Szebb Idők 22. fejezet

Sziasztok! Jó olvasást az új fejihez, köszönet a javításért Bétámnak: Drusillának :) 

Erica szemszöge:

-   Szóval, tényleg menni akarsz? – kérdezte szipogva húgom.

-   Igen, és ne haragudj rám emiatt.

-   Rendben van, menj, de kérlek, térj vissza hozzánk – oda kocogott hozzám, és megölelt, jó szorosan, de már nem sírt, csak szorosan ölelt. 

Fájt, hogy így el kell hagynom őket, de sok mindent nem tudnak még rólam. Haza kell utaznom a keresztlányomhoz, és az édesanyjához, mert ők is ide, Angliába szeretnének költözni, hozzánk. Alexa, így hívják a gyerekkori legjobb barátnőm. Szomorú a története, de nem hibáztatom, rosszul választott párt, csupán két évig jártak, de született egy lányuk, a neve, Petra, ő a keresztlányom. Mikor a húgomat Amy-t felkaroltam, és idehoztam magammal Angliába, Alexa kérlelt, hogy ne hagyjam ott, de én nem értettem miért, most már tudom, hogy a párja verte, ordított vele, sőt még szegény keresztlányomat is megütötte. Kell Alexának még pár hónap Magyarországon, elintéz pár papírügyet, és ha minden papír rendben lesz, költözhetnek velem szeretett, új otthonomba. Ezt a néhány hónapot velük töltöm Magyarországon, így lesz egy kis alkalmam elszabadulni innen, ahol véget akartam vetni az életemnek egy rossz kapcsolat miatt, és a végső elkeseredettség miatt. Alexa segít nekem átalakulni, és ezért keményen küzdeni fogok, már meg is beszéltem vele, hogy a reptéren várnak a kis Petrámmal. El se hiszem, hogy már három éves a kiscsaj. Biztos nagyot nőtt, ha a húgom tudná, hogy titokban küldtem nekik is pénzt, hihetetlen, hogy még bírtam. Én buta, mi lett volna velük nélkülem? Jobb, hogy visszatérek a szülőhazámba, jó lesz újra találkozni velük, ők majd rendbe tesznek, mire visszatérek ide, meg sem fognak ismerni, más ember leszek, ez egy igen erős elhatározás tőlem, és ezt be is tartom.  Eljött a hétvége, a csapat jól fogadta, hogy egy darabig nem leszek. Fájó szívvel búcsúztam a reptéren a családtól, és állapotos testvéremtől.

-          Jaj, ne sírj, édes, mire észbe kapsz, vissza is jövök hozzátok, begyszó.

-          Annyira hiányozni fogsz, nővérkém, el sem hiszed – zokogta Amy, és Nahuelhez fordult sírdogálni.

-          Tudom, te is nekem, de mennem kell – hangom tele volt szomorúsággal.

-          Gyere ide, kiscsaj, siess vissza, jó? – majd jó szoros ölelést kaptam Emmettől.

-           Nagyon vigyázz magadra, és hívj, ha már ott vagy, kérlek – mondta Esme anyai aggodalommal.

-          Jaj, Erica, muszáj menned? Én nem látom az okát, maradj, kérlek. Alice, drágám, ha mennie kell, akkor had menjen, vissza fog jönni. Igaz, Erica? Ne feledd, már olyan, mintha a húgom lennél, és ritka, mikor ilyet mondok bárkinek is, hidd el nekem –  Jasper is megölelt, és puszit nyomott az arcomra. Alice szintén így tett.

-          Térj vissza minél előbb, és jelentkezz mindennap – mondta Daniel, majd adott két puszit az arcomra, azután megölelt, és mélyen a szemembe nézve, ennyit mondott. - Várni foglak, fogunk. 

-          Bella, Reneesme, Jacob, Carlisle és Rosalie egyszerre köszöntek el tőlem, még a házban. A kis csipet csapat, akik kikísértek, bánatosan integettek, mikor elindultam a gépem felé. Tudtam, hogy ide érdemes visszatérnem. A gépre felszállva eleredtek a könnyeim, és máris visszavágytam hozzájuk, az új családomhoz. Azon is törtem a fejem, vajon Daniel, mikor is érkezett a kis kísérő csapatomhoz. Végül felhelyeztem a fejhallgatót, és zenébe merítettem az összes gondolatom.

Daniel szemszöge:

-          Te takarodj a szemem elől, ha akkor nem jössz, és nem rondítasz bele a tervembe, akkor ma már boldog lennék egy másik helyen, de nem, mert megesett rajtam a szíved, amit meg sem érdemeltem. Takarodj innen, soha többé nem akarlak látni, tönkretettél… – csak ez a gondolat járt a fejembe, egyre csak zakatolt, majd elindultam, otthagyva őt, aki már teljesen elrabolta a szívem. Arcomról a bánat tisztán leolvasható volt. Egyszer csak kocogás hangját hallottam meg a hátam mögött, mélyet szippantottam a levegőbe, és megéreztem a mámorító illatát. Ez csak Erica lehet -  megfordultam, majd a karjaim közé vette magát.

 

-  Nagyon sajnálom, én nem úgy gondoltam, nem a te hibád, hálával tartozom neked.

-         Elég világosan fogalmaztál – mondtam fájdalommal teli hangon a szívem szakadt meg nem létező lelkemmel együtt.

-   Annyira sajnálom, annyira félek. Ti most itt vagytok nekem, de kitudja meddig? Ha ezt is elveszítem, amit most kaptam, belehalok. Nem veszíthetlek el titeket.

-   Nem fogsz, hidd el – mondta Carlisle, és közben közelebb jött hozzánk. Nagyon tisztelem őt, mint vámpírt, apát és orvost, bárcsak én is ilyen lehetnék.

-  Daniel, soha többé nem mondok ilyet, bocsáss meg, egy önző szemétláda vagyok, rossz tulajdonságom, hogy akiket szeretek, vagy kedvelek, azokat megbántom, de ezt sajnos mindig későn gondolom át, és akkor mindig hatalmasat csalódok magamban – mondta, és csak zokogott a karjaim között. Én szorosan öleltem, attól féltem, elveszítem, és most visszakapom, olyan csodálatos érzés ez nekem.

- Semmi baj, drága, nyugodj meg – próbáltam megnyugtatni őt. Nem akartam többé sírni látni, azt akarom, hogy gyógyuljon meg, ő nem érdemli ezt a sok fájdalmat, sokkal jobbat érdemel.

Egy csodás lélek ő, talán az lenne a legjobb, ha többé nem látnám, nem, nem ez még gondolatnak is rossz. Soha eddigi életem során nem szerettem nőt ennyire. És tessék, jön egy borús nap, mikor azt hittem mindennek vége, de egy haldokló fiatal hölgy, ott hevert, talán rám várt nem tudhatom, talán pont ő ment meg. Én megmentettem, és beleszerettem, visszavonhatatlanul, kijelenthetem ő lett a mindenem. Mikor bejelentette, hogy visszautazik oda, ahonnan jött, a szívem kettétört. Nem akartam elengedni, de addig győzködött mindenkit a családban, hogy visszajön, hogy beletörődtem. Erőszakkal mégsem tarthatom itt.  Az a hét hamar eltelt, amit itt töltött még velünk Angliában. Nagyon sokat beszélgettünk a veszekedős incidens óta, és egyre jobban megismertem, egyre jobban csodálni kezdtem őt. Úgy voltam vele, hogy nem kisérem ki őt a reptérre, nem éreztem magam elég erősnek, hogy elengedjem, de végül rájöttem, ha búcsú nélkül menne el, az jobban fájna. Az erdőből megfordulva siettem vissza az autómért, és nyomtam a gázt, mint egy eszelős. Gyorsan leparkoltam a kicsikém, és rohantam. A családom még csak éppen akkor érkezett ki a reptérre, Ericával. Gyönyörű volt, mint egy angyal, az én földre szállt angyalom. Jasper és Edward vitték a bőröndjeit pedig ő hevesen tiltakozott emiatt, olyan édes volt, ahogy dühében ráncolta a homlokát végül egy beleegyező mosoly terült szét az arcán. Betértek a terminálba, üzentem Edwardnak gondolatban, ahogy megérkeztem én is ő hátra fordult, majd bólintott. Sietős léptekkel céloztam meg őket, persze nem vámpír tempóban, ugyan már, annyira nem vagyok örült, csak olyan emberi gyors léptekkel, és igen, győzelem, hiszen Jasper mögött sétáltam. Erica észre sem vett. Majd elérkezett az idő, bemondták a járatokat, és épp elköszöntünk tőle, mikor meglátott. Megvártam, amíg Amy zokogva elköszönt, majd Emmett követte őt az elköszönésben, Esme szokásos anyai aggodalommal, nehezen engedte el Erica-t. Alice nem értette, hogy miért utazik el tett is egy utalást erre „nem látom okát, hogy elmenj”, Jasper meglepő dolgot tett, azt mondta Ericanak, hogy úgy szereti őt, mint a testvérét, ő soha nem mondta ezt még, főleg nem embernek, talán jobban meg kéne őt ismernem, futott át az agyamon, ezután Edward köszönt el egy gyors puszival, majd végre én következtem. Nehéz szívvel így köszöntem el.

-          Térj vissza minél előbb, és jelentkezz mindennap – majd adtam két puszit az arcára, megöleltem, és mélyen a szemébe nézve ennyit mondtam. - Várni foglak, várni fogunk. Azért is mondtam, hogy fogunk, mert nem akartam ráijeszteni egy ilyen szöveggel, hogy „várni foglak”, hisz ő mit sem sejt érzéseimről, és ez úgy fáj, talán most, elmondhatnám neki.  De a bemondóhölgy hangja megakadályozott, ez volt az utolsó felszólítás az utasoknak a felszállásra. Integetett nekünk, még hallottam a szívdobogását, követtem, hallottam, ahogy felszáll a gépre, és igen, elsírta magát, a szipogása akkora fájdalmat okozott, mint még soha semmi, összetörtem. Ismét rohantam, utána akartam menni, az erdőn keresztül megyek majd, és figyelemmel követem őt Magyarországon. Esmeék követtek engem, egészen az erdőig futottam, és futottam, Esme kérlelt, hogy álljak meg, ez nem vezet semmire, de én csak rohantam, majd Edward ért utol, és Emmettel együtt fogtak vissza. Üvöltöttem, mint egy fábaszorult féreg, de nem akartak elengedni.

-           Eresszetek el, had menjek utána, semmi rosszat nem teszek, ígérem, de belehalok, ha nem láthatom hónapokig, beleszerettem Edward, ezt te igazán megérthetnéd, kérlek, eressz.

-          Nem tehetem, Daniel, ezt te is nagyon jól tudod, egy időre el kell most őt engedned, akár tetszik akár nem – Edward hangja megértő volt, mégis józanészre kérlelt.

-          Annyira fáj, miért, hagyott itt? – szégyen, vagy nem szégyen, ordítva földre rogytam, és sírtam férfi létemre.

-          A francba is, Daniel, térj észhez, azt sem tudja, hogy szereted, miért akarnád a frászt ráhozni szegény lányra?

-          De Jasper, én ebbe majd belepusztulok, és ha talál valakit, akibe beleszerethet? – kétségbeesett volt a hangom, és fájdalommal teli. - Te sem bírnád Alice nélkül hónapokig, ismerd el.

-          Igazad van, de egy, ha beleszeret valakibe, akkor hidd el, nem neked van teremtve ez a lány, akármennyire fáj, de mi itt leszünk neked – majd szoros testvéri ölelésben részesített.

-          Ez így van fiam, igaza van a fiúknak, és hidd el, visszatér hozzánk, és miután visszajött, meghódíthatod.

-          Oh, apa, meg sem érdemlem a szeretetetek, hazudtam nektek.

-          Hogy micsoda, még is miben? – kérdezte egyszerre az egész család. Jacob a torkomnak akart ugrani, de a kicsi Reneesme visszatartotta.

-          Hazudtam a képességemről, és a koromról is, 140 éve vagyok vámpír, és már 40 éve gyakorlom az állat véren élést, de épp egy éve volt egy botlásom. A képességem Jasperéhez hasonló, én nem az emberek érzelmeit vagyok képes irányítani, hanem az állatok teste felett tudom átvenni az uralmat. Már nem tudom miért is hazudtam, és a nevem sem egészen az, amit mondtam – hangomban a megbánás uralkodott.

-          Hát akkor mi a neved, ki vele – üvöltötte Rosalie.

-          Daniel Matthew Withlock. Születtem, 1850-ben a texasi Houstonban. Nagyon sajnálom, hogy hazudtam.

-          Miből gondolod, hogy hiszünk neked – kérdezte tombolva a szöszi.

-          Mit is mondtál, Withclok? – kérdezve sikkantva Alice.

-          Igen ,Alice. Witchlock a családnevem.

-          Szívem, talán ő a rokonod – Alice Jaspert fürkészte miközben hozzá beszélt.

-          Ezt gyorsan kideríthetjük, irány haza, és kutassunk, hogy most igazat mondasz e fiam. – majd Carlisle vezetésével vissza indultunk a Cullen villába.

 

 Ismét itt vagyok. Sajnálom megint hosszú időre tűntem el, de nem rabolom az időtöket jó olvasást. Üdv: Solya :) Ui: a helyesírási hibákért elnézést kérek.

Erica szemszöge:

Ránéztem Emcire, meg se kellett szólalnom, már is tudta mit kell tennie, kiszálltunk a kocsiból, majd elegánsan besétáltunk az épületbe.  Amint beléptünk a táncterembe, durr egy pofon az egyik csapattársamtól Lindsay-től a szőkeség villámló szemekkel nézett rám én csak pislogtam, majd meg szólalt.

-          Ezt azért kaptad, te buta nőszemély, mert meg akartál halni. Mondd te normális vagy? Mi lett volna velünk nélküled? És miért nem szóltál, hogy ekkorra a baj?

A kérdései csak záporoztak felém én csak álltam ott és néztem ki a fejemből, majd kicsordult egy könnycsepp a szememből. Hangom érdes volt olyan hangosnak érződött  a csend után.

-          Annyira sajnálom Lindsay. – hangomból fájdalom áradt.

-          Erre előbb is gondolhattál volna egy önző szemét vagy, megfosztottad volna magad tőlünk. – majd zokogva a nyakamba borult, együtt sírtunk.

-          Ne haragudjatok. – mondtam szipogva. Mindenki közelebb jött és átölelt.

-          Héj most táncolni jöttünk hugi vagy sírni? – szólalt meg a bátyám.

-          Persze, hogy táncolni. – majd megeresztettem egy gyenge mosolyt.

-          Hugi?? – egy emberként kérdezték Cullenek.

-          Igen hugi, bocsánat a lökött bátyámról megfeledkeztem mikor beszéltünk. – majd lesütöttem a szemem. Emberek ő itt Adam Stanley a bátyám, apám részéről.

-          Oh már értem. – mondta Reneesme.

-          Akkor mindenki kész? – kérdeztük egyszerre Adammel.

-          Naná! - hangzott kórusban a válasz.

-          Fiúk hol van a tesóm ? – kérdeztem kíváncsian.

-          Itt vagyunk. – hangzott a lelkes válasz.

-          Örülök, na akkor tényleg kezdhetünk melyik, számra tanuljunk új koreográfiát?

Christina Aguilera  dirty ez kell nekünk, ezt számot javaslom hugi benne vagy? – a kérdés Adam felől érkezett. Mit szóltok, akinek jó lesz kezeket fel vagy egy hangos kiáltás is, megteszi.

-          Ez azzzzzzz. – Hallottam meg a csajok boldog sikítását.

-         Akkor ez eldőlt, mindenki beállni most a megszokott helyére.

 

A zene megszólalt és mindenki tele volt ötlettel lestem ki mit lép, és gyűjteni kezdtem az ötleteket. Amy lelkesedése nem volt semmi próbált nem ugrabugrálni, de nem nagyon sikerült neki csak nem lesz baja a kicsinek gondoltam. Én is táncoltam léptem kettő balra kettőt jobbra majd előre és hátra majd fordultam és egy csípő rázás. Oké ez lesz a kezdő lépés. Szép lassan összeraktuk a fele koreográfiát büszke, vagyok a fiúkra, lányokra. Cullenek figyeltél minden egyes mozdulatom Alice mosolygott, mint a tejbe tök Emettel együtt, Daniel csak bámult, mint aki sosem látott ilyet. Rose lenéző pillantásokkal illettet, mintha hülye gyereknek nézne. Esme és Carlisle futott be, izgatottan figyeltek szelíden rám mosolyogtak, integettem nekik, majd zenét váltottam.

-Halihó emberkék zeneváltás a régi táncot vesszük elő hadd, lássák a nézőink milyen profik is, vagyunk, van még bennetek annyi szufla, kérdeztem mosolyogva?

- Igen. – hangzott a fáradt még is vidám kiáltás.

- Akkor had szóljon ez a csajok száma, így a fiúkat megkérem, üljenek le szépen és élvezzék a műsort.

 

A háttérben megszólalt a Nayer, Mohambi és Pitbull trió zenéje a Suvamente és elkezdtünk az ismerős szexi lépéseket előre. Ráztuk a csípőt, tekergettük lépkedtünk a hajunk csak úgy lebegett abban a szélben, amit mi generáltunk. Emmett szája tátva maradt erre azt hiszem nem voltak felkészülve, de ahogy elnézem, tetszik nekik a műsor.  Ez az csajok most a végén mindent bele ezt még a latinok is megirigylik nagyon jó büszke vagyok rátok.  Majd a szám végén tapsolva ujjongtam nekik, nagyon jól csinálták büszke, vagyok rájuk.

 

-Köszönöm csajok, jó volt. - fiúk tiétek a pálya, majd bátyámra mosolyogtam, aki a fiúk csapatát vezeti, de mi még is egy csapat vagyunk ő kitalál a fiúknak egy két lépést és mi össze rajuk a csajokkal így a mi tánccsapatunk vegyes tánccsapat. Nagyon jól összedolgozunk.

 

- Na figyelj nagy menő nőszemély ettől tátva marad a szád. – mondta testvérem, majd elkezdtek táncolni a  Madcon- Beggin’ című számra. 

 

Dicséretes munka el kell ismernem ügyesen, összerakták a lépéseket, kedvem szottyant beszállni közéjük. És Adammel ráztuk ketten nagy összhangban ő lépet én léptem tökéletes volt köztünk a tánc harmónia.

 

-          Oké mára ennyi emberek, menjetek haza és pihenjetek legközelebbi próba  jövőhétvégén lesz ahol teszek egy bejelentést. Addig bírjatok aludni és ne szerezzetek ficamot meg törést, szóval vigyázzatok magatokra további jó pihenést skacok.   

-         Köszi.  Hangzott a válasz, majd mindenki ment az öltöző felé átöltözni én maradtam még, és benyomtam a kedvenc zeném Christina Aguilera számát a fightert és tovább táncoltam.

-         Ejnye nővérkém nehogy túl hajtsd magad. – húgom ragyogott és mosolygott, tuti Nahuel az oka, mert tőle sétált hozzám.

-         Mit súgott neked ez a Don Huan? – kérdeztem nevetve.

-         Hogy mi, ki? – habogott Amy.

-         Hát Nahuel ki más? Látszik, hogy oda vagy érte.

-         Micsoda??? Ne viccelj velem biztos csak a hormonok. – mondta mosolyogva.

-         Ezek nem hormonok kicsi szívem ez a szívedből és lelkedből ered.

-         Ha te mondod szerelem doktor. – Hangosan kacagtunk fel mind ketten.

-         Pontosan rendelési időm számodra 0-24 óráig.

-         Oké ezt megjegyzem.

 

-         Szóval mit súgott? – kérdeztem kíváncsian ismét.

-         Az titok. – eközben az arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt.

-         Hát jó, legyen titok.

-         Tudod félek kicsit. – mondta csöppet bánatosan és lefelé görbülő szájjal.

-         Még is mitől mesélj. – kérleltem.

-         Tudod most, hogy anya leszek és David meg fog halni, nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak, hogy szerelmes legyek egy olyan srácba, aki fiatal, olyan önző dolog lenne a részemről, hisz ő szabad úgy érzem magamhoz, kötném egy gyerekkel, ami ráadásul nem is az övé, és egyébként is mi van, ha nem is tetszem neki, nem kockáztathatom ezt meg, hogy összetörjék a szívem ennek a picinek erős anya kell. – hadarta ezt el nekem testvérem egy szusszal.

-         Figyelj ide most nagyon. Egy David közelgő haláláról nem te tehetsz, ezt jegyezd meg, és igen is jogod van szerelmesnek lenned, meg amúgy is látom, hogy tetszel neki, nem tűnik olyan srácnak, aki szórakozni szeretne egy lány szívével. Higgy nekem egy próbát, megér én mindig itt leszek neked ezt ne feledd. Engedj a szívednek hadd, hogy boldog legyen.

-         Ezt pont te mondod, aki fél megnyitni a szívét? – kérdezte kicsit dúlva fúlva.

-         Igazad van, ne haragudj csak egy jó tanács akart lenni, hogy ne olyan légy ,mint én, de ha ez is baj, akkor sajnálom, nem kell többé tanácsot kérned, és nem is kértél, tudom.

-         Ne haragudj nem úgy gondoltam. – mondta és szipogott.

 

-         Tudom és igazad van, de az én szívem soha nem lesz már elég egy szerelemhez. – mondtam csalódottan és elkezdtem könnyezni.

-         Ez butaság, te egy erős nő vagy. – Hallottam meg Dr. Cullen hangját a hátam mögül.

-         Nézze doki sok mindent megéltem, vagyis azt gondolom, aztán lehet, hogy mégse éltem meg eleget, vagy más már belehalt volna, nem tudom, de azt igen hogy az én szívem sose lesz a régi, sose volt jó hisz mindig csak bántottak bármerre jártam az emberi faj kegyetlen és roppant igazságtalan sok emberrel higgye el és velem egészen igazságtalan volt az élet. Így komolyan mondom esélyt, sem látok a boldogságra, annyira összetörtem nincs ember aki össze tudna újból rakni egyszerűen már félek szeretni. Folytonos rettegés fog el mikor jön a következő fájdalmas csapás a sorstól, hogy kit vesz el vagy kit ad és veszítem el nem kockáztatok az érzelmeim el kell zárnom és mélyen elfojtanom.

-         Nézd senki nem mondta, hogy az élet könnyű Erica igazad van a világ kegyetlen, de sok ember túl élte és mert szeretni és nézd boldogok ők is félnek, mint ahogy én is ha elveszíteném a családom belehalnék. Annyi veszély fenyeget, de a szívednek mindig nyitva kell lennie, merj szeretni, különben az élet elúszik az idő csak fogy rohamosan ha nem szeretsz egy olyan érzést hagysz ki, amit sose tudsz megszerezni ezt nem lehet boltban kapni. 

 

Szóhoz sem jutottam csak felkaptam a táskámat és kifutottam a hűvös éjszakai levegőbe, egyszál rövid ujjú pólóba és egy melegítő naciban. Nem elegem van mindenki, megakarja mondani mit tegyek felnézek az égre és térdre esek és sírva fakadok, miért üvöltöm fel. Semmi válasz felállok és tovább futok és a könnyeimtől semmit nem látok, egyszerűen meg kellett volna halnom,de nem én semmit nem tudok jól csinálni semmit! A dokinak igaza van esélyt kéne adnom nyitott szívvel járni, de nekem ez nem megy többé már nem, annyira fáj már nem a szívem a lelkem könyörög a nyugalomért. El fogyott a levegőm egy erős karban találom magam azon a helyen ahol elkövettem szörnyű tettemet. Eressz el akár ki vagy nem megy, mindenki hagyjon békén gondoskodjatok Amyről engem hagyjatok meghalni könyörgöm.

 

-          Ezt fejezd be, de azonnal. – hallottam meg bátyám hangját.

-         Te csak ne szólj bele. – üvöltöttem teli torokból.

-         Erica nyugodj meg itt vagyok. – hallottam átkozott megmentőm hangját fülemnél. Ki pattantam a karjai közül és ezt üvöltöttem neki:

-         Te takarodj a szemem elől, ha akkor nem jössz és rondítasz bele a tervembe ma már boldog lennék egy másik helyen, de nem, mert megesett rajtam a szíved, amit meg sem érdemeltem. Takarodj innen soha többé nem akarlak látni tönkre tettél. Daniel sarkon fordult és elment láttam arcán a fájdalmat, de nem törődtem vele. Egy szó nélkül ment el. Ez nem én vagyok jutott eszembe majd utána futottam a karjai közé ugrottam.

 

-         Annyira sajnálom én nem úgy gondoltam nem a te hibád, hálával tartozom neked.

-         Elég világosan fogalmaztál. –  szólalt meg végre Dan bánatos hangon.

-         Annyira sajnálom annyira félek, ti most itt vagytok nekem,de kitudja meddig? Ha ezt is elveszítem, amit most kaptam belehalok. Nem veszíthetlek el titeket.

-         Nem fogsz hidd el. – Jött oda hozzánk Cullen doki.

-         Daniel soha többé nem mondok ilyet, bocsáss meg egy, önző szemétláda vagyok rossz tulajdonságom, hogy akiket szeretek vagy kedvelek megbántom, de ezt sajnos mindig későn gondolom át és akkor mindig hatalmasat csalódok magamban. – és csak zokogtam az ölelésében erősen szorított magához, mint aki fél, hogy bármelyik pillanatban elveszíthet. Jó érzés volt a szívemnek lelkemnek egyaránt.

-         Semmi baj drága nyugodj meg. Csitítgatott.

 

-         Nem ez nem volt szép tőlem, ezt te nem érdemled meg te egy jó ember vagy, és én most megbántottalak erre nem volt jogom. Doki nézze ,sajnálom, hogy így elrohantam és bátyó tőled is bocsánatot kell kérnem, igen jogod van bele szólni az életembe hisz a testvérem vagy.

-         Nézd hugi ez nem állapot, hogy így viselkedsz ezt más is átélte, amit te átélsz most, de mégsem lett öngyilkos és fohászkodott a halálért. Igen megcsalt az a szemét elvesztettél egy anyát szinte egyszerre és most hugicánk terhessége is itt van ami persze jó hír, de nem törhetsz ki mindig hisztérikus rohamokban és siránkozhatsz a szar életed miatt.

-         Adam ez durva volt, ezt nem így kellett volna. – szólt rá Carlisle testvéremre dühösen. 

-         Nem doktor igaza van, nem siránkozhatok a múlt miatt. Csak túl sok volt az a szemét vannak dolgok, amiket nem tudsz róla, hogy nem csak megcsalt, hanem összetörte a lelkem.

-         Lesz valaki, majd ezen segít újra talpra állít változás kell neked ne ragaszkodj a múlthoz a jelenre és a jövőre koncentrálj.

-         Igen és hozok változást az életembe. – mondtam. Cullenék eközben már ott voltak velünk az út szélén és sétáltunk.

 

-         Miféle változás? – kérdezte meg Amy.

-         Haza utazom Magyarországra ott fogok élni bizonytalan ideig, majd, ha minden jól megy vissza térek, de ha mégsem térnék vissza ide akkor is meglátogatlak benneteket.

-         Most komolyan vissza mész és engem itt hagysz mikor a legnagyobb szükségem lenne rád? – kérdezte sírva a hugicám.

-         Nézd szükségem van a magányra és kontrollálnom kell magamban az érzéseket el kell innen szakadnom egy kicsit. Szeretlek ezt ne feledd és ne sírj, mert átkozottul nincs kedvem sírni. És amúgy is Esmeék biztosan szívesen segítenek neked. A lakást tartsd fenn pénzt, majd küldök mindenképpen, már munkát is kaptam ott.

-         Azt megkérdezhetem még is mikor akartál erről szólni és mégis mikor tervezted ezt el hogy elmész? – törtek ki a kérdések Adamből.

-         Két napja terveztem el és azonnal kaptam munkát is épp ma hívtak fel, hogy enyém a meló és minél előbb menjek ezért jövőhétvégén szombaton utazom, ezt akarom bejelenteni a csoportnak a tánccsapat vezetését Amyre és Reneesmére bízom.

-         Micsodaaaaaa? Hogy rám és Amyre?? Te jó ég. – mondta csodálkozva Reneesme.

-         Szóval tényleg menni akarsz? – kérdezte szipogva húgom.

-         Igen. És ne haragudj rám emiatt.

-         Rendben van menj, de kérlek térj vissza hozzánk. – oda kocogott hozzám és megölelt jó szorosan, de már nem sírt csak szorosan ölelt. 

Szebb idők 20. fejezet

Erica szemszöge:

—    Semmi gond. Na gyere, te bunyós banya.
— Nem vagyok, banya – morgolódott, majd besétáltunk a házba.

Mindenki ránk meresztette a szemét, és mosolyogtak közben. Olyan érzésem volt, mintha mindent hallottak volna a kint zajlott beszélgetésünkből. Gyorsan megráztam a fejem, ez nem lehet, csak képzelődőm. Mindegy is. Amy azt hiszem, hamarosan szerelmes lesz. David volt neki az igazi, én tudom, de Nahuel biztos, hogy be fogja lopni magát húgom szívébe. Hát én szurkolok neki, az biztos, hisz ilyen egy jó tesó.  Ránéztem Danielre, mosolygott. Nem bírtam ezt nézni, mennem kellett, el innen minél messzebb.  

- Oh, srácok mennem kell, haza kell ugranom a tánc cuccomért. Esme, köszönök mindent, Carlisle neked is köszönök mindent, azt is, hogy itt alhattunk.  

- Nincs mit köszönnöd, Erica – mondta Carlisle kedvesen.

- Gyere tesó, menjünk.

- De miért? – értetlenkedett hugicám.

- Ha te nem jössz, megyek egyedül, na. Szerinted, miért kéne jönnöd? Szeretném, hogy ott légy a próbán, szükség van az ötleteidre.

- És az nem jó, ha én itt maradok, és majd a lányok, odavisznek? – kérdezte félénken.

-  Felőlem, ha Esme nem bánja. Viszont én megyek.

- Hazaviszlek – szólalt meg Daniel.

- Nem kell hazavinned, majd haza jutok valahogy – mondtam határozottan.

- Úgy is meg kell beszélnünk valamit, hadd vigyelek haza – kérlelt.

- Nem kell, köszönöm.

- Majd én hazaviszlek – szólalt meg Emmet Maci.

- Jó Emmett, hát legyen, vigyél haza te – mondtam egy gyenge mosoly közepette.

- Oké, akkor gyere, Pici lány – mondta vidáman.

- Hát akkor, sziasztok skacok. És még egyszer köszönök mindent, Esme és Carlisle. 

− Várj – szólt utánunk Alice.

− Mehetünk mi is megnézni a próbát? – kérdezte vidáman csacsogva.

− Hát felölelem semmi akadálya, gyertek, ha akartok – habár nem nagyon örültem neki, talán a hangomon is érzékelni lehetett.

− Biztos? - kérdezett rá Alice.

− Persze, gyertek csak, legalább megismeritek a csapatom – hangom bele törődő volt.

–        Akkor ott leszünk, és kösz a meghívást – mondta kuncogva Alice.

–        Ez természetes – mondtam, és mosoly szaladt végig az arcomon, és ez egy igazi mosoly volt.

–        Szuper, imádom a csapatod – szólalt meg hugicám.

–        Jól van, de most már haza kell mennem a cuccomért, meg főznöm is kéne. Mit szeretnél enni? – érdeklődve fordultam Húgom felé.

–        Spagetti, és mondjuk gombakrémleves – majd rögtön folytatta a megkezdett beszélgetését Reneesmeével.

–        Ácsi, te sose ettél gombát – mondtam kuncogva.

–        Bocsi tesó, ezek a hormonok.

–        Na megyek. Sziasztok srácok, akkor gyertek a próbára. Viszlát, Esme - kiáltottam be kifelé menet.

A kocsiban Emmett vicceit hallgattam, és majd belehaltam a röhögésbe, vicces srác. De néha a gondolatom egy személy körül forgott, Daniel. Mi az pontosan, ami megfogott benne, magam sem tudom, de ő annyira jó, és félek, csak egy újabb álomkép, az életemben talán nem is létezik. Valahogy ez a tudat elkeserített. Rögtön lefelé görbült a szám széle. Amit Emmett észre is vett, és hát ismét beszélgethettem, marha jó gondoltam.

− Mi a baj, Picilány? Talán untatlak? Mi volt előbb az a rosszkedv?

–        Semmi, csak eszembe jutott egy nem vidám gondolat. És nem untatsz, sértő még a gondolat is, hogy te untatnál maci – mondtam mosolyogva.

–        És mi volt az a gondolat, ami nem vidám, és szomorúságot okoz neked?

–        Oh, nézd csak, ide is értünk, hát akkor, szia maci, légy jó, a próbán találkozunk.

–        Hé, álljon meg a menet te lány, ilyen gyorsan nem menekülsz. Felkísérlek, rendben, és közben válaszolhatsz.

–        Jól van, rendben, csak beugrok ide a kis közértbe gombáért, meg egyéb dolgokért, oké?

–        Veled megyek oda is – mondta makacsan.

–        Jól van. Azt hiszem, ezt nem úszom meg – mondtam beletörődően.

–        Nem hát. Mondtam is – majd eközben elmosolyodott.  

–        Na akkor igyekezzünk, oh és esetleg főzni is segítesz? – kérdeztem gúnyolódva.

–        Ha szeretnéd, nagyon szívesen segítek neked - arcán levakarhatatlan vigyor volt.

–        Kapj fel egy kosarat.

Tette, amit mondtam, és szorosan a nyomomban volt, nem szólt hozzám, csak kísért, olyan érzésem volt, mintha ő a testőröm lenne. Csak nézte az embereket, elgondolkodott. De vajon mi járhat a fejében, nem tudom, érdekes volt,Emmettet figyelni. A kosaramban volt már sok gomba, meg egy csomó csokoládé, gumicukor, pillecukor, sütemények, savanyúság, és más egyéb dolgok, volt például zöldség is. Az eladó arcán döbbenet futott át. Nem tudta hová tenni a nagy magas, és igen jóképű kísérőm. Persze az eladó csajszi 23 lehet, és igen szexi, nem is értem, miért itt dolgozik, ebben a kis jelentéktelen üzletben. Lehetne modell, szőkés barna haj, 178cm magas kb., és ötvenöt kiló körül lehet, kékes szem, pasik ideálja. Hah, majd kiesik a szeme, úgy bámulja Emci macit, ha ezt Rosalie látná, tuti kikaparná a csaj szép szemét.  Erre a gondolatra hangosan felnevettem, Emmett és a csaj hirtelen kapta rám a tekintetét. Emmettet a gondolkozásában zavartam meg, míg a csajt Emci bámulásában. Jó vagyok, mit ne mondjak, ez futott át az agyamon, és tovább nevettem azon, ahogy elképzeltem a helyzetet. Hm, szőke és szőkésbarna bunyó, te jó ég, több, mint brutális. A kasszánál igen sokat fizettem, de nem bántam, mindent az én kicsi, izé most már nagy hugicámért.  Anya lesz, olyan hihetetlen nagynéni leszek 19 éves koromra, szép teljesítmény, de nem bánom, a lényeg, hogy boldogak legyünk mindannyian. Amy, és én is, és persze a születendő pici.

–        Emmett? – szólongattam.

–        Igen, Erica? – kérdezett vissza.

–        Akkor jössz, és segítesz főzni? – az arcomon levakarhatatlan mosoly terült szét.

–        Persze, ha szeretnéd – mondtam majd ő is szélesen elmosolyodott.

–        Ez esetben irány a konyha macika.

–        Igenis főnök.

Liftbe szálltunk, és nevettünk. Felértünk a harmadikra, és kiszálltunk a liftből, előkapartam a kulcscsomót, és kinyitottam az ajtót, és beléptünk az ajtón, azonnal ablakot nyitottam, olyan állott volt a levegő. Körbenéztem, kicsit kupi volt, de ahhoz képest, milyen volt, huhu tisztára rémképek ezek a fejemben, még egyszer bele se akarok gondolni.

–        Csüccs le.

–        Nem ülök le, segítek kipakolni.

–        Jól van, ez esetben nagyon szépen köszönöm a fáradozásaid.

–        Örömmel segítek – és látszott a szemeiben, hogy ez így van.

–        Oké, akkor most láss neki a gomba megmosásának, vedd ki a hűtőből a tejszínt.

Elég gyorsan haladtunk, kész lett a finom, meleg gombakrémleves, és a spagetti is készen volt, már betettem őket egy- egy tároló dobozkába, még melegen. Kitessékeltem Emmettet a konyhából miután végeztünk. Bementem a szobámba, és előkészítettem a tánc cuccomat, majd átszaladtam hugi szobájába is a cuccáért.

–        Emci maci, bepakoltam mindent, hazamész vagy megvárod, míg lezuhanyzom, mert ha végeztem mehetünk, persze csak akkor, ha van kedved elvinni a próbára.

–        Megvárlak, pici lány, és elviszlek arra a híres nevezetes táncpróbára – majd rám nézett és elmosolyodott.  

–        Nem is híres, de ha te mondod – majd elvonultam zuhanyozni.

A zuhany alatt tomboltak az indulataim, az idióta volt pasim járt a fejembe, dühős vagyok rá még mindig, hogy volt képes a legjobb barátnőmmel összefeküdni, ez rosszabb, mint ha a szöszivel bújt volna össze. Oh szöszi, a pom-pom lányok csapatkapitánya, nem mellesleg van még egy tánc csapata, olyan csapat, mint az enyém, vegyes stílust képviselik, a tavalyi versenyen beelőztük őket, de, hogy az idein mi lesz, az kérdéses, ha rajtam múlik, mi nyerjük az ideit. Szöszi hivatalos nevén, Amanda Parker, egy roppant idegesítő nőszemély, nagyon remélem, nem kell megmutatnunk Cullenéknek, hogy zajlik egy táncharc, valahogy nincs hozzá hangulatom, a szöszivel csatázni. Néhanapján úgy érzem, belefáradtam ebbe az örökös csatározásba.  De ha jól tudom, szöszi is táncpróbát tart, a két sarokra tőlünk lévő épületben, tehát lehetséges, hogy a tánc párbajt nem ússzuk meg a csapattal. Semmi gáz, hát igyekszem megnyerni, és bizonyítani, méltó vagyok még csapatvezetőnek, annak ellenére, mit tettem három héttel ezelőtt. Gyorsan felvettem a melegítő nacit, a fekete toppom, a topánkám, és kitáncikáltam oda, ahol Emmett tartózkodott. A konyhába siettem a kész ételért, majd visszamentem ismét Emmetthez a nappaliba.

-          Mehetünk mackó.

-          Rendben van, pici lány, csinos vagy – jegyezte meg mosolyogva.

-          Köszi – majd visszamosolyogtam rá.

Útközben csak pár szót váltottunk, sikeresen odaértünk, hála Emmett ismerettségének, nem kellett sokat beszélnem tökéletesen, tudta hova tartunk. Pontosan hat kocsi parkolt az épület előtt, kettő ismeretlen, és négy olyan autó akikét tudtam kié melyik. Ránéztem Emcire, meg se kellett szólalnom, már is tudta mit kell tennie, kiszálltunk a kocsiból, majd elegánsan besétáltunk az épületbe.