Szebb idők 20. fejezet

Erica szemszöge:

—    Semmi gond. Na gyere, te bunyós banya.
— Nem vagyok, banya – morgolódott, majd besétáltunk a házba.

Mindenki ránk meresztette a szemét, és mosolyogtak közben. Olyan érzésem volt, mintha mindent hallottak volna a kint zajlott beszélgetésünkből. Gyorsan megráztam a fejem, ez nem lehet, csak képzelődőm. Mindegy is. Amy azt hiszem, hamarosan szerelmes lesz. David volt neki az igazi, én tudom, de Nahuel biztos, hogy be fogja lopni magát húgom szívébe. Hát én szurkolok neki, az biztos, hisz ilyen egy jó tesó.  Ránéztem Danielre, mosolygott. Nem bírtam ezt nézni, mennem kellett, el innen minél messzebb.  

- Oh, srácok mennem kell, haza kell ugranom a tánc cuccomért. Esme, köszönök mindent, Carlisle neked is köszönök mindent, azt is, hogy itt alhattunk.  

- Nincs mit köszönnöd, Erica – mondta Carlisle kedvesen.

- Gyere tesó, menjünk.

- De miért? – értetlenkedett hugicám.

- Ha te nem jössz, megyek egyedül, na. Szerinted, miért kéne jönnöd? Szeretném, hogy ott légy a próbán, szükség van az ötleteidre.

- És az nem jó, ha én itt maradok, és majd a lányok, odavisznek? – kérdezte félénken.

-  Felőlem, ha Esme nem bánja. Viszont én megyek.

- Hazaviszlek – szólalt meg Daniel.

- Nem kell hazavinned, majd haza jutok valahogy – mondtam határozottan.

- Úgy is meg kell beszélnünk valamit, hadd vigyelek haza – kérlelt.

- Nem kell, köszönöm.

- Majd én hazaviszlek – szólalt meg Emmet Maci.

- Jó Emmett, hát legyen, vigyél haza te – mondtam egy gyenge mosoly közepette.

- Oké, akkor gyere, Pici lány – mondta vidáman.

- Hát akkor, sziasztok skacok. És még egyszer köszönök mindent, Esme és Carlisle. 

− Várj – szólt utánunk Alice.

− Mehetünk mi is megnézni a próbát? – kérdezte vidáman csacsogva.

− Hát felölelem semmi akadálya, gyertek, ha akartok – habár nem nagyon örültem neki, talán a hangomon is érzékelni lehetett.

− Biztos? - kérdezett rá Alice.

− Persze, gyertek csak, legalább megismeritek a csapatom – hangom bele törődő volt.

–        Akkor ott leszünk, és kösz a meghívást – mondta kuncogva Alice.

–        Ez természetes – mondtam, és mosoly szaladt végig az arcomon, és ez egy igazi mosoly volt.

–        Szuper, imádom a csapatod – szólalt meg hugicám.

–        Jól van, de most már haza kell mennem a cuccomért, meg főznöm is kéne. Mit szeretnél enni? – érdeklődve fordultam Húgom felé.

–        Spagetti, és mondjuk gombakrémleves – majd rögtön folytatta a megkezdett beszélgetését Reneesmeével.

–        Ácsi, te sose ettél gombát – mondtam kuncogva.

–        Bocsi tesó, ezek a hormonok.

–        Na megyek. Sziasztok srácok, akkor gyertek a próbára. Viszlát, Esme - kiáltottam be kifelé menet.

A kocsiban Emmett vicceit hallgattam, és majd belehaltam a röhögésbe, vicces srác. De néha a gondolatom egy személy körül forgott, Daniel. Mi az pontosan, ami megfogott benne, magam sem tudom, de ő annyira jó, és félek, csak egy újabb álomkép, az életemben talán nem is létezik. Valahogy ez a tudat elkeserített. Rögtön lefelé görbült a szám széle. Amit Emmett észre is vett, és hát ismét beszélgethettem, marha jó gondoltam.

− Mi a baj, Picilány? Talán untatlak? Mi volt előbb az a rosszkedv?

–        Semmi, csak eszembe jutott egy nem vidám gondolat. És nem untatsz, sértő még a gondolat is, hogy te untatnál maci – mondtam mosolyogva.

–        És mi volt az a gondolat, ami nem vidám, és szomorúságot okoz neked?

–        Oh, nézd csak, ide is értünk, hát akkor, szia maci, légy jó, a próbán találkozunk.

–        Hé, álljon meg a menet te lány, ilyen gyorsan nem menekülsz. Felkísérlek, rendben, és közben válaszolhatsz.

–        Jól van, rendben, csak beugrok ide a kis közértbe gombáért, meg egyéb dolgokért, oké?

–        Veled megyek oda is – mondta makacsan.

–        Jól van. Azt hiszem, ezt nem úszom meg – mondtam beletörődően.

–        Nem hát. Mondtam is – majd eközben elmosolyodott.  

–        Na akkor igyekezzünk, oh és esetleg főzni is segítesz? – kérdeztem gúnyolódva.

–        Ha szeretnéd, nagyon szívesen segítek neked - arcán levakarhatatlan vigyor volt.

–        Kapj fel egy kosarat.

Tette, amit mondtam, és szorosan a nyomomban volt, nem szólt hozzám, csak kísért, olyan érzésem volt, mintha ő a testőröm lenne. Csak nézte az embereket, elgondolkodott. De vajon mi járhat a fejében, nem tudom, érdekes volt,Emmettet figyelni. A kosaramban volt már sok gomba, meg egy csomó csokoládé, gumicukor, pillecukor, sütemények, savanyúság, és más egyéb dolgok, volt például zöldség is. Az eladó arcán döbbenet futott át. Nem tudta hová tenni a nagy magas, és igen jóképű kísérőm. Persze az eladó csajszi 23 lehet, és igen szexi, nem is értem, miért itt dolgozik, ebben a kis jelentéktelen üzletben. Lehetne modell, szőkés barna haj, 178cm magas kb., és ötvenöt kiló körül lehet, kékes szem, pasik ideálja. Hah, majd kiesik a szeme, úgy bámulja Emci macit, ha ezt Rosalie látná, tuti kikaparná a csaj szép szemét.  Erre a gondolatra hangosan felnevettem, Emmett és a csaj hirtelen kapta rám a tekintetét. Emmettet a gondolkozásában zavartam meg, míg a csajt Emci bámulásában. Jó vagyok, mit ne mondjak, ez futott át az agyamon, és tovább nevettem azon, ahogy elképzeltem a helyzetet. Hm, szőke és szőkésbarna bunyó, te jó ég, több, mint brutális. A kasszánál igen sokat fizettem, de nem bántam, mindent az én kicsi, izé most már nagy hugicámért.  Anya lesz, olyan hihetetlen nagynéni leszek 19 éves koromra, szép teljesítmény, de nem bánom, a lényeg, hogy boldogak legyünk mindannyian. Amy, és én is, és persze a születendő pici.

–        Emmett? – szólongattam.

–        Igen, Erica? – kérdezett vissza.

–        Akkor jössz, és segítesz főzni? – az arcomon levakarhatatlan mosoly terült szét.

–        Persze, ha szeretnéd – mondtam majd ő is szélesen elmosolyodott.

–        Ez esetben irány a konyha macika.

–        Igenis főnök.

Liftbe szálltunk, és nevettünk. Felértünk a harmadikra, és kiszálltunk a liftből, előkapartam a kulcscsomót, és kinyitottam az ajtót, és beléptünk az ajtón, azonnal ablakot nyitottam, olyan állott volt a levegő. Körbenéztem, kicsit kupi volt, de ahhoz képest, milyen volt, huhu tisztára rémképek ezek a fejemben, még egyszer bele se akarok gondolni.

–        Csüccs le.

–        Nem ülök le, segítek kipakolni.

–        Jól van, ez esetben nagyon szépen köszönöm a fáradozásaid.

–        Örömmel segítek – és látszott a szemeiben, hogy ez így van.

–        Oké, akkor most láss neki a gomba megmosásának, vedd ki a hűtőből a tejszínt.

Elég gyorsan haladtunk, kész lett a finom, meleg gombakrémleves, és a spagetti is készen volt, már betettem őket egy- egy tároló dobozkába, még melegen. Kitessékeltem Emmettet a konyhából miután végeztünk. Bementem a szobámba, és előkészítettem a tánc cuccomat, majd átszaladtam hugi szobájába is a cuccáért.

–        Emci maci, bepakoltam mindent, hazamész vagy megvárod, míg lezuhanyzom, mert ha végeztem mehetünk, persze csak akkor, ha van kedved elvinni a próbára.

–        Megvárlak, pici lány, és elviszlek arra a híres nevezetes táncpróbára – majd rám nézett és elmosolyodott.  

–        Nem is híres, de ha te mondod – majd elvonultam zuhanyozni.

A zuhany alatt tomboltak az indulataim, az idióta volt pasim járt a fejembe, dühős vagyok rá még mindig, hogy volt képes a legjobb barátnőmmel összefeküdni, ez rosszabb, mint ha a szöszivel bújt volna össze. Oh szöszi, a pom-pom lányok csapatkapitánya, nem mellesleg van még egy tánc csapata, olyan csapat, mint az enyém, vegyes stílust képviselik, a tavalyi versenyen beelőztük őket, de, hogy az idein mi lesz, az kérdéses, ha rajtam múlik, mi nyerjük az ideit. Szöszi hivatalos nevén, Amanda Parker, egy roppant idegesítő nőszemély, nagyon remélem, nem kell megmutatnunk Cullenéknek, hogy zajlik egy táncharc, valahogy nincs hozzá hangulatom, a szöszivel csatázni. Néhanapján úgy érzem, belefáradtam ebbe az örökös csatározásba.  De ha jól tudom, szöszi is táncpróbát tart, a két sarokra tőlünk lévő épületben, tehát lehetséges, hogy a tánc párbajt nem ússzuk meg a csapattal. Semmi gáz, hát igyekszem megnyerni, és bizonyítani, méltó vagyok még csapatvezetőnek, annak ellenére, mit tettem három héttel ezelőtt. Gyorsan felvettem a melegítő nacit, a fekete toppom, a topánkám, és kitáncikáltam oda, ahol Emmett tartózkodott. A konyhába siettem a kész ételért, majd visszamentem ismét Emmetthez a nappaliba.

-          Mehetünk mackó.

-          Rendben van, pici lány, csinos vagy – jegyezte meg mosolyogva.

-          Köszi – majd visszamosolyogtam rá.

Útközben csak pár szót váltottunk, sikeresen odaértünk, hála Emmett ismerettségének, nem kellett sokat beszélnem tökéletesen, tudta hova tartunk. Pontosan hat kocsi parkolt az épület előtt, kettő ismeretlen, és négy olyan autó akikét tudtam kié melyik. Ránéztem Emcire, meg se kellett szólalnom, már is tudta mit kell tennie, kiszálltunk a kocsiból, majd elegánsan besétáltunk az épületbe.