Szebb Idők 17. fejezet

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam de kárpótlásul most hozok nektek egy hosszabb fejit! :) Jó olvasást hozzá! :) Üdv:Solya :)
DAVID :)(Amy volt párja)



Amy szemszöge:

Na de most éppen a doki, akarom mondani Carlisle dolgozószobája felé tartok, magával az említettel Carlisle-jal, hogy mindezt megbeszélhessem vele. Hát, lehet, hogy ki fog akadni, ki tudja. Mindenesetre, hamarosan kiderül. Kinyitotta előttem az ajtót, és udvariasan előre engedett.

— Foglalj helyet. Szóval, miről akartál velem beszélni?
— Hát Carlisle, arról lenne szó, hogy tegnap volt Ericának egy rohama, vagy nem is, tudom mit is mondjak, mi volt ez. Nagyon megijesztett. Ordított, zokogott, nehezen nyugodott meg. Remélem, ő is elmeséli majd.
— Értem, igyekszem őt helyrehozni, ezt megígérem neked.
— Lenne még egy dologról szó, nem tudom, hogy elmondhatok-e neki valamit. És attól félek, maga is ki fog akadni.
— Na had halljam, mi nyomja a szíved?
— Szóval, terhes vagyok. És nem tudom, közölhetem-e a tesómmal. És ráadásul nem a volt barátomtól van a kicsi, ez száz százalék. Davidtől van, bent van most is kórházban, biztos látta már doki.
— David Adamsre gondolsz?
— Igen, ő rá gondolok. Ő volt a nagy szerelem, mikor szakítottam a volt barátommal, nála vigasztalódtam, és hát nem figyeltünk, és összehoztunk egy ártatlan kis lelket. Nem akarom őt megölni, már hozzám nőtt, nagyon szeretem már most.
— Figyelj, pár kezelés után megtudom mondani, közölheted-e a nővéreddel rendben? És gratulálok a kicsihez. És persze, ha kell segítség, mi szívesen segítünk neked.
— Nagyon szépen köszönöm. És elfogadom a segítséget. Remélem a nővérem, elfogadja ezt.
— Idővel biztos. Hidd el. Kicsit felerősítem erre a hírre rendben, van?
— Igen és köszönöm, hogy nem háborodott fel. Attól féltem azonnal leszedi a fejem.
— Ez a te életed, ebbe nem szólhatok bele.
— Jó, de mégis maga a szakember doki, ezt magának kell jobban tudni, én még gyerek vagyok ehhez. Meg persze a suli kihagyása se a legjobb.
— Ez igaz. Hát, mivel nem akarod megölni azt a kis lelket, amivel részben egyetértek, másrészt, tényleg nem a legjobb a sulit nem elkezdeni. De az iskolát elkezdheted orvosi felügyelet mellett.
— Lenne az orvosom? – kérdeztem félve.
— Nem vagyok nőgyógyász, de szívesen felügyellek. Ha szeretnéd – válaszolta a doki mosolyogva.
— Köszönöm – mondtam, és boldogan a nyakába borultam, miközben eleredtek a könnyeim. Jaj, bocsánat, ezek a hormonok.
— Semmi gond. Tudom, mivel jár. Szeretnél még valamit mondani? - kérdezte kedvesen.
— Nem, semmit, ennyi volt, köszönöm, hogy meghallgatott.
— Tegezz nyugodtan – mondta szelíden.
— Rendben, akkor köszönök mindent Carlisle. Hát akkor én lemegyek a többiekhez, és felküldöm Ericát.
— Nem kell egyedül lemenned, lekísérlek.
— Hát jó, ahogy gondolod – majd rá mosolyogtam.

Rengeteget segített nekem ez a beszélgetés. Végre egy ember, aki nem vet meg, mert hibáztam. Persze Alice se hibáztatott, csak ő még nem ismeri az egész történetet. De majd egy szép napon neki is elmesélem. Szép lassan értünk le a lépcsőn. Lent a nappaliban akadtunk a fiatalokra. Erica elmélyülten beszélgetett Nahuellel. Egész vidámnak nézett ki a nővérem, sajnos ritkán láttam ilyennek. De úgy néz ki, ez változni fog, észre se vettek minket, vagyis nem egészen így van, Edward és Jasper azonnal észrevettek, de a mutató ujjam a szám elé tettem, jelezve, hogy ne szólaljanak meg, hogy itt vagyunk. Carlisle-t megállásra kényszeríttetem, finoman visszarántottam magam mellé. Ki akartam élvezni ezt a boldog pillanatot, hogy a nővérem egy kicsit boldognak látszik. Carlisle azonnal megértette miért álltunk meg. Ő is mosolyogva figyelte nevetgélő nővérem. Emmett is szakadt a röhögéstől. Erica már a térdét csapkodta, hullott a könny a szeméből, de boldogságában, és nem szomorúságában. Istenem, végre adsz egy kis boldogságot nekünk? Mondd, kérlek ez tartósabb lesz, kérlek, hozd el a szebb időket.

Erica szemszöge:

Amint felmentek Amy-ék. Én mentem Esmével a konyhába a megbeszélt kakaómért.

— És mondd csak Erica, jobban érzed már magad? Mármint az öngyilkosság, hogy jutott eszedbe? – kérdezte kíváncsian Esme.
— Tudod, úgy érzem sok szenvedést kaptam, de viselni kell az élet nehéz keresztjét, csak én, már úgy éreztem, szépen lassan maga alá temet. Elkeseredtem, nem találtam igaz barátokra, összetörtem. A legjobb barátnőm kavart a pasimmal. Nem mintha már most bánnám, hisz ő egy disznó. Részeges, és igen agresszív is néha.
— Bántott valaha?
— Volt rá példa, sajnos. Részeg volt, és nem tudta mit tesz. De ezt is elnéztem neki, persze ő másnap semmire nem emlékezett. Tudtam már egészen kicsi korom óta, hogy el vagyok átkozva a szerelemben. Nehezen hiszem, hogy megtalálhatom az igazit, de bizakodom, csak lesz valaki, aki igazán szívből fog szeretni.

— Lehet, hogy már mered is – mosolygott rám sejtelmesen Esme.
— Ki tudja, lehet – mosolyogtam vissza.
— Menjünk ki a többiekhez – indítványozta.
— Támogatom az ötletet – és meg is indultam a nappali felé, kezemben a kész kakaómmal.
— Na srácok, én akkor megyek, hagylak titeket társalogni – mondta a srácok anyukája.
— Ne Esme, maradj velünk, kérlek. Nekem jót tenne, ha maradnál. Persze, ha titeket sem zavar anyukátok jelenléte – néztem a többiekre.
— Már miért zavarna? – kérdezte vigyorogva Emmett.
— Honnan kéne tudnom, te nagy gyerek!?

— Szóval már nagy gyerek vagyok, na szép kikérem magamnak – válaszolta sértődötten tényleg mint egy morcos 6 éves kisfiú.
— Jól van, nem sértésnek szántam ám, ne haragudj – néztem rá nagy boci szemekkel.
— Ha így nézel, magadhoz hódítasz ám. Nem haragszom.
— Ilyen könnyen el lehet csábítani? – kérdeztem vigyorogva.
— Hát ilyen szép lányok, mint te, könnyen el tudnak csábítani, de azért hű, maradok az én Roseimhoz.
— Ajánlom is, hogy hű maradj – mondtam komolyan.
— Erica mesélsz egy kicsit magadról? – kérdezte Nahuel.

— Persze, hisz mi még nem is találkoztunk. Van egy tesóm, Amy. Egyedül élünk. Sokat dolgozom suli mellett, hogy eltartsam magunkat. Magyarországról költöztünk ide Angliába. Szeretem az esőt. Hogy miért, ne kérdezd. Imádom a kék színt. Volt egy öngyilkossági kísérletem. Javul a lelki állapotom. Imádom a kutyákat, és a macskákat. Imádom a fagyit. Imádok sétálni. Szeretem a filmeket. Imádom a régi klasszikus zenéket. A mai zenéket is imádom. A zongoráért megveszek. Sőt a gitár, oh, az a második kedvenc hangszerem. 18 éves vagyok. Szeptemberben töltöm a 19-et. Szoktam énekelni hozzá, teszem igen hamisan. Azt hiszem ennyi.

— Huha, egész érdekes - mondta csodálkozva Daniel.

— Semmi érdekes nincs ebben. Hidd el. Csak egy ember vagyok a többi közül – mondtam lehajtott fejjel.
— Ne szomorkodj. Van benned különleges, hidd el – mondta Jasper.
— Igen, csak senki nem fedte fel bennem a lehetőségeket - mondtam mosolyogva.
— Hát lehet már valaki, felfedte, csak nem tudsz róla – mondta Edward.
— Lehetséges, majd jobban figyelek.
— Na most én jövök, mesélek néhány viccet – szállt be Emmett is a beszélgetésbe.
— Rendben, Maci, tiéd a színpad – egyszerre nevettünk fel Nahuellel.

— - Elnézést, megmondaná, melyik a túloldal?
- Az ott szemben.
- Hát most már tényleg meghülyülök! Onnan meg ideküldtek!

— Juj, Emmett ez fájt.

— Most én jövök.

— - Hogy hívják a vámpírok adminisztrátorát?
- Vérelszámoló.

— Ez jóóóó volt! De én tudok egy jobbat csajszi.- szólalt meg Edward.

— Elmegy egy 150 kg-os nő a nőgyógyászhoz. Felül a vizsgálószékbe. Az
orvos egy ideig csak néz előre, időnként pislog, majd megszólal:
- Hölgyem, legalább fingjon már egyet, hogy legyen kiindulási alapom!

— Ez durva! Király - már visítoztam a röhögéstől. Oké, még valaki viccet?

— Majd én - lelkesült be Jasper.

— - Jó napot, megvan maguknál az "Összeesküvés elmélet" Dvd-én?
- Ki kérdezi? És miért?

— Uh, ez kínzás! Emmett egy próba?


— Egy fiatalember autóban ül a barátnőjével egy parkban, és könyörögve kéri, hogy engedje, hogy szeretkezzen vele, de a lány nem hagyja. Végül a fiú így szól:
- Ugyan már! Csak félig fogom bedugni!
A lány erre beleegyezik, és azt mondja:
- Jól van, de csak félig... Ígérd meg!
A fiú megígéri, azzal ráveti magát a nőre, és tövig bedugja neki. A lány,
érezve a löketeket, nagyon élvezi, és azt mondja a barátjának:
- Dugd be egészen! Dugd be egészen!
A fiú, kissé szégyenkezve, próbálja menteni a büszkeségét:
- Oh nem! Az ígéret szép szó...

— Ez olyan tipikus tőled. Na most én jövök!

— Fickó elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr, annyit beszélnek arról, hogy a nők meg a férfiak egyszerre élvezzenek el, de nekünk az asszonnyal még sose sikerült.
- Van pisztolya?
- Igen, van.
- Akkor tegye be a párna alá, és amikor elélvezne, lőjön vele a levegőbe. Így a felesége összerándul, és ő is elélvez.
Este csörög a telefon az orvosnál:
- Csessze meg az ötleteit, doktor úr! Kipróbáltam, a levegőbe lőttem, amikor élvezni kezdtem.
- És mi történt?
- A feleségem a szemembe fosott, és megharapta a nemi szervem, ráadásul a szekrényből föltartott kézzel előjött egy pucér hapsi!

— Uh, de gyerekek – szólalt meg Esme megrovóan
— Bocsánat – néztem ártatlan boci szemeimmel.
— Semmi gond – mondta kedvesen mosolyogva.

— Oké, én jövök szólalt meg ismét Emmett.
— - Miért nem helyes dolog a házasság előtti szex?
- Mert könnyen lekésheted miatta az esküvőd.

— Ebbe van valami – mondtam nevetve. - Nahuel te nem mondasz viccet? Biztos te is tudsz valamit.
— Ha nagyon szeretnéd, akkor legyen.

— Két kolibri cseverészik, mikor is az egyik előrukkol régi vágyával:
- Te! Én kíméletlenül meghágom az elefántot!
- Ááááh! Ugyan már! Ne bolondozz!
- De-de! Öcsém, én komolyan mondom!
Kapják magukat a kolibrik, és ráközelítenek az elefántra. Főhősünk felkészülve a kegyetlen kopulációra egész közel repteti magát az elefánt fenekéhez. Mikor azonban nagy lendületet venne a fergeteges orgia nyitányaként a behatoláshoz, a nagydarab jószág egy irgalmatlan recsegőset szellent. A kolibriről az összes toll tovaszáll, ott tájékozódik pőrén. A másik fetreng a röhögéstől. Mire főhősünk:
- Mi van, te nem vetkőzöl le előtte?

— Jézusom ez nagyon atom. A térdem csapkodtam patakzott a könnyem. Ezt nem hiszem el, visítoztam. Komolyan, ha láttátok volna a gondolatom ti is, szakadnátok, mondtam.
— Sajna, nem láttuk – szólalt meg Edward.
— Egy meztelen kolibri istenem. Ez atom.

— Nem baj, ha csatlakozunk? – jött be mosolyogva hugicám.
— Engem nem zavarsz. Maradj a srácokkal, én kegyetlen jókat, röhögtem velük. Doki, akkor menjünk, és beszélgessünk?
— Ha neked megfelel, de ha gondolod, elhalaszthatjuk.
— Nem, kész vagyok. Köszi srácok, mindent. Mondtam könnyeimet törölve.
— Maradjatok éjszakára – mondta csicseregve Alice.
— Nem is tudom, ha anyutoknak és persze aputoknak nincs ellenére.
— Maradjatok nyugodtan csak az a helyzet, osztozni kéne a szobán – mondta Carlisle.
— Nem gond. Alszunk mi hugival együtt.
— Ne már tesóó. Én nem akarok veled aludni.

— Oké, akkor én otthon alszom – mondtam határozottan.
— Aludj velem – hallottam meg eddig csendben üldögélő, dögös, szép szemű megmentőm hangját.
— Én azt hiszem, nem helyeslem igazán – mondtam félénken.
— Miért? – kérdezte kíváncsian.
— Hát izé, kérdezted a húgom.
— Amy? – kérdezte kedvesen.
— Hát néha szellent, és hát néha nyög álmában, de ne röhögd ki, ez komoly – mondta mosolyogva.
— Oké, lehet röhögni – hajrá mondtam nevetve.
— Mi van, én is szoktam pukizni – lépett be Nessi az ajtón.
— Meg én is tesó, ez nem nagy ügy – szólalt meg most már Amy is nevetve.
— Engem nem zavar – a szép szemű szexi félisten.
— Biztos? – kérdeztem félénken.
— Ne izgulj, ez tök természetes – majd rám mosolygott.
— Hallod Erica, ha nyögést hallunk, akkor majd azt gondoljuk, hogy éppen nagyon jól érzed magad Daniellel – szólalt meg Emmett nagy röhögés közepette. Ekkor Rosalie jól nyakon vágta őt.
— Emmett, csak a magad nevében beszélj – szólalt meg Rosalie.
— Emmett, te azt gondolsz, amit akarsz – és tök jól elröhögtem magam.
— Na jó, menj és beszélgess Carlisllal. – szólalt meg Amy.
— Rendben, de mielőtt felmegyek beszélgetni, te addig ugorj át hozzánk pizsamáért, és a tusfürdőkért, meg a fogkefe, fogkrémért, fésűért, parfümért, zokni stb. – ért.
— Oké. Valamelyikkőtök elvisz hozzánk?
— Majd én - Csicseregte Alice és Rosalie egyszerre.
— Rendben, addig is, sziasztok – köszönt el testvérem.
— Szia! - válaszoltuk kórusban.