Szebb idők 15. fejezet

Jó olvasást! Csak előre szólok ez olyan átvezető feji :D Üdv: Solya :)

Amy Ruhája: ( Ebben indul vásárolni)


Amy cipője:


Erica felsője:(Ebben indul vásárolni)


Erica Nadrágja:


Erica cipője:




Alice szemszöge:

—Nézz az órára, mert ha nem nézel rá, el fogsz késni.
— Jézusom, öt perc múlva tíz??? – sipítottam.
— Igen, drágám. Elmenjek veletek vásárolni?
— Igeeeen – mondtam boldogan.
— Akkor indulás, szépségem, vár ránk a pláza.

Azzal elindultunk a lányokért. Remélem, tényleg jó lesz a mai nap. Hirtelen egy halvány látomás tört rám a lépcsőn lefelé. – Mit látsz, szívem? – kérdezte férjem kíváncsian.
— Nahuel jön hozzánk, látogatóba, oh és ő is jön velünk vásárolni – eközben ragyogott a szemem, míg ezeket közöltem kedvesemmel.
— Mikor érkezik? – kérdezte szerelmem.
— Két perc múlva befut.
— El fogunk késni, ha most nem indulunk el.
— Nyugi szívem, nem fogunk, Erica és Amy éppen most döntik el, mit is vesznek fel, és elárulom mindkettő irtó szexi lesz.
— Oh, ez meglepett. Juj, Emmett, hallom ő is jönni akar, és Daniel érzései is erről árulkodnak – mesélte kedvesem mosolyogva.
— Ez remek. Daniel nagyot fog nézni, az tuti, Rica nagyon kicsípte magát.
— Ajaj, ha a pasik megnézik Ericát, tuti, ki fog akadni.
— Hát ki tudja? – kérdeztem nevetve.
— Ez nem is kérdés, Édes. Hisz nézz csak rá, fülig szerelmes, pedig csak párszor látta őt.

— Ez teljesen igaz, szinte rosszabb, mint Edward volt – mondtam nevetve.
— Ebben igazad van, kedvesem – mondta ő is kacarászva.
— Már tudom, miért szeretlek annyira – mondtam majd forrón megcsókoltam.
— Ő, és megtudhatom, kegyed, miért szeret? – kérdezte kíváncsian.
— Mert szinte mindenben egyetértünk. Te nem így gondolod? – érdeklődtem.
— Oh, dehogy is nem, teljesen egyet értek veled, szépségem. Na, jön már Nahuel?
— Egy fél perc, már érzem az illatát- válaszoltam kedvesen.
— Én is érzem, akkor fogadjuk őt – válaszolta kedvesem.
— Én akarom kinyitni az ajtót. Család a nappaliba, jön Nahuel – kiáltottam el magam.
— Oké Alice, megyünk már – mondták a többiek lelkesen, rég nem látták már a félvér fiút.
— Sziaaa, Nahuel - ugrottam visítva a nyakába, szegény srácnak.
— Szia Alice, rég láttalak, még mindig pörögsz, látom – mondta mosolyogva.
— Nahuel, jó újra látni, hogy vagy? – kérdezte Jasper.
— Köszönöm jól, mint láthatod, átszoktam az állat vérre. Hát Nessie merre van? Sokat nőtt már?

— Szia, kiscsávó – köszönt Emmett.
— Áh Emmett, jó látni.
— Itt a híres Nahuel, akinek az éltem köszönhetem? – kérdezte Nessie.
— Hát te lennél Nessie? Jól megnőttél kislány, mikor utoljára láttalak, igen kicsike voltál. – mondta büszkén mosolyogva.
— Nem vagytok éhesek? – kérdezte Esme.
— Én most nem vagyok éhes, de azért köszönöm – mondta Nahuel.
— Velünk tartasz vásárolni? Éppen most indulunk, Erica és Amy, ők tesók és emberek, ennyit tudnod kell róluk. Szóval, velünk tartasz? – kérdeztem izgatottan.
— Persze, hogy veletek tartok, úgy is kell nekem néhány ruha – majd rám nevetett.
— Remek, akkor induljunk, mert a lányok biztos tűkön ülve várnak minket – mondta szerelmem.
— Oké, akkor, szia anya, majd akkor jövünk Ericával, és persze Amy is jön.
— Jó, de Alice, ne fáraszd le őket nagyon – mondta Esme.
— Jó, majd visszafog Jasper, vagy Huel, ha nagyon túlzásba esnék.
— Akkor jó vásárlást srácok – mondta anya boldogan.
— Köszönjük – feleltük együtt. Majd kiléptünk az ajtón, két kocsival mentünk, Emmett és Nahuel Emmett Jeepjével mentek. Mi meg az én gyönyörű sárga Porshe-mal mentünk.
— Várjatok meg! – kiabálta Daniel, ami felesleges hisz vámpírhallásunk van.
— Jó, gyere gyorsan, így is késésben vagyunk. Pattanj be – kérte kedvesen Jazz testvérünk.


Erica szemszöge:

Életemben először izgatott voltam egy fránya vásárlás miatt. Este kisírtuk magunkat, megígértem hugicámnak, többet nem ijesztek így rá. És, hogy ma alaposan elbeszélgetek a dokival. Késve ébredtünk, már negyed tíz volt, mikor felkeltünk, felváltva mentünk fürdeni, mivel közös fürdőnk van. Amy tíz perc alatt lefürdött, nekem negyed órába telt, ezzel húgom idegeire mentem. Kiválasztottam egy fekete, dekoltált felsőt, egy fekete farmert, és egy fekete magassarkút. Hugicám merészebb volt, ő egy mini, egybe ruhát vett fel. Irtó szexin nézett ki. Persze megkérdeztem, nem tartja ezt e túl merésznek, erre azt mondta, jó ez így. Én nem tiltakoztam, hisz jól állt neki, és nem tiltom meg, hogy hogyan öltözzön fel. Gyorsan megcsináltam a haját, lágy hullámokat kapott, és így még dögösebb volt, már most tuti, hogy a fiúk csorgatni fogják utána a nyálukat, ha meglátják. Én is lágy hullámokat kaptam, ami beismerem, jól ált. Hugi halálra dicsérte az öltözékem. Tény, nem festettem olyan rosszul, mint általában szoktam. Már elmúlt tíz, és Alice még sehol, addig ellenőriztem, hogy meg van-e a bankkártyám, és persze, hugi bankkártyája is meg van-e, csináltattam neki egyet. Remélem örülni fog neki. Hát majd kiderül perceken belül.

— Amy, gyere ide, adni akarok valamit.
— Na ne csigázz, mi az? Add már oda, na – mondta kérlelően, bevetette a boci szemeket is.
— Íme, itt van a bankkártyád, használd mértékkel, nincs rajta egy vagyon, de tudsz költekezni – mondtam mosolyogva.
— Kösziiii, kösziiiii – eközben a nyakamba ugrott.
— Szívesen. Szeretlek, hugi.
— Én is tesóóóóóó – össze-vissza puszilgatott. Ekkor megszólalt a csengő.
— Na menj ajtót nyitni, biztos Alice az – mondtam lelkesen.
— Oké, repülők.
— Szió, Alice – mondta Amy a vendégünknek.
— Sziasztok - kiáltott be úgy, hogy én is halljam.
— Szia, Al. Mizújs?
— Hát, van egy meglepi, jönnek a fiúk is vásárolni velünk.
— Kik is jönnek?- kérdeztem izgatottan. Valahogy reméltem, hogy Daniel az egyik, mert már igazság szerint nagyon hiányoltam, na meg persze Emmettnek is örülnék.
— Hát Jasper, Emmett, Nahuel, és Daniel – mikor ezt közölte vigyorgott.
— Ki az a Nahuel? – kérdeztük egyszerre tesómmal.
— Ő a család egy barátja. Látogatóba jött, de lehet, ideköltözik, és szeptembertől ő is a mi sulinkba fog járni.
— Az jó – közölte vidáman hugi.
— Na menjünk, ne várassuk meg a fiúkat – említette Al, és elindultunk lefelé.

Mikor Alice kijelentette, hogy Daniel is jön, akkor hatalmasat dobbant a szívem, örültem a ténynek, hogy velünk tart. És Emmett, az a poénzsák is jön, ez még jobban mosolygásra késztett. Biztos tartani fogja a jó hangulatot. És végre elfelejthetem a tegnap este történteket, nem akarok ma rá gondolni ,de a doktornak muszáj leszek megemlíteni. Megláttam Alice Porsche-jét, és Emmett Jeepjét. Hogy honnan tudom, hogy Emmetté? Mert mesélt róla, az ő „kicsikéje”, na és Alice-nek a Porsche-ja a „kicsikéje”.Amy és Alice hangja ébresztett fel a gondolataimból.

— Dögösek vagytok – hallottam meg Al hangját.
— Köszi – motyogtam, mert a figyelmem egy aranyszínű szempár tartotta fogva, az én barna szemeimet.
— Oh atyám, micsoda férfi – hallottam Amy ámuldozását.
— Lányok, ezt majd a plázánál, ha lehet. Beszállnátok? – kérdezte Al vigyorogva.
— Aha – csak ennyire futotta tőlünk.

Sose babonázott még így meg egy férfi sem, mint Daniel. Nem tudom, mi történt velem, de késztetést éreztem arra, hogy a karjai közé bújjak. Ezért, hátraültem mellé. Amy panaszosan felnyögött, mert nem tudott egy értelmes mondatot kinyögni. Egy kárörvendő mosoly terült szét az arcomon.

— Most mit nevetsz? – kérdezte sértődötten.
— Semmit. Szia Daniel, jó újra látni – majd adtam neki három puszit.
— Szia Erica, téged is jó látni – mondta egy félholdas mosoly kíséretében.
— Amy, te Emmettékkel utazol, ha nem baj - említette Jasper.
— Semmi gond. Szívesen társalgok Emmettel, és a másik sráccal – ezt totál ködös szemekkel mondta.
— Meg hiszem azt – mikor ezt mondtam, nevettem.
— Te is úgy nézel ám, láttam - most már hugi is nevetett.
— Na jó, lebuktam. Na menj, ne várasd meg Emci maciékat.
— Oksa. Addig is, sziasztok – majd megfordult, és a másik kocsi felé vette az irányt.
— Szia Jasper, de jó látni – ezt már a kocsiban mondtam.
— Én is örülök a viszontlátásnak – eközben elmosolyodott.
— Milyen szemekkel is néztél? – kíváncsiskodott Daniel.
— Ködös, szerinte – itt éreztem, hogy elpirultam.
— És kire néztél olyan tekintettel? – kérdezte csicseregve Alice.
— Danielre, mert olyan szép szemei vannak – mondtam mosolyogva.
— Tényleg szépnek találod a szemeim?
— Miért, zavar? Amúgy igen, tényleg szépnek tartom – majd rámosolyogtam Danielre, miután befejeztem a mondatom.
— Na jó, siessünk, mert neked kettőre apukánknál kell lenned, és egy csomó dolgot akarok elintéztetni veletek – csacsogta Al.
— Na ennek, Amy örülni fog, az tuti, ő imádja az ilyen dolgokat.
— Te nem szereted? - kérdezte meghökkenve Daniel és Jasper egyszerre.
— Nem igazán – válaszoltam félénken.
— Na itt is vagyunk. Szálljatok ki, gyorsan-gyorsan, mert Amy-ék ránk várnak.
— Igenis, főnökasszony – azzal kiszálltunk. Daniel kinyitotta nekem az ajtót, majd kisegített. Majd elindultunk a nagy vásárlásra.