szebb idők 11. fejezet

Jasper Motorja:

Jó olvasást kívánok! :D


Erica szemszöge:

– Rendben, legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém – mondta, majd össze-vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.
– Családi idill – mondta mosolyogva Emmett.
– Úgy van, és nem is szégyellem, néha a kisebb az erősebb, és ez így is van jól.
– Most sértődjek meg? – kérdezte lágyan, enyhén durcás hangon Amy.
– Akkor egyedül hagysz, ha azt mondom, igen?- kérdeztem kíváncsisággal.
– Ne is álmodj róla, tesó, nem szabadulsz tőlem – mondta teljesen határozottan, mint egy felnőtt nő.
– Mikor lettél te felnőtt nő? Hol voltam az elmúlt három évben?
– Hát, biztos álmodtál, Csipkerózsika – mondta nevetve.
– Hát ez jó, Csipkerózsika, behalok – Emmett, majd meg szakadt a röhögéstől.
– Nem is vagyok Csipkerózsika, nem vagyok olyan szép, mint ő volt, és amúgy sem hiszek a szőke herceg, fehér lovon históriában. Főleg nem a szerelemben, de te ezt pontosan tudod.
– Miért nem hiszel a szerelemben? – kérdezte meghökkenve Edward.

– Mert az egy olyan dolog, amiben nem hiszek. Nem létezik igaz szerelem, a szerelem csak bánatot szül, fájdalmakat. Háromszor voltam szerelmes, és mind a háromszor semmit nem értek a fiúk számára az érzelmeim. Szerinted, én valaha megtapasztalhatom? Én kétlem, már senki nem érdemli meg azt, hogy teljes szívemből szeressem. Nem akarok már magamnak több fájdalmat.
– Jaj, tesó, én is csalódtam, ne add fel a reményt. Be fog lépni az, az igazi, higgy nekem. Adj esélyt, ha nem adsz, többet sose találod meg, akit a szíved-lelked keres – mondta Amy.
– Már megint igazat kéne adnom, ugye? Ezt várod? – kérdeztem csalódottan.
– Nem várok én semmit, és ezt te is tudod, de azt csinálsz, amit akarsz, nem szólok bele az életedbe. És ha nem akarod, nem gondoskodom rólad. Eltűnök, és akkor nem kell többet látnod. Mivel úgy néz ki, ki nem állhatsz. És ez nekem nagyon fáj, de ha nem akarsz látni, elmegyek, és vissza se térek.
– Ne, kérlek, Amy, ne haragudj. Annyira sajnálom, én szeretlek, ne menj el. Csak most, semmit nem látok pozitívan, sajnálom, nagyon igazad van, adnom kell esélyt másnak, és ezt nem azért mondom, mert azt akarod, vagy is nem akarod, de igazad van. Bocsáss meg. Kérlek, könyörgöm. Na, hagyj el te is, nem élném túl. Bántottak már elegen – ezt már sírással a hangomban mondtam.
– Dehogy hagylak, nem lennék képes, csak akkor, ha kérnél rá, de tudnod kell, iszonyatos fájdalmak között. Ne veszekedjünk, menjünk haza jó? Segítek összepakolni. Fiúk, ti is segítettek? Daniel, te maradj vele, jó?
– Persze, vele maradok – mondta lágyan Daniel.
– Húgi, csak nem féltesz, hogy eltűnök?
– Hát, így már nem, hogy Daniel itt marad veled. Te képes vagy eltévedni, és valljuk be, nem akarlak órákig keresgetni - mondta kuncogva húgom.

– Csak kétszer tévedtem el életemben, jaj, te lány, na, menj, intézkedj, itt megvárlak Daniellel - közben elmosolyodtam.
– Aha, még szép, ilyen pasival én is el lennék – röhögve távozott a kórteremből.
– Na ezért, még kap. Csak jöjjön vissza. Ha hazaértünk, halálra csikizem.
– Kegyetlen egy kínzásmódszer.
– Az bizony, de hatásos – mondtam mosolyogva.
– Te is csíkis vagy?
– Aha, nagyon, de miért?
– Csak úgy kérdezem. És hol vagy csikis? – a hangja tele volt kíváncsisággal.
– A talpamon nagyon, és a hasam környékén. Írtóra csikis vagyok, és ezt a hugicám is tudja, úgyhogy, jaj, nekem.
– Hazakísérjelek titeket? – hangja szinte rezgett a levegőben.
– Hát, ha van kedved. Gyere, nyugodtan hozd a többieket is. Elférünk.
– Ha szeretnéd, akkor megbeszélem velük.
– Legalább nem leszek magányos. És persze Amy sem lesz az – kedvesen mondtam ezeket a szavakat és komolyan is gondoltam.

Amyék éppen ebbe a percben érkeztek vissza. A srácok segítettek összepakolni húgomnak, persze Emmett tett egy-két megjegyzést a fehérneműkre. Amin persze mosolyogtam ezerrel. Jócskán perverz a nagyfiú, de nem bántam, hiszen rögtön feldobta a kedvem. Jasper rengeteget mesélt, amit csodáltam, hisz azt gondoltam, hogy ő olyan csendes típus. Már a kocsiban ültünk. Jasper vezetett. Mivel én Jasper, Daniel, Emmett és Renesmee társaságában utaztam, míg Amy Edward, Bella és Alice társaságában utazott. Alice és Amy nagyon jól kijöttek, van egy olyan érzésem a félre tett pénzem oda adhatom szeretett tesómnak, gondolom vásárolni akar majd. Nem sok pénzem van, szóval nem tudom, hogy fogom őt ellátni. Dupla műszakot kell majd vállalnom. Húgom szereti a pénzt költeni, és nekem ezért muszáj lesz sokat dolgoznom. Ő nem hiszem, hogy dolgozni fog. És nem akarom, hogy ő is korán kezdjen dolgozni. Várhat az még legalább két évet. Hisz még csak 15 éves. Nem tehetem ki ekkora tehernek.

– Erica, figyelsz ránk? – kérdezte Dan.
– Igen, persze, csak elkalandoztam bocsi.
– Semmi gond. Jasper kérdezte, most merre forduljon.
– Itt jobbra, majd a következő kereszteződésnél balra, és ott is leszünk.
– Jól van – mondta Jasper.
– Min gondolkodtál? – kérdezte Emmett.
– Oh, férfiak mindig tudni akarják, mi jár a nő fejében. Csak a tesómon gondolkodtam, meg, hogy munkát kell keresnem. Mert, ha jól láttam Alice, és Amy jól összebarátkoztak, és hát tuti vásárolni akar menni, imádott tesóm. És hát nem vagyok, nagyon gazdag, szóval nem tudom minden vágyát teljesíteni. Nekem meg ugye, nincsenek nagy vágyaim – mondtam lemondóan.
– Ne izgulj ezen, Erica, Alice áll mindent. A családnak sok pénze van, emiatt nem kell aggódnod – mondta Jasper.
– Ezt nem várhatom el a családodtól. Sokan vagytok, és nektek kell a pénz.
– Jaj, ugyan, láttad milyen kocsink van? Mindünknek? A pénz nem gond. Jaspernek motorja is van – mondta Emmett.
– Kösz, jót tett az egómnak. A gazdagoknak, jól megy. Én meg keményen gürcölök. De nem gond, megszoktam. Semmi bajom a gazdagokkal, és tudom nem azért mondtad, hogy dicsekedj. Nem szeretek senkit sem kihasználni. És ezt Amynek sem hagyom.
– Nem használsz ki senkit. Ígérem – mondta Dan lágyan. És neki valahogy elhittem.
– Szóval, Jasper, van motorod? Komoly? És milyen gyors, mint állat ugye?
– Igen, van motorom. Komolyan, és gyors, mint az állat. Ducati 848-as.
– Azt a rohadt. Az valami állat moci. És formás a kicsike. És te vetted?
– Nem, Edward vette, eredetileg Bellának, de aztán Edward odaadta nekem.
– Hu, majd meg kell mutatnod a motort. Odáig vagyok értük, habár nem sokat értek hozzájuk. Légy szíves, majd mutasd meg – közben boci szemeket meresztettem.
– Rendben, megérkeztünk – mondta Emmett, aki csak mosolyogott azon, hogy oda vagyok a motorokért.
– Éljen, gyertek utánam. És nem leszólni a berendezési stílust. Habár nem hiszem, hogy ti leszólnátok. De Alice, és Amy ettől tartok.
– Nem lesz gond, majd vissza fogom Alice-t – mondta Jasper nevetve.
– Okés, és köszi – majd adtam neki egy nagy cuppanós puszit.

Eközben Dan, Emmett, és Nessie döbbenten néztek rám.

– Most meg mi van? Csak egy köszönet puszi volt, na, már most úgy nézek, Jazzre mintha a bátyám lenne. Van benne valami harciasság, de közben lágyság is. Ő egy igazi harcos típus.
– Csak meglepődtek – mondta nevetve Jazz.
– Biztos attól féltek, hogy felfalsz mi? Lehet, veszélyes srácnak tartanak. Egy kannibálnak.
– Lehet, de nem akarlak felfalni. Nem is gondoltam rá, habár olyan ízletes az illatod.
– Ne nevettess, még a végén beijednek. Azért ne egyél meg vacsira, Alice nem hiszem, hogy örülne neki.
– Nem foglak. Erre megesküszöm.
– Akkor jó. Na, menjük be – mondtam sürgetően.
– Mi a helyzet, skacok? – kérdezte hugi.
– Semmi különös, a fiúk azt hitték, Jasper megesz vacsira, de nem fog, ezt én is tudom. Hisz nem kannibál.
– Miért mit csináltál, hogy majdnem felfalt? – kérdezte Alice ijedten, mégis mosolyogva.
– Kapott egy cuppanós puszit. Olyan tesósat.
– Ma úgy akartam is panaszkodni. Én nem kapok olyan puszit, mint Jazz? – kérdezte durcásan Emmett.
– Dehogynem, te nagy maci. Tegéd pont ezért érezlek tesómnak, te vagy a védelmezőm.
– Maci? Na, jó neked elnézem. Na, add azt a puszit, hugi.
– Igenis, medve úr – azzal kapott egy jó nagy puszit.
– Áh, ez jól esett az egómnak.
– Gondoltam azért Edwardot, sem hagyom ki, ha nem bánja?
– Én nem bánom.
– Akkor jó. Edwardban van valami lovagiasság, és tele van érzelemmel. Őt ezért kedveltem meg. Igazi úriember – miután ezt elmondtam, neki is adtam egy hatalmas puszit.
– Bennünk nincs is lovagiasság? – kérdezte sértődötten Em.
– Dehogy nem. De ez Edwardban megmagyarázhatatlan. Nézz rá, és Bellára, süt róluk, mennyire imádják egymást. Persze ez Jasperen és Alice-en másképp mutatkozik. Úgy, mint rajtad Emmett, és Rosalie-n, ti a szenvedélyesség hívei vagytok. Esme és Carlisle, ők meg a szelíd romantikát kedvelik, nem szeretik a feltűnést.
– Teljesen jól kiismertél bennünket – mondta Edward teljesen meghökkenve.
– Pedig nem is régóta ismersz minket – kontrázott rá Bella.
– Erről beszélek. Látjátok. Edward és Bella, egyszerre mozdulnak, Edward nagyon félti Bellát. A mozdulat sok mindent elárul. És amúgy, jó emberismerő vagyok. Jasper elveszettnek érzi magát Alice nélkül.
– Ezt honnan tudod? – kérdezte Alice.
– Mikor kimentél egy pillanatra a kórtermemből, akkor vettem észre Jazzen, hogy szomorú lett egy fél pillanatra. De amikor visszatértél jobb kedve lett. Az arca sok mindent elárul.
– Hűha. Te aztán jól ismered az embereket – mondta Nessi.
– Bemehetünk végre? – kérdezte türelmetlenül testvérem.
– Persze – és miközben beszéltem szélesre tártam az ajtót. - Fáradjatok beljebb.
– Köszönjük – mondták egyszerre.

Gondoltam, na, ez a testvéri összhang. Majd beléptünk az ajtón, szép sorjában, mindenki a saját párjával, és most kivételesen nekem is volt párom, Daniel személyében.