szebb idők 10.fejezet

Jó olvasást :) Komikat kérek szépen :) Üdv:Solya.

Jacob szemszöge:


Mikor odaértünk a Cullen házba, otthagytam őt. Tudtam, hogy megérzik, hogy ember van itt. Ott mertem őt hagyni, hisz ők biztos nem fogják bántani. Ezzel a tudattal mentem vissza az erdőbe járőrözni. Egész éjszaka jártam az erdőt, de a vámpír nem tért vissza. Hajnalban mentem vissza a Cullen ház melletti kis faházikóba. Fáradtan estem be az ágyba. Mivel drága após jelöltem nem engedte, hogy egyházban legyek Nessievel. Bella engedte volna, de nem akart vitát Edwarddal, amit természetesen megértek. Így, én kaptam a közelben egy kis faházikót, amit Emmett épített Jasperrel. Rose, az én angyalom, kész az a nő, egymás idegeire megyünk, de pont így szeretjük egymást. Vagyis, pont nem szeretjük egymást, megjegyezte „- A kutya kutyaólat kap” hát elég csípős a szöszi, de én se vagyok semmi, kéményen vitázgatunk, tudom, legszívesebben kitekerné a nyakam, de nem teheti. Mivel Nessie kötődik hozzám. És Nessie boldogságát nézik leginkább, habár Edwardnak sem tetszik, hogy pont a lányába vésődtem be.

Na de ilyen a sors, néha Edy-t is szívatom, úgy szoktam becézni, apuka, na, ettől néha a falra mászik. Talán sose leszünk igazán jó barátok, de hiszem, hogy a lánya miatt engedékeny lesz. Nem sokat aludtam, csupán csak öt órát. De amint felöltöztem, fogat mostam, mosakodtam, el indultam a Cullen házhoz. Kíváncsi voltam mi van a lánnyal, akit odavittem hajnalban. Hamar odaértem a házhoz, emberi szem nem láthatta hol is van az én kis házikóm, amit Alice rendezett be, Esmével nekem. Éreztem a finom illatokat, áh, szóval Esme ismét finomat csinált nekünk. Imádom Esme főztjét, ahhoz képest, hogy vámpír, kitűnően főz. És pont, úgy, ahogy én szeretem. Benyitottam, Daniel nem volt sehol, juj, csak nem elfogyasztotta a lányt, akit ide hoztam, remélem nem. Nem szívesen ölném meg őt, hiszen egész jóban vagyunk. És eléggé törekszik arra, hogy jó legyen. Már vásárolgatni is jár Alice-szel, és eddig sose támadt rá senkire, nagyon jó az önkontrollja. Bízom benne, jó srác ő, vagy is jó öreg srác. Daniel, és a többiek lent voltak a nappaliban. Lépteket lehetett hallani, szóval a lány él.

– Persze, hogy él Jacob - morgott rám Edward.
– Neked is jó reggelt, apuka.
– Ne szólíts így, mert megbánod.
– Drágám, hagyd. – mondta Bells.
– Szia, Bells.
– Szia, Jake. Járkál még az a vámpír errefelé?
– Este elkergettem.
– Az jó.
– Már jön lefelé, de nem tisztán hallom a gondolatit. Szívem, ezt te csinálod?
– Nem, esküszöm, nem én csinálom.
– Lehet fiam, hogy ő is olyan képességű, mint Bella, biztosan tudja blokkolni a képességed.
– Lehetséges – mondta kicsit durcásan.

És akkor megjelent a lány, akit idehoztam az este. Egy mélyen dekoltált pizsamát viselt, aminek kék színe volt, jól nézett ki benne. Tuti Alice adta neki a pizsamát. Abszolúte nem zavartatta magát, lazán jött le a lépcsőn, ő teljesen más, mint Bella volt emberként, ezt így ránézésre tudtam. Kedvelni fogom, de talán jobb lesz, ha elkerüli a családot. Az ő érdekében. De ha meg akarja ismerni a családot, nem akadályozom meg. Ez az ő döntése lesz, mint egykor Belláé, amit sose fogok neki beismerni. Hisz nem is annyira bántam, hogy megismerte Cullenéket, hanem az fájt, hogy hazudott nekem. És én szerelmes voltam belé, de rájöttem nem is őt szerettem, hanem a még meg nem született lányát.

Amy szemszöge:

Majd lesz ne mulass, nem fog ennek a látogatásnak örülni, az biztos. Idegesen szálltam fel a buszra, amelyik a kórház közelében rakott le, pont tíz előtt egy perccel. Akkor megláttam a nővérem egy srácba karolva, nevetgélve. Hát hamar letöröm azt a jókedvét, az biztos. És ki az a srác, és kik a kísérői? Mindegy, majd elmeséli kik is ők. Haragudtam a nővéremre, de csupán azért, mert nagyon szeretem őt. Nem bírnám elviselni, ha elveszíteném, egyedül csak ő ért meg. Teli torokból üvöltöttem felé.

– Erica, azonnal állj meg. Ezt most nem úszod meg.
– Ajaj, szia Amy.
– Szégyelld magad, szabályos vagy te, mondd meg őszintén?
– Én…
– Ne próbáld megmagyarázni. Van róla fogalmad mi lett volna, ha te meghalsz? Az istenért, tudod nagyon jól, hogy nekem csak te vagy, aki megért. Azzal a nyakába vetődtem, és bőgtem, mint egy óvódás kisgyerek, akinek elvették a játékát.
– Ne haragudj, hugi, soha többé nem teszek ilyet – mondta majd már ketten sírtunk egymás nyakában.
– És kik a kísérőid?
– Oh, bocsánat, ők itt Emmett, Edward, Alice, Bella, és Renesmee Cullen. Ő itt az orvosom Dr. Carlisle Cullen, na de nekem csak, Carlisle. Ő itt Jasper Hale. Rosalie Hale otthon maradt, ő Jasper testvére.

– Á, Cullenék. Király, végre megismerhetem őket. Amy Nichole Jones vagyok, ennek a lökött lánynak a húga.
– Szia - köszöntek kórusban nekem.
– Honnan hallottál róluk? - kérdezte kíváncsian Nővérem.
– Tudod, van az általad flúgosnak ítélt barátnőm, Christina említette.
– Aha. Szeptembertől másodikos leszel – mondta büszkén.
– Igen, te pedig végzős, és nem lesz kin lógnom, na.
– Azért ne keseredj el, olyan könnyen nem szabadulsz tőlem.
– Ajánlom is – majd ismét megöleltem őt. Egy torokköszörülést hallottam meg.
– Hupsz, bocsánat.
– Ki ez az eszméletlen jó pasi melletted?
– Ő Daniel Matthew Mckenzy. Aki megmentett.
– Áhá, értem. Hello neked, kedves idegen.
– Szia – mondta csilingelő hangján.

– „Nem semmi, a testvéremnek aztán van ízlése, álompasi ez a Daniel. Csak legyünk ketten, kifaggatom erről a félistenről.” Halk kuncogást hallottam meg a hátam mögött, gyorsan hátranéztem, és Edwardot láttam, most már megpukkadni a röhögéstől.
– Mi a gond, Edward?
– Semmi Amy, csak annyira hasonlítasz Alice-re. Ő is ilyen pörgős, és aggódó.
– Értem már, és ezen mi a vicces?
– Semmi, ne haragudj.
– Semmi baj – mondtam tele szomorúsággal a hangomban.

Erica szemszöge:

– Ki ez az eszméletlen jó pasi melletted?
– Ő Daniel Matthew Mckenzy. Aki meg mentett.
– Áhá, értem. Hello neked, kedves idegen.
– Szia – mondta kedvesen Dan húgomnak.

Edward először kuncogott, aztán, majd megpukkadt a röhögéstől. Nem értettem semmit, de nem firtattam. Azt mondta a hugicámnak, hasonlít Alice-re, mert ő is pörgős, ha megtudná milyen vásárlás mániás a húgom. Pont, mint Alice. Edward bocsánatot kért Amy-től, azért mert nevetett. De észrevettem Amy hangján,hogy valami gond van. Már a kórtermemben voltunk mert Carlisle-nak elkezdődött a munka ideje.


– Mi a gond, hugi? Miért vagy szomorú?
– Mark kidobott – mondta szipogva.
– Jaj, kincsem, gyere ide, ne sírj, az egy tapló volt. Kiherélem, ha megtalálom, esküszöm neked.
– Ne kérlek. Hagyd őt, nem éri meg.
– Kemény vagy, csajszi - mondta Emmett.
– Senki nem bánthatja a húgom, mert az megbánja, ha megbántja.
– Megértem – mondta Emmett.
– Szóval mesélj, mi történt? Ha zavarnak kiküldöm őket.
– Nem kell, maradhatnak. Szóval, mentem hozzá, és már az ajtóban ott volt egy dögös vörös, egy száll törölközőben. Kérdeztem Markot, ki is ő, erre azt mondta, az új csajom. Azt mondta, nem vagyok elég jó neki, hogy neki szenvedélyre van szüksége.
– Rohadt szex mániás dög. Bocsi – mondtam lágyan.
– Semmi gond, igazad van, tényleg az. – mondta és jó szorosan megölelt. – úgy hiányoztál.
– Te is nekem, drága. Sajnálom, ami Markkal történt. De ha nincs pasi, az a baj, ha van az a gond, mert akkor féltékeny vagy, félsz, hogy elveszted. Ez egy örök dilemma.
– Igazad van. Se velük, se nélkülük filozófia.
– Az ám, ha ők nem lennének.
– Ne kezd, kérlek csak most ne.
– Oké, nem lesz perverz megjegyzés. De igazam lenne, abban is.
– Na, én kíváncsi lennék rá – mondta Emmett durcásan.
– Oké, mondhatja. Most az egyszer. Nála perverzebb lánnyal nem találkoztam.
– Héj, ezt bóknak veszem – mondtam nevetve.
– Na, halljuk.
– Oké, ha nem lenne férfi, akkor szar lenne a szex. Ehhez kell a pasi, jó szexhez mindenképpen kell. Némelyik pasi tele van romantikával. És nézzük, mi csajok egymásnak nem tudnánk megadni azt a gyönyört, mint egy pasi, na. És amúgy is, természetellenes, ha lányhoz vonzódik az ember. Isten megteremtette Ádámot, és mellé Évát, nem hiába kaptak minket a pasik, fent kell tartani a fajt. De a férfiaknak is kell a boldogság, és mint tudjuk, a szex jó a pasiknak is, és nekünk is, jó stresszoldó.
– Ez egy kész regény volt. Imádom ezt a csajt – mondta Emmett nevetve.
– Miért talán nincs igazam? – kérdeztem kíváncsian. – Jasper olyan feszült vagy, mi a gond?
– Nem volt jó az este. Ma tervez be magadnak egy jó estét, öcsi. – mondta fulladozva a röhögéstől Emmett.
– Em, nem biztos, hogy ez a gond. Ez lehet lelki is, vagy érzelmi. Néha frusztrálóak az érzelmek, amik dúlnak valakiben, Jasper tán valami, nyomja a szíved?
– Nem, de hogy, érzed, hogy vannak érzelmek, amik nyomasztanak? – kérdezte ijedten, és mégis kíváncsian.
– Hát a benned dúló érzelmekről beszéltem, de vannak olyanok, akik megérzik mások érzelmeit is. Én hiszek ebben, én megérzem a különleges dolgokat, mindig az érzéseimre hagyatkozom. Ha rossz előérzetem van, akkor nem indulok el sehova.
– Ez érdekes – mondta csicseregve Alice.
– Igazán, érdekes lehet - lépett be éppen Carlisle.
– Á, Carlisle, mi a helyzet, mikor pattanhatok meg innen?
– Ma délután már távozhatsz. Van hová menned?
– Igen, van egy lakásom.
– Én vigyázok rá doki, ígérem – mondta szeretett hugicám.
– Nem kell ápolgatni, nagy vagyok már - füstölögtem.
– Persze, és ezért lettél öngyilkos is, nem?
– Ez övön aluli volt.
– Bocsánat, de igazam van.
– Te csak azt hiszed, semmit sem tudsz.- mondtam sértődötten.
– Hát, nagyon is sokat tudok. Ne veszekedjünk, megint ápollak, és kész.
– Ez az én feladatom lenne, én, vagyok az idősebb.
– Legközelebb te segítesz nekem, ha bármi lenne – mondta mosolyogva húgom, majd rám kacsintott.
– Rendben legyen úgy, megint győztél – mondtam csalódott mosollyal az arcomon.
– Ezt már szeretem. Szeretlek, nővérkém. – mondta, majd össze- vissza puszilgatott.
– Én is szeretlek, hugicám.