi – ezt már félig meddig fuldokolva mondtam.
– Szeretlek. Nagyon, nagyon, te vagy a világ legjobb testvére – mondta meghatódva.
– Ilyenkor szeretsz, mi? Csak vicceltem. Tudom, hogy szeretsz. Én is szeretlek.
– De ha kell, állok én mindent – mondta Al.
– Alice beszélhetnénk? Gyere utánam a konyhába, kérlek. Amy, te maradj és szórakoztasd a vendégeink.
– Jól van. Emmett, ismered azt a viccet….
– Szóval Alice, nem szeretném, ha a húgom kihasználna téged, vagyis a szüleid. Mert az a pénz az ő pénzük. Ezt nem várhatom el tőled, vagy a családodtól. Meg kell, hogy érts, ha tudok, adok neki pénzt.
– Nem használ ki a húgod, se engem, sem a szüleim, ettől nem kell félned. És ha én állok néhány dolgot, azzal te ne törődj.
– Ezt meg kell beszélnem a szüleiddel – mondtam határozottan.
– Oké, hívd fel őket. Itt a mobilom - azzal a kezembe nyomta a mobilt.
– Ez is csak a te pénzed lenne. Van nekem is telefonom. Add meg a számát. a szüleidnek.
– Jól van. – azzal gyorsan lediktálta a telefonszámot és hívtam is anyukáját.
– Haló tessék itt a Cullen lakás.
– Haló itt Erica Jones, Carlisle betege vagyok, elnézést a zavarásért.
– Mondd csak Erica, hallgatlak.
– Alice, a lányod elhívta a húgom vásárolni, és Alice nekem azt mondta, ti nem bánjátok, ha a lányotok költ másokra is. Ezt meg akartam kérdezni, mert nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy ki akarjuk azt használni, hogy sok a pénzetek.
– Nyugodtan költhet, Alice a húgodra amennyit csak akar. A pénz nem számít, és nem fogjuk úgy érezni Carlisle-lal, hogy kihasználjátok ezt.
– Biztos? – kérdeztem kíváncsian.
– Teljesen biztos – mondta Esme higgadtan.
– Akkor nyugodtan felhívhatom Carlisle-t is ezzel a kérdéssel?
– Persze, de nem kell külön felhívnod, mert most ért haza. Át adjam a telefont?
– Azt, meg köszönném.
– Halló - mondd csak Erica.
– Helló Carlisle, vázalom röviden miért kereslek. Alice elhívtam a húgom vásárolni, és a lányod azt mondta nem baj, ha költ másokra, és nem számít mennyit. Esme azt mondta, nyugodtan költhet a lányotok a húgomra, de én nem szeretném, ha azt gondolnátok, hogy mi ezt ki akarjuk használni. Meg nem is akarom, hogy azt gondoljátok, hogy ezért barátkozunk a gyerekeiddel – mondtam el ezeket hadarva.
– Nyugi Erica, mély levegő. 1: Tényleg nem gond, ha Alice sok pénzt költ magára, vagy Amy-re. 2: Nem gondoltunk soha olyat Esmével, hogy ezért barátkoznál a gyerekeinkkel, vagy akár a testvéred. 3: Holnap 14:00-ra várlak, ide hozzánk a terápiára.
– Igenis, doki ott leszek holnap, 14:00-ra. És köszönöm, hogy őszinte voltál – mondtam csupa hálával a hangomban.
– Igazán nincs mit. Van még valami, amit szeretnél velünk megbeszélni?
– Nem nincs, köszönöm a válaszokat Esmé-t üdvözlöm. Viszonthallásra, Carlisle.
– Viszontlátásra, Erica. – azzal a vonal kapcsolat megszűnt.
– Na, most már jobb? – kérdezte érdeklődve Alice.
– Igen, sokkal, köszönöm. Menjünk vissza.
Amy szemszöge:
Mikor a nővéremmel összeveszek, az nagyon fáj. Mikor a kórházban is összekaptunk, azt hittem a szívem szakad meg. Tudom, hogy a nővérem néha nem gondolja végig, mit is csinál, vagy éppen mondd, de nehezen tudom ezt megszokni. Amióta ide költöztem hozzá, háromszor veszekedtünk. De mindig kibékülünk szerencsére. És ez a Daniel fiú, nem semmi, igen sexi pasi. És ahogy látom Dan-nek bejön az én csini nővérkém. Erre még nyíltan rá kell kérdeznem Danielnél. Ezek a gondolatok akkor jártak az eszemben, mikor az autóban ültünk, és Erica lakásához tartottunk. Alice-szel, Edwarddal és Bellával utaztam egy kocsiban. Alice-szel nagyon jól kijöttem, megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni holnap. Tessék, kérhetek a nővéremtől pénzt. Kihasználom szegényt, ez olyan rosszul esik, ráadásul ápolni kell őt és, én mit tervezek, vásárlást. Szörnyű egy testvér vagyok. Örülnöm kéne, hogy magával hozott külföldre, és persze azt is meg kell köszönnöm, hogy tanított angolul, németül, és olaszul. Tudok olaszul angolul és németül gondolkodni. Totálijesztő volt, mikor magyar helyett, olaszul válaszoltam nővéremnek. De határozottan tetszik ez az egész, habár Ricának könnyebben megy, neki jó a nyelvérzéke. De azért én is megtanultam, csak én nehezebben, főleg a kiejtéssel volt gondom, de a nyelvtani része jól megy. Ricának ez az Erica becézése nálam, a nyelvtan nehezebben megy, és ment is.
– Amy, akkor délelőtt 10-re érted jövök, okés? – kérdezte Al.
– Nekem megfelel, és köszi. De lehet, hogy nem megyek, ápolnom, kell Ricát.
– Jaj, ne legyél ilyen, majd jönnek a fiúk, és vigyáznak a tesódra, hozunk neki is valamit, rendben?
– Jól van, Alice meggyőztél – mondtam mosolyogva.
– Bella, és Esme is velünk tart, ha nem bánod?
– Persze, hogy nem bánom, jó lesz egy csajos kiruccanás – mondtam boldogan.
– Na, itt is vagyunk.
– Nem rossz környék – mondta Bella.
– Bella, te mindig ilyen keveset beszélsz? – kérdeztem kíváncsian.
– Bocsi, ígérem, többet fogok beszélni – mondta mosolyogva.
– Amúgy, csak ma költözöm be hivatalosan a nővéremhez. Nem nagyon tudom, hogy is néz ki belülről a lakás.
– Nem jártál még bent? – kérdezte Edward.
– De,jártam csak hát mindig sietősen távoztam nem nagyon néztem körbe, meg eddig a barátaimnál laktam. Nem akartam a nővérem terhére lenni. De most van indokom nála élni – válaszoltam kedvesen.
– Miből gondolod, hogy a terhére lettél volna? – kérdezte most Bella.
– Nem is tudom – majd kiszálltam a kocsiból.
Bent a lakásban:
A nővérem kicsit idegesen távozott a konyhába Alice-szel a háta mögött. Én Emmettnek kezdtem el egy viccet mesélni.
– Emmett, ismered azt a viccet, mikor két szőke nő sétál a sivatagban és az egyik elesik?
– Nem ismerem.
– Ő se ismer téged.
– Hát ez marha jó. Nem volt rossz, kiscsaj.
– Köszi, Emci.
– Emci?? Én mindenkitől becenevet kapok? A Nővéred macinak becéz, te meg Emcizel?
– Aham ha zavar szólj. – mondtam nevetve. Amúgy az Emci a maci becézése lesz. szóval Emci maci. – Mikor ezt a nevet kimondtam már fetrengtem a röhögéstől. Jasper is a hasát fogta, sőt Edward is elmosolyodott.
2010. augusztus 9., hétfő
szebb idők 11. fejezet
Jasper Motorja:
Jó olvasást kívánok! :D
Erica szemszöge:
– Rendben, legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém – mondta, majd össze-vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.
– Családi idill – mondta mosolyogva Emmett.
– Úgy van, és nem is szégyellem, néha a kisebb az erősebb, és ez így is van jól.
– Most sértődjek meg? – kérdezte lágyan, enyhén durcás hangon Amy.
– Akkor egyedül hagysz, ha azt mondom, igen?- kérdeztem kíváncsisággal.
– Ne is álmodj róla, tesó, nem szabadulsz tőlem – mondta teljesen határozottan, mint egy felnőtt nő.
– Mikor lettél te felnőtt nő? Hol voltam az elmúlt három évben?
– Hát, biztos álmodtál, Csipkerózsika – mondta nevetve.
– Hát ez jó, Csipkerózsika, behalok – Emmett, majd meg szakadt a röhögéstől.
– Nem is vagyok Csipkerózsika, nem vagyok olyan szép, mint ő volt, és amúgy sem hiszek a szőke herceg, fehér lovon históriában. Főleg nem a szerelemben, de te ezt pontosan tudod.
– Miért nem hiszel a szerelemben? – kérdezte meghökkenve Edward.
– Mert az egy olyan dolog, amiben nem hiszek. Nem létezik igaz szerelem, a szerelem csak bánatot szül, fájdalmakat. Háromszor voltam szerelmes, és mind a háromszor semmit nem értek a fiúk számára az érzelmeim. Szerinted, én valaha megtapasztalhatom? Én kétlem, már senki nem érdemli meg azt, hogy teljes szívemből szeressem. Nem akarok már magamnak több fájdalmat.
– Jaj, tesó, én is csalódtam, ne add fel a reményt. Be fog lépni az, az igazi, higgy nekem. Adj esélyt, ha nem adsz, többet sose találod meg, akit a szíved-lelked keres – mondta Amy.
– Már megint igazat kéne adnom, ugye? Ezt várod? – kérdeztem csalódottan.
– Nem várok én semmit, és ezt te is tudod, de azt csinálsz, amit akarsz, nem szólok bele az életedbe. És ha nem akarod, nem gondoskodom rólad. Eltűnök, és akkor nem kell többet látnod. Mivel úgy néz ki, ki nem állhatsz. És ez nekem nagyon fáj, de ha nem akarsz látni, elmegyek, és vissza se térek.
– Ne, kérlek, Amy, ne haragudj. Annyira sajnálom, én szeretlek, ne menj el. Csak most, semmit nem látok pozitívan, sajnálom, nagyon igazad van, adnom kell esélyt másnak, és ezt nem azért mondom, mert azt akarod, vagy is nem akarod, de igazad van. Bocsáss meg. Kérlek, könyörgöm. Na, hagyj el te is, nem élném túl. Bántottak már elegen – ezt már sírással a hangomban mondtam.
– Dehogy hagylak, nem lennék képes, csak akkor, ha kérnél rá, de tudnod kell, iszonyatos fájdalmak között. Ne veszekedjünk, menjünk haza jó? Segítek összepakolni. Fiúk, ti is segítettek? Daniel, te maradj vele, jó?
– Persze, vele maradok – mondta lágyan Daniel.
– Húgi, csak nem féltesz, hogy eltűnök?
– Hát, így már nem, hogy Daniel itt marad veled. Te képes vagy eltévedni, és valljuk be, nem akarlak órákig keresgetni - mondta kuncogva húgom.
– Csak kétszer tévedtem el életemben, jaj, te lány, na, menj, intézkedj, itt megvárlak Daniellel - közben elmosolyodtam.
– Aha, még szép, ilyen pasival én is el lennék – röhögve távozott a kórteremből.
– Na ezért, még kap. Csak jöjjön vissza. Ha hazaértünk, halálra csikizem.
– Kegyetlen egy kínzásmódszer.
– Az bizony, de hatásos – mondtam mosolyogva.
– Te is csíkis vagy?
– Aha, nagyon, de miért?
– Csak úgy kérdezem. És hol vagy csikis? – a hangja tele volt kíváncsisággal.
– A talpamon nagyon, és a hasam környékén. Írtóra csikis vagyok, és ezt a hugicám is tudja, úgyhogy, jaj, nekem.
– Hazakísérjelek titeket? – hangja szinte rezgett a levegőben.
– Hát, ha van kedved. Gyere, nyugodtan hozd a többieket is. Elférünk.
– Ha szeretnéd, akkor megbeszélem velük.
– Legalább nem leszek magányos. És persze Amy sem lesz az – kedvesen mondtam ezeket a szavakat és komolyan is gondoltam.
Amyék éppen ebbe a percben érkeztek vissza. A srácok segítettek összepakolni húgomnak, persze Emmett tett egy-két megjegyzést a fehérneműkre. Amin persze mosolyogtam ezerrel. Jócskán perverz a nagyfiú, de nem bántam, hiszen rögtön feldobta a kedvem. Jasper rengeteget mesélt, amit csodáltam, hisz azt gondoltam, hogy ő olyan csendes típus. Már a kocsiban ültünk. Jasper vezetett. Mivel én Jasper, Daniel, Emmett és Renesmee társaságában utaztam, míg Amy Edward, Bella és Alice társaságában utazott. Alice és Amy nagyon jól kijöttek, van egy olyan érzésem a félre tett pénzem oda adhatom szeretett tesómnak, gondolom vásárolni akar majd. Nem sok pénzem van, szóval nem tudom, hogy fogom őt ellátni. Dupla műszakot kell majd vállalnom. Húgom szereti a pénzt költeni, és nekem ezért muszáj lesz sokat dolgoznom. Ő nem hiszem, hogy dolgozni fog. És nem akarom, hogy ő is korán kezdjen dolgozni. Várhat az még legalább két évet. Hisz még csak 15 éves. Nem tehetem ki ekkora tehernek.
– Erica, figyelsz ránk? – kérdezte Dan.
– Igen, persze, csak elkalandoztam bocsi.
– Semmi gond. Jasper kérdezte, most merre forduljon.
– Itt jobbra, majd a következő kereszteződésnél balra, és ott is leszünk.
– Jól van – mondta Jasper.
– Min gondolkodtál? – kérdezte Emmett.
– Oh, férfiak mindig tudni akarják, mi jár a nő fejében. Csak a tesómon gondolkodtam, meg, hogy munkát kell keresnem. Mert, ha jól láttam Alice, és Amy jól összebarátkoztak, és hát tuti vásárolni akar menni, imádott tesóm. És hát nem vagyok, nagyon gazdag, szóval nem tudom minden vágyát teljesíteni. Nekem meg ugye, nincsenek nagy vágyaim – mondtam lemondóan.
– Ne izgulj ezen, Erica, Alice áll mindent. A családnak sok pénze van, emiatt nem kell aggódnod – mondta Jasper.
– Ezt nem várhatom el a családodtól. Sokan vagytok, és nektek kell a pénz.
– Jaj, ugyan, láttad milyen kocsink van? Mindünknek? A pénz nem gond. Jaspernek motorja is van – mondta Emmett.
– Kösz, jót tett az egómnak. A gazdagoknak, jól megy. Én meg keményen gürcölök. De nem gond, megszoktam. Semmi bajom a gazdagokkal, és tudom nem azért mondtad, hogy dicsekedj. Nem szeretek senkit sem kihasználni. És ezt Amynek sem hagyom.
– Nem használsz ki senkit. Ígérem – mondta Dan lágyan. És neki valahogy elhittem.
– Szóval, Jasper, van motorod? Komoly? És milyen gyors, mint állat ugye?
– Igen, van motorom. Komolyan, és gyors, mint az állat. Ducati 848-as.
– Azt a rohadt. Az valami állat moci. És formás a kicsike. És te vetted?
– Nem, Edward vette, eredetileg Bellának, de aztán Edward odaadta nekem.
– Hu, majd meg kell mutatnod a motort. Odáig vagyok értük, habár nem sokat értek hozzájuk. Légy szíves, majd mutasd meg – közben boci szemeket meresztettem.
– Rendben, megérkeztünk – mondta Emmett, aki csak mosolyogott azon, hogy oda vagyok a motorokért.
– Éljen, gyertek utánam. És nem leszólni a berendezési stílust. Habár nem hiszem, hogy ti leszólnátok. De Alice, és Amy ettől tartok.
– Nem lesz gond, majd vissza fogom Alice-t – mondta Jasper nevetve.
– Okés, és köszi – majd adtam neki egy nagy cuppanós puszit.
Eközben Dan, Emmett, és Nessie döbbenten néztek rám.
– Most meg mi van? Csak egy köszönet puszi volt, na, már most úgy nézek, Jazzre mintha a bátyám lenne. Van benne valami harciasság, de közben lágyság is. Ő egy igazi harcos típus.
– Csak meglepődtek – mondta nevetve Jazz.
– Biztos attól féltek, hogy felfalsz mi? Lehet, veszélyes srácnak tartanak. Egy kannibálnak.
– Lehet, de nem akarlak felfalni. Nem is gondoltam rá, habár olyan ízletes az illatod.
– Ne nevettess, még a végén beijednek. Azért ne egyél meg vacsira, Alice nem hiszem, hogy örülne neki.
– Nem foglak. Erre megesküszöm.
– Akkor jó. Na, menjük be – mondtam sürgetően.
– Mi a helyzet, skacok? – kérdezte hugi.
– Semmi különös, a fiúk azt hitték, Jasper megesz vacsira, de nem fog, ezt én is tudom. Hisz nem kannibál.
– Miért mit csináltál, hogy majdnem felfalt? – kérdezte Alice ijedten, mégis mosolyogva.
– Kapott egy cuppanós puszit. Olyan tesósat.
– Ma úgy akartam is panaszkodni. Én nem kapok olyan puszit, mint Jazz? – kérdezte durcásan Emmett.
– Dehogynem, te nagy maci. Tegéd pont ezért érezlek tesómnak, te vagy a védelmezőm.
– Maci? Na, jó neked elnézem. Na, add azt a puszit, hugi.
– Igenis, medve úr – azzal kapott egy jó nagy puszit.
– Áh, ez jól esett az egómnak.
– Gondoltam azért Edwardot, sem hagyom ki, ha nem bánja?
– Én nem bánom.
– Akkor jó. Edwardban van valami lovagiasság, és tele van érzelemmel. Őt ezért kedveltem meg. Igazi úriember – miután ezt elmondtam, neki is adtam egy hatalmas puszit.
– Bennünk nincs is lovagiasság? – kérdezte sértődötten Em.
– Dehogy nem. De ez Edwardban megmagyarázhatatlan. Nézz rá, és Bellára, süt róluk, mennyire imádják egymást. Persze ez Jasperen és Alice-en másképp mutatkozik. Úgy, mint rajtad Emmett, és Rosalie-n, ti a szenvedélyesség hívei vagytok. Esme és Carlisle, ők meg a szelíd romantikát kedvelik, nem szeretik a feltűnést.
– Teljesen jól kiismertél bennünket – mondta Edward teljesen meghökkenve.
– Pedig nem is régóta ismersz minket – kontrázott rá Bella.
– Erről beszélek. Látjátok. Edward és Bella, egyszerre mozdulnak, Edward nagyon félti Bellát. A mozdulat sok mindent elárul. És amúgy, jó emberismerő vagyok. Jasper elveszettnek érzi magát Alice nélkül.
– Ezt honnan tudod? – kérdezte Alice.
– Mikor kimentél egy pillanatra a kórtermemből, akkor vettem észre Jazzen, hogy szomorú lett egy fél pillanatra. De amikor visszatértél jobb kedve lett. Az arca sok mindent elárul.
– Hűha. Te aztán jól ismered az embereket – mondta Nessi.
– Bemehetünk végre? – kérdezte türelmetlenül testvérem.
– Persze – és miközben beszéltem szélesre tártam az ajtót. - Fáradjatok beljebb.
– Köszönjük – mondták egyszerre.
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, Daniel személyében.
Jó olvasást kívánok! :D
Erica szemszöge:
– Rendben, legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém – mondta, majd össze-vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.
– Családi idill – mondta mosolyogva Emmett.
– Úgy van, és nem is szégyellem, néha a kisebb az erősebb, és ez így is van jól.
– Most sértődjek meg? – kérdezte lágyan, enyhén durcás hangon Amy.
– Akkor egyedül hagysz, ha azt mondom, igen?- kérdeztem kíváncsisággal.
– Ne is álmodj róla, tesó, nem szabadulsz tőlem – mondta teljesen határozottan, mint egy felnőtt nő.
– Mikor lettél te felnőtt nő? Hol voltam az elmúlt három évben?
– Hát, biztos álmodtál, Csipkerózsika – mondta nevetve.
– Hát ez jó, Csipkerózsika, behalok – Emmett, majd meg szakadt a röhögéstől.
– Nem is vagyok Csipkerózsika, nem vagyok olyan szép, mint ő volt, és amúgy sem hiszek a szőke herceg, fehér lovon históriában. Főleg nem a szerelemben, de te ezt pontosan tudod.
– Miért nem hiszel a szerelemben? – kérdezte meghökkenve Edward.
– Mert az egy olyan dolog, amiben nem hiszek. Nem létezik igaz szerelem, a szerelem csak bánatot szül, fájdalmakat. Háromszor voltam szerelmes, és mind a háromszor semmit nem értek a fiúk számára az érzelmeim. Szerinted, én valaha megtapasztalhatom? Én kétlem, már senki nem érdemli meg azt, hogy teljes szívemből szeressem. Nem akarok már magamnak több fájdalmat.
– Jaj, tesó, én is csalódtam, ne add fel a reményt. Be fog lépni az, az igazi, higgy nekem. Adj esélyt, ha nem adsz, többet sose találod meg, akit a szíved-lelked keres – mondta Amy.
– Már megint igazat kéne adnom, ugye? Ezt várod? – kérdeztem csalódottan.
– Nem várok én semmit, és ezt te is tudod, de azt csinálsz, amit akarsz, nem szólok bele az életedbe. És ha nem akarod, nem gondoskodom rólad. Eltűnök, és akkor nem kell többet látnod. Mivel úgy néz ki, ki nem állhatsz. És ez nekem nagyon fáj, de ha nem akarsz látni, elmegyek, és vissza se térek.
– Ne, kérlek, Amy, ne haragudj. Annyira sajnálom, én szeretlek, ne menj el. Csak most, semmit nem látok pozitívan, sajnálom, nagyon igazad van, adnom kell esélyt másnak, és ezt nem azért mondom, mert azt akarod, vagy is nem akarod, de igazad van. Bocsáss meg. Kérlek, könyörgöm. Na, hagyj el te is, nem élném túl. Bántottak már elegen – ezt már sírással a hangomban mondtam.
– Dehogy hagylak, nem lennék képes, csak akkor, ha kérnél rá, de tudnod kell, iszonyatos fájdalmak között. Ne veszekedjünk, menjünk haza jó? Segítek összepakolni. Fiúk, ti is segítettek? Daniel, te maradj vele, jó?
– Persze, vele maradok – mondta lágyan Daniel.
– Húgi, csak nem féltesz, hogy eltűnök?
– Hát, így már nem, hogy Daniel itt marad veled. Te képes vagy eltévedni, és valljuk be, nem akarlak órákig keresgetni - mondta kuncogva húgom.
– Csak kétszer tévedtem el életemben, jaj, te lány, na, menj, intézkedj, itt megvárlak Daniellel - közben elmosolyodtam.
– Aha, még szép, ilyen pasival én is el lennék – röhögve távozott a kórteremből.
– Na ezért, még kap. Csak jöjjön vissza. Ha hazaértünk, halálra csikizem.
– Kegyetlen egy kínzásmódszer.
– Az bizony, de hatásos – mondtam mosolyogva.
– Te is csíkis vagy?
– Aha, nagyon, de miért?
– Csak úgy kérdezem. És hol vagy csikis? – a hangja tele volt kíváncsisággal.
– A talpamon nagyon, és a hasam környékén. Írtóra csikis vagyok, és ezt a hugicám is tudja, úgyhogy, jaj, nekem.
– Hazakísérjelek titeket? – hangja szinte rezgett a levegőben.
– Hát, ha van kedved. Gyere, nyugodtan hozd a többieket is. Elférünk.
– Ha szeretnéd, akkor megbeszélem velük.
– Legalább nem leszek magányos. És persze Amy sem lesz az – kedvesen mondtam ezeket a szavakat és komolyan is gondoltam.
Amyék éppen ebbe a percben érkeztek vissza. A srácok segítettek összepakolni húgomnak, persze Emmett tett egy-két megjegyzést a fehérneműkre. Amin persze mosolyogtam ezerrel. Jócskán perverz a nagyfiú, de nem bántam, hiszen rögtön feldobta a kedvem. Jasper rengeteget mesélt, amit csodáltam, hisz azt gondoltam, hogy ő olyan csendes típus. Már a kocsiban ültünk. Jasper vezetett. Mivel én Jasper, Daniel, Emmett és Renesmee társaságában utaztam, míg Amy Edward, Bella és Alice társaságában utazott. Alice és Amy nagyon jól kijöttek, van egy olyan érzésem a félre tett pénzem oda adhatom szeretett tesómnak, gondolom vásárolni akar majd. Nem sok pénzem van, szóval nem tudom, hogy fogom őt ellátni. Dupla műszakot kell majd vállalnom. Húgom szereti a pénzt költeni, és nekem ezért muszáj lesz sokat dolgoznom. Ő nem hiszem, hogy dolgozni fog. És nem akarom, hogy ő is korán kezdjen dolgozni. Várhat az még legalább két évet. Hisz még csak 15 éves. Nem tehetem ki ekkora tehernek.
– Erica, figyelsz ránk? – kérdezte Dan.
– Igen, persze, csak elkalandoztam bocsi.
– Semmi gond. Jasper kérdezte, most merre forduljon.
– Itt jobbra, majd a következő kereszteződésnél balra, és ott is leszünk.
– Jól van – mondta Jasper.
– Min gondolkodtál? – kérdezte Emmett.
– Oh, férfiak mindig tudni akarják, mi jár a nő fejében. Csak a tesómon gondolkodtam, meg, hogy munkát kell keresnem. Mert, ha jól láttam Alice, és Amy jól összebarátkoztak, és hát tuti vásárolni akar menni, imádott tesóm. És hát nem vagyok, nagyon gazdag, szóval nem tudom minden vágyát teljesíteni. Nekem meg ugye, nincsenek nagy vágyaim – mondtam lemondóan.
– Ne izgulj ezen, Erica, Alice áll mindent. A családnak sok pénze van, emiatt nem kell aggódnod – mondta Jasper.
– Ezt nem várhatom el a családodtól. Sokan vagytok, és nektek kell a pénz.
– Jaj, ugyan, láttad milyen kocsink van? Mindünknek? A pénz nem gond. Jaspernek motorja is van – mondta Emmett.
– Kösz, jót tett az egómnak. A gazdagoknak, jól megy. Én meg keményen gürcölök. De nem gond, megszoktam. Semmi bajom a gazdagokkal, és tudom nem azért mondtad, hogy dicsekedj. Nem szeretek senkit sem kihasználni. És ezt Amynek sem hagyom.
– Nem használsz ki senkit. Ígérem – mondta Dan lágyan. És neki valahogy elhittem.
– Szóval, Jasper, van motorod? Komoly? És milyen gyors, mint állat ugye?
– Igen, van motorom. Komolyan, és gyors, mint az állat. Ducati 848-as.
– Azt a rohadt. Az valami állat moci. És formás a kicsike. És te vetted?
– Nem, Edward vette, eredetileg Bellának, de aztán Edward odaadta nekem.
– Hu, majd meg kell mutatnod a motort. Odáig vagyok értük, habár nem sokat értek hozzájuk. Légy szíves, majd mutasd meg – közben boci szemeket meresztettem.
– Rendben, megérkeztünk – mondta Emmett, aki csak mosolyogott azon, hogy oda vagyok a motorokért.
– Éljen, gyertek utánam. És nem leszólni a berendezési stílust. Habár nem hiszem, hogy ti leszólnátok. De Alice, és Amy ettől tartok.
– Nem lesz gond, majd vissza fogom Alice-t – mondta Jasper nevetve.
– Okés, és köszi – majd adtam neki egy nagy cuppanós puszit.
Eközben Dan, Emmett, és Nessie döbbenten néztek rám.
– Most meg mi van? Csak egy köszönet puszi volt, na, már most úgy nézek, Jazzre mintha a bátyám lenne. Van benne valami harciasság, de közben lágyság is. Ő egy igazi harcos típus.
– Csak meglepődtek – mondta nevetve Jazz.
– Biztos attól féltek, hogy felfalsz mi? Lehet, veszélyes srácnak tartanak. Egy kannibálnak.
– Lehet, de nem akarlak felfalni. Nem is gondoltam rá, habár olyan ízletes az illatod.
– Ne nevettess, még a végén beijednek. Azért ne egyél meg vacsira, Alice nem hiszem, hogy örülne neki.
– Nem foglak. Erre megesküszöm.
– Akkor jó. Na, menjük be – mondtam sürgetően.
– Mi a helyzet, skacok? – kérdezte hugi.
– Semmi különös, a fiúk azt hitték, Jasper megesz vacsira, de nem fog, ezt én is tudom. Hisz nem kannibál.
– Miért mit csináltál, hogy majdnem felfalt? – kérdezte Alice ijedten, mégis mosolyogva.
– Kapott egy cuppanós puszit. Olyan tesósat.
– Ma úgy akartam is panaszkodni. Én nem kapok olyan puszit, mint Jazz? – kérdezte durcásan Emmett.
– Dehogynem, te nagy maci. Tegéd pont ezért érezlek tesómnak, te vagy a védelmezőm.
– Maci? Na, jó neked elnézem. Na, add azt a puszit, hugi.
– Igenis, medve úr – azzal kapott egy jó nagy puszit.
– Áh, ez jól esett az egómnak.
– Gondoltam azért Edwardot, sem hagyom ki, ha nem bánja?
– Én nem bánom.
– Akkor jó. Edwardban van valami lovagiasság, és tele van érzelemmel. Őt ezért kedveltem meg. Igazi úriember – miután ezt elmondtam, neki is adtam egy hatalmas puszit.
– Bennünk nincs is lovagiasság? – kérdezte sértődötten Em.
– Dehogy nem. De ez Edwardban megmagyarázhatatlan. Nézz rá, és Bellára, süt róluk, mennyire imádják egymást. Persze ez Jasperen és Alice-en másképp mutatkozik. Úgy, mint rajtad Emmett, és Rosalie-n, ti a szenvedélyesség hívei vagytok. Esme és Carlisle, ők meg a szelíd romantikát kedvelik, nem szeretik a feltűnést.
– Teljesen jól kiismertél bennünket – mondta Edward teljesen meghökkenve.
– Pedig nem is régóta ismersz minket – kontrázott rá Bella.
– Erről beszélek. Látjátok. Edward és Bella, egyszerre mozdulnak, Edward nagyon félti Bellát. A mozdulat sok mindent elárul. És amúgy, jó emberismerő vagyok. Jasper elveszettnek érzi magát Alice nélkül.
– Ezt honnan tudod? – kérdezte Alice.
– Mikor kimentél egy pillanatra a kórtermemből, akkor vettem észre Jazzen, hogy szomorú lett egy fél pillanatra. De amikor visszatértél jobb kedve lett. Az arca sok mindent elárul.
– Hűha. Te aztán jól ismered az embereket – mondta Nessi.
– Bemehetünk végre? – kérdezte türelmetlenül testvérem.
– Persze – és miközben beszéltem szélesre tártam az ajtót. - Fáradjatok beljebb.
– Köszönjük – mondták egyszerre.
Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, Daniel személyében.
2010. július 21., szerda
szebb idők 10.fejezet
Jó olvasást :) Komikat kérek szépen :) Üdv:Solya.
Jacob szemszöge:
Mikor odaértünk a Cullen házba, otthagytam őt. Tudtam, hogy megérzik, hogy ember van itt. Ott mertem őt hagyni, hisz ők biztos nem fogják bántani. Ezzel a tudattal mentem vissza az erdőbe járőrözni. Egész éjszaka jártam az erdőt, de a vámpír nem tért vissza. Hajnalban mentem vissza a Cullen ház melletti kis faházikóba. Fáradtan estem be az ágyba. Mivel drága após jelöltem nem engedte, hogy egyházban legyek Nessievel. Bella engedte volna, de nem akart vitát Edwarddal, amit természetesen megértek. Így, én kaptam a közelben egy kis faházikót, amit Emmett épített Jasperrel. Rose, az én angyalom, kész az a nő, egymás idegeire megyünk, de pont így szeretjük egymást. Vagyis, pont nem szeretjük egymást, megjegyezte „- A kutya kutyaólat kap” hát elég csípős a szöszi, de én se vagyok semmi, kéményen vitázgatunk, tudom, legszívesebben kitekerné a nyakam, de nem teheti. Mivel Nessie kötődik hozzám. És Nessie boldogságát nézik leginkább, habár Edwardnak sem tetszik, hogy pont a lányába vésődtem be.
Na de ilyen a sors, néha Edy-t is szívatom, úgy szoktam becézni, apuka, na, ettől néha a falra mászik. Talán sose leszünk igazán jó barátok, de hiszem, hogy a lánya miatt engedékeny lesz. Nem sokat aludtam, csupán csak öt órát. De amint felöltöztem, fogat mostam, mosakodtam, el indultam a Cullen házhoz. Kíváncsi voltam mi van a lánnyal, akit odavittem hajnalban. Hamar odaértem a házhoz, emberi szem nem láthatta hol is van az én kis házikóm, amit Alice rendezett be, Esmével nekem. Éreztem a finom illatokat, áh, szóval Esme ismét finomat csinált nekünk. Imádom Esme főztjét, ahhoz képest, hogy vámpír, kitűnően főz. És pont, úgy, ahogy én szeretem. Benyitottam, Daniel nem volt sehol, juj, csak nem elfogyasztotta a lányt, akit ide hoztam, remélem nem. Nem szívesen ölném meg őt, hiszen egész jóban vagyunk. És eléggé törekszik arra, hogy jó legyen. Már vásárolgatni is jár Alice-szel, és eddig sose támadt rá senkire, nagyon jó az önkontrollja. Bízom benne, jó srác ő, vagy is jó öreg srác. Daniel, és a többiek lent voltak a nappaliban. Lépteket lehetett hallani, szóval a lány él.
– Persze, hogy él Jacob - morgott rám Edward.
– Neked is jó reggelt, apuka.
– Ne szólíts így, mert megbánod.
– Drágám, hagyd. – mondta Bells.
– Szia, Bells.
– Szia, Jake. Járkál még az a vámpír errefelé?
– Este elkergettem.
– Az jó.
– Már jön lefelé, de nem tisztán hallom a gondolatit. Szívem, ezt te csinálod?
– Nem, esküszöm, nem én csinálom.
– Lehet fiam, hogy ő is olyan képességű, mint Bella, biztosan tudja blokkolni a képességed.
– Lehetséges – mondta kicsit durcásan.
És akkor megjelent a lány, akit idehoztam az este. Egy mélyen dekoltált pizsamát viselt, aminek kék színe volt, jól nézett ki benne. Tuti Alice adta neki a pizsamát. Abszolúte nem zavartatta magát, lazán jött le a lépcsőn, ő teljesen más, mint Bella volt emberként, ezt így ránézésre tudtam. Kedvelni fogom, de talán jobb lesz, ha elkerüli a családot. Az ő érdekében. De ha meg akarja ismerni a családot, nem akadályozom meg. Ez az ő döntése lesz, mint egykor Belláé, amit sose fogok neki beismerni. Hisz nem is annyira bántam, hogy megismerte Cullenéket, hanem az fájt, hogy hazudott nekem. És én szerelmes voltam belé, de rájöttem nem is őt szerettem, hanem a még meg nem született lányát.
Amy szemszöge:
Majd lesz ne mulass, nem fog ennek a látogatásnak örülni, az biztos. Idegesen szálltam fel a buszra, amelyik a kórház közelében rakott le, pont tíz előtt egy perccel. Akkor megláttam a nővérem egy srácba karolva, nevetgélve. Hát hamar letöröm azt a jókedvét, az biztos. És ki az a srác, és kik a kísérői? Mindegy, majd elmeséli kik is ők. Haragudtam a nővéremre, de csupán azért, mert nagyon szeretem őt. Nem bírnám elviselni, ha elveszíteném, egyedül csak ő ért meg. Teli torokból üvöltöttem felé.
– Erica, azonnal állj meg. Ezt most nem úszod meg.
– Ajaj, szia Amy.
– Szégyelld magad, szabályos vagy te, mondd meg őszintén?
– Én…
– Ne próbáld megmagyarázni. Van róla fogalmad mi lett volna, ha te meghalsz? Az istenért, tudod nagyon jól, hogy nekem csak te vagy, aki megért. Azzal a nyakába vetődtem, és bőgtem, mint egy óvódás kisgyerek, akinek elvették a játékát.
– Ne haragudj, hugi, soha többé nem teszek ilyet – mondta majd már ketten sírtunk egymás nyakában.
– És kik a kísérőid?
– Oh, bocsánat, ők itt Emmett, Edward, Alice, Bella, és Renesmee Cullen. Ő itt az orvosom Dr. Carlisle Cullen, na de nekem csak, Carlisle. Ő itt Jasper Hale. Rosalie Hale otthon maradt, ő Jasper testvére.
– Á, Cullenék. Király, végre megismerhetem őket. Amy Nichole Jones vagyok, ennek a lökött lánynak a húga.
– Szia - köszöntek kórusban nekem.
– Honnan hallottál róluk? - kérdezte kíváncsian Nővérem.
– Tudod, van az általad flúgosnak ítélt barátnőm, Christina említette.
– Aha. Szeptembertől másodikos leszel – mondta büszkén.
– Igen, te pedig végzős, és nem lesz kin lógnom, na.
– Azért ne keseredj el, olyan könnyen nem szabadulsz tőlem.
– Ajánlom is – majd ismét megöleltem őt. Egy torokköszörülést hallottam meg.
– Hupsz, bocsánat.
– Ki ez az eszméletlen jó pasi melletted?
– Ő Daniel Matthew Mckenzy. Aki megmentett.
– Áhá, értem. Hello neked, kedves idegen.
– Szia – mondta csilingelő hangján.
– „Nem semmi, a testvéremnek aztán van ízlése, álompasi ez a Daniel. Csak legyünk ketten, kifaggatom erről a félistenről.” Halk kuncogást hallottam meg a hátam mögött, gyorsan hátranéztem, és Edwardot láttam, most már megpukkadni a röhögéstől.
– Mi a gond, Edward?
– Semmi Amy, csak annyira hasonlítasz Alice-re. Ő is ilyen pörgős, és aggódó.
– Értem már, és ezen mi a vicces?
– Semmi, ne haragudj.
– Semmi baj – mondtam tele szomorúsággal a hangomban.
Erica szemszöge:
– Ki ez az eszméletlen jó pasi melletted?
– Ő Daniel Matthew Mckenzy. Aki meg mentett.
– Áhá, értem. Hello neked, kedves idegen.
– Szia – mondta kedvesen Dan húgomnak.
Edward először kuncogott, aztán, majd megpukkadt a röhögéstől. Nem értettem semmit, de nem firtattam. Azt mondta a hugicámnak, hasonlít Alice-re, mert ő is pörgős, ha megtudná milyen vásárlás mániás a húgom. Pont, mint Alice. Edward bocsánatot kért Amy-től, azért mert nevetett. De észrevettem Amy hangján,hogy valami gond van. Már a kórtermemben voltunk mert Carlisle-nak elkezdődött a munka ideje.
– Mi a gond, hugi? Miért vagy szomorú?
– Mark kidobott – mondta szipogva.
– Jaj, kincsem, gyere ide, ne sírj, az egy tapló volt. Kiherélem, ha megtalálom, esküszöm neked.
– Ne kérlek. Hagyd őt, nem éri meg.
– Kemény vagy, csajszi - mondta Emmett.
– Senki nem bánthatja a húgom, mert az megbánja, ha megbántja.
– Megértem – mondta Emmett.
– Szóval mesélj, mi történt? Ha zavarnak kiküldöm őket.
– Nem kell, maradhatnak. Szóval, mentem hozzá, és már az ajtóban ott volt egy dögös vörös, egy száll törölközőben. Kérdeztem Markot, ki is ő, erre azt mondta, az új csajom. Azt mondta, nem vagyok elég jó neki, hogy neki szenvedélyre van szüksége.
– Rohadt szex mániás dög. Bocsi – mondtam lágyan.
– Semmi gond, igazad van, tényleg az. – mondta és jó szorosan megölelt. – úgy hiányoztál.
– Te is nekem, drága. Sajnálom, ami Markkal történt. De ha nincs pasi, az a baj, ha van az a gond, mert akkor féltékeny vagy, félsz, hogy elveszted. Ez egy örök dilemma.
– Igazad van. Se velük, se nélkülük filozófia.
– Az ám, ha ők nem lennének.
– Ne kezd, kérlek csak most ne.
– Oké, nem lesz perverz megjegyzés. De igazam lenne, abban is.
– Na, én kíváncsi lennék rá – mondta Emmett durcásan.
– Oké, mondhatja. Most az egyszer. Nála perverzebb lánnyal nem találkoztam.
– Héj, ezt bóknak veszem – mondtam nevetve.
– Na, halljuk.
– Oké, ha nem lenne férfi, akkor szar lenne a szex. Ehhez kell a pasi, jó szexhez mindenképpen kell. Némelyik pasi tele van romantikával. És nézzük, mi csajok egymásnak nem tudnánk megadni azt a gyönyört, mint egy pasi, na. És amúgy is, természetellenes, ha lányhoz vonzódik az ember. Isten megteremtette Ádámot, és mellé Évát, nem hiába kaptak minket a pasik, fent kell tartani a fajt. De a férfiaknak is kell a boldogság, és mint tudjuk, a szex jó a pasiknak is, és nekünk is, jó stresszoldó.
– Ez egy kész regény volt. Imádom ezt a csajt – mondta Emmett nevetve.
– Miért talán nincs igazam? – kérdeztem kíváncsian. – Jasper olyan feszült vagy, mi a gond?
– Nem volt jó az este. Ma tervez be magadnak egy jó estét, öcsi. – mondta fulladozva a röhögéstől Emmett.
– Em, nem biztos, hogy ez a gond. Ez lehet lelki is, vagy érzelmi. Néha frusztrálóak az érzelmek, amik dúlnak valakiben, Jasper tán valami, nyomja a szíved?
– Nem, de hogy, érzed, hogy vannak érzelmek, amik nyomasztanak? – kérdezte ijedten, és mégis kíváncsian.
– Hát a benned dúló érzelmekről beszéltem, de vannak olyanok, akik megérzik mások érzelmeit is. Én hiszek ebben, én megérzem a különleges dolgokat, mindig az érzéseimre hagyatkozom. Ha rossz előérzetem van, akkor nem indulok el sehova.
– Ez érdekes – mondta csicseregve Alice.
– Igazán, érdekes lehet - lépett be éppen Carlisle.
– Á, Carlisle, mi a helyzet, mikor pattanhatok meg innen?
– Ma délután már távozhatsz. Van hová menned?
– Igen, van egy lakásom.
– Én vigyázok rá doki, ígérem – mondta szeretett hugicám.
– Nem kell ápolgatni, nagy vagyok már - füstölögtem.
– Persze, és ezért lettél öngyilkos is, nem?
– Ez övön aluli volt.
– Bocsánat, de igazam van.
– Te csak azt hiszed, semmit sem tudsz.- mondtam sértődötten.
– Hát, nagyon is sokat tudok. Ne veszekedjünk, megint ápollak, és kész.
– Ez az én feladatom lenne, én, vagyok az idősebb.
– Legközelebb te segítesz nekem, ha bármi lenne – mondta mosolyogva húgom, majd rám kacsintott.
– Rendben legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém. – mondta, majd össze- vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.
Jacob szemszöge:
Mikor odaértünk a Cullen házba, otthagytam őt. Tudtam, hogy megérzik, hogy ember van itt. Ott mertem őt hagyni, hisz ők biztos nem fogják bántani. Ezzel a tudattal mentem vissza az erdőbe járőrözni. Egész éjszaka jártam az erdőt, de a vámpír nem tért vissza. Hajnalban mentem vissza a Cullen ház melletti kis faházikóba. Fáradtan estem be az ágyba. Mivel drága após jelöltem nem engedte, hogy egyházban legyek Nessievel. Bella engedte volna, de nem akart vitát Edwarddal, amit természetesen megértek. Így, én kaptam a közelben egy kis faházikót, amit Emmett épített Jasperrel. Rose, az én angyalom, kész az a nő, egymás idegeire megyünk, de pont így szeretjük egymást. Vagyis, pont nem szeretjük egymást, megjegyezte „- A kutya kutyaólat kap” hát elég csípős a szöszi, de én se vagyok semmi, kéményen vitázgatunk, tudom, legszívesebben kitekerné a nyakam, de nem teheti. Mivel Nessie kötődik hozzám. És Nessie boldogságát nézik leginkább, habár Edwardnak sem tetszik, hogy pont a lányába vésődtem be.
Na de ilyen a sors, néha Edy-t is szívatom, úgy szoktam becézni, apuka, na, ettől néha a falra mászik. Talán sose leszünk igazán jó barátok, de hiszem, hogy a lánya miatt engedékeny lesz. Nem sokat aludtam, csupán csak öt órát. De amint felöltöztem, fogat mostam, mosakodtam, el indultam a Cullen házhoz. Kíváncsi voltam mi van a lánnyal, akit odavittem hajnalban. Hamar odaértem a házhoz, emberi szem nem láthatta hol is van az én kis házikóm, amit Alice rendezett be, Esmével nekem. Éreztem a finom illatokat, áh, szóval Esme ismét finomat csinált nekünk. Imádom Esme főztjét, ahhoz képest, hogy vámpír, kitűnően főz. És pont, úgy, ahogy én szeretem. Benyitottam, Daniel nem volt sehol, juj, csak nem elfogyasztotta a lányt, akit ide hoztam, remélem nem. Nem szívesen ölném meg őt, hiszen egész jóban vagyunk. És eléggé törekszik arra, hogy jó legyen. Már vásárolgatni is jár Alice-szel, és eddig sose támadt rá senkire, nagyon jó az önkontrollja. Bízom benne, jó srác ő, vagy is jó öreg srác. Daniel, és a többiek lent voltak a nappaliban. Lépteket lehetett hallani, szóval a lány él.
– Persze, hogy él Jacob - morgott rám Edward.
– Neked is jó reggelt, apuka.
– Ne szólíts így, mert megbánod.
– Drágám, hagyd. – mondta Bells.
– Szia, Bells.
– Szia, Jake. Járkál még az a vámpír errefelé?
– Este elkergettem.
– Az jó.
– Már jön lefelé, de nem tisztán hallom a gondolatit. Szívem, ezt te csinálod?
– Nem, esküszöm, nem én csinálom.
– Lehet fiam, hogy ő is olyan képességű, mint Bella, biztosan tudja blokkolni a képességed.
– Lehetséges – mondta kicsit durcásan.
És akkor megjelent a lány, akit idehoztam az este. Egy mélyen dekoltált pizsamát viselt, aminek kék színe volt, jól nézett ki benne. Tuti Alice adta neki a pizsamát. Abszolúte nem zavartatta magát, lazán jött le a lépcsőn, ő teljesen más, mint Bella volt emberként, ezt így ránézésre tudtam. Kedvelni fogom, de talán jobb lesz, ha elkerüli a családot. Az ő érdekében. De ha meg akarja ismerni a családot, nem akadályozom meg. Ez az ő döntése lesz, mint egykor Belláé, amit sose fogok neki beismerni. Hisz nem is annyira bántam, hogy megismerte Cullenéket, hanem az fájt, hogy hazudott nekem. És én szerelmes voltam belé, de rájöttem nem is őt szerettem, hanem a még meg nem született lányát.
Amy szemszöge:
Majd lesz ne mulass, nem fog ennek a látogatásnak örülni, az biztos. Idegesen szálltam fel a buszra, amelyik a kórház közelében rakott le, pont tíz előtt egy perccel. Akkor megláttam a nővérem egy srácba karolva, nevetgélve. Hát hamar letöröm azt a jókedvét, az biztos. És ki az a srác, és kik a kísérői? Mindegy, majd elmeséli kik is ők. Haragudtam a nővéremre, de csupán azért, mert nagyon szeretem őt. Nem bírnám elviselni, ha elveszíteném, egyedül csak ő ért meg. Teli torokból üvöltöttem felé.
– Erica, azonnal állj meg. Ezt most nem úszod meg.
– Ajaj, szia Amy.
– Szégyelld magad, szabályos vagy te, mondd meg őszintén?
– Én…
– Ne próbáld megmagyarázni. Van róla fogalmad mi lett volna, ha te meghalsz? Az istenért, tudod nagyon jól, hogy nekem csak te vagy, aki megért. Azzal a nyakába vetődtem, és bőgtem, mint egy óvódás kisgyerek, akinek elvették a játékát.
– Ne haragudj, hugi, soha többé nem teszek ilyet – mondta majd már ketten sírtunk egymás nyakában.
– És kik a kísérőid?
– Oh, bocsánat, ők itt Emmett, Edward, Alice, Bella, és Renesmee Cullen. Ő itt az orvosom Dr. Carlisle Cullen, na de nekem csak, Carlisle. Ő itt Jasper Hale. Rosalie Hale otthon maradt, ő Jasper testvére.
– Á, Cullenék. Király, végre megismerhetem őket. Amy Nichole Jones vagyok, ennek a lökött lánynak a húga.
– Szia - köszöntek kórusban nekem.
– Honnan hallottál róluk? - kérdezte kíváncsian Nővérem.
– Tudod, van az általad flúgosnak ítélt barátnőm, Christina említette.
– Aha. Szeptembertől másodikos leszel – mondta büszkén.
– Igen, te pedig végzős, és nem lesz kin lógnom, na.
– Azért ne keseredj el, olyan könnyen nem szabadulsz tőlem.
– Ajánlom is – majd ismét megöleltem őt. Egy torokköszörülést hallottam meg.
– Hupsz, bocsánat.
– Ki ez az eszméletlen jó pasi melletted?
– Ő Daniel Matthew Mckenzy. Aki megmentett.
– Áhá, értem. Hello neked, kedves idegen.
– Szia – mondta csilingelő hangján.
– „Nem semmi, a testvéremnek aztán van ízlése, álompasi ez a Daniel. Csak legyünk ketten, kifaggatom erről a félistenről.” Halk kuncogást hallottam meg a hátam mögött, gyorsan hátranéztem, és Edwardot láttam, most már megpukkadni a röhögéstől.
– Mi a gond, Edward?
– Semmi Amy, csak annyira hasonlítasz Alice-re. Ő is ilyen pörgős, és aggódó.
– Értem már, és ezen mi a vicces?
– Semmi, ne haragudj.
– Semmi baj – mondtam tele szomorúsággal a hangomban.
Erica szemszöge:
– Ki ez az eszméletlen jó pasi melletted?
– Ő Daniel Matthew Mckenzy. Aki meg mentett.
– Áhá, értem. Hello neked, kedves idegen.
– Szia – mondta kedvesen Dan húgomnak.
Edward először kuncogott, aztán, majd megpukkadt a röhögéstől. Nem értettem semmit, de nem firtattam. Azt mondta a hugicámnak, hasonlít Alice-re, mert ő is pörgős, ha megtudná milyen vásárlás mániás a húgom. Pont, mint Alice. Edward bocsánatot kért Amy-től, azért mert nevetett. De észrevettem Amy hangján,hogy valami gond van. Már a kórtermemben voltunk mert Carlisle-nak elkezdődött a munka ideje.
– Mi a gond, hugi? Miért vagy szomorú?
– Mark kidobott – mondta szipogva.
– Jaj, kincsem, gyere ide, ne sírj, az egy tapló volt. Kiherélem, ha megtalálom, esküszöm neked.
– Ne kérlek. Hagyd őt, nem éri meg.
– Kemény vagy, csajszi - mondta Emmett.
– Senki nem bánthatja a húgom, mert az megbánja, ha megbántja.
– Megértem – mondta Emmett.
– Szóval mesélj, mi történt? Ha zavarnak kiküldöm őket.
– Nem kell, maradhatnak. Szóval, mentem hozzá, és már az ajtóban ott volt egy dögös vörös, egy száll törölközőben. Kérdeztem Markot, ki is ő, erre azt mondta, az új csajom. Azt mondta, nem vagyok elég jó neki, hogy neki szenvedélyre van szüksége.
– Rohadt szex mániás dög. Bocsi – mondtam lágyan.
– Semmi gond, igazad van, tényleg az. – mondta és jó szorosan megölelt. – úgy hiányoztál.
– Te is nekem, drága. Sajnálom, ami Markkal történt. De ha nincs pasi, az a baj, ha van az a gond, mert akkor féltékeny vagy, félsz, hogy elveszted. Ez egy örök dilemma.
– Igazad van. Se velük, se nélkülük filozófia.
– Az ám, ha ők nem lennének.
– Ne kezd, kérlek csak most ne.
– Oké, nem lesz perverz megjegyzés. De igazam lenne, abban is.
– Na, én kíváncsi lennék rá – mondta Emmett durcásan.
– Oké, mondhatja. Most az egyszer. Nála perverzebb lánnyal nem találkoztam.
– Héj, ezt bóknak veszem – mondtam nevetve.
– Na, halljuk.
– Oké, ha nem lenne férfi, akkor szar lenne a szex. Ehhez kell a pasi, jó szexhez mindenképpen kell. Némelyik pasi tele van romantikával. És nézzük, mi csajok egymásnak nem tudnánk megadni azt a gyönyört, mint egy pasi, na. És amúgy is, természetellenes, ha lányhoz vonzódik az ember. Isten megteremtette Ádámot, és mellé Évát, nem hiába kaptak minket a pasik, fent kell tartani a fajt. De a férfiaknak is kell a boldogság, és mint tudjuk, a szex jó a pasiknak is, és nekünk is, jó stresszoldó.
– Ez egy kész regény volt. Imádom ezt a csajt – mondta Emmett nevetve.
– Miért talán nincs igazam? – kérdeztem kíváncsian. – Jasper olyan feszült vagy, mi a gond?
– Nem volt jó az este. Ma tervez be magadnak egy jó estét, öcsi. – mondta fulladozva a röhögéstől Emmett.
– Em, nem biztos, hogy ez a gond. Ez lehet lelki is, vagy érzelmi. Néha frusztrálóak az érzelmek, amik dúlnak valakiben, Jasper tán valami, nyomja a szíved?
– Nem, de hogy, érzed, hogy vannak érzelmek, amik nyomasztanak? – kérdezte ijedten, és mégis kíváncsian.
– Hát a benned dúló érzelmekről beszéltem, de vannak olyanok, akik megérzik mások érzelmeit is. Én hiszek ebben, én megérzem a különleges dolgokat, mindig az érzéseimre hagyatkozom. Ha rossz előérzetem van, akkor nem indulok el sehova.
– Ez érdekes – mondta csicseregve Alice.
– Igazán, érdekes lehet - lépett be éppen Carlisle.
– Á, Carlisle, mi a helyzet, mikor pattanhatok meg innen?
– Ma délután már távozhatsz. Van hová menned?
– Igen, van egy lakásom.
– Én vigyázok rá doki, ígérem – mondta szeretett hugicám.
– Nem kell ápolgatni, nagy vagyok már - füstölögtem.
– Persze, és ezért lettél öngyilkos is, nem?
– Ez övön aluli volt.
– Bocsánat, de igazam van.
– Te csak azt hiszed, semmit sem tudsz.- mondtam sértődötten.
– Hát, nagyon is sokat tudok. Ne veszekedjünk, megint ápollak, és kész.
– Ez az én feladatom lenne, én, vagyok az idősebb.
– Legközelebb te segítesz nekem, ha bármi lenne – mondta mosolyogva húgom, majd rám kacsintott.
– Rendben legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém. – mondta, majd össze- vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.
2010. július 7., szerda
Szebb idők 9. fejezet
Erica pizsamája :)
Ezt a fejezetet ajánlom sok szeretettel Drusillának, Demonnak, Ivettnek, Joinak és az össze rendszeres olvasómnak :)
Daniel szemszöge:
- Daniel?
– Igen?
– Nem maradnál velem itt, éjszakára?
– Biztos, hogy szeretnéd?
– Nem akarok egyedül lenni, és ez az ágy, elég nagy kettőnknek – mondta kérlelően.
– Jó, itt maradok, de ha elaludtál, megyek aludni a szobámba - mondtam.
– Jól van, de én félek.
– Oké, akkor végig itt maradok.
– Köszönöm – mondta. Majd felpattant az ágyról, és szorosan megölelt.
Ez az ölelés sokat jelentett. Olyan forró volt a bőre, szinte égetett. Az illata nagyon is csábított, de csillapítani tudtam a bennem tomboló szörnyet. Jólesően simult a karjaimba, én ezt kifejezetten élveztem ebben a pillanatban, nem akartam őt elengedni, örökké így akartam a karjaimban tartani. Mélyeket szippantottam az illatából. A fejem az ő illatával volt tele, tudtam, ha most nem engedem el, meg fogom őt ölni. Finoman toltam el őt magamtól.
– Ne haragudj rám. – mondta lágy hangján.
– Miért haragudnék?
– Mert letámadtalak, ez az ölelés, ne haragudj rám, nem akartam gondot okozni, ha akarsz, mehetsz a szobádba aludni, nincs jogom magam mellett tartani téged.
– Nincs miért haragudnom rád, barátok vagyunk, és én itt vagyok, ha kellek. De ha nem szeretnéd, hogy itt aludjak akkor…
– Jaj, dehogy is, ne érts félre, szeretném, ha maradnál, így legalább nyugodtabban alszom. – válaszolta, majd láttam, hogy elpirult.
– Édes vagy, mikor elpirulsz.
– Aha, biztosan. Ha nem bánod én megyek a fürdőbe, és felveszem a pizsit.
– Nem bánom, menj csak.
Ezután csak tovább pirult, de kifejezetten jól állt neki. Olyan aranyos volt az a nézése, mikor visszapillantott rám a fürdő ajtajából, hogy olyan érzésem támadt, hogy halott szívem újból megdobbant. Azok a szemek, mindent elárulnak, főleg a sok fájdalmat, de könnyes szeme egy kicsit mosolygott. Ez még nagyobb boldogságot okozott nekem. Hallottam, ahogy azt mondja, Alice. Jót mosolyogtam. Lehet elég extrém pizsit választott Ericának. Aztán hallottam, hogy a póló, és a nadrág is lekerült róla. Erre nagyot nyeltem, aztán gondolom a többi fehérnemű is lekerült, majd hallottam a zuhanyt. Szóval fürdik, hát szívesen lennék mellette. Atya ég, Daniel, ezt fejezd be. Gyorsan ki is mentem a szobából, és lementem a nappaliba többiekhez. Lentről már hallottam Emmett nevetését.
– Mi van öcsi, letaglózott a csaj? – kérdezte röhögve.
– Emmett, gondoltam lejövök, már az is baj? Amúgy, mi a véleményetek Ericáról?
– Nem gond, öcsi. Azt hittem, megijedtél. Biztos cuki csaj, nem tudom, majd ha reggel felkel eldöntöm, hisz én nem nagyon láttam még.
– Nem is tőled kérdeztem, nagy okos.
– Anya, Apa, nektek mi a véleményetek?
– Kedves lány, csak kicsit sokat kell vele törődni, látszik rajta, hogy sok fájdalom érte szegénykét – mondta Esme mosolyogva.
– Szerintem is kedves, de komolyan kezelni kell őt. Lehet, hogy még egyszer öngyilkos lesz, eléggé instabil. Nem is nagyon akartam hazaengedni a kórházból. De nem tarthatom bent olyan sokáig. Ezért, ha akartok a közelében lehettek.
– De Carlisle, ez veszélyes, mi van, ha rájön a titkunkra? – kérdezte Rose félénken.
– Ezt majd eldönti a sors, lányom.
– De most éltük túl a Volturit, nem akarok bajt, ez gondot okozhat.
– Rose, már van tapasztalatunk – mondta nyugodt hangon Edward.
– El tudjuk titkolni, Edwardnak igaza, van. Engem nem tudtatok elrejteni, de őt el lehet. Ha meg is tudja, kik vagyunk, lehet, elmenekül és gondunk se lesz. Mármint nekem nem lenne gond, ha maradna. Ha maradni akar, akkor is, ha megtudja, mik vagyunk, akkor eltitkoljuk őt – mondta határozottan Bella.
– Igaza van Bellának. Sok tapasztalatot gyűjtöttünk ilyen téren, Ericát sikeresen el tudjuk titkolni – mondta Jasper.
– Lesznek veszélyek, cica, de megoldjuk, mi egy család vagyunk.
– Rendben, de ha baj lesz, én, akkor ki fogom jelenteni, hogy én megmondtam. – mondta mérgesen Rose. Azzal elviharzott a szobájukba.
– Törekedni fogunk, hogy semmi ne derüljön ki öcsi - veregetett hátba Jasper.
– Köszönöm. – mondtam hálával telt hangon.
– Juj, visszatérve a kérdésedre, én kedvelem őt – csiripelte Alice.
– Én személy szerint, reggel eldöntöm. – mondta mosolyogva, és elrángatta szerelmét a szobájukba.
– Menj, fiam, nehogy hiányoljon az a kislány – mondta apám mosolyogva.
– Köszönök, mindent. Akkor távozom.
– Jó éjt.
– Jó éjt, nektek is.
Erica szemszöge:
Bementem a fürdőbe, gondoltam lezuhanyozom. Még mindig nem hiszem el, hogy megkértem Danielt, hogy maradjon velem egy szobában, ráadásul egy ágyban fogok vele aludni. Nem vagyok normális. Megnéztem milyen pizsamát is kaptam, azt hittem szívinfarktust kapok, ott a fürdőben. Azonnal egy nevet mondtam, Alice. Hát, ha ebben Daniel meglát, tuti rosszul lesz. Kitűnő, komolyan, sose lesz pasim. Na, jó nem, mintha Danielt a pasimnak szeretném. Oh, atyám, de mégis micsoda pasi. Jézusom, Erica, ébredj már fel, sosem nézne rád úgy, mint egy férfi. Ő csak egy barát, muszáj leszek, ehhez tartani magam. De ki tudja. Na, jó most már elég. De ő olyan más, benne megbízhatok, ezt biztosra veszem. A meleg zuhany nagyon jót tett nekem. Kitisztult a fejem. Oh, azok a szemek. Istenem, vele alszok egy ágyban, nem hiszem el, még most se. Egy ilyen tuti pasival aludni. Aludni? Ilyen pasikkal nem aludni szoktak. Hanem inkább, valamilyen más elfoglaltságokat űznek a lányok. És ha rámásznék, csak úgy teljesen véletlenül? Nem vagyok normális, ez tuti, károsodott is az agyam. És amúgy is visszautasítana. Rosszkislány énem, azt mondja, dobjam be magam és töltsek el vele egy jó, forró éjszakát. De jó kislány énem, azt mondja, ez korai. Most is a jó kislány énemre fogok hallgatni. És remélem, jól cselekszem. Felvettem az Alice által kikészített pizsit. Belenéztem a tükörbe, és életemben először tetszett, amit láttam. Mintha nem is én lettem volna, egy pillanatig szépnek éreztem magam. Hát ki tudja, döntsenek a férfi szemek, és ezzel a gondolattal léptem ki a szobába. Majd megláttam őt, az ágyon ülve, valamin nagyon gondolkozhatott, mert csak akkor nézett rám, mikor leültem mellé. Mikor rám nézett mosolygott.
– Csini szett – mondta lágyan.
– Köszi.
– Jól áll a kék.
– Tudom, kicsit merész a mellrésznél a kivágás.
– Szerintem pontosan jó.
– Köszi, kedves tőled.
– Ugyan. Izé, szóval aludni kéne.
– Ja.
– Jó éjt.
– Jó éjt - mielőtt lefeküdt volna adtam egy puszit az arcára.
– Ezt miért kaptam? – kérdezte csilingelő hangján.
– Hogy te is adhass egyet nekem, és köszönöm, hogy itt maradsz velem és, hogy megmentettél. Ez egyféle, köszönöm puszi volt. Kérhetek én is egy puszit?
– Persze, miért is ne.
– Csak azért, hogy jobban aludjak - majd kedvesen rámosolyogtam. A szívem, majd kiugrott a helyéről, nem tudom mi ütött belém. Ahogy az ajkai az arcomhoz értek, megnyugodtam, és boldogság öntött el.
– Köszönöm, szép álmokat. – mondtam.
– Neked is, szép álmokat.
Forgolódtam, nem tudtam elaludni, a mosolya járt az eszemben, és azok az aranybarna szemek. Olyan igézőek, és félelmetesek egyben, olyan természetfelettiek. Muszáj, őt felkeltenem, hozzá kell, hogy bújjak, különben nem fogok tudni elaludni. Ez már biztos.
– Daniel, Daniel ne haragudj, ha felkeltettelek, de nem bújhatnék hozzád? Tudom, ez már merész kérés, de nem tudok elaludni és… - kész elkapott a sírás. Szükségem volt a nyugtató karokra.
– Gyere, bújj csak ide, nem haragszom, én sem tudok nagyon aludni. Ne sírj, kérlek, a kedvemért, itt vagyok neked.
– Köszönöm – mondtam fojtottan. Majd szorosan hozzábújtam, hideg volt a teste, de ez kicsit sem érdekelt. Éreztem kezeit, ahogy a hátam simogatják, ez jó érzéssel töltött el. Szép lassan kezdett elnyomni az álom, egy olyan pasi karjaiban, aki irtó szexi.
Amy szemszöge:
Reggel telefoncsörgésre ébredtem, azonnal kiugrottam az ágyból, remélem, a nővéremnek nincs semmi baja. A kórház számát láttam villogni a kijelzőn.
– Igen, tessék, itt Amy Jones.
– Jó reggelt, elnézést a korai zavarásért, de ma hajnalban nővére megszökött az intézményünkből.
– Hogy micsoda? Tudják, hol van most?
– Dr. Cullen családjánál van.
– Mikortól van látogatás?
– 10-től, asszonyom.
– Hagynék egy üzenetet a nővéremnek, lehet?
– Természetesen, kisasszony.
– Üzenem, hogy meglátogatom.
– Átadom neki.
– Köszönöm. Visz hall.
– Viszont hallásra.
Hogy az a büdös. Csak kerüljön a kezeim közé, megfojtom. Mi az, hogy megszökik? Nem elég, hogy öngyilkos is lett, és majdnem meghalt még meg is szökik? Ez több a soknál. Ma megkapja a magáét, nem érdekel, miért tette, de ez már sok. Fel nem tudom fogni, miért is akart meghalni. És mi az, hogy Dr. Cullen családjánál van? Haza is jöhetett volna. De nem, ő az orvosa családját zargatja fel hajnalok hajnalán. Ma bemegyek, és elkapom a grabancát, az biztos. Nem érdekel, hogy most rossz a lelki állapota, most legalább mondhatja, miért rossz. Ránéztem az órámra, van még 1 órám 10-ig. Szépen elkészülök, és összeszedem a gondolataim, mit is vágjak a fejéhez. Már indultam is a lakásunkból a kórházhoz. Majd lesz, ne mulass, nem fog ennek a látogatásnak örülni, az biztos.
Erica szemszöge:
Reggel arra keltem, hogy Daniel karjai már nem ölelnek. Hirtelen ugrottam ki az ágyból, ennek az lett a következménye, hogy megszédültem és visszaestem az ágyba. Sebaj, akkor most, még egyszer. Először a fürdőhöz indultam, gondolom, kimosom a csipám, és fogat is mosok. Miután ezt megtettem, lementem megkeresni Danielt. Most már biztos mindenki fent van. Ránéztem az órára, ami reggel kilencet mutatott. Mikor leértem a nappaliba 11 kíváncsi szempár szegeződött rám. Én, szép lazán lesétáltam.
– Jó reggelt.
– Jó reggelt – felelték kórusban.
– Hm, az én nevem, Erica Leila Jones, és apukátok egyik betege vagyok. Sajnálom, doki a ma hajnalt.
– Semmi gond.
– Gyere, kicsikém, csináltam neked reggelit – mondta mosolyogva a doki felesége.
– Asszonyom, igazán nem kellett volna, meg sem érdemlem.
– Jaj, ugyan, a kórházi kaja pocsék, és kérlek, tegezz, Esme vagyok. – mondta és megfogta a karom, hogy elvonszoljon a konyháig.
– Hát akkor, köszönöm, Esme.
– Semmiség, egyél.
Isteni reggeli volt, sokkal jobb, mint a kórházi. Aztán a konyhába kijött egy kislány, olyan 11 éves lehetett. Gyönyörű volt, az ő nyomában egy magas bronz barna bőrű srác jött.
– Szia, Rennesme Cullen vagyok. - nyújtott kezet a kislány.
– Szia, én Jacob Black vagyok.
– Sziasztok, Erica Leila Jones.
– Mit eszel? - kérdezte a kislány.
– Palacsintát, jó juharsziruposan.
– Azt én is szeretem – mondta, majd megeresztett egy félszeg mosolyt.
– Anya, kaphatok én is egy kis palacsintát?
– Persze, kicsikém – majd Esme letette a palacsintát Reneesme elé. Majd Jacob elé is kitett egy jó nagy adagot.
Jóízűen faltuk a palacsintánkat. Gyorsan el is pusztítottuk a többit. Egy sem maradt, de gondolom a többiek már reggeliztek.
– Köszönöm a reggelit, Esme.
– Szívesen, kicsikém.
– Szép pizsi, kiscsaj, mit csináltál te este az öcsikémmel?
– Oh, az hadd legyen a kettőnk titka – majd rá kacsintottam Danre.
– Merész kiscsaj vagy. Emmett Cullen vagyok. Ő itt a párom, Rosalie Hale.
– Sziasztok. Erica vagyok. Rosalie gyönyörű lány, becsüld meg.
– Úgy lesz, ne izgulj.
– Edward Cullen vagyok, és ő itt a párom, Bella Swan Cullen.
– Hello, nektek is. A nevem már tudjátok.
– Aha, szép a neved.
– Köszönöm.
– Jasper Hale, vagyok ő itt a párom, Alice Cullen.
– Sziasztok. Alice-el már hajnalban találkoztunk – olyan történt, amire nem számítottam Jasper szorosan megölelt. Én bátortalanul, de visszaöleltem.
– Bocsi.
– Semmi gond, ez olyan Alice/Jasper- es szokás?
– Olyasmi, ez olyan kedvelünk ölelés.
– Oh, köszi, én is kedvellek titeket.
Jacob szemszöge:
Ma este is járőrözöm itt az angliai erdőben. Mivel egy vámpír kóborol erre. És a mai tinik, valahogy szeretik az erdőt. Éppen elüldöztem a vámpírt, mikor megéreztem egy ember illatát. Azonnal arra vettem az irányt. Még jó, hogy a vámpír nem talált rá. Egy lány volt, zokogott és éppen térdelt. Nagyon megijesztett, vajon mi történt vele? Odamentem, de csak finoman, eközben ő már visszaült a farönkre. Zenét hallgatott. Mikor észrevett megijedt. Elkezdett hozzám beszélni. Megszökött a kórházból, ezt mondta. Ha jól sejtem ő Carlisle betege lehet. Igazam is lett, mert felhozta a nevét. És tőlem kérdezte, hogy tudom-e merre lakik a doki. Persze, hogy tudtam, de ha most visszaváltozom emberré, tuti halálra rémülne, ráadásul nem hoztam ruhát sem magammal. Odamentem Ericához, mivel bemutatkozott nekem, és finoman elkezdtem rángatni a pulóverét. Így kénytelen volt követni engem. Mikor odaértünk a Cullen házba, otthagytam őt. Tudtam, hogy megérzik, hogy ember van itt. Ott mertem őt hagyni, hisz ők biztos nem fogják bántani. Ezzel a tudattal mentem vissza az erdőbe járőrözni.
2010. július 1., csütörtök
Szebb idők - 8. fejezet
Szebb idők
8. fejezet
A FEJEZETET SOK SZERETETTEL AJÁNLOM IVETTNEK ÉS JOINNAK :)
Daniel szemszöge:
Egész éjszaka elmélkedtem, és sok mindenre gondoltam, de végig Ericán jártak a gondolataim. Főleg róla szóltak a teóriáim. Szinte már betegesnek érzem magam, de hát a szerelem néha beteg.
Erica szemszöge:
Este volt, mikor már kinéztem a kórházi ablakomon, hirtelen tört rám az érzés, a gyűlölet, és a fájdalom, olyan erővel kerített hatalmába, hogy szinte fuldokoltam. Alig kaptam levegőt, szó szerint, a szívemet összeszorította ez az érzés, a monitor jelzett. Én csak kapkodtam a levegő után, nem bírtam elviselni ezt a fájdalmat. Zokogtam, a párnámba kapaszkodtam, ordítani akartam. Nagyon remélem, hogy a nővérek nem veszik észre, hogy a 22-esben a beteg rosszul van. Szenvedtem. Gyűlöltem magam, belenéztem a tükörben, és azonnal kipattantam az ágyból, és a fürdőbe rohantam, hánynom kellett magamtól. A WC felett görnyedve adtam ki magamból mindent, amit megettem. Újabb hányingeres roham tört rám, és ismét hánytam, legszívesebben újból meghaltam volna. Fájt, minden előjött, mint egy rossz rémálom. Próbáltam vidám dolgokra gondolni, de nem ment, mindig ő lopakodott az elmémbe, az arca, és az, amit hozzám vágott. A gyűlölet magam iránt egyre jobban erősödött. Visszafeküdtem az ágyamba, és tovább elmélkedtem az életemen. Eszembe jutottak, miért is utálom magam, miért is köpném le magam, ha szembe mehetnék magammal egy utcán. A lelkem ismét romokban, és én ismét egyedül próbálok megküzdeni ezzel a kínnal. Ismét a magány, pokol bugyraiban szenvedek, ez az érzés már úgy érzem, sőt lassan már tudom, sose fog elmúlni. A párnámba szeretnék ordítani, de nem merek, nehogy túl hangos legyek. A szívem hevesebben vert, és én kapkodtam a levegő után, a monitor ismét jelzett, hogy nincs minden rendben. Meg kell szöknöm innen, hagyniuk kell, hogy fájjon, ezt nem veheti, el tőlem senki, nem hagyhatom. A második emeleten vagyok, ha kiugrom az ablakon, akkor csak visszakerülnék ide.
És azt nem akarom, magányra, és friss levegőre van szükségem, ha jól tudom, van egy erdő a közelben, milyen szerencse, az a hely teljesen jó lesz. Átöltöztem azokba a ruhákba, amiket húgom hozott be, ezt majd meghálálom neki. Észrevétlenül kell kijutnom. Kimászom a párkányra, és majd bemászok egy másik kórterembe, így könnyen meg tudok lépni. Már másztam is ki az ablakon, kafa, előjött a tériszonyom, remek, semmi gond Erica, túléled, csak két szobával arrébb menj, és kijutsz ebből a pokolból. Sikeresen végigsétáltam ezen a halál párkányon, benéztem, remélem, nem férfiak fekszenek itt. Nem sokat láttam, hiszen sötét van, de azért benéztem, szerencsémre nyitva volt egy ablak. Ha jól láttam, két velem egy idős lány fekszik itt. Óvatosan bemásztam az ablakon, és reméltem, nem ébresztem fel őket a hajnali szökésemmel. Bizony már hajnali 1 óra van, és én éppen szökök, egy kórházból, tiszta röhej vagyok. Sikeresen bementem a szobába. Lábujjhegyen osontam oda az ajtóhoz. Sikeresen ki is nyitottam, egy hangot se adott ki, csak résnyíre nyitom az ajtót, hiszen már biztos rájöttek, hogy szökni készülök. Körbenéztem a folyosón, egy nővért se láttam, sőt orvost se, egy kicsit fellélegeztem, de nem, nagyon, mert még közel sem vagyok kint innen. Mocorgást hallottam, hátra néztem, az egyik alak a szobában megmozdult, sietve hagytam el a szobát, és futottam ki a kijárathoz. Senkivel nem futottam össze. Amint kiértem a kórházból fellélegeztem. Azonnal az erdő felé vettem az irányt. Egy takarítóval futottam össze, kedvesen rá mosolyogtam, és tovább mentem. Lehet idiótának nézett, de örültem, hogy hugicám nem egy bőröndnyi cuccal jött, és hagyta itt nekem, hanem egy kisebb táskával, talán így nem voltam feltűnő. Örültem, mikor már az erdő sűrűjében jártam. Jó volt hallgatni a halk neszezést, amit az állatok okoztak, vagy is remélem, hogy állatok. A friss levegővel telt meg a tüdőm, és végre nem a klór szagát éreztem, amivel fertőtleníteni szoktak. Elővettem mp3 lejátszóm, és a kedvenc zenekarom számait hallgattam, teljes hangerőn. Evanescence zenekar, nagyon jó, Amy Lee hangja valami csodás imádom őt hallgatni éppen az Everybody’s fool című számúkat hallgatom. És hagyom, hogy a fájdalom ismét elhatalmasodjon rajtam. Leültem egy kivágott fatörzsre, és keservesen elkezdtem sírni. Úgy rázott a zokogás, hogy ismét nem kaptam levegőt, fuldokoltam, szinte ismét könyörögni akartam a halálért. Aztán pofon vágtam magam, tiszta erőből. Lehet, hogyha ezt látta volna valaki, azt mondta volna, ez a lány elmebeteg, de nem vagyok az, csupán csak egy megkeseredett lélek vagyok, aki nem találja a világban a helyét. Gyűlöltem magam ebben a rohadt percben is. Magam elé képzeltem az arcomat, és ismét elkapott a sírógörcs. Rájöttem, hogy minden az én hibám, és mindenért fizetnem kell. Az is az én hibám, hogy anyukám meghalt. Miattam hajszolta túl magát, mert én azt a rohadt DVD lejátszót akartam, minden áron. Csökönyös dög, egy szörnyeteg vagyok csupán, aki mindenkinek csak árt. Mindenki életét tönkretettem azzal, hogy megszülettem. Ez a gondolatom arra késztett, hogy ordítsak egyet.
Miután ezt megtettem, semmivel sem éreztem magam jobban, sőt egyre jobban kezdet szorítani a szívem. Ha szerencsém lesz, akkor ez szívinfarktus lesz, de ha nem, akkor Isten megint megkegyelmezett silány kis életemnek. Talán hálásnak kéne lennem neki. Hisz csak volt valami oka, hogy azon az éjszakán összehozott a sors, ha csak véletlenül is. Istennek tervei vannak velem. Remélem, küldj már valami jó dolgot is, ebbe a kis életembe. Egy kis boldogságot. Térdre ereszkedtem, és felnéztem a felhők takarta égre, ha hallod, amit mondok, mindenek teremtője, hallgasd meg az egyik nyomorúságos szolgád. Szeretnék, tőled végre boldogságot kérni, könyörgöm, segíts, nem akarok szenvedni. Ha kell, akkor hagy szenvedni ha, kell, ölj meg, de ha továbbra is életet szánod nekem, kérlek, akkor hozz, az életembe boldogságot a lelkem nem bírja a terhelést. Remélem hallottad, amit mondtam, és kérlek, könyörgöm, szánj meg és tégy már végre boldoggá. Jó, elhiszem, hogy vannak rajtam kívül más emberek, akik kétszer annyit szenvednek, de én nem vagyok, és nem is leszek sosem olyan erős, mint ők. Értsd meg ezt, Istenem, nem megy, én egy gyenge lélek vagyok, nem elég erős ahhoz, hogy küzdjek. Próbálkozom, de nem megy, nem bírom, érts meg, könyörülj rajtam, hisz te vagy a méltó, és igazságos. Miután ezeket elmondtam, visszaültem a rönkre, és még jobban sírtam. Aztán megmozdult, tőlem nem messze egy ág. Kicsit megijedtem. A szívem hevesebben kezdett el verni. Ha most ez egy vadállat, végem van, futott át az agyamon. A fák közül egy hatalmas, komolyan beszélek, egy hatalmas nagy, vörösesbarna farkas sétált ki. Életemben, de még filmeken se láttam még ekkorra farkast. A gyűlöletem mellé most a félelem is helyet kapott. Aztán valami nagyon furcsa dolog történt, a farkas nem vicsorgott rám. Pedig az ilyen helyzetekben egy farkasnak rá kell vicsorogni az áldozatára. De ez a farkas barátságos volt. Lassan közelített felém, a szememből próbáltam eltüntetni a könnycseppeket. Homályosan láttam, hogy a farkas, és közöttem pár lépés van. Tisztára úgy éreztem magam, mint Piroska és itt volt a farkas is, erre a gondolatomra felröhögtem. A farkas vizslatott szemeivel, de nem úgy, mint egy áldozatát néző vadállat, hanem mint, aki segíteni akar. Na, jó, ha hozzá szólok, nem lesz belőle semmi bajom, senki nem fog idiótának nézni. Hisz én vagyok itt az erdő meg, a többi állata meg ez a vöröses bundájú hatalmas farkas.
– Szió, farkas koma. Gyönyörű bundád van. Kár, hogy nem tudsz nekem válaszolni. Megleptél, az hittem, egyedül leszek ma este. Tudod mi lepett meg? Az, hogy nem akartál megölni. Sose hallottam még barátságos farkasról. Te egy igen nagy példány vagy, légy rá büszke. Magyarázok itt neked, nem is érted, vagyis érted, csak nem tudsz válaszolni. Sebaj, ha már itt vagy, mesélek neked, úgyse tudod senkinek sem elmondani. Amúgy a nevem, Erica. Most szöktem meg a kórházból - Miközben beszéltem, a farkas közelebb jött hozzám, és leült a lábam elé. Zenét hallgattam, igaz most már halkabban, gondoltam így könnyebben mesélek. Him-től a „Vampire Heart” című számot. És belekezdtem a beszédbe.
– Azért szöktem ki a kórházból, hogy a fájdalmamat ne tudják elvenni. Szinte már betegesen élvezem a fájdalmat. Nem a fizikait, hanem a lelkit. Lehet örültnek tartasz, de az egyedüli, amit nem vehet el tőlem senki, az a lelkem fájdalma. Fiatal vagyok, igaz, de úgy érzem, sokat szenvedtem. Lehet, hogy te ezt másképp látnád, ha ember lennél, tuti te is megvetően néznél rám. Lenéznéd azt, aki vagyok. Ebből lett elegem, az öngyilkosságom miatt voltam kórházban. De nyugi, most nem erre készültem, hisz megígértem a helyes srácnak, Danielnek is, hogy többet nem teszem, sőt húgomnak is mondtam, és ha gondolod neked is elmondom. Nem leszek többet öngyilkos, ez fix. Kezdek fázni, de nem szeretnék hazamenni. Talán el kéne mennem Dr. Cullenhez, igaz, késő van, de lehet hívták, hogy megszöktem. Beszélnem kell vele.
A farkas felállt, odajött mellém, és vakkantott. Biztos akar valamit.
– Nem is tudom, hogy hol lakik Dr. Cullen.
– Te talán tudod?
A farkas ismét vakkantott. Remek, remélem lesz az útitársam. A farkas megfogta fogával a hosszú ujjú pólóm végét, és finomam elkezdett húzni. Nem féltem, hiszen ha akart volna, már rég megölt volna. Elég lassan sétáltunk, igazság szerint, kezdtem álmos is lenni. Talán háromnegyed órát sétálhattunk, mikor megláttam egy hatalmas házat. Sok ablaka volt. Csak szájtátva bámultam a házat. A farkas eltűnt mellőlem. Be kéne kopognom, de már hajnali kettő is lehet, nem kéne zavarnom senkit. Szép lassan, azért odasétáltam a bejárathoz. Remélem nem nagyon fognak szitkozódni. Mielőtt bekopogtam volna kinyílt az ajtó, és Dr. Cullenel találtam szembe magam. Teljesen elpirultam, és szégyelltem is magam, de szükségem volt a magányra, a doki háta mögött megláttam Danielt, és egy karamell barna hajú, szív alakú arcú nőt. Gondolom, ő lehet, Mrs. Cullen.
– Elnézést a késői zavarásért, doktor úr.
– Erica, halálra rémítettél, kb. fél órája hívtak a kórházból, hogy eltűntél. Épp ezért indultam el itthonról.
– Sajnálom, doktor úr – mondtam, és azonnal elkapott a sírás. Annyira fájt, nem lett volna szabad lelépnem a kórházból, most szegény orvost hajnalok hajnalán, ezért ébresztették fel. Egyre jobban rám tört a sírás.
– Semmi gond. Jól vagy?
– Nem vagyok jól. Ne haragudjon, miattam ébresztették fel. Annyira, sajnálom. Nem akarok gondot okozni - Mrs. Cullen odajött hozzám és szorosan átölelt. Nagyon jól esett az ölelése, olyan szeretett áradt belőle, amit talán még soha nem éreztem. Pedig éppen miattam keltették fel mellőle a férjét. És mégis vigasztal. Olyan érzésem volt, mintha anya ölelt volna.
– Ne sírj, kedveském, gyere beljebb. Biztos fáradt vagy. Aludj itt, nálunk. Drágám, ugye beszólsz a kórházba, hogy a kis beteged itt marad éjszakára, és majd holnap reggel visszamegy.
– Persze, édesem - azzal a doki elment, gondolom telefonálni, hogy előkerültem.
– Nem akarok gondot okozni - ismételtem két hüppögés közben.
– Nem okoz gondot. Szeretnél mesélni, hogy mi bánt? Nekem bátran elmondhatod, tudom, hogy nem ismerjük egymást.
– Nem is tudom, hogy kezdjem. Biztosan fáradt, nem kell az én érzelmi állapotommal foglalkoznia. Jobban leszek.
– Nem vagyok fáradt, szívesen meghallgatlak. – mondta kedvesen mosolyogva. És ahogy elnéztem, tényleg nem tűnt fáradtnak.
– Ugye nem haragszik rám? Egy nagy farkas kísért el idáig. Nem is tudtam merre laknak.
– Egy nagy farkas errefelé?
– Igen, de nem bántott, aranyosnak tűnt - eközben Daniel egy zsepit tartott elém. – Köszi, Daniel – szipogtam, majd rá mosolyogtam.
– Nincs mit. Maradhatok? – kérdezte kedvesen.
– Persze, de csak akkor, ha anyukád nem bánja.
– Nem bánom. Szóval, akkor mesélsz nekünk? - jött be Carlisle is.
– Persze. Szóval, nem tudtam aludni. Elkezdtem gondolkozni, és ismét belém hasított az önutálatom. Iszonyatosan fájt, a monitorok már jelezték, hogy a szívverésem nem normális ütemben dobog. Leszereltem magamról a szívemet vizsgáló, és egyéb cuccokat. Belenéztem a tükörbe. Felpattantam az ágyról, és a fürdőbe mentem, hányni. Arra gondoltam, nem akarom, hogy benyugtatózzanak, érezni akartam a fájdalmat. Mert én egy szörnyeteg vagyok, és érezni akartam a fájdalmat. A gyűlöletem magam iránt. Felidéződtek azok az emlékek is, mikor mások törték darabokra az ép lelkem, és a szívem. Fájtak azok a mondatok, amiket mondtak nekem. A lányok nevetése, az hogy lenéztek engem. Nem is ismertek igazán. A külsőm alapján ítéltek meg. Kövér vagyok, elismerem. Akarok is rajta változtatni, esküszöm. De nincs, aki támogasson. A húgom is csak ritkán törődik velem. Éppen a tinédzserek boldog korát éli, fiúzik. Bezzeg ő, és én két külön világ vagyunk. Csak a szülőanyánk egyezik. Én sose voltam az a lázadó típus, néha azt érzem, más korból érkeztem, és nem értem a mai 21.-dik századi fiatalokat. Túl lazák, én meg zárkózott vagyok, mert nekem nem megy, nem tudom magam senkivel elfogadtatni. Igyekszem, és nyafogni sem szeretek. Sose voltam olyan kényes cicababa. De ezt, nem sokan értékelik. Boldogságra vágyom. Apukám sokat dolgozik, nincs mindig ideje rám. A vérszerinti anyám meg, el van magával. Könnyű neki, csak megszült, és tovább állt. Nem jelentek neki sokat igazán, én csak egy hiba vagyok, ennyi az egész. És ez iszonyatosan fáj. De nem tudok mit tenni.
Mire befejeztem a mondókám, a sírásom is abbamaradt, egy bizonyos nyugalomhullám vett körbe, ami nagyon jól esett, nem tudom mi okozta, de barmi is tette köszönöm. Mindenki, aki velem egy helységben tartózkodott figyelmesen hallgatott végig. Daniel szemében fájdalmat láttam. De nem értettem mi fáj neki. Esme szemében bánatot láttam. És Carlisle szemében is csak megértést láttam.
– Nem vagy szörnyeteg, kincsem, nem a te hibád, hogy a többiek nem értenek meg téged. És kövér sem vagy. Kicsit duci vagy, de ez neked jól áll, amit nem sokan mondhatnak el magukról.
– Orvosilag mondva sem vagy kövér. Egy egészséges, aranyos, dundi, lány vagy – mondta Carlisle.
– Ez így van – mondta Daniel is. - Te így vagy tökéletes.
– Köszönöm, hogy meghallgattak – mondtam hálásan.
– Nincs mit, kisszívem, máskor is fordulj hozzám, vagy a férjemhez, vagy bármelyik gyermekünkhöz – mondta kedves mosollyal az arcán Esme.
– És tényleg sajnálom, hogy felkeltették miattam a férjét. Sajnálom, doki. – mondtam neki lehajtott fejjel.
– Semmi gond, ez a munkámhoz tartozik. De mondok neked valamit, Erica. Ne sértődj meg, kérlek.
– Ígérem, nem fogok.
– Szeretnék neked egy orvost ajánlani, mert neked komoly önértékelési gondjaid vannak.
– Ne, kérem, csak dili dokihoz ne küldjön, doki. Könyörgöm. Ha lehetne, akkor inkább csak magával beszélgetnék. Magában megbízom. Több hülyeséget nem csinálok, esküszöm. - eközben ásítottam egy nagyot.
– Rendben, akkor, majd kitűzők egy időpontot, amikor beszélgethetünk. De akkor el kell hozzám járnod rendesen.
– Úgy lesz, esküszöm, Dr. Cullen.
– Szólíts csak Carlisle-nak. – mondta kedvesen a dokim.
– Köszönök mindent, Carlisle.
– Daniel, kérlek, kísérd a vendégszobába Ericát. Alice, kislányom, tudom, hogy hallgatóztál, szóval hozz egy pizsamát a vendégünknek.
– Na de, anya, én olyat nem is szoktam. Oké, hozom azt a pizsit.
– Igazán nem kell ez a felhajtás.
– Ugyan, ez semmiség, kedveském.
– Szia, Alice, vagyok - jött elém egy koboldszerű, olyan cuki kislány, stílusú lány. Miközben köszönt nekem megölelt.
– Szia, Erica Leila Jones vagyok – mondtam és én is visszaöleltem.
– Jó éjszakát.
– Jó éjt, Erica - mondták szinkronba a szülök.
Daniel szemszöge:
Mikor a szobámban elmélkedtem Ericán, egy sikoltást hallottam, még pedig Alice-ét. Azonnal lerohantam a nappaliba. Jasper kérdezte kedvesét, mit is látott.
– Erica éppen a kórházból fog megszökni. Miután megszökött az erdőbe megy, de összefut Jacobbal, és Jake elhozza idáig. Semmi ok a pánikra – mondta a kis energia bomba.
– Tuti nem esik baja?
– Nem fog, bátyó.
– Akkor jó.
– Légy türelmes, nemsokára megérkezik kb. hajnali 2 felé.
– Még másfél óra. Addig halálra aggódom magam.
– Ne tedd – mondta Alice mosolyogva.
– Oké.
Irtó lassan telt el a másfél óra. Már éreztük Erica, és Jake illatát. Ezt még meg kell köszönöm Jacobnak. Hallottuk, hogy már a küszöbön ácsorog, ő. Carlisle félórája kapta a hívást, hogy Erica elszökött. Mondtam apának, hogy vele megyek „keresni”, de tudtuk, hogy nem kell. Apa ment előre, és épp nyitotta az ajtót, mikor Erica kopogni készült. Láttam rajta, hogy sírt. Nekem már a gondolat is fájt, hogy valami, vagy valaki fájdalmat okozott, ennek a szeretett lénynek.
– Elnézést a késői zavarásért, doktor úr – mondta bánatosan, és félénken.
– Erica, halálra rémítettél, kb. fél órája hívtak a kórházból, hogy eltűntél. Épp ezért indultam el itthonról.
– Sajnálom, doktor úr – hajtotta le a fejét, és azonnal elkapta a sírás.
– Semmi gond. Jól vagy?
– Nem vagyok jól. Ne haragudjon, miattam ébresztették fel. Annyira sajnálom. Nem akarok gondot okozni – magyarázkodott, anya közben megölelte őt.
– Ne sírj, kedveském, gyere beljebb. Biztos fáradt vagy. Aludj itt nálunk. Drágám, ugye beszólsz a kórházba, hogy a kis beteged itt marad éjszakára, és majd holnap reggel visszamegy.
– Persze, édesem - azzal a Carlisle elment, gondolom telefonálni, hogy elő került.
– Nem akarok gondot okozni - ismételte két hüppögés között.
– Nem okoz gondot. Szeretnél mesélni, hogy mi bánt? Nekem bátran elmondhatod, tudom, hogy nem ismerjük egymást.
– Nem is tudom, hogy kezdjem. Biztosan fáradt, nem kell az én érzelmi állapotommal foglalkoznia. Jobban leszek.
– Nem vagyok fáradt, szívesen meghallgatlak – mondta kedvesen mosolyogva, Esme. - –Ugye nem haragszik rám? Egy nagy farkas kísért el idáig. Nem is tudtam merre laknak – mondta még mindig szipogva. Gondoltam hozok zsepit.
– Egy nagy farkas errefelé?
– Igen, de nem bántott, aranyosnak tűnt – mondta Erica, én pedig elé tartottam egy zsebkendőt. – Köszi, Daniel – mondta, majd rám mosolygott. Létem legszebb mosolya volt.
– Nincs mit. Maradhatok? – kérdeztem kedvesen.
– Persze, de csak akkor, ha anyukád nem bánja – mondta.
– Nem bánom. Szóval akkor mesélsz nekünk? - jött be Carlisle is.
– Persze. Szóval, nem tudtam aludni. Elkezdtem gondolkozni, és ismét belém hasított az önutálatom. Iszonyatosan fájt, a monitorok már jelezték, hogy a szívverésem nem normális ütemben dobog. Leszereltem magamról azt, ami a szívemet vizsgálja, és az egyéb cuccokat. Belenéztem a tükörbe. Felpattantam az ágyról, és a fürdőbe mentem, hányni. Arra gondoltam, nem akarom, hogy benyugtatózzanak, érezni akartam a fájdalmat. Mert én egy szörnyeteg vagyok, és érezni akartam a fájdalmat. A gyűlöletem magam iránt. Felidéződtek azok az emlékek is, mikor mások törték darabokra az ép lelkem, és a szívem. Fájtak azok a mondatok, amiket mondtak nekem. A lányok nevetése, az hogy lenézték a személyem. Nem is ismertek igazán. A külsőm alapján ítéltek meg. Kövér vagyok, elismerem. Akarok is rajta változtatni, esküszöm. De nincs, aki támogasson. A húgom is csak ritkán törődik velem. Éppen a tinédzserek boldog korát éli, fiúzik. Bezzeg ő, és én két külön világ vagyunk. Csak a szülőanyánk egyezik. Én sose voltam az a lázadó típus, néha azt érzem, más korból érkeztem, és nem értem a mai 21.-dik századi fiatalokat. Túl lazák, én meg zárkózott vagyok, mert nekem nem megy, nem tudom magam senkivel elfogadtatni. Igyekszem, és nyafogni sem szeretek. Sose voltam olyan kényes cica baba. De ezt nem sokan értékelik. Boldogságra vágyom. Apukám sokat dolgozik, nincs mindig ideje rám. A vérszerinti anyám meg el van magával. Könnyű neki, csak megszült, és továbbállt. Nem jelentek neki sokat igazán, én csak egy hiba vagyok, annyi az egész. És ez iszonyatosan fáj. De nem tudok mit tenni.
Nagyon fájt, hogy bántották, és én nem voltam mellette, mikor ez történt. És az fájt a legjobban, hogy szörnyetegnek képzeli magát. Pedig egyáltalán nem az, és nem is kövér. Nagyon is csinos lány, őt ilyenek kell szeretni. Én így imádom őt.
– Nem vagy szörnyeteg, kincsem, nem a te hibád, hogy a többiek nem értenek meg téged. És kövér sem vagy. Kicsit duci vagy, de ez neked jól áll, amit nem sokan mondhatnak el magukról.
– Orvosilag mondva sem vagy kövér. Egy egészséges, aranyos, dundi lány vagy. – mondta Carlisle.
– Ez így van – mondtam én is. - Te így vagy tökéletes.
– Köszönöm, hogy meghallgattak – mondta hálásan.
– Nincs mit, kis szívem, máskor is fordulj hozzám vagy a férjemhez, vagy bármelyik gyermekünkhöz. – mondta kedves mosollyal az arcán Esme.
– És tényleg sajnálom, hogy felkeltették miattam a férjét. Sajnálom, doki – mondta neki lehajtott fejjel.
– Semmi gond, ez a munkámhoz tartozik. De mondok neked valamit, Erica. Ne sértődj meg, kérlek.
– Ígérem, nem fogok.
– Szeretnék neked egy orvost ajánlani, mert neked komoly önértékelési gondjaid vannak.
– Ne, kérem, csak dilidokihoz ne küldjön, doki. Könyörgöm. Ha lehetne, akkor inkább csak magával beszélgetnék. Magában megbízom. Több hülyeséget nem csinálok, esküszöm - eközben ásított egy nagyot.
– Rendben, akkor majd kitűzők egy időpontot, amikor beszélgethetünk. De akkor el kell hozzám járnod rendesen.
– Úgy lesz, esküszöm, Dr. Cullen.
– Szólíts csak, Carlisle-nak. – mondta kedvesen fogadott apám.
– Köszönök mindent, Carlisle.
– Daniel, kérlek, kísérd a vendégszobába Ericát. Alice kislányom tudom, hogy hallgatóztál, szóval hozz egy pizsamát a vendégünknek.
– Na de, anya, én olyat nem is szoktam. Oké, hozom azt a pizsit – mondta Alice és pattogott, mint szokott.
– Igazán nem kell ez a felhajtás - mondta kicsit rémülten.
– Ugyan, ez semmiség, kedveském.
– Szia, Alice vagyok - ment elé hugicám. Miközben köszönt, és megölelte.
– Szia, Erica Leila Jones vagyok – válaszolta és ő is visszaölelte a tesóm.
– Jó éjszakát. – mondta bájosan.
– Jó éjt, Erica - mondták szinkronba Esméék.
Felkísértem Ericát a vendégszobába, ami az én szobám mellett van. Még jó, hogy ágy van bent. Így kényelmesen tud majd aludni. Már épp készültem kimenni a szobából, mikor bársonyos, síros hangján hozzám szólt.
– Daniel?
– Igen?
– Nem maradnál velem itt, éjszakára?
– Biztos, hogy szeretnéd?
– Nem akarok egyedül lenni. És ez az ágy, elég nagy kettőnknek – mondta kérlelően.
– Jó, itt maradok, de ha elaludtál, megyek aludni, a szobámba - mondtam.
– Jól van, de én félek.
– Oké, akkor végig itt maradok.
– Köszönöm – mondta, majd felpattant az ágyról, és szorosan megölelt.
8. fejezet
A FEJEZETET SOK SZERETETTEL AJÁNLOM IVETTNEK ÉS JOINNAK :)
Daniel szemszöge:
Egész éjszaka elmélkedtem, és sok mindenre gondoltam, de végig Ericán jártak a gondolataim. Főleg róla szóltak a teóriáim. Szinte már betegesnek érzem magam, de hát a szerelem néha beteg.
Erica szemszöge:
Este volt, mikor már kinéztem a kórházi ablakomon, hirtelen tört rám az érzés, a gyűlölet, és a fájdalom, olyan erővel kerített hatalmába, hogy szinte fuldokoltam. Alig kaptam levegőt, szó szerint, a szívemet összeszorította ez az érzés, a monitor jelzett. Én csak kapkodtam a levegő után, nem bírtam elviselni ezt a fájdalmat. Zokogtam, a párnámba kapaszkodtam, ordítani akartam. Nagyon remélem, hogy a nővérek nem veszik észre, hogy a 22-esben a beteg rosszul van. Szenvedtem. Gyűlöltem magam, belenéztem a tükörben, és azonnal kipattantam az ágyból, és a fürdőbe rohantam, hánynom kellett magamtól. A WC felett görnyedve adtam ki magamból mindent, amit megettem. Újabb hányingeres roham tört rám, és ismét hánytam, legszívesebben újból meghaltam volna. Fájt, minden előjött, mint egy rossz rémálom. Próbáltam vidám dolgokra gondolni, de nem ment, mindig ő lopakodott az elmémbe, az arca, és az, amit hozzám vágott. A gyűlölet magam iránt egyre jobban erősödött. Visszafeküdtem az ágyamba, és tovább elmélkedtem az életemen. Eszembe jutottak, miért is utálom magam, miért is köpném le magam, ha szembe mehetnék magammal egy utcán. A lelkem ismét romokban, és én ismét egyedül próbálok megküzdeni ezzel a kínnal. Ismét a magány, pokol bugyraiban szenvedek, ez az érzés már úgy érzem, sőt lassan már tudom, sose fog elmúlni. A párnámba szeretnék ordítani, de nem merek, nehogy túl hangos legyek. A szívem hevesebben vert, és én kapkodtam a levegő után, a monitor ismét jelzett, hogy nincs minden rendben. Meg kell szöknöm innen, hagyniuk kell, hogy fájjon, ezt nem veheti, el tőlem senki, nem hagyhatom. A második emeleten vagyok, ha kiugrom az ablakon, akkor csak visszakerülnék ide.
És azt nem akarom, magányra, és friss levegőre van szükségem, ha jól tudom, van egy erdő a közelben, milyen szerencse, az a hely teljesen jó lesz. Átöltöztem azokba a ruhákba, amiket húgom hozott be, ezt majd meghálálom neki. Észrevétlenül kell kijutnom. Kimászom a párkányra, és majd bemászok egy másik kórterembe, így könnyen meg tudok lépni. Már másztam is ki az ablakon, kafa, előjött a tériszonyom, remek, semmi gond Erica, túléled, csak két szobával arrébb menj, és kijutsz ebből a pokolból. Sikeresen végigsétáltam ezen a halál párkányon, benéztem, remélem, nem férfiak fekszenek itt. Nem sokat láttam, hiszen sötét van, de azért benéztem, szerencsémre nyitva volt egy ablak. Ha jól láttam, két velem egy idős lány fekszik itt. Óvatosan bemásztam az ablakon, és reméltem, nem ébresztem fel őket a hajnali szökésemmel. Bizony már hajnali 1 óra van, és én éppen szökök, egy kórházból, tiszta röhej vagyok. Sikeresen bementem a szobába. Lábujjhegyen osontam oda az ajtóhoz. Sikeresen ki is nyitottam, egy hangot se adott ki, csak résnyíre nyitom az ajtót, hiszen már biztos rájöttek, hogy szökni készülök. Körbenéztem a folyosón, egy nővért se láttam, sőt orvost se, egy kicsit fellélegeztem, de nem, nagyon, mert még közel sem vagyok kint innen. Mocorgást hallottam, hátra néztem, az egyik alak a szobában megmozdult, sietve hagytam el a szobát, és futottam ki a kijárathoz. Senkivel nem futottam össze. Amint kiértem a kórházból fellélegeztem. Azonnal az erdő felé vettem az irányt. Egy takarítóval futottam össze, kedvesen rá mosolyogtam, és tovább mentem. Lehet idiótának nézett, de örültem, hogy hugicám nem egy bőröndnyi cuccal jött, és hagyta itt nekem, hanem egy kisebb táskával, talán így nem voltam feltűnő. Örültem, mikor már az erdő sűrűjében jártam. Jó volt hallgatni a halk neszezést, amit az állatok okoztak, vagy is remélem, hogy állatok. A friss levegővel telt meg a tüdőm, és végre nem a klór szagát éreztem, amivel fertőtleníteni szoktak. Elővettem mp3 lejátszóm, és a kedvenc zenekarom számait hallgattam, teljes hangerőn. Evanescence zenekar, nagyon jó, Amy Lee hangja valami csodás imádom őt hallgatni éppen az Everybody’s fool című számúkat hallgatom. És hagyom, hogy a fájdalom ismét elhatalmasodjon rajtam. Leültem egy kivágott fatörzsre, és keservesen elkezdtem sírni. Úgy rázott a zokogás, hogy ismét nem kaptam levegőt, fuldokoltam, szinte ismét könyörögni akartam a halálért. Aztán pofon vágtam magam, tiszta erőből. Lehet, hogyha ezt látta volna valaki, azt mondta volna, ez a lány elmebeteg, de nem vagyok az, csupán csak egy megkeseredett lélek vagyok, aki nem találja a világban a helyét. Gyűlöltem magam ebben a rohadt percben is. Magam elé képzeltem az arcomat, és ismét elkapott a sírógörcs. Rájöttem, hogy minden az én hibám, és mindenért fizetnem kell. Az is az én hibám, hogy anyukám meghalt. Miattam hajszolta túl magát, mert én azt a rohadt DVD lejátszót akartam, minden áron. Csökönyös dög, egy szörnyeteg vagyok csupán, aki mindenkinek csak árt. Mindenki életét tönkretettem azzal, hogy megszülettem. Ez a gondolatom arra késztett, hogy ordítsak egyet.
Miután ezt megtettem, semmivel sem éreztem magam jobban, sőt egyre jobban kezdet szorítani a szívem. Ha szerencsém lesz, akkor ez szívinfarktus lesz, de ha nem, akkor Isten megint megkegyelmezett silány kis életemnek. Talán hálásnak kéne lennem neki. Hisz csak volt valami oka, hogy azon az éjszakán összehozott a sors, ha csak véletlenül is. Istennek tervei vannak velem. Remélem, küldj már valami jó dolgot is, ebbe a kis életembe. Egy kis boldogságot. Térdre ereszkedtem, és felnéztem a felhők takarta égre, ha hallod, amit mondok, mindenek teremtője, hallgasd meg az egyik nyomorúságos szolgád. Szeretnék, tőled végre boldogságot kérni, könyörgöm, segíts, nem akarok szenvedni. Ha kell, akkor hagy szenvedni ha, kell, ölj meg, de ha továbbra is életet szánod nekem, kérlek, akkor hozz, az életembe boldogságot a lelkem nem bírja a terhelést. Remélem hallottad, amit mondtam, és kérlek, könyörgöm, szánj meg és tégy már végre boldoggá. Jó, elhiszem, hogy vannak rajtam kívül más emberek, akik kétszer annyit szenvednek, de én nem vagyok, és nem is leszek sosem olyan erős, mint ők. Értsd meg ezt, Istenem, nem megy, én egy gyenge lélek vagyok, nem elég erős ahhoz, hogy küzdjek. Próbálkozom, de nem megy, nem bírom, érts meg, könyörülj rajtam, hisz te vagy a méltó, és igazságos. Miután ezeket elmondtam, visszaültem a rönkre, és még jobban sírtam. Aztán megmozdult, tőlem nem messze egy ág. Kicsit megijedtem. A szívem hevesebben kezdett el verni. Ha most ez egy vadállat, végem van, futott át az agyamon. A fák közül egy hatalmas, komolyan beszélek, egy hatalmas nagy, vörösesbarna farkas sétált ki. Életemben, de még filmeken se láttam még ekkorra farkast. A gyűlöletem mellé most a félelem is helyet kapott. Aztán valami nagyon furcsa dolog történt, a farkas nem vicsorgott rám. Pedig az ilyen helyzetekben egy farkasnak rá kell vicsorogni az áldozatára. De ez a farkas barátságos volt. Lassan közelített felém, a szememből próbáltam eltüntetni a könnycseppeket. Homályosan láttam, hogy a farkas, és közöttem pár lépés van. Tisztára úgy éreztem magam, mint Piroska és itt volt a farkas is, erre a gondolatomra felröhögtem. A farkas vizslatott szemeivel, de nem úgy, mint egy áldozatát néző vadállat, hanem mint, aki segíteni akar. Na, jó, ha hozzá szólok, nem lesz belőle semmi bajom, senki nem fog idiótának nézni. Hisz én vagyok itt az erdő meg, a többi állata meg ez a vöröses bundájú hatalmas farkas.
– Szió, farkas koma. Gyönyörű bundád van. Kár, hogy nem tudsz nekem válaszolni. Megleptél, az hittem, egyedül leszek ma este. Tudod mi lepett meg? Az, hogy nem akartál megölni. Sose hallottam még barátságos farkasról. Te egy igen nagy példány vagy, légy rá büszke. Magyarázok itt neked, nem is érted, vagyis érted, csak nem tudsz válaszolni. Sebaj, ha már itt vagy, mesélek neked, úgyse tudod senkinek sem elmondani. Amúgy a nevem, Erica. Most szöktem meg a kórházból - Miközben beszéltem, a farkas közelebb jött hozzám, és leült a lábam elé. Zenét hallgattam, igaz most már halkabban, gondoltam így könnyebben mesélek. Him-től a „Vampire Heart” című számot. És belekezdtem a beszédbe.
– Azért szöktem ki a kórházból, hogy a fájdalmamat ne tudják elvenni. Szinte már betegesen élvezem a fájdalmat. Nem a fizikait, hanem a lelkit. Lehet örültnek tartasz, de az egyedüli, amit nem vehet el tőlem senki, az a lelkem fájdalma. Fiatal vagyok, igaz, de úgy érzem, sokat szenvedtem. Lehet, hogy te ezt másképp látnád, ha ember lennél, tuti te is megvetően néznél rám. Lenéznéd azt, aki vagyok. Ebből lett elegem, az öngyilkosságom miatt voltam kórházban. De nyugi, most nem erre készültem, hisz megígértem a helyes srácnak, Danielnek is, hogy többet nem teszem, sőt húgomnak is mondtam, és ha gondolod neked is elmondom. Nem leszek többet öngyilkos, ez fix. Kezdek fázni, de nem szeretnék hazamenni. Talán el kéne mennem Dr. Cullenhez, igaz, késő van, de lehet hívták, hogy megszöktem. Beszélnem kell vele.
A farkas felállt, odajött mellém, és vakkantott. Biztos akar valamit.
– Nem is tudom, hogy hol lakik Dr. Cullen.
– Te talán tudod?
A farkas ismét vakkantott. Remek, remélem lesz az útitársam. A farkas megfogta fogával a hosszú ujjú pólóm végét, és finomam elkezdett húzni. Nem féltem, hiszen ha akart volna, már rég megölt volna. Elég lassan sétáltunk, igazság szerint, kezdtem álmos is lenni. Talán háromnegyed órát sétálhattunk, mikor megláttam egy hatalmas házat. Sok ablaka volt. Csak szájtátva bámultam a házat. A farkas eltűnt mellőlem. Be kéne kopognom, de már hajnali kettő is lehet, nem kéne zavarnom senkit. Szép lassan, azért odasétáltam a bejárathoz. Remélem nem nagyon fognak szitkozódni. Mielőtt bekopogtam volna kinyílt az ajtó, és Dr. Cullenel találtam szembe magam. Teljesen elpirultam, és szégyelltem is magam, de szükségem volt a magányra, a doki háta mögött megláttam Danielt, és egy karamell barna hajú, szív alakú arcú nőt. Gondolom, ő lehet, Mrs. Cullen.
– Elnézést a késői zavarásért, doktor úr.
– Erica, halálra rémítettél, kb. fél órája hívtak a kórházból, hogy eltűntél. Épp ezért indultam el itthonról.
– Sajnálom, doktor úr – mondtam, és azonnal elkapott a sírás. Annyira fájt, nem lett volna szabad lelépnem a kórházból, most szegény orvost hajnalok hajnalán, ezért ébresztették fel. Egyre jobban rám tört a sírás.
– Semmi gond. Jól vagy?
– Nem vagyok jól. Ne haragudjon, miattam ébresztették fel. Annyira, sajnálom. Nem akarok gondot okozni - Mrs. Cullen odajött hozzám és szorosan átölelt. Nagyon jól esett az ölelése, olyan szeretett áradt belőle, amit talán még soha nem éreztem. Pedig éppen miattam keltették fel mellőle a férjét. És mégis vigasztal. Olyan érzésem volt, mintha anya ölelt volna.
– Ne sírj, kedveském, gyere beljebb. Biztos fáradt vagy. Aludj itt, nálunk. Drágám, ugye beszólsz a kórházba, hogy a kis beteged itt marad éjszakára, és majd holnap reggel visszamegy.
– Persze, édesem - azzal a doki elment, gondolom telefonálni, hogy előkerültem.
– Nem akarok gondot okozni - ismételtem két hüppögés közben.
– Nem okoz gondot. Szeretnél mesélni, hogy mi bánt? Nekem bátran elmondhatod, tudom, hogy nem ismerjük egymást.
– Nem is tudom, hogy kezdjem. Biztosan fáradt, nem kell az én érzelmi állapotommal foglalkoznia. Jobban leszek.
– Nem vagyok fáradt, szívesen meghallgatlak. – mondta kedvesen mosolyogva. És ahogy elnéztem, tényleg nem tűnt fáradtnak.
– Ugye nem haragszik rám? Egy nagy farkas kísért el idáig. Nem is tudtam merre laknak.
– Egy nagy farkas errefelé?
– Igen, de nem bántott, aranyosnak tűnt - eközben Daniel egy zsepit tartott elém. – Köszi, Daniel – szipogtam, majd rá mosolyogtam.
– Nincs mit. Maradhatok? – kérdezte kedvesen.
– Persze, de csak akkor, ha anyukád nem bánja.
– Nem bánom. Szóval, akkor mesélsz nekünk? - jött be Carlisle is.
– Persze. Szóval, nem tudtam aludni. Elkezdtem gondolkozni, és ismét belém hasított az önutálatom. Iszonyatosan fájt, a monitorok már jelezték, hogy a szívverésem nem normális ütemben dobog. Leszereltem magamról a szívemet vizsgáló, és egyéb cuccokat. Belenéztem a tükörbe. Felpattantam az ágyról, és a fürdőbe mentem, hányni. Arra gondoltam, nem akarom, hogy benyugtatózzanak, érezni akartam a fájdalmat. Mert én egy szörnyeteg vagyok, és érezni akartam a fájdalmat. A gyűlöletem magam iránt. Felidéződtek azok az emlékek is, mikor mások törték darabokra az ép lelkem, és a szívem. Fájtak azok a mondatok, amiket mondtak nekem. A lányok nevetése, az hogy lenéztek engem. Nem is ismertek igazán. A külsőm alapján ítéltek meg. Kövér vagyok, elismerem. Akarok is rajta változtatni, esküszöm. De nincs, aki támogasson. A húgom is csak ritkán törődik velem. Éppen a tinédzserek boldog korát éli, fiúzik. Bezzeg ő, és én két külön világ vagyunk. Csak a szülőanyánk egyezik. Én sose voltam az a lázadó típus, néha azt érzem, más korból érkeztem, és nem értem a mai 21.-dik századi fiatalokat. Túl lazák, én meg zárkózott vagyok, mert nekem nem megy, nem tudom magam senkivel elfogadtatni. Igyekszem, és nyafogni sem szeretek. Sose voltam olyan kényes cicababa. De ezt, nem sokan értékelik. Boldogságra vágyom. Apukám sokat dolgozik, nincs mindig ideje rám. A vérszerinti anyám meg, el van magával. Könnyű neki, csak megszült, és tovább állt. Nem jelentek neki sokat igazán, én csak egy hiba vagyok, ennyi az egész. És ez iszonyatosan fáj. De nem tudok mit tenni.
Mire befejeztem a mondókám, a sírásom is abbamaradt, egy bizonyos nyugalomhullám vett körbe, ami nagyon jól esett, nem tudom mi okozta, de barmi is tette köszönöm. Mindenki, aki velem egy helységben tartózkodott figyelmesen hallgatott végig. Daniel szemében fájdalmat láttam. De nem értettem mi fáj neki. Esme szemében bánatot láttam. És Carlisle szemében is csak megértést láttam.
– Nem vagy szörnyeteg, kincsem, nem a te hibád, hogy a többiek nem értenek meg téged. És kövér sem vagy. Kicsit duci vagy, de ez neked jól áll, amit nem sokan mondhatnak el magukról.
– Orvosilag mondva sem vagy kövér. Egy egészséges, aranyos, dundi, lány vagy – mondta Carlisle.
– Ez így van – mondta Daniel is. - Te így vagy tökéletes.
– Köszönöm, hogy meghallgattak – mondtam hálásan.
– Nincs mit, kisszívem, máskor is fordulj hozzám, vagy a férjemhez, vagy bármelyik gyermekünkhöz – mondta kedves mosollyal az arcán Esme.
– És tényleg sajnálom, hogy felkeltették miattam a férjét. Sajnálom, doki. – mondtam neki lehajtott fejjel.
– Semmi gond, ez a munkámhoz tartozik. De mondok neked valamit, Erica. Ne sértődj meg, kérlek.
– Ígérem, nem fogok.
– Szeretnék neked egy orvost ajánlani, mert neked komoly önértékelési gondjaid vannak.
– Ne, kérem, csak dili dokihoz ne küldjön, doki. Könyörgöm. Ha lehetne, akkor inkább csak magával beszélgetnék. Magában megbízom. Több hülyeséget nem csinálok, esküszöm. - eközben ásítottam egy nagyot.
– Rendben, akkor, majd kitűzők egy időpontot, amikor beszélgethetünk. De akkor el kell hozzám járnod rendesen.
– Úgy lesz, esküszöm, Dr. Cullen.
– Szólíts csak Carlisle-nak. – mondta kedvesen a dokim.
– Köszönök mindent, Carlisle.
– Daniel, kérlek, kísérd a vendégszobába Ericát. Alice, kislányom, tudom, hogy hallgatóztál, szóval hozz egy pizsamát a vendégünknek.
– Na de, anya, én olyat nem is szoktam. Oké, hozom azt a pizsit.
– Igazán nem kell ez a felhajtás.
– Ugyan, ez semmiség, kedveském.
– Szia, Alice, vagyok - jött elém egy koboldszerű, olyan cuki kislány, stílusú lány. Miközben köszönt nekem megölelt.
– Szia, Erica Leila Jones vagyok – mondtam és én is visszaöleltem.
– Jó éjszakát.
– Jó éjt, Erica - mondták szinkronba a szülök.
Daniel szemszöge:
Mikor a szobámban elmélkedtem Ericán, egy sikoltást hallottam, még pedig Alice-ét. Azonnal lerohantam a nappaliba. Jasper kérdezte kedvesét, mit is látott.
– Erica éppen a kórházból fog megszökni. Miután megszökött az erdőbe megy, de összefut Jacobbal, és Jake elhozza idáig. Semmi ok a pánikra – mondta a kis energia bomba.
– Tuti nem esik baja?
– Nem fog, bátyó.
– Akkor jó.
– Légy türelmes, nemsokára megérkezik kb. hajnali 2 felé.
– Még másfél óra. Addig halálra aggódom magam.
– Ne tedd – mondta Alice mosolyogva.
– Oké.
Irtó lassan telt el a másfél óra. Már éreztük Erica, és Jake illatát. Ezt még meg kell köszönöm Jacobnak. Hallottuk, hogy már a küszöbön ácsorog, ő. Carlisle félórája kapta a hívást, hogy Erica elszökött. Mondtam apának, hogy vele megyek „keresni”, de tudtuk, hogy nem kell. Apa ment előre, és épp nyitotta az ajtót, mikor Erica kopogni készült. Láttam rajta, hogy sírt. Nekem már a gondolat is fájt, hogy valami, vagy valaki fájdalmat okozott, ennek a szeretett lénynek.
– Elnézést a késői zavarásért, doktor úr – mondta bánatosan, és félénken.
– Erica, halálra rémítettél, kb. fél órája hívtak a kórházból, hogy eltűntél. Épp ezért indultam el itthonról.
– Sajnálom, doktor úr – hajtotta le a fejét, és azonnal elkapta a sírás.
– Semmi gond. Jól vagy?
– Nem vagyok jól. Ne haragudjon, miattam ébresztették fel. Annyira sajnálom. Nem akarok gondot okozni – magyarázkodott, anya közben megölelte őt.
– Ne sírj, kedveském, gyere beljebb. Biztos fáradt vagy. Aludj itt nálunk. Drágám, ugye beszólsz a kórházba, hogy a kis beteged itt marad éjszakára, és majd holnap reggel visszamegy.
– Persze, édesem - azzal a Carlisle elment, gondolom telefonálni, hogy elő került.
– Nem akarok gondot okozni - ismételte két hüppögés között.
– Nem okoz gondot. Szeretnél mesélni, hogy mi bánt? Nekem bátran elmondhatod, tudom, hogy nem ismerjük egymást.
– Nem is tudom, hogy kezdjem. Biztosan fáradt, nem kell az én érzelmi állapotommal foglalkoznia. Jobban leszek.
– Nem vagyok fáradt, szívesen meghallgatlak – mondta kedvesen mosolyogva, Esme. - –Ugye nem haragszik rám? Egy nagy farkas kísért el idáig. Nem is tudtam merre laknak – mondta még mindig szipogva. Gondoltam hozok zsepit.
– Egy nagy farkas errefelé?
– Igen, de nem bántott, aranyosnak tűnt – mondta Erica, én pedig elé tartottam egy zsebkendőt. – Köszi, Daniel – mondta, majd rám mosolygott. Létem legszebb mosolya volt.
– Nincs mit. Maradhatok? – kérdeztem kedvesen.
– Persze, de csak akkor, ha anyukád nem bánja – mondta.
– Nem bánom. Szóval akkor mesélsz nekünk? - jött be Carlisle is.
– Persze. Szóval, nem tudtam aludni. Elkezdtem gondolkozni, és ismét belém hasított az önutálatom. Iszonyatosan fájt, a monitorok már jelezték, hogy a szívverésem nem normális ütemben dobog. Leszereltem magamról azt, ami a szívemet vizsgálja, és az egyéb cuccokat. Belenéztem a tükörbe. Felpattantam az ágyról, és a fürdőbe mentem, hányni. Arra gondoltam, nem akarom, hogy benyugtatózzanak, érezni akartam a fájdalmat. Mert én egy szörnyeteg vagyok, és érezni akartam a fájdalmat. A gyűlöletem magam iránt. Felidéződtek azok az emlékek is, mikor mások törték darabokra az ép lelkem, és a szívem. Fájtak azok a mondatok, amiket mondtak nekem. A lányok nevetése, az hogy lenézték a személyem. Nem is ismertek igazán. A külsőm alapján ítéltek meg. Kövér vagyok, elismerem. Akarok is rajta változtatni, esküszöm. De nincs, aki támogasson. A húgom is csak ritkán törődik velem. Éppen a tinédzserek boldog korát éli, fiúzik. Bezzeg ő, és én két külön világ vagyunk. Csak a szülőanyánk egyezik. Én sose voltam az a lázadó típus, néha azt érzem, más korból érkeztem, és nem értem a mai 21.-dik századi fiatalokat. Túl lazák, én meg zárkózott vagyok, mert nekem nem megy, nem tudom magam senkivel elfogadtatni. Igyekszem, és nyafogni sem szeretek. Sose voltam olyan kényes cica baba. De ezt nem sokan értékelik. Boldogságra vágyom. Apukám sokat dolgozik, nincs mindig ideje rám. A vérszerinti anyám meg el van magával. Könnyű neki, csak megszült, és továbbállt. Nem jelentek neki sokat igazán, én csak egy hiba vagyok, annyi az egész. És ez iszonyatosan fáj. De nem tudok mit tenni.
Nagyon fájt, hogy bántották, és én nem voltam mellette, mikor ez történt. És az fájt a legjobban, hogy szörnyetegnek képzeli magát. Pedig egyáltalán nem az, és nem is kövér. Nagyon is csinos lány, őt ilyenek kell szeretni. Én így imádom őt.
– Nem vagy szörnyeteg, kincsem, nem a te hibád, hogy a többiek nem értenek meg téged. És kövér sem vagy. Kicsit duci vagy, de ez neked jól áll, amit nem sokan mondhatnak el magukról.
– Orvosilag mondva sem vagy kövér. Egy egészséges, aranyos, dundi lány vagy. – mondta Carlisle.
– Ez így van – mondtam én is. - Te így vagy tökéletes.
– Köszönöm, hogy meghallgattak – mondta hálásan.
– Nincs mit, kis szívem, máskor is fordulj hozzám vagy a férjemhez, vagy bármelyik gyermekünkhöz. – mondta kedves mosollyal az arcán Esme.
– És tényleg sajnálom, hogy felkeltették miattam a férjét. Sajnálom, doki – mondta neki lehajtott fejjel.
– Semmi gond, ez a munkámhoz tartozik. De mondok neked valamit, Erica. Ne sértődj meg, kérlek.
– Ígérem, nem fogok.
– Szeretnék neked egy orvost ajánlani, mert neked komoly önértékelési gondjaid vannak.
– Ne, kérem, csak dilidokihoz ne küldjön, doki. Könyörgöm. Ha lehetne, akkor inkább csak magával beszélgetnék. Magában megbízom. Több hülyeséget nem csinálok, esküszöm - eközben ásított egy nagyot.
– Rendben, akkor majd kitűzők egy időpontot, amikor beszélgethetünk. De akkor el kell hozzám járnod rendesen.
– Úgy lesz, esküszöm, Dr. Cullen.
– Szólíts csak, Carlisle-nak. – mondta kedvesen fogadott apám.
– Köszönök mindent, Carlisle.
– Daniel, kérlek, kísérd a vendégszobába Ericát. Alice kislányom tudom, hogy hallgatóztál, szóval hozz egy pizsamát a vendégünknek.
– Na de, anya, én olyat nem is szoktam. Oké, hozom azt a pizsit – mondta Alice és pattogott, mint szokott.
– Igazán nem kell ez a felhajtás - mondta kicsit rémülten.
– Ugyan, ez semmiség, kedveském.
– Szia, Alice vagyok - ment elé hugicám. Miközben köszönt, és megölelte.
– Szia, Erica Leila Jones vagyok – válaszolta és ő is visszaölelte a tesóm.
– Jó éjszakát. – mondta bájosan.
– Jó éjt, Erica - mondták szinkronba Esméék.
Felkísértem Ericát a vendégszobába, ami az én szobám mellett van. Még jó, hogy ágy van bent. Így kényelmesen tud majd aludni. Már épp készültem kimenni a szobából, mikor bársonyos, síros hangján hozzám szólt.
– Daniel?
– Igen?
– Nem maradnál velem itt, éjszakára?
– Biztos, hogy szeretnéd?
– Nem akarok egyedül lenni. És ez az ágy, elég nagy kettőnknek – mondta kérlelően.
– Jó, itt maradok, de ha elaludtál, megyek aludni, a szobámba - mondtam.
– Jól van, de én félek.
– Oké, akkor végig itt maradok.
– Köszönöm – mondta, majd felpattant az ágyról, és szorosan megölelt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)