Szebb idők 6. fejezet

Erica csokra :)
Jó olvasát kívánok! :) Komikat kérek szépen!! :D Üdv:Solya :)

Daniel szemszöge:

– A halálod. Kérlek, majd gyere meglátogatni. Ne haragudj, azért, amit mondtam.
– Nem haragszom. Akkor, holnap meglátogassalak?
– Igen, az jó lenne.
– Akkor holnap. Jó éjt, Erica.
– Jó éjt, Daniel.

Miután letettem a telefont, hirtelen boldogság futott át rajtam. Megismerhetem a történetét megtudhatom, miért akart meghalni az a lány, akibe beleszerettem. Fáj a tudat, hogy a végzetem meg akart halni. De ha nem így történtek volna dolgok, akkor sose ismertem volna meg. De nagyon kell vigyáznom, mert ha erre rájön a Volturi bajok lesznek, és nem kockáztatnám Erica, én, és a családom életét. Már most mennék hozzá szívem szerint. Legszívesebben a karomba zárnám, ölelném, csókolnám. Túl hirtelen szerettem bele, fáj a hiánya. Visszagondoltam az Edwarddal való beszélgetésemre.

– Daniel, nem megoldás az öngyilkosság. Legyen hited, ha igazán szereted, akkor küzdj, ne add fel ilyen könnyen.
– De Edward, elküldött, érted, ellökött maga mellől, még az elkápráztatás se ment, teljesen immunis rá.
– Ez különös, általában, sőt mindig be szokott válni, azt mondod rá nem hatott?
– Igen azt. Olyan hirtelen szerettem belé, ez túl gyors, ez biztos szerelem?
– Ne izgulj, Dan, én is rögtön szerelmes lettem Bellába, igaz a vére is csábított, és emiatt utáltam, de rájöttem, nem őt utálom, és ő amúgy sem tehetett semmiről, hanem a bennem tomboló szörnyet utáltam. De látod, leküzdöttem és lásd, boldog vagyok, van egy gyönyörű feleségem, egy szép lányom, ennél több már nem is kell nekem. Gondolj bele, mi Bellával rengeteget szenvedtünk ezért a boldogságért. Neked kicsivel nehezebb dolgod lesz, de menni fog. És tisztázd az érzéseid magaddal. Hiszen ez a lány lehet azért is akart öngyilkos lenni, mert sokat csalódott.

– Jaj, Edward, köszönöm. Köszönöm, hogy megértesz engem, és nem fogom feladni.
– Ez természetes, hisz ezért vannak a testvérek, hogy meghallgassanak, és segítsenek, ha tudnak, ja és hogy ugrassák egymást.
– Igen, most már tudom, milyen egy család.
– Ennek örülök, a legtöbb vámpír nem vágyik családra, de te más vagy, neked a családra van szükséged. Örülök, hogy a családunk tagja lettél. Habár eleinte féltem, hogy bajt hozol ránk, de rájöttem, neked itt a helyed közöttünk.

– Köszönöm, hogy befogadtatok, ez sokat jelent nekem.
– Nincs mit, köszönöd. Örülök, hogy sikerült jól elbeszélgetnünk.
– Én is, te nagyon jó testvér vagy.
– Te is az vagy, csak még nem nagyon tudtad megmutatni. De hát örökké élünk lesz időd bizonyítani. De én megyek, mert vár a feleségem, és a gyermekem.
– Igen, sok idő áll rendelkezésre, erre a célra. Menj csak, öröm volt beszélgetni.

Miután Edward elment, volt időm merengeni, és igaza van, ha igazán szeretem Ericát küzdenem kell érte. Nem halhatok meg, léteznem kell érte. Hátha sikerül elnyernem a szívét. De miért akarom elnyerni a szerelmét? Magam se tudom, de érzem ő lesz az igazi, akire már annyi éve várok. Ezt biztosan érzem, lehet, hogy túl hamar beleszerettem, de van, egy olyan érzésem, a szívét nem egy könnyen nyerem el tőle, sőt a bizalmát sem egy hamar. De időnk van, lesz időm érte küzdeni. A remény hal meg utoljára. Nem sokkal Edward távozása után Alice rontott be hozzám.

– Dan, ígérd meg, többet ez az öngyilkosság dolog nem fog az eszedbe jutni.
– Megígérem, hugi. Esküszöm.
– Ajánlom is bátyó. Szóval szerelmes vagy?
– Igen tudom, túl gyorsnak tűnik, de nem tehetek róla, mikor meg láttam azonnal beleszerettem.
– Én is így voltam Jasper-rel ,hidd el, mikor először láttam őt, a látomásomba azonnal beleszerettem. Irtó szexi volt, már a látomásomban is, de amikor megláttam őt élőben felül múlta a látomásomban látott férfit. És mikor megszólalt az a hang, teljesen biztos voltam mindenben, ami vele kapcsolatos. Teljes mértékig megbíztam benne. Tudod, mit mondott nekem?
– Nem tudom, meséld el.
– „ Megvárakoztattál szép hölgyem”. Életem legszebb mondata volt.
– Hát, Jasper, már csak ilyen rendkívül romantikus típus.
– Na de, kérlek, attól még, hogy érzi, az érzelmeket lehet ő is romantikus.
– Tudom, hugi, ezt nem is kérdő jelezem meg.
– Ajánlom is. És ne add fel Ericáért a küzdelmet. És ha még egyszer azt kell látnom, hogy megöleted magad én magam foglak kinyírni érthető voltam?
– Igen is főnők! Most félnem kéne, igaz?
– Igenis kell félned, de csak akkor, ha rosszra, készülsz. Tudod, hogy szeretlek, hiszen már a testvérem vagy. Úgy szeretlek, mint Edwardot. Amit igazán vehetsz megtiszteltetésnek.
– Ne aggódj, azon leszek.
– Ideje indulnod, hamarosan kezdődik a látogatási idő. Remélem lesz időd bemenni egy virágüzletbe.
– Annyira elbeszélgettünk, észre se vettem, hogy már reggel van. És ígérem, észben tartom, és beugrok a virágoshoz.
– Azt nagyon jól teszed, bátyó. Na, készülődj.
– Köszi, mindent, Alice.
– Igazán nincs mit, Daniel.

Miután Alice távozott, elmentem fürdeni, pedig nekünk, vámpíroknak semmi szükségünk erre, de azért még is csak jól esik, most az a zuhany most tiszta fejjel kell gondolkoznom. És elhatároztam végleg kitartok, és küzdök a lány szívéért ebben Esme, Edward, és Alice is meggyőzött. Az idő szokatlanul lassan telt, kezdtem ideges lenni, már a konyhában voltam, és sétálgattam, túl feszült voltam.

– Na, mi van, öcsi, nem indulsz a csajodhoz?
– Emmett, Erica nem a csajom.
– Gáz, öcsi. Nekem már rég a csajom lenne.
– Em kérlek, szerintem esélyed se lenne.
– Fogadunk?
– Fogadjunk. Mi a tét?
– Ha nyerek, Ericát megcsókolod az engedélye nélkül. Ha veszítek, akkor egy hétig a szolgád leszek.
– Áll a fogadás.
– Éljen. Imádlak, öcsikém.
– Na, jó, de most már indulok, csak nem lesz feltűnő, ha most megyek, hiszem már egy órája tart a látogatási idő.
– Akarod, hogy veled menjek? Szívesen lealázlak már most.
– Emmett ez nem a megfelelő alkalom erre – mondta Alice. Most már menj, Dany, Jaspert teljesen kikészítetted.
– Bocsi, Jasper. Jól van, indulok.
– Semmi gond, Dan. Sok sikert.

Amint kimentem a garázsba, elfelejtettem szólni valakinek, hogy adja oda a kocsiját, gyalog vagy is futva csak nem mehetek. – Vidd a Volvót. – mondta nekem Edward.
– Köszi.
Bepattantam a kocsiba, és elhajtottam. Gyorsan a kórházhoz értem. Útközben beugrottam egy virágüzletbe, és vettem egy csokor vörös rózsát. Teljesen izgatott voltam, kíváncsi voltam most is elutasító lesz e velem, vagy most kicsit kedvesebb lesz? Bementem már az ismerős 22-es kórterembe, ahol Erica egyedül feküdt. Kicsit félve nyitottam be, de vettem egy nagy levegőt és beléptem.

Erica szemszöge:

Miután letette a telefont, és jóéjszakát kívánt, kicsit megnyugodtam. Jó volt tudni, hogy az álmom nem vált valóra, csupán csak egy rémálom volt. De megfogadtam, nem leszek vele goromba, hiszen csak meg akar érteni, ami érthető, hisz csak tartozom neki ennyivel, ha már megmentette az életem. – Köszönöm, Dr. Cullen. Azt hiszem, visszamegyek a kórtermembe.
– Visszakísérlek, és nincs ellenvetés.
– Rendben, maga az orvos.
– Úgy van, te viszont a beteg szóval menjünk.
– Oké, doki.

Szép lassan visszasétáltunk a szobámba, én jóéjszakát kívántam a dokinak, ő is mondta jó éjt. Egész éjszaka alig tudtam aludni. Egyfolytában csak Daniel járt a fejemben, eszembe jutottak a szavak, amiket hozzá vágtam, és rájöttem, rosszul tettem. Szegény, csak jót akar, erre leordítom. Nem volt szép tőlem. Sokáig gondolkoztam az ilyen dolgokon, de azért szép lassan elnyomott az álom. Másnap kopogásra keltem.

– Jó reggelt, Miss. Jones.
– Jó reggelt, Dr. Cullen. Vizitelünk, vizitelünk?
– Pontosan.
– Nyugi doktor, jól vagyok. Mikor mehetek haza?
– Két nap múlva, szabadon távozhat.
– Oh, az jó lesz, addig is élvezhetem a kórházi kosztot.
– Csak kibírja, kisasszony.
– Igyekszem. 
– Majd este is jövők ránézek magára.
– Jól teszi, én itt leszek, ne aggódjon.
– Jó jó nem fogok, akkor esti viziten benézek.
– Rendben, viszlát.
– Viszlát.

Megettem a borzalmas reggelit, valami müzli volt, de valami pocsék, áh, visszagondolni is rossz. Aztán járt nálam a húgom is, hozott újságokat, csak gyorsan jött, és ment, azt mondta nem úszom meg ennyivel, és majd visszajön, és „leordítja” majd a fejem. Éppen egy tini magazint olvasgattam, mikor kopogtak. – Szabad. – mondtam. És akkor megláttam őt, Danielt, a megmentőm egy csokor vörös rózsával a kezében. Hát most mondja azt az ember, hogy nem aranyos. Ráadásul én bántottam meg, és virágot kapok.

– Szia, zavarok?
– Hello. Nem örülök, hogy látlak.
– Ezt a csokrot neked hoztam, és sajnálom, hogy tegnap ingerülten beszéltem veled, ez nem rám vall.
– Ne butáskodj, te ne haragudj nagyon megbánthattalak. És ráadásul virágot hoztál, meg sem érdemlem.
– Dehogynem, szívesen hoztam. És hoztam hozzá csokit is, nem tudom, szabad e, de hallottam, hogy a kórházi koszt nem a legjobb.
– Hát igazak a pletykák. Köszi, a virágot és a csokit.
– Nincs mit.