Számláló

Rendszeres olvasók

2013. július 24., szerda

 

 Ismét itt vagyok. Sajnálom megint hosszú időre tűntem el, de nem rabolom az időtöket jó olvasást. Üdv: Solya :) Ui: a helyesírási hibákért elnézést kérek.


Erica szemszöge:

Ránéztem Emcire, meg se kellett szólalnom, már is tudta mit kell tennie, kiszálltunk a kocsiból, majd elegánsan besétáltunk az épületbe.  Amint beléptünk a táncterembe, durr egy pofon az egyik csapattársamtól Lindsay-től a szőkeség villámló szemekkel nézett rám én csak pislogtam, majd meg szólalt.

-          Ezt azért kaptad, te buta nőszemély, mert meg akartál halni. Mondd te normális vagy? Mi lett volna velünk nélküled? És miért nem szóltál, hogy ekkorra a baj?

A kérdései csak záporoztak felém én csak álltam ott és néztem ki a fejemből, majd kicsordult egy könnycsepp a szememből. Hangom érdes volt olyan hangosnak érződött  a csend után.

-          Annyira sajnálom Lindsay. – hangomból fájdalom áradt.
-          Erre előbb is gondolhattál volna egy önző szemét vagy, megfosztottad volna magad tőlünk. – majd zokogva a nyakamba borult, együtt sírtunk.
-          Ne haragudjatok. – mondtam szipogva. Mindenki közelebb jött és átölelt.
-          Héj most táncolni jöttünk hugi vagy sírni? – szólalt meg a bátyám.
-          Persze, hogy táncolni. – majd megeresztettem egy gyenge mosolyt.
-          Hugi?? – egy emberként kérdezték Cullenek.
-          Igen hugi, bocsánat a lökött bátyámról megfeledkeztem mikor beszéltünk. – majd lesütöttem a szemem. Emberek ő itt Adam Stanley a bátyám, apám részéről.
-          Oh már értem. – mondta Reneesme.
-          Akkor mindenki kész? – kérdeztük egyszerre Adammel.
-          Naná! - hangzott kórusban a válasz.
-          Fiúk hol van a tesóm ? – kérdeztem kíváncsian.
-          Itt vagyunk. – hangzott a lelkes válasz.
-          Örülök, na akkor tényleg kezdhetünk melyik, számra tanuljunk új koreográfiát?

Christina Aguilera  dirty ez kell nekünk, ezt számot javaslom hugi benne vagy? – a kérdés Adam felől érkezett. Mit szóltok, akinek jó lesz kezeket fel vagy egy hangos kiáltás is, megteszi.

-          Ez azzzzzzz. – Hallottam meg a csajok boldog sikítását.

-         Akkor ez eldőlt, mindenki beállni most a megszokott helyére.

 

A zene megszólalt és mindenki tele volt ötlettel lestem ki mit lép, és gyűjteni kezdtem az ötleteket. Amy lelkesedése nem volt semmi próbált nem ugrabugrálni, de nem nagyon sikerült neki csak nem lesz baja a kicsinek gondoltam. Én is táncoltam léptem kettő balra kettőt jobbra majd előre és hátra majd fordultam és egy csípő rázás. Oké ez lesz a kezdő lépés. Szép lassan összeraktuk a fele koreográfiát büszke, vagyok a fiúkra, lányokra. Cullenek figyeltél minden egyes mozdulatom Alice mosolygott, mint a tejbe tök Emettel együtt, Daniel csak bámult, mint aki sosem látott ilyet. Rose lenéző pillantásokkal illettet, mintha hülye gyereknek nézne. Esme és Carlisle futott be, izgatottan figyeltek szelíden rám mosolyogtak, integettem nekik, majd zenét váltottam.

-Halihó emberkék zeneváltás a régi táncot vesszük elő hadd, lássák a nézőink milyen profik is, vagyunk, van még bennetek annyi szufla, kérdeztem mosolyogva?

- Igen. – hangzott a fáradt még is vidám kiáltás.

- Akkor had szóljon ez a csajok száma, így a fiúkat megkérem, üljenek le szépen és élvezzék a műsort.

 

A háttérben megszólalt a Nayer, Mohambi és Pitbull trió zenéje a Suvamente és elkezdtünk az ismerős szexi lépéseket előre. Ráztuk a csípőt, tekergettük lépkedtünk a hajunk csak úgy lebegett abban a szélben, amit mi generáltunk. Emmett szája tátva maradt erre azt hiszem nem voltak felkészülve, de ahogy elnézem, tetszik nekik a műsor.  Ez az csajok most a végén mindent bele ezt még a latinok is megirigylik nagyon jó büszke vagyok rátok.  Majd a szám végén tapsolva ujjongtam nekik, nagyon jól csinálták büszke, vagyok rájuk.

 

-Köszönöm csajok, jó volt. - fiúk tiétek a pálya, majd bátyámra mosolyogtam, aki a fiúk csapatát vezeti, de mi még is egy csapat vagyunk ő kitalál a fiúknak egy két lépést és mi össze rajuk a csajokkal így a mi tánccsapatunk vegyes tánccsapat. Nagyon jól összedolgozunk.

 

- Na figyelj nagy menő nőszemély ettől tátva marad a szád. – mondta testvérem, majd elkezdtek táncolni a  Madcon- Beggin’ című számra. 

 

Dicséretes munka el kell ismernem ügyesen, összerakták a lépéseket, kedvem szottyant beszállni közéjük. És Adammel ráztuk ketten nagy összhangban ő lépet én léptem tökéletes volt köztünk a tánc harmónia.

 

-          Oké mára ennyi emberek, menjetek haza és pihenjetek legközelebbi próba  jövőhétvégén lesz ahol teszek egy bejelentést. Addig bírjatok aludni és ne szerezzetek ficamot meg törést, szóval vigyázzatok magatokra további jó pihenést skacok.   

-         Köszi.  Hangzott a válasz, majd mindenki ment az öltöző felé átöltözni én maradtam még, és benyomtam a kedvenc zeném Christina Aguilera számát a fightert és tovább táncoltam.

-         Ejnye nővérkém nehogy túl hajtsd magad. – húgom ragyogott és mosolygott, tuti Nahuel az oka, mert tőle sétált hozzám.

-         Mit súgott neked ez a Don Huan? – kérdeztem nevetve.

-         Hogy mi, ki? – habogott Amy.

-         Hát Nahuel ki más? Látszik, hogy oda vagy érte.

-         Micsoda??? Ne viccelj velem biztos csak a hormonok. – mondta mosolyogva.

-         Ezek nem hormonok kicsi szívem ez a szívedből és lelkedből ered.

-         Ha te mondod szerelem doktor. – Hangosan kacagtunk fel mind ketten.

-         Pontosan rendelési időm számodra 0-24 óráig.

-         Oké ezt megjegyzem.

 

-         Szóval mit súgott? – kérdeztem kíváncsian ismét.

-         Az titok. – eközben az arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt.

-         Hát jó, legyen titok.

-         Tudod félek kicsit. – mondta csöppet bánatosan és lefelé görbülő szájjal.

-         Még is mitől mesélj. – kérleltem.

-         Tudod most, hogy anya leszek és David meg fog halni, nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak, hogy szerelmes legyek egy olyan srácba, aki fiatal, olyan önző dolog lenne a részemről, hisz ő szabad úgy érzem magamhoz, kötném egy gyerekkel, ami ráadásul nem is az övé, és egyébként is mi van, ha nem is tetszem neki, nem kockáztathatom ezt meg, hogy összetörjék a szívem ennek a picinek erős anya kell. – hadarta ezt el nekem testvérem egy szusszal.

-         Figyelj ide most nagyon. Egy David közelgő haláláról nem te tehetsz, ezt jegyezd meg, és igen is jogod van szerelmesnek lenned, meg amúgy is látom, hogy tetszel neki, nem tűnik olyan srácnak, aki szórakozni szeretne egy lány szívével. Higgy nekem egy próbát, megér én mindig itt leszek neked ezt ne feledd. Engedj a szívednek hadd, hogy boldog legyen.

-         Ezt pont te mondod, aki fél megnyitni a szívét? – kérdezte kicsit dúlva fúlva.

-         Igazad van, ne haragudj csak egy jó tanács akart lenni, hogy ne olyan légy ,mint én, de ha ez is baj, akkor sajnálom, nem kell többé tanácsot kérned, és nem is kértél, tudom.

-         Ne haragudj nem úgy gondoltam. – mondta és szipogott.

 

-         Tudom és igazad van, de az én szívem soha nem lesz már elég egy szerelemhez. – mondtam csalódottan és elkezdtem könnyezni.

-         Ez butaság, te egy erős nő vagy. – Hallottam meg Dr. Cullen hangját a hátam mögül.

-         Nézze doki sok mindent megéltem, vagyis azt gondolom, aztán lehet, hogy mégse éltem meg eleget, vagy más már belehalt volna, nem tudom, de azt igen hogy az én szívem sose lesz a régi, sose volt jó hisz mindig csak bántottak bármerre jártam az emberi faj kegyetlen és roppant igazságtalan sok emberrel higgye el és velem egészen igazságtalan volt az élet. Így komolyan mondom esélyt, sem látok a boldogságra, annyira összetörtem nincs ember aki össze tudna újból rakni egyszerűen már félek szeretni. Folytonos rettegés fog el mikor jön a következő fájdalmas csapás a sorstól, hogy kit vesz el vagy kit ad és veszítem el nem kockáztatok az érzelmeim el kell zárnom és mélyen elfojtanom.

-         Nézd senki nem mondta, hogy az élet könnyű Erica igazad van a világ kegyetlen, de sok ember túl élte és mert szeretni és nézd boldogok ők is félnek, mint ahogy én is ha elveszíteném a családom belehalnék. Annyi veszély fenyeget, de a szívednek mindig nyitva kell lennie, merj szeretni, különben az élet elúszik az idő csak fogy rohamosan ha nem szeretsz egy olyan érzést hagysz ki, amit sose tudsz megszerezni ezt nem lehet boltban kapni. 

 

Szóhoz sem jutottam csak felkaptam a táskámat és kifutottam a hűvös éjszakai levegőbe, egyszál rövid ujjú pólóba és egy melegítő naciban. Nem elegem van mindenki, megakarja mondani mit tegyek felnézek az égre és térdre esek és sírva fakadok, miért üvöltöm fel. Semmi válasz felállok és tovább futok és a könnyeimtől semmit nem látok, egyszerűen meg kellett volna halnom,de nem én semmit nem tudok jól csinálni semmit! A dokinak igaza van esélyt kéne adnom nyitott szívvel járni, de nekem ez nem megy többé már nem, annyira fáj már nem a szívem a lelkem könyörög a nyugalomért. El fogyott a levegőm egy erős karban találom magam azon a helyen ahol elkövettem szörnyű tettemet. Eressz el akár ki vagy nem megy, mindenki hagyjon békén gondoskodjatok Amyről engem hagyjatok meghalni könyörgöm.

 

-          Ezt fejezd be, de azonnal. – hallottam meg bátyám hangját.

-         Te csak ne szólj bele. – üvöltöttem teli torokból.

-         Erica nyugodj meg itt vagyok. – hallottam átkozott megmentőm hangját fülemnél. Ki pattantam a karjai közül és ezt üvöltöttem neki:

-         Te takarodj a szemem elől, ha akkor nem jössz és rondítasz bele a tervembe ma már boldog lennék egy másik helyen, de nem, mert megesett rajtam a szíved, amit meg sem érdemeltem. Takarodj innen soha többé nem akarlak látni tönkre tettél. Daniel sarkon fordult és elment láttam arcán a fájdalmat, de nem törődtem vele. Egy szó nélkül ment el. Ez nem én vagyok jutott eszembe majd utána futottam a karjai közé ugrottam.

 

-         Annyira sajnálom én nem úgy gondoltam nem a te hibád, hálával tartozom neked.

-         Elég világosan fogalmaztál. –  szólalt meg végre Dan bánatos hangon.

-         Annyira sajnálom annyira félek, ti most itt vagytok nekem,de kitudja meddig? Ha ezt is elveszítem, amit most kaptam belehalok. Nem veszíthetlek el titeket.

-         Nem fogsz hidd el. – Jött oda hozzánk Cullen doki.

-         Daniel soha többé nem mondok ilyet, bocsáss meg egy, önző szemétláda vagyok rossz tulajdonságom, hogy akiket szeretek vagy kedvelek megbántom, de ezt sajnos mindig későn gondolom át és akkor mindig hatalmasat csalódok magamban. – és csak zokogtam az ölelésében erősen szorított magához, mint aki fél, hogy bármelyik pillanatban elveszíthet. Jó érzés volt a szívemnek lelkemnek egyaránt.

-         Semmi baj drága nyugodj meg. Csitítgatott.

 

-         Nem ez nem volt szép tőlem, ezt te nem érdemled meg te egy jó ember vagy, és én most megbántottalak erre nem volt jogom. Doki nézze ,sajnálom, hogy így elrohantam és bátyó tőled is bocsánatot kell kérnem, igen jogod van bele szólni az életembe hisz a testvérem vagy.

-         Nézd hugi ez nem állapot, hogy így viselkedsz ezt más is átélte, amit te átélsz most, de mégsem lett öngyilkos és fohászkodott a halálért. Igen megcsalt az a szemét elvesztettél egy anyát szinte egyszerre és most hugicánk terhessége is itt van ami persze jó hír, de nem törhetsz ki mindig hisztérikus rohamokban és siránkozhatsz a szar életed miatt.

-         Adam ez durva volt, ezt nem így kellett volna. – szólt rá Carlisle testvéremre dühösen. 

-         Nem doktor igaza van, nem siránkozhatok a múlt miatt. Csak túl sok volt az a szemét vannak dolgok, amiket nem tudsz róla, hogy nem csak megcsalt, hanem összetörte a lelkem.

-         Lesz valaki, majd ezen segít újra talpra állít változás kell neked ne ragaszkodj a múlthoz a jelenre és a jövőre koncentrálj.

-         Igen és hozok változást az életembe. – mondtam. Cullenék eközben már ott voltak velünk az út szélén és sétáltunk.

 

-         Miféle változás? – kérdezte meg Amy.

-         Haza utazom Magyarországra ott fogok élni bizonytalan ideig, majd, ha minden jól megy vissza térek, de ha mégsem térnék vissza ide akkor is meglátogatlak benneteket.

-         Most komolyan vissza mész és engem itt hagysz mikor a legnagyobb szükségem lenne rád? – kérdezte sírva a hugicám.

-         Nézd szükségem van a magányra és kontrollálnom kell magamban az érzéseket el kell innen szakadnom egy kicsit. Szeretlek ezt ne feledd és ne sírj, mert átkozottul nincs kedvem sírni. És amúgy is Esmeék biztosan szívesen segítenek neked. A lakást tartsd fenn pénzt, majd küldök mindenképpen, már munkát is kaptam ott.

-         Azt megkérdezhetem még is mikor akartál erről szólni és mégis mikor tervezted ezt el hogy elmész? – törtek ki a kérdések Adamből.

-         Két napja terveztem el és azonnal kaptam munkát is épp ma hívtak fel, hogy enyém a meló és minél előbb menjek ezért jövőhétvégén szombaton utazom, ezt akarom bejelenteni a csoportnak a tánccsapat vezetését Amyre és Reneesmére bízom.

-         Micsodaaaaaa? Hogy rám és Amyre?? Te jó ég. – mondta csodálkozva Reneesme.

-         Szóval tényleg menni akarsz? – kérdezte szipogva húgom.

-         Igen. És ne haragudj rám emiatt.

-         Rendben van menj, de kérlek térj vissza hozzánk. – oda kocogott hozzám és megölelt jó szorosan, de már nem sírt csak szorosan ölelt.