Szebb idők - 4. fejezet

Szebb idők
4. fejezet

Daniel szemszöge:

- Alice, felébredt. Ez olyan jó - úgy ujjongtam, mint egy ötéves kisgyerek az új játéknak.
- Örülök neki, hogy örülsz. – mondta Alice kedvesen. Egy torokköszörülés miatt, elengedtem Alice-t, és hátranéztem. Jasper volt a hátam mögött.
- Ti mit csináltok? – kérdezte gyanakvóan Jasper.
- Drágám, Daniel jó híreket kapott arról a lányról, akit megmentett – mondta Alice higgadtan.
- Arról a lányról, akiről nekem meséltél? Erica, ugye?
- Igen, ő az.
- Elnézést, beavatnátok engem is? – kérdeztem kíváncsian, nem értettem a beszélgetésük lényegét.
- Semmi lényegesről nem maradtál még le, Dan. – mondta Alice mosolyogva.
- Mi az, hogy még? – kérdeztem kíváncsian.
- Idővel megtudod, észre fogod venni a változást – mondta most Jasper valamivel kedvesebben.
- Na, jó, ha nem akartok semmit elárulni, akkor meglátogatom a lányt – mondtam csalódottan, kicsit durcásan.
- Menj csak!
Azzal kimentem a szobából.


Jasper szemszöge:

Nekem szimpatikus ez a Daniel srác. Elment Alice-szel vásárolni, ez nem tetszik. Remélem, nem szándékozik elvenni a feleségem, habár nem éreztem ilyet, sőt Edwardot is megkértem, hogy vizsgálja meg a gondolatait, mert gyanúsan jóban van kedvesemmel. Bízom Aliceben, ez nem kétséges, de Danben ilyen szinten nem nagyon. Edward azt mondta, Daniel gondolatai inkább Ericán, akörül a lány körül forognak. Edward szerint túlságosan is megkedvelte. Azt mondja, első látásra beleszeretett. Hát lehet, van benne valami. Mert mikor egy helységben vagyok vele, és nagyon gondolkozik, akkor érzem, hogy kötődik valakihez. De olyan hirtelen beleszeretni valakibe. Oké, Edward is elég gyorsan beleszeretett Bellába, létezik, hogy megint megtörténik az újbóli csoda, és ismét egy ember, és vámpír szerelem lesz?

Ez igen veszélyes, hisz, ha a lány megtudja, kik vagyunk, a Volturi újból közbeléphet. Ja, és most már Daniel a családba tartozik, lehet, örökre velünk marad, mi lesz, ha el akarnak majd emiatt pusztítani? Igazság szerint, ezért is nem akartam, hogy Daniel nálunk éljen. És persze az sem tetszik, hogy ilyen jóban van kedvesemmel. Edward is nagyon jó testvére Alicenek, de Edward más, Dan nem biztos, hogy testvérként tekint kedvesemre. Oh, fene, mért vagyok ilyen féltékeny? Alice már leélt velem nagyon sok évet, és eddig sose csalt meg, akkor miért most tenné meg? Semmi esély rá, hiszen érzem, hogy szeret engem. Na, férfiból vagyok, és védem az igaz szerelmet, ez bennünk van, hogy így kell cselekednünk.

– Jasper, kevesem beszélhetnénk? – halottam meg kedvesem hangját.
– Persze, megyek.
– Mi van öcsi, valami rosszat csináltál? – kérdezte Emmett.
– Nem hiszem, Emmett.
– Ja, persze.
– Jól van, inkább megyek.

Felmentem a lépcsőn, szép, lassú, emberi tempóban a szobánkig, majd benyitottam. Kedvesem mosollyal az arcán ült az ágyon.

– Gyere, ülj le mellém.
– Miről szeretnél beszélni?
– Danielről, és Ericáról.
– Csak nem látomásod volt róluk?
– De bizony, az volt.
– Mit láttál?
– Danielt és Ericát boldogan, és szerelmesek egymásba.
– Komolyan? Ez olyan Edward Bella féle szerelem lesz?
– Az biztos, nagyon szeretni fogják egymást, lehetséges ugyan úgy, mint Ed és Bella.
– Újból vámpír ember szerelem, ez veszélyes. Tudod, szívem, a Volturi múltkor sem nézte ezt jó szemmel.
– Tudom Jazz, de nem hinném, hogy ez most gondot okozna, hiszen már van, tapasztalatunk, ezért szépen elrejtjük. Senki nem fog erről tudni. Csak mi.
– Igazad van, már van gyakorlatunk. Már nincs se James, se Viktória, se Laurent. De lehetnek mások.
– Jobban vigyázzunk.
– Alice, nem mindig vannak látomásaid, hogyan fogjuk ezt ki védeni?
– Jazz, egyre többször vannak látomásaim.
– Tessék?
– Mondom, többször vannak látomásaim.
– De mégis hogyan?
– Szerintem, vagy Erica, vagy Dan, van a dologban. Megtisztítja a jövőt, de ez még semmi, látom Nessie jövőjét is. Kicsit homályosan, de látom.
– Ezt eddig miért nem mondtad senkinek sem?
– Mert neked akartam először elmondani. És azt is mondani akarom, hogy Daniel csak a testvérem, nem kell féltékenynek lenned. Csak téged szeretlek.
– Ne haragudj, hogy kérdőre vontalak, csak aggódom, ennyi az egész.
– Semmi gond, elhiszem neked.
– És nem karok ismét csalódást okozni, mint például legutóbb.
– Nem okoztál csalódást. Jasper, az baleset volt, és nem történt semmi baja Bellának. Látod, most boldog anyuka, és feleség, és ráadásul vámpír is.
– De ha én nem támadok rá, mikor elvágta a csomagoló papír az ujját, nem szenvedett volna annyit, mert miattam hagyta el Edward Bellát.
– Megint elölről akarod kezdeni? De most boldog, és ha másképp alakultak volna a dolgok, lehet Nessie sem lenne.
– Igazad van, de akkor is, bűnösnek érzem magam.
– Ne érezd, ami megtörtént, megtörtént, a múlton nem tudsz változtatni. Élj a jelennek, és a jövőnek.
– Igazad van, kicsim. Nessie és Bella mindenki életét boldogabbá tette. Nekem is sokat segített, ő olyan megmagyarázhatatlan lény a számomra, a legjobb testvér. Persze Rose és Emmett is nagyon jó testvér. De Nessie más, ő egy csoda.
– Ez teljesen igaz. És én mondom, lesznek még csodák szívem.

Alice utolsó mondatát olyan célozgatósnak éreztem, de nem kérdeztem rá. Ehelyett mélyen a gondolataimba merültem.

Daniel szemszöge:

Éppen a kórház felé tartok, iszonyatosan izgulok. Ch, izgulni egy vámpír, röhej, de még is így van, az a lány atya ég. Én beleszerettem. A felismerés villámcsapásként ért. Beértem a kórházba, itt állok az ajtaja előtt. Érzem Carlisle illatát, valószínű bent van nála. És nyílik az ajtó, Carlisle lép ki.

– Szia, Daniel.
– Szia, apa. Bemehetek hozzá?
– Persze, menj csak, de vigyázz, kicsit érzékeny.
– Ígérem, vigyázni fogok.
– Jó, majd akkor otthon találkozunk, fiam.

Beléptem az ajtón, és megláttam Ericát az ágyon feküdve, bekötött kezekkel. Belenéztem gyönyörű barna szemeibe. Teljesen elvarázsolt.

– Szia – köszönt rám bársonyos hangján.
– Hello. Daniel Matthew Mckenzy vagyok. Hát izé, én mentettelek meg.
– Erica Leila Jones vagyok. És köszönöm, hogy megmentettél.
– Igazán nincs mit. Bármikor megtenném újra.
– Jaj, ne bókolj, még a végén belepirulok.
– Igazán jól áll, ha elpirulsz.
– Na, jó, elég volt a jóból, jó lenne felébredni.
– Hiszen fent vagy.
– Na persze, inkább alszom, ez tuti, mert éppen egy helyes srác bókolgat nekem, ez csak egy álom lehet.
– Ez nem álom, hanem valóság.
– Talán végre jönnek a jobb idők? Annyi szenvedés után?
– Mesélj nekem, mi történt veled, hogy az öngyilkosság mellett döntöttél?
– Az hosszú történet, és nem hiszem, hogy érdekelne. Soha senkit nem érdekeltem igazán, mindenki csak kihasznált.
– Bízz bennem, sose lennék képes téged bántani. Egy örökkévalóságon át hallgatnálak.
– Hát, ha ilyen sok időd van, akkor szívesen mesélek neked.