Szebb idők 7.fejezet

Kívánok jó olvasást a fejihez!! :)

Erica szemszöge:

– Ne butáskodj, te ne haragudj, nagyon megbánthattalak. És ráadásul virágot hoztál, meg sem érdemlem.
– Dehogynem, szívesen hoztam. És hoztam hozzá csokit is, nem tudom, szabad-e, de hallottam, hogy a kórházi koszt nem a legjobb.
– Hát, igazak a pletykák. Köszi, a virágot, és a csokit.
– Nincs mit.
– Köszönöm, hogy bejöttél hozzám azok után, ahogy viselkedtem veled, nem ezt érdemled, hisz te csak kíváncsi vagy, mi vezetet az öngyilkosságomhoz.
– De ha nem szeretnéd elmesélni, megértem. Hiszen senkid nem vagyok, nem is vonhatlak érte felelősségre, és nem is akarlak, hidd el.
– Nem, el kell mesélnem valakinek, muszáj. Remélem, nem mondod el senkinek, hiszen gyerekesnek fogod tartani, én tudom.
– Ígérem, nem mondom el senkinek, bízz meg bennem. Nem tudhatod, hogy milyenek fogom tartani, az okot, amiért ezt tetted. Én nem ítélkezhetek. Kíváncsian hallgatlak.

– Tudod, az élet nekem sose volt zökkenőmentes, de ez minden emberre igaz. Csak én már nem bírtam a terhelést, amit kaptam az élettől. Sok volt nekem egyszerre. Kiskoromban az igazi szüleim elhagytak, nevelő szülőkhöz kerültem. Nagyon kicsi voltam, mikor hozzájuk kerültem, csak 2 éves voltam. De nevelő anyám úgy szerettem, mintha igazi lett volna. Boldogságban éltünk együtt, csak mi hárman, nagyon szerettek, úgy neveltek, mintha a saját lányuk lettem volna. Mindent megkaptam, amit kértem. Igaz nem voltunk gazdagok, de amit tudtak megvettek nekem. Aztán jött a tragédia, 12 éves voltam, mikor nevelőanyukám elhunyt egy egyszerű, rohadt tüdőgyulladás végzett vele. Kegyetlen egy nap volt az akkor. Aznap csak zokogtam, és ordítottam. Nem akartam elhinni. De sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez a kegyetlen valóság. Halála után egy hétre volt a temetés, rengetegen ott voltak, egy csomó koszorú, mind búcsúzó szöveggel, legszívesebben ordítottam volna mindenkivel, hogy húzzanak haza, nem kell a sajnálkozás, én anyámat szeretném visszakapni, de egyszerűen a fájdalom megbénított. Sírtam, és alig kaptam levegőt.

– A zenébe temetkeztem. Teltek az évek. Sokszor említették, szülői értekezlet, érted? Ahová az anyukák járnak. De nem nekem csak apu volt, ebbe a szívem szakadt bele. Később apuval voltunk egymásnak a támaszai. Nem mindig beszéltem, csak akkor, ha muszáj volt. Aztán elköltöztünk ide, Angliába. Apa itt kapott egy jó kis állást. Ő kertész, és igen profi kerteket tervez. Lehet, hogy gázul hangzik, de nagyon is szép munka. Aztán középiskolás lettem. Újból kezdődtek a gondok, újból kaptam a megvető pillantásokat, a beszólásokat. Nem vagyok egy szépségideál, ahogy láthatod, és nem vagyok vékony csontváz sem. De ha egyszer így érzem magam kicsit jól. De nem, még ezért is szekálnak. Volt egy fiúm, egy napig, Ch… gáz. Gyorsan elhagyott sosem hallottam felőle többet. Volt mikor szerelmet vallottam, hiú voltam, azt hittem majd beszélhetünk egyszer, de hisz ő volt a nagymenő én meg a szerencsétlen.

Mit is várhattam, de hát a szívnek nem lehet parancsolni. Azt mondta, miután bevallottam mit érzek, majd megbeszéljük, mondanom sem kell nagyon megbeszéltük, azután nem is szólt hozzám. De ezen is túltettem magam. Továbbléptem, találtam mást. Összejöttünk, azt mondta szeret, én hittem neki, 9 hónapig voltunk együtt. Minél előbb szeretett volna velem ágyba bújni, de én nem az a fajta lány vagyok, aki csak úgy lefekszik bárkivel, na, jó ő nem bárki volt, hanem a pasim, de akkor, is ez nekem túl gyors volt. Hát meg is lett az eredménye, éppen mentem át hozzá, mert azt mondta beteg, és ezért nem találkozunk. Én naiv hittem neki, gondoltam meglátogatom, és mikor benyitottam a legjobb barátnőmmel hentergett, a disznó. Kirohantam a lakásból és bőgtem, mint egy kis csitri, és azért vesztettem el a srácot, mert féltem vele lefekdüdni. Hisz még mindig szűz vagyok, na, nem nagy ügy, ja és 18 vagyok, de mindenkinek azt hazudom, hogy 19 vagyok. Igen 18, és még szűz vagyok, meglepődtél mi? De ez van, kicsit mindenen túl sokat parázok. Mert bennem volt a félsz, mi van, ha lefekszem vele, és másnap otthagy és annyit mond erre vártam 9 hónapja és most vége mindennek. Utánam szaladt, és tudod mit mondott? Hogy nem az volt, aminek láttam. Nem az, aminek láttam, Jézusom, két összegabalyodó embert csak jól látok nem? Aztán egyre több kudarc ért, és én nem bírtam, érted, nem volt kinek elmondanom. A szívem, és a lelkem darabokban volt, és van is talán sose javulok meg teljesen. Ez vezetett az öngyilkosságomhoz. Az összetört lelkem, ha még van egyáltalán és a szívem, ami még dobog.

– Sajnálom, hogy ennyi mindenen át kellett menned. Sajnálom, anyukádat, és sajnálom, hogy mások neked fájdalmat okoztak. Az a srác pedig, tuti nem volt normális, mert otthagyott téged. Azért, mert még nem voltál hajlandó vele szeretkezni, ez nem elég ok, hogy máshoz meneküljön. Hiszen, ha igazán szeretett volna, megértette volna. És légy büszke magadra, mert te nem adod magad könnyen, természetesen az ártatlanságodra is légy büszke. Soha, semmit, ne siess el. Te egy aranyos, kedves lány vagy, és szép is vagy, és az alakoddal nincs semmi gond. Mert kicsit dundika vagy, ami igazán szép, vagy és ha lehetne lehetőségem, én veled lennék. Büszke lennék rád. Bocsáss meg, ne haragudj, ezzel nem lerohanni akartalak.

– Én nem haragszom, azt hittem, hogy te is ítélkezni fogsz felettem. Tisztára úgy érzem, mintha, te egy másik korból jöttél volna. Te egy kihalófélben való, kedves pasi vagy, legalábbis, remélem, hogy ez az igaz oldalad, és nem a csajózos dumád. Kezdelek megkedvelni, de ne bízd el magad. Meg kell értened, hogy nem szeretnék csalódni többet, elég fájdalom ért már.

– Megértelek, teljes mértékben, hidd el nekem. És nem a csajózos dumám adtam elő, nekem olyan nincs is. Én mindig magamat adom. Mit szólnál, ha barátok lennék?

– Benne vagyok. Legyünk barátok.
– Ennek örülök. Lassan mennem kéne. – mondta rosszkedvűen.
– Sajnálom, hogy menned kell, de remélem, meglátogatsz még.
– Mikor engednek ki?
– Két nap múlva.
– Jön valaki érted?

– Hát, a húgom el van a pasijával, apu meg egy fontos ember kertjét rendezi át. Szóval nem valószínű.

– Ha gondolod, bejövök érted, és hazaviszlek. Aztán akkor beszélhetünk megint, de ha gondolod, holnap is bejöhetek.

– Nyugodtan, bejöhetsz holnap is, és eljöhetsz értem. Hálás vagyok neked. Jó, hogy végre van egy barátom, akivel majdnem mindent megbeszélhetek.

– Na ja, a csajos dolgokat nehéz lesz velem megbeszélni, de bemutatlak a lánytestvéreimnek, ha gondolod.
– Hány lánytestvéred van?
– 4, és három fiú.
– Ejha, kicsit sokan vagytok.
– Mind örökbe fogadott gyerekek vagyunk. Esme, és Carlisle Cullen örökbe fogadott gyermekei.

– Áh, szóval az orvosom az apukád? Nagyon jó fejnek tűnik.
– Az is, elhiheted.
– Hogy hívják a testvéreid?
– Alice, Jasper, Bella, Edward, Emmett, Rosalie és végül Renesmee.
– Oh, a Renesmee, és az Emmett, nem mindennapi név. Olyan régimódi, de határozottan tetszik. Főleg az Emmett név. Olyan karakteres.
– Aha, az. Akkor holnap bejöjjek?
– Szívesen látnálak, de csak akkor, ha ez nem okoz gondot.
– Nem okoz, hiszen szünet van, és apuék elengednek.
– Megismerhetném a lányokat is? De persze a fiúkat is szívesen megismerném.
– Megbeszélem velük, de biztos kíváncsiak lesznek rád. Főleg Alice, és Bella.
– Köszönöm. Szia, Daniel, a holnapi viszontlátásra.
– Szia, Erica. Akkor holnap.

Amint kilépett az ajtón megkönnyebbültem egy kicsit. Irtó kedves srác. De vigyáznom kell vele. Remélem, holnap megismerhetem a testvéreit. Jó volt Danel beszélgetni. Igaz barátok lettünk, de kicsit félek. Tényleg megbántam, hogy úgy bántam vele. Teljesen meglepett, hogy megértett, és nem oktatott ki. Lehet csak kedvességből tette, de mégis hálás vagyok érte. De kicsit óvatos leszek, ezzel a barátsággal, nem szeretnék csalódni. Most is a bókjait hallottam a fülemben. Olyan jó lenne, ha végre beköszöntenének a szebb idők. Ráadásul, holnap húgom meglátogat, ő nem lesz ilyen kedves, mint Dan, úgyhogy jobb lesz, ha felkötöm a gatyám. Túl voltam már az esti vizsgálaton is, megemlítettem Dr. Cullenek, hogy jót beszélgettem fogadott fiával, hogy szívesen megismerném a többi gyermekét is. Azt mondta, semmi akadálya. Nagyon kedves volt velem. Lehet, hogy hirtelen jött ez az egész. De rájöttem, esélyt kell adnom más embernek is, hogy megismerjen, nem lehetek zárkózott. Attól még, hogy az életem nem látom túl fényesnek, lehet, mások segítenének nekem másképp látni. Néha magamat sem értem, az egyik percben ellököm a segítséget, most meg szinte könyörgök érte. De úgy érzem muszáj leszek változtatni az életemen, kellenek, ismerősök nem bírom egyedül. Kellenek valakik, akik segítenek begyógyítani a sebeim, lehet ez önzőség, de mi emberek csak ilyen önzők vagyunk.

Daniel szemszöge:

Már értettem Ericát, és ez jó érzéssel töltött el. Megtudtam az okot, miért is lett öngyilkos. Tényleg elég rossz élete volt, egy szülő elvesztése nagyon fájdalmas. Én tudom. Igaz régen történt, de az emlékeimben még vámpírrá válásom után is megmaradt. És sokan bántották őt, az a legszomorúbb, hogy a legjobb barátnője is elárulta. Senkije nem maradt. Na jó, amint kiderült, van testvére, de ő most el van foglalva a pasijával, állította. És az apukája, kertet rendez, iszonyú sok munkával jár az ilyen. Szegény lánynak megvoltak a bajai, és senkinek nem tudott róla beszélni. Örültem, mikor elfogadta azt, hogy barátok legyünk. Azon viszont teljesen meglepődtem, mikor azt mondta meg akarja ismerni testvéreimet. Az elején olyan elutasító volt, és a végén teljesen felengedett, szó se róla ennek örülök, nagyon. Olyan nyíltan, és őszintén beszélt, teljesen elvarázsolt. Sosem volt együtt egy férfival sem. Ez meglepett, hiszen a mai világban a lányoknak nem számít semmit az ártatlanságuk. De ő ebben is különbözik. Olyan szép, és annyi szívfájdalma van, és lelki fájdalmai. Ahogy mesélte, éreztem, nem kell neki sok, hogy elsírja magát, de tartotta magát. Néha el-elcsuklott a hangja. Szinte éreztem a fájdalmait, pedig ez lehetetlen, hiszen azt csak Jasper bátyám érzi, én nem. Nagyon el voltam gondolkodva vezetés közben, észre se vettem, hogy hazaértem, és rég leállítottam a motort. A házból Alice rontott ki, éppen szálltam ki a kocsiból, de Alice a nyakamba ugrott, és a lendületével a földre taszított.

– Láttam, meg akar minket ismerni. Alig várom a holnapi napot.
– Szia, neked is, Húgocskám.
– Jaj, ne haragudj, szia. De annyira lelkes vagyok, Jazz alig tudott lefogni.
– Azt vettem észre – mondtam nevetve.
– Bocsi, Dan, de nem lehettet vissza tartani – mondta Jazz mosolyogva.
– Semmi gond, tesó, őt így kell szeretnünk.
– Ez így igaz – jött ki a házból Edward is. - Szóval, akkor holnap kórházi látogatóba megyünk Ericához?
– Csak akkor, ha ti is szeretnétek jönni – mondtam félénken.
– Én szívesen meghódítom a kiscsajt – jött ki Emmett is.
– Ne is álmodj róla. Amúgy tetszett neki a neved, bátyó.
– Ez van, már most csípem a kiscsajt – mondta nevetve mackó testvérem.
– Kihez megyünk mi holnap? – kérdezte csípősen Rose.
– Ericához szívem – mondta Emmett gyengéden.
– Hogy mi? Ti teljesen meg vagytok hülyülve? Ő egy ember, Bella is gondot okozott, ő is csak bajt hozna ránk.
– Rose fejezd be – morgott rá Edward az előbbi kijelentéséért.

– Bocsi, Ed, de te is tudod. De ha annyira akartok menni, akkor én is megyek. Talán van ő is olyan jó fej, mint Bella, nem akarok megint előre ítélkezni – mondta morcosan Rose.
– Köszönöm, Rosalie. – mondtam neki hálásan.
– Ne köszönj semmit, mert ez még semmit nem jelent.
– De akkor is, köszönöm.
– Jól van. Emmett gyere, segíts betenni az új ágyunkat.
– Megyek, szívem. Pedig ő is be tudja rakni, de sebaj, inkább segítek, nem akarok bajt – mondta majd visszament a házba.
– Na, akkor ezt megbeszéltük, mindenki menjen. De lehet, Nessiet nem lenne jó ötlet bevinni, hiszen még nem érte el a végleges fejlődését. És ha Erica többször akar velünk találkozni… - mondta Edward.
– Szerintem, semmi gond nem lesz, apu. Majd kimagyarázzuk. Szívesen megismerném őt – mondta a kis tündérlány.
– Jól van, kicsikém, legyen, ahogy szeretnéd, nem szólok bele.
– Köszi, apu – mondta. Majd egy puszit adott édesapjának. Na de én megyek aludni. Jasper bácsi, jössz nekem háborús történeteket mesélni?
– Persze, menj csak előre.
– Köszi, Jasper bácsi. Jó éjt, mindenkinek.
– Jó éjt - mondtuk egyszerre.

Boldog voltam, hogy a családom eljön velem meglátogatni létem értelmét. Ezzel a tudattal vonultam be szobámba, és tettem be kedvenc zenémet, a Rómeó és Júliából ismert, „Szívből szeretni” című számot. Aztán váltottam a másik kedvencemre, Beyoncé – tól a „Dangerously in Love” című számára. Ez a szám arról szól, milyen a szerelem. Beyoncé mindig az igaz szavat önti dalba, ezért is ő az egyik kedvenc énekesem. Egész éjszaka elmélkedtem, és sok mindenre gondoltam, de végig Ericán jártak a gondolataim. Főleg róla szóltak a teóriáim. Szinte már betegesnek érzem magam, de hát a szerelem néha beteg.